Vér és sötétség

A sűrű, forgalmas budapesti utcákra visszatarthatatlanul telepszik rá a sötétség, szépen lassan elnyomva a nap fényét. A horizonton lassan eltűnő nap átadja a helyét a különböző mesterséges fényforrásoknak. Az utcai lámpák, az autók reflektorai és egyéb fények segítenek az embereknek, hogy elérjék a céljukat a sötétben. Hála a technológiáknak, akár már nappali fényt is tudunk varázsolni az éjszakában, habár a napot sok helyen nem tudja helyettesíteni a technológia.
Budapest Európa szinten nagy város, mégis, még a belvárosban is vannak olyan utcák ahol erős fényhomály, esetleg sötétség uralkodik. A kivilágított körútról letérve egy kis utcába, elég csak egy sarkot menni és az ember máris a sötétben találja magát, ahol kiöregedőfélben lévő lámpák próbálnak megküzdeni a sötétséggel, egyre kevesebb erővel. Talán ezért van az éjszakai városnak egy rejtélyes, komor hangulata. Mint amikor úgy érzed, hogy néz valaki, de nincs ott senki. Valaki szereti ezt borzongató érzést, de a többség menekül előle, valami fedett, zárt helyre. 
Régóta szólnak legendák vámpírokról, vérfarkasokról, szellemekről és egyéb titokzatos lényekről akik köztünk járnak. Valaki hiszi, és könyveket bújva, társaságokhoz csatlakozva próbálnak bizonyítékot találni rá, esetleg a részese lenni; ám valaki csak legyintve nevet rajta. De ha éjszaka, egy sötét utcában léptek zaját hallják maguk mögött mind hátra pillantanak; ez természetes. Össze is rezzennek, ha van ott valaki, ám az sokszor még ijesztőbb, ha nem látnak senkit. 
Télen hamar sötétedik, az emberek sokszor sötétben mennek dolgozni, és sötétben jönnek a haza. A nyugodt külvárosi utcák is megtelnek ilyenkor élettel, ahogy az emberek hazatérnek. Sok szép, előkelő kertesház van a XVI. kerület Zuglóhoz közel eső részén, látszatra mindben jóravaló, rendes, dolgos családok laknak. Egy ilyen kertesházban ébred fel Frank. 
A nyitott koporsóból felülve körülnéz. A koporsó mellett egy dohányzóasztalon fekszik a szokásos AK-47 gépfegyvere, egy pisztoly és egy machete, az órával, ami 17 óra 3 percet mutat. A kopasz, hosszú kecskeszakállas, izmos férfi, a fekete trikóban, koptatott farmerben és a fekete acélbetétes bakancsban végignéz a szobán. Megigazítja a bal csuklóján lévő, régi, kopott bőrkarkötőt és felkel a fekhelyéről. Felveszi a fegyverek mellől a telefonját és végig pörgeti. Fontos sms, hívás nincs, emailek közül is csak reklám levelek fogadják. Az ablaktalan helység komor betonpadlóval és betonfalakkal olyan, mintha egy bunker lenne. Ami kicsit kilóg a képből, az egy fekete sporttáska, a koporsó mellett. A helyiségből egy létra és egy alagút vezet ki, a létra mellett egy kis riasztó berendezés, és egy kis méretű képernyő kapott helyet. Utóbbi a lakást mutatja, egy biztonsági kamera képén keresztül. Frank rutinosan beüti a négy jegyű kódot és felmászik a létrán, majd felnyitja a plafonon lévő bereteszelt, nehéz fémajtót. Frank kimászik, majd visszazárja a fémajtót, és felegyenesedve végignéz a lakáson, ami csak néhány nagyon apró részletben tér el az Ikeában kiállított, berendezett lakásoktól. Az amerikai stílusú konyhában van, ahonnan rálátni a nappalira. A kanapén van pár autós magazin, néhány playboy, az xbox kontrollere, a dohányzó asztalon egy üres whiskeys pohár és egy laptop. A polcokat még képek se díszítik, a hálószobai ágy már ki tudja mióta bevetetten ál. Az automata kapcsoló, néhány lámpát már felkapcsolt. Kintről csak a sötétség szűrődik be, hó azóta nem esett. Itt a külvárosban, a füves részeken van némi hó, a betonról azonban már elolvadt. 
