Vér és sötétség - 2. rész

Másnap délután Frank ismét 5 óra körül ébred. Felmegy, leül a kanapéra és átnézi a telefonját, majd felhívja rendőr ismerősét, Flóriánt és találkozót kér. Megbeszélik, hogy találkoznak a Városligetnél, a Regnum Marianum emlékműnél. 
A szakadó hónak és a munkaidő végének hála a forgalom hatalmas, szinte áll az egész város. Frank az Örsnél unja meg, hogy egy órája jön a max 20 perces útvonalon, és leparkolja az autót a házak közé. Innen tömegközlekedéssel folytatja az útját. Ahogy a házak között sétál a metró felé, tudja, hogy ezzel a külsővel a nagy tömegben hamar feltűnő lesz, ezért kicsit koncentrál, hogy ismét élőnek tűnjön. Persze így is kilóg a tömegből, az izomzata és az alkata miatt, de így legalább csak egy feltűnő ember.  
A napszemüvegét elteszi a bőrdzsekije belső zsebébe, a bőrdzsekije cipzárját pedig összehúzza. A metróbejáratnál a baljós, ijesztő kisugárzása és egy tekintélyt parancsoló tekintet elég ahhoz, hogy az ellenőrök ne kötözködjenek vele. A metrón alaposan megbámulják azalatt a rövid idő alatt, amíg elér a Puskásig. A kisgyerekek tátott szájjal nézik, egyesek inkább csak lopva pillantanak rá, félve a nagydarab kopasz haragjától. A Puskástól 75-ös trolival megy a Városligetig, ahol a Regnum Marianum emlékműnél találkozik Flóriánnal, aki javasolja, hogy üljenek be a kocsijába, ne a szakadó hóesésben beszélgessenek. 
- Fú, de utálom a telet. – kapcsolja rá Flórián a fűtést – Nah, mi újság?
- Következő a helyzet: vidéki ismerősöm megkért, hogy nézzek után egy Pataki Patrícia nevű lánynak. Címe XI. kerület, Fegyvernek utca 11A, 5/21. A szülei úgy tudják, hogy valami cégnél dolgozik, de a Google semmi találatot nem adott ki a cégről. A csaj valójában a Club Mystic nevű helyen táncos, kedd éjjel látták Török Jánossal távozni. Többet annyit mondok, hogy nézzétek át Török kocsijának a gps-ét, hogy merre járt a kocsi és mikor. Mondtam a szüleinek, hogy tegyenek bejelentést a rendőrségen. 
Flórián végiggondolja amit Frank mondott. – Oké, utánanézünk. 
Flórián lejegyzeteli a dolgokat, majd kicsit még beszélgetnek, végül elköszön, mert mennie kell. Ahogy Frank nézi az elhaladó kocsit, elgondolkodik, hogy ha már így alakult, akkor benéz a XVI. kerületben található rock-kocsmájába, az Ork Tanyába. 
Frank 7 - fél8 körül ér le a kocsmába, ahol most egész sokan vannak. Az összegyűltek közül sokan felismerik Franket, rég látott barátként üdvözlik. Frank beszél pár szót a pultosokkal, majd kér egy sört és leül beszélgetni a vendégekkel, akik szinte egymás szavába vágva mesélik a sztorikat, a poénokat, vagy követelve kérik Franket, hogy meséljen valamit. 
