Zsákmány

Zanga haladt elöl. Tiso és Otras kétoldalt próbált egyensúlyozni. Zanga feladata volt az irányítás, a Zsákmány mielőbbi biztonságba juttatása. Két társa inkább csak a cipekedésből vállalt oroszlánrészt.
Eleredt az eső. Sötét, vastag felhőtakarók érkeztek. A Zsákmányt ideiglenesen el kellett rejteni. Esőben lehetetlen cipelni.
Tiso aggódó jelzést küldött Zangának, mi lesz, ha a Zsákmány már nem lesz itt amire eláll az eső? Otras egyéb jeleket észlelt: messze még a biztonság!

Sietve bújtak el. A Zsákmány ott hevert az esőben. Mindhárman aggódtak. Bármikor, bárki megkaparinthatja, magával viheti, s akkor hiába az eddigi fáradozás.
Lassan, messze Kelet felöl feltámad a szél. Ez jó jel, "gondolta" Zanga. Legalább szétkergeti a felhőket. Úgy is lett. Előbukkant a rőtes napkorona. Csillámlott a vízcsepp a bokrokon, fákon.
Tiso türelmetlen volt, hirtelen szaladt a Zsákmányhoz. Otras is igyekezett, de a felázott, sáros talaj némiképp megnehezítette a mozgást.
Zanga gyorsan a Zsákmány elé állt, s ismét indulhatott a "menet".

Hosszú, fáradságos út után sűrűbbé váltak a jelek. Már nagyon közel voltak. Megérkeztek. Óvatosan emelte a három hangya a szinte teljesen elázott vaníliás nápolyi morzsát a termesz bejárata fölé.