Frank bámészkodását egy telefonhívás zavarja meg. Ránéz a kijelzőre: Valerian. 
- Szeva Val’, mi a szitu? – veszi fel a telefont Frank
- Szia Frank. Remélem nem zavarlak. Szeretnék egy szívességet kérni. 
Végre. – gondolja Frank. A szája önkéntelenül is mosolyra húzódik. 
- Mondjad csak cimbora, nem zavarsz. Miben tudok segíteni? 
- Van egy család, akiknek a lánya fent él Pesten, de napok óta nem tudják elérni. Korábban naponta beszéltek, minimum egyszer, de volt, hogy többször is, most meg semmi. Nézz utána kérlek.
- Rendben, megnézem. – Frank ekkor papírt és tollat keres – Mit tudunk róla? 
- A neve: Pataki Patrícia, a XI. kerületben lakik, Fegyvernek utca 11A, 5/21. Valami Elviations nevű cégnél dolgozik. Barna haj, átlag magas, jó alakú, szép arc. 
- Oké tesó, utána nézek és szólok, amint tudok valamit. – jegyzetel Frank egy papírra
- Köszi haverom. Csáó.
- Szeva.
Frank leteszi a telefont, majd leül a kanapéra, és bekapcsolja a laptopot. Google-n rákeres a Elviations szóra, de nincs találat. Próbálja különböző módokon beírni, az i betűk helyén y-nal, de egyik se vezet találatra. Frank magára kapja a bőrkabátját, és az iratait magához vége a Ford Raptorjába ül. Mély morajlással jelzi a több száz lóerős motor, hogy készen áll az utakat róni, a rádióból a Frank által összeállított Rammstein válogatás dübörög. Bepötyögi gpsbe a címet és már indul is. 
A forgalom nagy, mindenki most megy haza, sok helyen kell araszolni, de Frank nem türelmetlen. Nem siet, ha valamiből rengeteg van neki, az az idő. Ő már csak nevet azon, ahogy mindenki dudál, káromkodik az autóban, ideges, siet. Halandók – nevet Frank félhangosan. 
A címnél nincs sok szabad parkoló, főleg egy ilyen nagy autóval nehéz megállni, Frank jó pár utcával arrébb tud csak leparkolni, a kertesházaknál. Csak a szokásos rambo-tőrét viszi magával az oldalára csatolva. 
A tíz emeletes ház kaputelefonjához érve kikeresi a Pataki Patrícia nevet és felcsenget. A Für Elise híres dallama csendül fel, de válasz nem érkezik. Egy vékony, fiatal, szőke hajú kamaszlány épp ekkor érkezik haza, így bemegy vele Frank is. A liftbe beszállva, együtt megy a lánnyal, aki szinte fel sem néz a telefonjából. Frank az 5.-en száll ki. Pataki Patrícia neve egy új, biztonsági ajtón díszeleg, ám azt sem a csöngetésre, sem a kopogásra nem nyitják ki. Frank nyúl a kilincshez, ám az ajtó zárva. Az ajtó masszív darab, sok ponton záródó, megnehezítve a betörők dolgát. Frank megvizsgálja, de ezt a példányt nem ismeri. Izomból be tudná törni, az emberfeletti ereje sose hagyta még cserben, de az nagyon hangos és feltűnő lenne, így inkább lesétál a ház elé és felhívja az egyik barátját, kérve, hogy jöjjön oda. 
Frank nagyjából egy fél órát vár, mire megjelenik egy átlag magas, vékony, fekete pulcsis alak, egy kék cross motoron. Arcát egy koponyamintás, airsoft maszk takarja, fején a kapucni. A ház előtt letámasztja a motort, és kiláncolja egy oszlophoz.