Frank a sztorizások során eléri a célját, hogy a törzsvendég Szilvivel hátramenjenek az irodájába. Szilvi sokszor van lent, alacsony, telt alkatú, de nagyon szép arcú, szőke nő, sok úr kedveli őt és irigykedve nézik őket Frankkel, ahogy hátramennek az irodába. Habár most, hogy Frank életet lehelt a testébe, dolgoznak benne a hormonok, de legbelül egy másik késztetés hajtja. A fenevad csillapíthatatlan szomja. Frank irodája egy szűk kis szoba, pár székkel és egy íróasztallal, amin nincs sok dolog. Mindketten levetkőznek, Szilvi pedig felül az asztalra. Úgy tűnik a nőnek nem kell sok előjáték, hamar a lényegre térnek. Frank előkészítés gyanánt csókolgatja és harapdálja a nő nyakát, miközben dugnak; ez láthatóan tetszik is a nőnek. Frank ekkor megnöveszti a szemfogait és a nő nyakába harap, majd szívni kezdi a vérét. Szilvit ekkor olyan extázis kapja el, mint még soha. Még közelebb húzza magához a férfit, és szorosan rákulcsolja magát. Franknek vigyáznia kell, ha túl sok vért szív, a nő elájulhat, vagy még rosszabb. Szerencsére a fenevad nem olyan éhes, vissza lehet fogni, így miután kicsit csillapította az éhségét, lenyalja a sebet, ami így gyorsan begyógyul; közben a szemfogai is visszahúzódnak normál méretűre. A vámpír vérszívásának folyamata, avagy ahogy a vértestvérek egymás között hívják, a csók hihetetlen extázist okoz a halandóknak is, így ezt a cselekvést nagyszerűen el lehet rejteni például szex közben. Általában magára a vérszívás folyamatára nem is emlékeznek, az extázis, amit okoz, az túl nagy hatással van a szervezetre. 
- Hú Frank, ez valami fantasztikus volt. – jegyzi meg a nő sóhajtozva a szex után
- Nekem is. – mosolyog Frank, miközben öltözik
- De tényleg, soha nem volt még ilyen jó. – öltözködik a nő – Szabályosan szédülök. 
- Örülök.
Frank gyorsabban, Szilvi lassabban felöltözik és kimennek. Iszogatnak még egy ideig, de Frank megy, mondván dolga van. Az autóban ülve gondolkodik, hogy hova menjen, végül hazaugrik és összepakolja az edzőcuccát. A legtöbb konditerem ilyenkor zár, de ahova menni akar, az nem hivatalos terem. Az Ikarus telephely egyik melléképületében van, főleg alvilági arcoknak, és azok ismerőseinek fenntartva. Kemény, gyúrós embereknek, akik nem tegnap kezdték ezt a sportot, így szobabiciklit, futógépet és egyéb divatos, modern eszközöket ne is keressen benne az ember. Itt szabadsúlyok, tárcsák, rudak vannak, illetve néhány nélkülözhetetlen, kábeles gép. Frank legalább hetente egyszer lejár, szereti megdolgoztatni az izmait, de főleg kikapcsolódni. A vas csengése valahogy mindig megnyugtatja és eszébe juttatja azokat az időket, amikor anno, még emberként, munka után lement a barátaival kialakított kis pince konditerembe, hogy még több izmot pakoljanak magukra. 
Az épület kis ablakain most is szűrődik ki világosság, valaki van lent. Ahogy Frank belép a viseltes fém ajtón, ismerős arcot pillant meg. A korosodó, kopasz, borostás, pocakos, de izmos úrnak a nevét nem tudja, de sokszor edzettek már együtt. Most is örömmel köszöntik egymást.
- Rég láttalak. – mondja Frank a köszönés után
- Mostanság délelőttönként edzek. – feleli az úr – Ma is voltam már lent, de nem tudtam otthon ülni, lejöttem megint. 
- Nem tudtál aludni? – kérdezi Frank, miközben átöltözik
- Csak adtam kölcsönt valakinek, az meg baszik visszafizetni. 
- Sokat? Ha lehetek indiszkrét… 
- Sokat, a megtakarításomat. A munkahelyen is gáz van, alig akar a főnök fizetni, szinte nincs miből élnem. 
- És mért nem fizet a köcsög?
- Mert ahogy mondod, egy köcsög. Eleinte kamuzott, meg ködösített, hogy jaj, még időt kér, meg értsem meg, meg az anyja, meg a felesége, meg mit tudom én… aztán amikor bekeményítettem, hogy fizet vagy következménye lesz, akkor hirtelen nagy lett a pofája, hogy úgysem tudok vele mit kezdeni, mert valami haverja rendőr, aztán ha bármi baja lesz, már jönnek is értem a kékek. 
- A pofátlan kurva anyját. 
- Most mit csináljak? Nem vagyok már benne ezekben a dolgokban annyira, régen jobban benne voltam. 
