Open - 1

Ez a történet a nyolcvanas évek legvégén esett meg velem, amikor alig töltöttem be a húszat, és Ágival, a barátnőmmel közös albérletbe költöztünk egy csendes budai panelházba. Ági lélegzetelállítóan szép volt: hosszú, sötétszőke haja lágy hullámokban omlott a vállára, dereka karcsú, mint egy homokóra, mellei teltek és puhák, mosolya pedig olyan melegségű, hogy az ember szíve mindannyiszor elolvadt tőle. Én addig csupán futó kalandokat ismertem, de Ágival minden más lett – valódi, mély szerelem, amelyben a szenvedély szinte lángolt. Az első hónapokban alig tudtunk elszakadni egymástól, órákon át szerettük egymást, mégis néhány hónap múltán éreztem, hogy a tűz talán kissé alábbhagy. Ostoba módon azt gondoltam, egy nyitottabb kapcsolat talán új lendületet adhatna.
Egy este, a konyhában, vacsora készítése közben vetettem fel az ötletet. Elmagyaráztam, hogy a szerelem és a testi vágy nem feltétlenül fonódik mindig egybe, és fiatalok lévén miért zárnánk el magunkat más élményektől. Ági eleinte hevesen tiltakozott, ostobaságnak nevezte, mondván, neki elég vagyok én, senki másra nincs szüksége. Nem erőltettem, csak időnként finoman visszatértem rá, érvekkel. Nem untam őt – dehogy –, csupán naivan hittem, hogy én is ízlelhetek mást, miközben a mi szerelmünk biztonságos marad. Végül nem adott egyértelmű igent, csak annyit mondott: gondolkodik rajta.
Pár hét múlva egy házibuliban találtuk magunkat barátainknál, a belváros egy tágas, régi lakásában. A levegő telt volt nevetéstől, bortól, a magnó hangosan szólt, mindenki táncolt. Én egy sarokban ültem néhány barátommal, söröztünk, beszélgettünk. Egyszer csak észrevettem, hogy Ági eltűnt mellőlem már hosszabb ideje. Körülnéztem, de sehol sem láttam. Épp indultam volna keresni, amikor odalépett hozzám, arca kipirult, szemében különös, vad fény csillogott.
– Komolyan gondoltad azt a nyitott kapcsolatot? – kérdezte halkan, mégis izgatottan remegő hangon.
Bólintottam. Erre átölelt, ajka forrón, nedvesen tapadt az enyémre, majd a fülembe súgta:
– Köszönöm, szerelmem. Imádlak.
Azzal elviharzott a táncolók közé. Először fel sem fogtam, mit jelent ez, de aztán hirtelen megértettem. Gyomrom görcsbe rándult, mégis forró, lüktető hullám áradt szét bennem, egyenesen az ágyékomig. Féltékenység, harag, és valami megmagyarázhatatlan, őrült izgalom – a vér zúgott a fülemben. Próbáltam higgadt maradni, tovább ittuk a sörömet, de belül fortyogtam. Képzeletem máris mást érinteni látta őt, és ettől keményen lüktettem a nadrágomban.
Nem bírtam tovább, tíz perc sem telt el, felálltam, és keresni kezdtem. Először a fürdőszobát, aztán a hálószobákat jártam be – semmi. Szívem hevesen vert, tenyerem izzadt. Végül kimentem a gangra, ahol néhányan cigarettáztak. Megkérdeztem, látták-e Ágit. Vigyorogva bólintottak: nemrég egy magas, izmos fickóval, Tamással – motoros ruhában érkezett – együtt mentek le a lépcsőház mögötti kis udvarra, „levegőzni”. A mosolyukból sejteni lehetett, hogy többet gyanítanak.
Lesiettem a sötét udvarra. A panelek közt csupán egy halvány lámpa pislákolt, a fű magasra nőtt, a hely elhanyagolt volt. Először nem láttam semmit, de aztán meghallottam egy halk, elfojtott női sóhajt – Ági hangját, amelyet ezer közül felismertem. Odaosontam egy bokor mögé, és onnan figyeltem. Ott feküdtek a fűben, nem messze. Ági a hátán, Tamás föléje hajolva, mélyen csókolóztak. Ruhája felcsúszott derekáig, combja simán, fehéren derengett a félhomályban; láttam, hogy a férfi keze a bugyijában mélyen jár, ujjai lassan, ritmusosan mozognak. Ági hasa finoman emelkedett-süllyedt lélegzetétől, lába szétnyílt, halk, nedves neszezés szűrődött a csendbe, miközben szája a másikéra tapadt, és elfojtott, édes nyögéseket hallatott.
