Történetek

Varázslótárgyait egy kilazult deszka alatt tartotta, amiről senki más nem tudott, varázspálcáját pedig mindig magánál tartotta. Aki bármit is megtudott, annak törölte vagy módosította az emlékezetét. Így semmiképpen nem tudott senki semmit mágus mivoltáról...

Félni, nem féltem, csak zavart ez a kis „játék”. Gondoltam visszasandítok, hátha csak egy másik futó az. Ismeritek azt az érzést, amikor végig néztek egy sötét kis utcán amit csak néha tör meg a lámpák fénye? És mikor épp elfordítjátok a fejeteket, elsuhan valami az utcák árnyékában…hátborzongató érzés...

Most mi a baj? Az, hogy bérgyilkos lettem, hogy pénzért ölök? Valamiből nekem is meg kell élnem! És, hogy mi van Vikivel, gondolok-e még rá? Már alig. Érdekes, ha néha eszembe jut, akkor azért leszek szomorú, mert már csak néha jut az eszembe. Furcsa érzés így szomorkodni, de nekem ez jutott...

Október közepén 6 óra előtt riasztott az ébresztő. Hahó! Várnak rád a Rábca árterében! Lehet egy ilyen hívó szónak ellenállni? Ahogy Micimackó sem tudja kiürítetlenül hagyni a mézes bödönt, úgy egy természetjáró ágya sem lehet tele munkaszüneti napon. Hamar ünneplőbe vágtam magam és búcsúztam el békésen szunyókáló menyasszonyomtól...

Már látom a fényt… Magam előtt a jövőben… Látom, ahogy közeledik felém, egyre gyorsabban és elkerülhetetlenül… És érzem minden jobb lesz… De nem… Ez nem az a fény… Ez valami más… Egy fülsiketítően hangos kürtszó hirtelen visszarángat a valóságba...

Az élet számomra a legszentebb dolog, amit Isten adott és el és ahogy adta úgy el is veheti.
Most azt gondoljátok ugye, hogy megint egy Istenről szóló történetet fogtok hallani, de el kell, hogy keserítselek benneteket. Most arról fogok írni, hogy számomra mit jelent az élet, milyen dolgok történtek velem életem során, a főbb pillanatok, botlások és örömök...

Körülnézett, szeme beleveszett a gomolygó szürkeségbe. Néha megpillantott egy-egy színes pontot, vagy csak képzelődött volna? A színeket az ember ritkán veszi észre első ránézésre, nehezen sejlenek át a szürke fátylakon. Meglátta a tükörképét egy kirakatüvegben, és megnyugodott a színektől. Néha ugyan elbizonytalanodott, hogy ez számit-e egyáltalán, de a Hit meggyőzte, hogy bár sokan állnak át a másik oldalra, mégis övé az Igazság...

Tegye egy picit érzékenyebbé érzékszerveit a csőrökből kifakadó hangokra és a város zaja mellett hallja meg barátaink énekét. Szemeivel fedje fel madarainkat, mely mellett nap, mint nap elhaladunk. Ha egy picit ráhangolódunk a falak között megbúvó életkékre, hát már egy munkahelyre vezető séta is üde színfoltja lesz hétköznapjainak...

Ideig, óráig mi is eredményes harcot vívtunk a hideggel és boldogan meneteltünk a tó melletti aszfaltúton. Csodáltuk az európai viszonylatokban is egyedülálló élőhelyet, ott az ősi buja természet és az emberi sivatag találkozik, és mindkettő életképes elegyet alkot. Derűlátásunk határait csupán akkor véltük felfedezni, amikor a mögöttünk csatasorba tornyosuló fehér fellegek jelentek meg az égen...

Én elkezdtem rohanni a parton, és Sarah nevét kiabáltam. Válasz nem érkezett. Berohantam a vízbe, nem messze a helyünktől, de semmi. Te úristen, mi van ha megfulladt, vagy valami szadista barom elrabolta a húgomat, soha nem bocsátom meg magamnak,ha valami történik vele anyám megöl hogy nézek majd tükörbe, istenem, mit csináljak valaki segítsen...