- Én segíthetek. – ajánlja fel Frank 
- Áh, nem akarlak belekeverni, de köszi. Még a végén téged csukat le.
Frank elmosolyodik. – Ne aggódj, tudok magamra vigyázni. Gyere, eddzünk le, aztán felkeressük ezt a fasszopót.
Edzés közben nem beszélgetnek, mindketten a saját gyakorlataikat csinálják. Bármi is történt eddig Frankkel, ez egy biztos pont volt, ahova mindig visszatérhet: az edzőterem. Csak ő és a vasak zenéje. Sose tanult meditálni, nem tudja, hogy más hogy csinálja, és pontosan azt se tudja, hogy mi az, csak nagyjából van tisztában a fogalommal, de úgy gondolja, hogy ilyesmi lehet a meditálás. Gyúrás közben nem gondol semmire, nem cikáznak gondolatok a fejében, nem kínozza a múlt; csak a jelen van, azon belül is az edzés. Egyedül arra figyel, hogy szabályosan hajtsa végre a gyakorlatot a megfelelő izomcsoporttal. Időnként persze segítettek egymásnak, ha a súly vagy a gyakorlat úgy kívánta. 
Az edzés végén a két férfi átöltözik és kimennek Frank kocsijához. Útközben a nevüket is elárulják egymásnak, viccesen megjegyezve, hogy milyen régóta ismerik egymást, pedig még egymás nevét sem tudják. 
- Az igen, szép nagy verdád van. – jegyzi meg Pali, nevetve
- Én is nagy vagyok, el kell férjek. – nevet Frank
- Hát igen, egy smartban viccesen mutatnál. – nevet Pali is
Fölkeresik a címet, ahol az adós lakik, XVI. kerületi cím, a Centenáriumi lakótelepen. Frank kicsit megkönnyebbül, legalább nem egy másik vértestvér területén lesz balhé. Persze a verekedések elkerülésében mindig jó volt, az esetek nagy részében elég volt egy szigorú tekintet és pár fenyegető mondat, hogy az ellenfél megfutamodjon. 
Útban a cím felé beszélgetnek, vagyis főleg Pali beszél
- Van családod, Frank?
- Nincs. – feleli Frank, majd elgondolkodik. 
Gyors fejszámolást végezve megállapítja, hogy már biztos nincsenek életben a szülei, de az egykori felesége sem biztos. 
- Nincs senkim. – ismétli meg Frank
- Én is egyedül élek. – bólogat Pali – A feleségem elhagyott, amikor a lányunk kicsi volt, külföldre költözött valami jöttmenttel. Már a lányom se nálam lakik. Eleinte nagyon rossz volt egyedül, nélküle, de aztán csak megszoktam. Most meg már ott van Barni, a kutyám. Én mondom neked Frank, egy kutya sokszor sokkal jobb, mint bármilyen rokon. Hűséges, tiszta szívből szeret, úgy ahogy vagy. Ha részegen hazaesel és elalszol az előszobában, akkor ő melléd fekszik és vigyáz rád. 
Frank elmosolyodik. – Hát igen. Csak sajnos nagyon rövid ideig élnek. 
- Hát, annyira nem rövid, ha minden jól megy, simán elélnek 10-12 évig. Igaz, le kell vinni, ha esik, ha fúj, de megéri. 
- Szőrös angyalok. – jegyzi meg Frank
- Azok. – bólogat Pali mosolyogva
Megérkezve a címhez Frank leparkol. A lakótelepen nincs sok hely, pláne nem egy ekkora autónak, úgyhogy Frank kevésbé legálisan, egy füves részre parkol le. A lépcsőházba nem nagy kunszt bejutni, a harmadik felcsöngetésre kinyitják a kaput. 
- Szevasz Géza. Jöttünk a pénzemért. – tér Pali a lényegre, amikor egy átlagos, barna hajú, középkorú arc ajtót nyit
Géza végigméri Franket. - Tudod, hogy bármi bajom lesz, a rendőr haverom a nyomodban lesz órákon belül. – szól vissza kicsit megszeppenve Géza
- A kis utcai járőröcskédet feldughatod a seggedbe. – mordul rá Frank – Hol van a pénz? 