Szívem a torkomban dobogott. Féltékenység marcangolt, mellkasom szorult, mégis ellenállhatatlan, forró izgalom lüktetett bennem. Éreztem, ahogy nadrágomban fájdalmasan merevedek. Néztem, ahogy Ági maga húzza le bugyiját, lassan, remegő kézzel, és maga felé vonja Tamást, mintha már nem tudna várni. Ő ráborult, mohón csókolóztak tovább; közben Tamás kigombolta blúzát, feltolta melltartóját, szájával rátapadt mellbimbóira, szívta, nyalta őket. Ági halkan sóhajtozott, háta ívbe feszült, keze a férfi hajába markolt.
Tamás feltérdelt lábai közé, kigombolta farmerját, és előtűnt férfiassága – vastag, merev, erezett. Ági köré fonta ujjait, lassan simogatta, majd saját nedves öléhez irányította. Láttam, ahogy lassan beléhatol – Ági mélyen, halkan felnyögött, csípője megemelkedett, hogy minél teljesebben fogadhassa. Olyan nedves volt, hogy szinte siklott benne; minden mozdulatnál megcsillant a fény bőrén, a nedvességtől. Tamás egyenletesen, mélyen mozogni kezdett, Ági pedig csukott szemmel, nyitott szájjal suttogta: „basszus, de jó… olyan mélyen bennem vagy…” Hangja reszketett, teste vonaglott alatta.
Ott álltam a bokor mögött, lélegzetemet visszatartva, és izgalmam elviselhetetlenné vált. A féltékenység égetett, mégis az izgalom erősebb volt: láttam, hogyan élvezi Ági, hogyan reagál teste egy másik férfira, hogyan csapódik fel csípője minden lökésre – ez őrült, forró vágyat ébresztett bennem, amely egész testemben lüktetett. Amikor Tamás gyorsabb lett, Ági keze lecsúszott saját csiklójára, körözött rajta; láttam, hogy mindjárt a csúcsra ér. Ő előbb jutott el oda: nyöszörgése egyre hangosabb lett, csípője vadul rándult, szorosan ölelte a férfit, teste remegni kezdett a gyönyörtől. Én pedig akkor… magam is elélveztem, forrón, hullámokban, térdeim elgyengültek, alig tudtam némán maradni.
Tamás hamarosan követte: mélyen belé nyomult, egészen a tövéig, halkan morgott, miközben benne lüktetett, mindent beleöntve. Nem húzódott ki, ott maradt; Ági átölelte, lábaival is szorosan fonta köré, mintha nem akarná elengedni. Még hosszú percekig csókolóztak, lihegve, elégedetten, testük izzadtan tapadt össze.
Épp akkor nyitotta ki valaki a lépcsőház ajtaját, fény áradt az udvarra. Többen kijöttek, nevetve, füttyögve észrevették őket. Gyorsan visszahúzódtam, felmentem a lakásba. Nadrágom ragadt, meleg és nedves volt, de próbáltam úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Leültem a kanapéra, ittam egy sört, de belül vihar dúlt – Ági vonaglásának képe nem hagyott nyugodni.
Csak egy óra múlva tűnt fel Ági. Odajött, leült mellém, arcon csókolt. Haja összekócolva, ajka duzzadt, piros, szeme még mindig a gyönyör fényét őrizte – mégis szebbnek láttam, mint valaha: kipirult, izzó, végtelenül kívánatos. Átöleltem, és halkan mondtam: menjünk haza, fáradt vagyok.
Hazafelé némán bandukoltunk, de végig fogtuk egymás kezét; tenyere meleg volt, nedves. Amikor hazaértünk és becsuktuk az ajtót, szólni akartam, de ő ujját ajkamra tette.
– Reggel mindent elmesélek. Most vigyél az ágyba.
Átölelt, vadul, szenvedélyesen csókolt – ajka sós volt, nyelve mohó, szájában ismeretlen, izgató ízt éreztem, amely csak tovább lángra lobbantott. Ági is égett a vágytól, ruháimat szinte letépte, keze azonnal merev férfiasságomra siklott. Amikor beléhatoltam, éreztem, mennyire forró, síkos, kész – a másik férfi meleg nyomát, a még ott lüktető nedvességet. Ettől csak még hevesebben döftem belé; Ági érezte, körmei hátamba vájtak, és halkan súgta: „Érzed? Érzed, mennyire tele vagyok?” Azt az éjszakát mindörökre szívembe zártam – a féltékenység és a vágy e különös, elementáris elegye olyan erővel ragadott magával minket, amilyet addig nem ismertünk; órákon át szerettük egymást, tudva, hogy ez most más, tiltottabb, elementárisabb.