Vérbosszú

Nyár volt. Lassan ment le a nap, de én már alig vártam. Minden nálam volt, amire csak szükségem lehetett. Tudtam hol lesz akkor este és én vártam rá. Az a szemét! Megölte az öcsémet egy autóbalesetben. Részeg volt és össze-vissza ment. Az öcsém pedig gyanútlanul kanyarodott egy hegyi úton, ő pedig belement. Az öcsém bennégett az autóban. Ez a szemét meg túlélte. Egy karcolás nélkül megúszta. A temetés után eldöntöttem; ennek az embernek meg kell halnia...
Eljött az éjszaka. Megláttam, ahogy az úton megy az erdő felé. Minden éjjel arra ment, az erdőbe, a folyópartra. Hónapok óta figyeltem.
Valami könnyű nőcskét is vitt magával, mint mindig. Nem tudta hogy ez lesz az utolsó, akit visz. Már minden készen állt...

Utánuk mentem. Halkan osontam, nehogy meghalljanak. A fák között mentem, nem az ösvényen, nehogy meglássanak. Én viszont mindvégig láttam őket...
Megálltak a folyóparton. Csókolóztak, vetkőztették egymást, én pedig vártam.
Aztán eljött a megfelelő pillanat, amikor mindketten túlzottan el voltak foglalva egymással.
Mindkettejüket leütöttem és acéldróttal kötöztem őket oda két különböző fához. Ledobtam a sporttáskámat, amiben a kellékek voltak. kivettem két rongyot és beletömtem a szájukba.
Mindketten nagyjából egyszerre ébredtek fel. Odamentem a férfi elé és az arcomra világítottam egy elemlámpával.
- Ismerős? - kérdeztem. - Ugyan honnan is emlékezhetnél rá? Hisz’ részeg voltál.
Előszedtem a táskából a szerszámaimat; egy metszőolló, egy fafűrész és egy kanna benzin. Azt hiszem abban a pillanatban mindent megértett.
- Most visszakapod mindazt a szenvedést, amit az öcsémnek okoztál - mondtam.
Munkához láttam. Felvettem a metszőollót és a fa mögé mentem ahova a kezei voltak kötve. Elkezdtem levágni az ujjait. Ujjpercenként. Hogy élvezze...

Amikor ezzel végeztem visszamentem. Láttam az arcán a fájdalmat és a könyörgést. Nem hatódtam meg tőle. Pont ezt akartam látni.
Rángatózás közben az acél felvágta az ereit. Nem baj. Mire elvérezne végzek vele.
Felvettem a fafűrészt és felemeltem a lábát a bokájánál fogva. Nem rúgott, nem mozdult. Nem volt már ereje ellenállni.
Csak a fejét rázta, és valami olyasmit próbált kiabálni hogy "ne, kérem ne!" Nem törődtem vele. Lassan, elkezdtem levágni a bal lábát. A nő a hátam mögött sikoltozni próbált. "veled majd később foglalkozok" gondoltam. Amikor a csonthoz értem, a fűrész feladta.
Így se rossz, fejezzük be, amit elkezdtünk. Felvettem a kanna benzint és leöntöttem vele. Aztán meggyújtottam...

Amíg égett ástam egy gödröt. Amikor kialudt a láng eloldoztam és beledobtam. Először úgy gondoltam a nőt elengedem. De nem. Túl késő, felismerne, elmondhatná hogy az öcsémről beszéltem valamit. Leszedtem a fáról és a gödörbe dobtam. Eltemettem őket. A férfit holtan, a nőt élve. Még akkor is hallottam a folytott sikolyait a föld alól, mikor hazaindultam.