Látszik Gézán, hogy nem számított erre. 
- Figyelj, nagyon megbánod, ha… - folytatja Géza a fenyegetést
Franknek itt lesz elég és a lábával betaszítja az ajtót. A vékonyka ajtó láncnak esélye nincs, Géza hanyatt vágódik a lendülettől.
Frank felemeli a földről a férfit - Hol van a pénz, te kis buzi? – ordít Frank
Géza szájából azonban hebegésen-habogáson kívül nem jön ki semmi. Frank előveszi a Rambo tőrét. 
- Még egyszer megkérdezem, mielőtt kidekorálom a pofád: hol van a pénz? – szótagolja a kérdést Frank
- Nincs nálam, össze kell szednem! 
Frank elengedi Gézát, aki visszazuhan a földre. A vámpír rámutat a földön félig fekvő férfira a tőrrel.
- Holnapra legyen meg a fele. – Frank elteszi a kést – Azt meg felejtsd el, hogy hívod a spanod, mert szólok a rendőrszázados haveromnak és kibassza a kis csicskád, mint macskát szarni. Ne kelljen többet jönnöm… 
Frank és Pali csendben lemennek a lépcsőn, majd ki a lépcsőházból.
- Be kell valljam neked, ez olyan hatásos volt, hogy még én is megijedtem egy kicsit. – töri meg a csendet Pali
- Mit mondjak, van tapasztalatom. – mosolyog Frank 
Mivel se Palinak, se Franknek nincs más dolga, a két férfi egy közeli kocsmába megy és egészen hajnalig iszogatnak. Pali sokat mesél a lányáról meg az unokájáról, Frank főleg hallgat, habár lenne története bőven, amit elmesélhetne, de azok egy részével lebuktatná magát. S habár átalakíthatná a történetet, de nem is akar újra megnyílni egy halandó előtt. Nincs szüksége még egy halandó barátra, aki vagy meghal, vagy el kell hagynia, mert lebukna, hogy a barát öregedett 20 évet, Frank meg egy napot se. 
Az elfogyasztott alkohol mennyiségéhez képest mindketten tök jól vannak. Inkább spiccesek, mint részegek. Frank fölajánlja Palinak, hogy hazaviszi, de ő inkább sétál.
Miután Frank hazaér, úgy dönt, hogy nem megy még be a lakásba. Inkább elindul az éjszakába, és körülnéz a területén, hátha tud vadászni. Ilyenkor, hajnalban a kertváros már bőven kihalt, az utcákon maximum kóbor macskákat lehet csak találni. Már a hó sem esik, a tájat egyenletes fehérség borítja be. Ám a szerencse Frankre mosolyog, egy részeg lány tart hazafele az egyik utcában, jókedvűen énekelgetve. Frank sikeresen becserkészi a lányt és el tudja kapni, anélkül, hogy az kiabálni kezdene. Csak addig kell befogni a száját, amíg Frank el nem kezdi szívni a vérét; onnantól kezdte az extázis miatt az áldozat nem akar már kiabálni.
Miután Frank jóllakott, óvatosan leülteti a lányt az egyik kerítéshez, mintha az leült volna egy kicsit pihenni és eltűnik a helyszínről. Érzi az alkoholt az elfogyasztott a lány vérében, kicsit rá is hatással van. Eszébe juttatja azokat az időket, amikor ő ment haza még emberként egy buli vagy egy kocsmázás után. Mennyi szép emlék a jó beszélgetésekről, a nagy nevetésekről, a lelkizésekről. Újra és újra eszébe jutnak a barátai, hogy vajon mi lehet velük, de aztán szomorúan vágja gyomorba a valóság, hogy már biztos nem élnek. Egyik se volt mintapolgár, balhés arcok voltak. Tudták, hogy a nyugdíjra nem lesz gondjuk, mert addigra vagy temetőben, vagy börtönben lesznek. Mostanra meg már 100 évesnek kell lenniük, kizárt, hogy megélték volna ezt a kort – gondolja szomorúan Frank. 