- Szia Soton, köszi, hogy jöttél. – üdvözli Frank
- Cső. Nincs mit. Tudod: ha be kell törni valahova, én itt vagyok. – mosolyog Soton a maszk alatt 
Frank és Soton várnak egy kicsit, de most nem jön senki. Végül Soton kezelésbe veszi a panelt, beüt egy hosszú számsort, aminek a végén a jól ismert búgás jelzi, hogy az ajtó nyitva. Frank már meg se lepődik. Az ajtóhoz érve Soton előveszi a hátizsákja egyik zsebéből a kis szerszámait és munkához lát. Elég hosszasan bíbelődik, szerencsére csak az alsóbb vagy felsőbb emeletekre érkeznek haza lakók. Egy apró, fémes csengés hang jelzi, hogy az egyik szerszám életének itt volt a vége. 
- Mi a franc? Kifog rajtad egy ajtó? – kérdezi csodálkozva Frank hallkan
- Túl egyszerű volt a kapu, gondoltam megnehezítem a saját dolgom. – ironizál Soton – Várjál már egy kicsit… 
Soton még egyszer nekiveselkedik és ezúttal sikerrel jár, az ajtó kinyílik. Gyorsan belépnek a lakásba és becsukják az ajtót. 
- Mindenekelőtt kesztyű! – szól Soton Frankre suttogva
- Nincs nálam. – feleli Frank, Soton ad neki is egy pár kesztyűt
- És most? – kérdezi Soton
- Nézzünk körül, utána elmagyarázom. 
A lakás ízlésesen, drága holmikkal van berendezve, mintha csak egy lakberendezési magazinban lennének. Nincs patikás rend, de rendetlenségnek sem lehetne mondani, inkább egy sima, hétköznapi használatú lakásnak tűnik. Dulakodásnak nincs nyoma, és rajtuk kívül nincs más a lakásban, holtest se. 
- Szóval? – kérdezi Soton, miután levette a maszkját
Habár Frank már sokszor látta, de még mindig a hideg kirázza a barátja arcától: csontos arc, szürke, kiszikkadt bőr, mélyen ülő, gonosz tekintetű, sárgás szemek. Az orra, mintha az orrnyeregnél levágták volna, és a szája is mintha mindig haragudna. 
- Nem vennéd vissza? – mutat Frank a maszkra fintorogva
- Tán nem tetszem? – mosolyog szélesen Soton, és így talán még rosszabb az összkép
Frank elmeséli, hogy mért jöttek ide és kit keresnek. A nappaliban, a dohányzó asztalon megtalálják a lány laptopját, amit Soton már kezelésbe is vesz, közben Frank kicsit jobban körülnéz. A bejáratnál a kabátok és táskák tengerében talál egy belépő kártyát a Club Mystic nevű szórakozóhelyre, rajta a lány fényképe és neve. Ismeri a helyet, ez egy nightclub, táncos lányokkal. 
- Szerintem megtaláltam, hogy hol dolgozott valóban a csaj. – lép a nappaliban ülő Sotonhoz Frank - Belépő kártya nightclubba. Mint ott dolgozó. 
- Szép, vidéki kislány feljön a nagyvárosba és prosti lesz. – foglalja össze Soton – Bár megtudnék lepődni.
- Nem biztos, hogy prosti volt. Lehet, hogy sima táncos lány. 
Soton Frankre néz, amolyan ne legyél már naiv nézéssel. 
- Te találtál valamit? 
- Itt a facebookja a csajnak… - mutatja a laptop képernyőjén Soton
Frank összeveti a facebook profilképet a belépőkártyán lévő fotóval. A két kép egyezik.
- A jelek szerint nem lakik itt más, szóval ő a lány, akit keresünk. – foglalja össze Frank
- Mikor tűnt el? 
- Nem tudom, azt nem mondták. Milyen nap van ma? 
- Péntek. A jelek szerint kedd délután használta utoljára a laptopot. Azóta semmi. – Frank bólogat - Szükséged van még rám? 
- Nem köszi. Szerintem ellátogatok a klubba. 
Soton is feláll és visszaveszi a maszkját, majd elindul a kijárat felé. Frank egy ideig tanakodik, hogy magával vigye-e a laptopot, végül felkapja. A lakásból észrevétlenül ki tudnak osonni. 
