XXI. századi tragédia

Szereplők:
Férfi: jó harmincas, vonzó megjelenésű, nagyon okos, sokat élt ember. Olyan a kisugárzása, mintha magára öntötte volna a világ összes tesztoszteronját, pedig legbelül fáj… valami ott legbelül még mindig fáj…
Nő: Húsz felé evickél. Gyerek még, minden porcikájában, bátran vallja, hogy az is akar maradni… és van valami, valami furcsa szikra a szemében, valami furcsa fény a mosolyában, ami jókedvre derít, és szavakra fakaszt.

Első szín.

Nő: Érdekes ember. Ahogy kiabál mindenkivel…és mégis kedves. És vajon miért segít? Tehetséges lennék? Ugyan. Jó, hogy találkoztam vele.
Férfi: Érdekes kislány. Kicsit koravén, de tehetséges. És mindig mosolyognom kell, ha meglátom. Vajon hogy alakul a sora? Sokra viszi? Szerintem, megérdemli, hogy tanítsam. Támogatom.

Második szín

Nő: Már másfél éve… és mennyit tanultam. Neki köszönhetem a karakterem élét, a rövid, csattanós írásokat fűszerezni ő tanított. Jó elmondani, hogy dolgozom, de furcsa érezni, hogy ilyen régóta.
Férfi: Még mindig ír. Nem hittem, hogy ilyen kitartó lesz. És egyre kevesebbet kell rajta javítani. Bár előfordul, hogy kihagyja belőle saját magát… de határozottan alakul.

Harmadik szín

Férfi: De szomorú levél. Muszáj valamit reagálnom.
Nő: Milyen furcsa. Hiszen ez egy oldalnyi. És vigasztal, pedig nem teljesítettem, amivel megbízott…de furcsa. Minek is panaszkodtam…

Negyedik szín.

Nő: Emlékszik rám. És még mindig segítene…pedig már rég nem írtam. És elköltöztem... Hmm.. Végre én is taníthatok neki valamit. Bár nem könnyű dolog a lovaglás. Alig várom.
Férfi: Mennyit dolgot csinál párhuzamosan. Hihetetlen. És még mindig a régi. Kiváncsi vagyok, külsőre mennyit változott…

Ötödik szín

Nő: Hát ez édes. Egyszer látná magát, nem jönne többet. Bár minden kezdet nehéz. És milyen aranyos, hogy hazahozott… álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen közel enged magához. Szinte már barátok vagyunk
Férfi: Ugyanaz a tündéri kislány. Csak a szeme csillog máshogy, kényszerít, hogy mindenféléről meséljek neki, ha akarok, ha nem… Ez a lovaglás nem semmi dolog. De azért nem adom fel!

Hatodik szín

Férfi: Ez nem vezet semmi jóra. Ostobaság. Azt hiszem, kihagyok néhány órát.
Nő: Milyen közel volt, és ellökött. Miért? Ezerszer végiggondoltam, mégsem értem…

Hetedik szín

Férfi: Ez így mégsem megy… muszáj írni valamit… talán el is felejtett már?! Bár igaz, én nem kerestem…
Nő: Jé… mi ez már megint… jól időzít, nem mondom… de a távolság maradt. És egyre nő. Mit tehetnék..?

Nyolcadik szín:

Nő: Na, most csípjen meg valaki. Tudja, hogy kell sokkolni az ember lányát, az biztos. Mit meg nem adtam volna azért, hogy ezt megtudjam, mégis kevés… mert annyi zavaró dolgot mondott, és… rettegek… hat nap múlva találkozunk.
Férfi: Na te marha, ezt jól megcsináltad. Kellett neked inni, meg telefonálni, mi? Persze, elmegyek, beszéljük meg, öntsünk tiszta vizet… hah. Képtelenség.

Kilencedik szín.

Nő: Itt volt. De hogyan, és meddig??!! És elment, és nem hagyott itt semmit, csak a fájdalmat. Miért?
Férfi: Ott voltam, de hogy viselkedett velem?! Nem tudnék beszélni vele. Félek, fájdalmat okoznék… még jobban félek, hogy nem bírnám megállni, hogy… jobb így. Nem keresem többet.

Tizedik szín:

Férfi: Mennyit csörög a telefon. Nem veszem fel. Még akkor se, ha mások hívnak az ő számáról. Nem léteznek számomra többé. Jobb lesz így mindenkinek.
Nő: Hazudott. Istenem, hazudott! Ekkorát nem tévedhetek. Ez nem ő. Ez nem lehet… egész egyszerűen nem lehet… és ilyen nyilvánvalót… ennyi lenne hát?

Tizenegyedik szín.

Nő: Elrontottam. Igen, az én hibám, elrontottam. Nem keresem többé. Nem tudok a barátja lenni, nem tudom már visszahozni, ami volt. Itt a vége.
Férfi: Elrontottam. Féltem, hogy kötődni fogok hozzá. És ez a levél... De hiányozna. A barátsága, a hülyeségei… remélem, még majd keres… ha minden elcsitul, ahogy kértem…

Tizenkettedik szín:

Nő: Hogy én? Hogy én egyedül? Azt mondja én tettem ezt velünk. Nem hinném, hogy így lenne, de lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy jobb, ha soha már senkivel, semmit, sehol… Túlélhető ez egyáltalán?
Férfi: A nagy szavak, meg a soha. Majd ha annyi idő lesz, mint én… tudni fogja… tudni fogja, amit én tudok. Ő rontotta el. Így van. Nem kértem, hogy szeressen belém, nem mondtam, hogy elveszem feleségül. Hiányozni fog…