Frank valamikor délután 4 óra körül a riasztó hangjára kel. Egy vámpír számára a napközbeni felébredés egyáltalán nem olyan, mint amikor az embert az éjszaka közepén, a legmélyebb álmából keltik fel. Sokkal rosszabb. A vámpírok éjszakai lények, számukra a nap és az általa adott világosság az ősellenségük. Ha valami megzavarja az alvásukat, elég nehezen ébrednek fel és elég nehezen is tudnak ébren maradni, de ha nem elég erős a zavaró tényező, akkor lehet, hogy fel sem kel rá a vámpír.  Dönthet úgy is egy vámpír, hogy nappal ébren marad, de akkor is elég kótyagos lesz, nem lesz fizikai és szellemi ereje teljében úgy, mint éjszaka. A felébredés és az ébren maradás talán csak a nagyon fiatal vámpírok számára könnyebb, akiknek híg a vérük. 
Nagyon rég fordult elő ilyesmi, de Frank rutinszerűen magához veszi a jó öreg AK-t és a biztonsági panel mellett lévő kis képernyőre mered. A bejárati ajtó nyitva, de a lakás sötét. A riasztó jelzi, hogy megpiszkálták a szerkezetet, szerencsére a kóddal ki lehet kapcsolni. 
Frank óvatosan felmegy a lakásba. A nap már lement, ugyan kintről még jön be világosság, de a sötétség már kezd teret nyerni. Frank a kibiztosított fegyverrel óvatosan elindulna körülnézni a lakásban, de a konyhapultot megkerülve, pár lépés után összecsuklik és elalszik. 
Frank nagyjából egy óra múlva ébred fel, amikor már sötét van. Az ajtó még mindig nyitva van, a fegyvere mellette pihen a padlón. Felkel és magához veszi a fegyverét. A lakáson belül nem járt senki, a betörők a riasztónál elakadtak, alaposan szétbarmolták, de nem boldogultak vele. A garázsajtó és a kocsibeálló kapu is teljesen nyitva, a Ford Raptornak nyoma sincs, a motor ott van a helyén. Frank mérgében beleüt a falba. Visszacsukja a kaput és a garázsajtót, majd leül a kanapéra és telefonál. Először Sotont hívja, aki sajnos most nem ér rá, de megígéri, hogy amint tud megy és megnézi a riasztót. Másodjára Cápát hívja fel, aki szerencsére ráér. A Pólus centerhez beszélik meg a találkozót 1 óra múlva. 
Nagyjából egy fél óra múlva indul el Frank, jobb híján a motorral. A forgalom persze nagy, mindenki ilyenkor jön haza, s habár el tudna szlalomozni az autók között, óvatosan vezet. Kemény mínuszok vannak, borzasztóan csúsznak az utak, érzi is, hogy 1-1 nagyobb gázhúzásnál megindul a motor hátulja. Így is előbb ott van a Pólus parkolójában, mint Cápa, aki egy 20 perccel később ér oda, egy fekete, sötétített ablakos merci SUV-val. 
- Ne haragudj tesóm, - száll ki a kocsiból a nagydarab, kopasz férfi – tudod, hogy ilyenkor milyen kibaszott szar a közlekedés. Teli vannak az utak sok rozsdás szart vezető amatőrökkel… - a pacsi, ölelkezés nem maradhat el – Mi történt papa, hol van a raptor? 
- Ezért hívtalak. Betörtek hozzám és ellopták. A lakásból mást nem vittek el, de a riasztómat rendesen szétbarmolták. 
- A kurva anyjukat… - döbben le Cápa – Jól van, tesó semmi gond, körbekérdezek. Egy raptor elég feltűnő, nem fog csak úgy eltűnni. Meglesznek a szarháziak és eltörjük a kezüket. 
- Köszi tesó. 
- Ugyan már, papi, basszál rá, ezért vagyunk. – veszi elő Cápa a telefonját és telefonál párat 
Közben Soton is ír Franknek, hogy csak holnap fogja tudni megnézni a riasztót. 
- Mindjárt itt van pár emberem, aztán indul a vadászat. Riasztós kell? 
