viszlát édesem

Meleg volt, nyári este, s a szívem a társát kereste.
Ekkor megláttam egy fiút, imádnivaló embert, mikor rámpillantott, szívem megrezgett,
odajött hozzám, megfogta a kezem, és kedvesen így szólt:
- Nagyon tetszel nekem!
Ekkor csak egy bóknak vettem, de később már az életem volt ez a szó.

Akkor még nem tudtam ki ez az ember, mert elvarázsolt, mint a kender, hisz szép kék szemei megigéztek engem, szeretem és szeretni fogom még elmegy, hisz ő nem tartozik ide, őt máshol várják haza, őneki az élete nem egy ócska szálloda, hisz én szállodába dolgozok, és ő ott talált otthont egy hétre velem, lehet a kedvesem, de jön egy hideg és elmegy innen, nem látom többé soha sem, de majd egyszer talán újra találkozunk, addig is csak álmodozzunk!

De egyszer egy gyönyörű szép napon, az utolsó együtt töltött napon elhívott vacsorára, ekkor éreztem, szívembe pezseg a vérem, ha hozzá érek! De egy vacsora nem lehet baj, semmi más nem lehet, jaj!
Vacsoráztunk csendbe és kedvesen, csak a gyertya világította be rendesen! És miután vége a vacsinak, elmentünk föl borozni a szobába, hogy egy kis hangulata legyen, megfogta kezem és zöld fény világított be a szobába, megcsókolta a nyakam. Ekkor beleremegett a testem, lelkem, éreztem ez a pillanatom, amit kerestem! Utána levette a ruhám és finom éjszakával véget ért a mulatságom, ennyi volt ő elment én maradtam!
Soha többé nem láttam, kit magamnak akartam!

Ez a történetem nem túl izgi, de rámtalált a szerelem kereke, és nem bír leállni!
Na viszlát édes galambom, csak ennyi a válaszom!