- Köszi, a riasztót haverom intézi, ő szerelte be. 
- Jól van papi, tudod: bármi kell, csak szólj a nagy fehérnek. Hallod, tesóm, bemegyünk iszunk valamit? Zergebaszó hideg van. 
- Bemehetünk. 
Frank ismét élővé változik. A Pólusban persze sokan vannak, a két nagydarab, kopasz férfi mégis kilóg a tömegből. Elég tiszteletparancsolóak, nem nagyon mernek nekikmenni, mindenki kitér az útjukból. Az egyik pékségnél állnak meg és Cápa kér két kávét. 
- És mizu veled, papa? Nők? – kérdezi Cápa, a magasított asztalnál megállva
- Tegnap volt egy kalandom a kocsmámban. – fejti ki Frank – És nálad? 
- Basztat a ribancom, hogy mikor veszem már el, de azt lesheti. – húzza a száját Cápa – Abból én többet nem kérek, elég volt az a huzavona Barbi anyjával.
- Azt elhiszem, mesélted. 
- Tudod, akármilyen tündibündi a csajod, amikor együtt vagytok, váláskor mindig kibújik belőlük a boszorkány, mindig. Amit csak lehet, el akart venni tőlem a büdös kurva, nem volt elég neki a BMW, amit vettem neki, még az én kocsimat is akarta. Rábaszott, mert a válás után, valaki csúnyán összetörte a bömöst. – mosolyog Cápa sokat sejtetően
- Így jár, aki mohó.
- Ennyi. Jó, igazából csak ezek az elkényeztetett aranyásó picsák ilyenek. Ahol az asszony is dolgozik, ott jobb a helyzet. Volt egy csaj az általánosban, ilyen átlagos kis szépség volt, nagyon belém volt esve, még jóval a suli után is, de nekem meg nagy pofám volt, tudod: nekem topmodell csaj kell, nagy csöcsök, kerek, feszes segg. Azóta a csaj meg házas, meg gyerekei vannak. 
- Gondolom, már bánod. – Cápa csak bólogat – Elhiszem. – kortyol a kávéjába Frank
Újabb fájó emlék hasít Frank szívébe, az egykori felesége. Újra eszébe jut a nő hangja, az illata, a kedves szavai, az ölelése és a sok együtt töltött idő. Újra lepereg előtte, hogy hogy ismerte meg, hogyan szerettek egymásba, hogyan élték a mindennapjaikat. Mindezekből mára már csak a karikagyűrű maradt. 
Cápa és Frank a plázában sétálgató nőkről beszélgetnek, amikor megjön Cápa két embere. Két újabb nagydarab kopasz, egy kigyúrt, és egy zömök férfi. Kimennek a parkolóba, ahol Cápa felvázolja a helyzetet. Az emberei nem kérdeznek, bólintanak és már mennek is. Cápa is elköszönöm, ha megtud valamit, hívja Franket. 
A férfi óvatosan hazagurul. Egy pohár whiskey társaságában ül le a kanapéra elmélkedni. Valóban, a ház szinte egész nap üres, a betörők simán kifigyelhették, hogy alig van mozgás a ház körül. Sok vámpírnak vannak ghouljai, akik nap közben vigyáznak a házra, lehet, hogy neki sem ártana. Akkor akár egy biztos vérforrása is lenne. A telefonjában végig nézi az ismerőseit, de nem lát olyat, akiről tudja, hogy lakásgondjai lennének. 
A ghoul olyan halandó, aki vámpírvért fogyaszt. Ilyenkor kötődés, vonzalom alakul ki a vámpír iránt, akinek a vérét itta. Minél többször iszik a halandó az adott vámpír véréből, annál erősebb ez a kötelék, kezdve a közeli barát érzéstől, egészen addig, hogy a halandó egy lélektelen szolgaként kövesse a vámpír minden utasítását. A vámpírvér ezen felül egyéb előnyökkel is járhat, a halandó erősebb lesz, szívósabb, és amíg a vért fogyasztja, ő sem öregszik. 
Ezt az elmélkedését szakítja félbe egy telefon.