- Amúgy, ha engem kérdezel a csaj már nem él. – jegyzi meg Soton, a liftre várva –Felszedte valaki a klubban, az meg vagy véletlenül vagy direkt megölte, aztán megszabadult tőle. 
- Valami ilyesmire gondolok én is, de bizonyíték kell. Szívességet kértek tőlem, nem akarok félmunkát végezni.
Frank és Soton a ház előtt búcsúznak el. Miután visszasétált az autójához, Frank elindul a belvárosba, a VII. kerület felé, egész pontosan a Club Mysticbe. Jól ismeri a helyet, gyakran megfordul ott, de az emlékeiben nem nagyon találja a lányt, a táncosok közt. 
Most nem vacakol a parkolóhely kereséssel, leteszi az autót az egyik parkolóházban és gyalog folytatja az útját. Útközben egy kicsit koncentrál, aminek a hatására, az eddig hullasápadt bőre újra élettel teli lesz, valamint pislogni és lélegezni kezd. A club előtt cigiző biztonsági őrök közül felismeri az egyiket, rég látott ismerősökként üdvözlik egymást.
- Mi járatban, jöttél mulatni? – kérdezi a Security pólós, kopasz, mondhatni izmos, de inkább felfújt férfi, Áron
- Keresek valakit. Ismeritek a Pataki Patríciát? 
- Aha, itt melózik, de a héten nem is láttam még. Te? – bök Áron a társa felé, de ő is megrázza a fejét
- Megkértek a szülei, hogy nézzek utána, mert nem jelentkezik, nem érik el sehol. 
- Megkérdezhetjük a többi lányt, hogy mit tudnak róla. – ajánlja fel Áron
- Jó lenne, köszi. 
Áron hátra kíséri Franket a dolgozói bejárathoz és bemennek az öltözőbe. A táncoslányok is megerősítik, hogy Patrícia kedd éjszaka jött utoljára dolgozni, pedig vállalta, hogy egész héten jön. Azt is többen megerősítik, hogy egy Török János nevű taggal látták távozni.
- Megint kuncsafttal ment el? – csodálkozik Áron – Ez BBnek megint nem fog tetszeni… 
- Hogy-hogy megint? – kérdezi Frank
- Szigorúan tilos olyan vendéggel járni, randizni vagy kefélni, aki idejár a klubba, de Pati sokszor csinálta ezt. – fejti ki az egyik fekete hajú lány – A tulaj persze mindig lebaszta ezért… 
- És ki a tulaj? 
- Mi csak BBként ismerjük. – von vállat Áron
- Ki ez a Török János amúgy? Mert egy ilyen nevű politikus van, de… - gondolkodik Frank, de megerősítik, hogy ő az. 
Frank kérdez még pár dolgot, megköszöni a segítséget, majd visszasétál a kocsijához, közben telefonál. Az egyik ismerősét hívja, Cápát, akit mindenki ismer, aki alvilági körökben mozog. Nincs is messze innen, egy másik klubban van, tudnak találkozni. 
A két nagydarab, izmos kopasz férfi a Studio13 nevű klub előtt találkoznak és a pacsi-ölelkezés után arrébb mennek. Átbeszélik a ki-hogy van, kivel mi történt kérdéseket mielőtt Frank a tárgyra tér.
- Ismersz egy BB nevű tagot? – kérdezi Frank – A Club Mystic nevű hely tulaja.
- Persze, ismerem. Mért? 
- Szerinted tudna bántani egy nőt? Akár annyira, hogy…
- Áh… - legyint Cápa – Soha. Ő az a klasszik üzletember… és nem úgy mint én, hanem tényleg üzletember. Kizárt, hogy megüssön egy nőt. Mért?
- Csak keresek egy eltűnt lányt, aki nála dolgozik. Úgy hallottam, hogy sok balhéjuk volt. 
- Az lehet, de ez a csávó előbb bepereli, minthogy bántsa. 
- Jól van tesó köszi. Nem is tartalak fel…
- Nem jössz? Egyik barátom szülinapját ünnepeljük. – invitálja Cápa Franket
- Köszi, de utána akarok járni ennek. 
- Rendes vagy papi. – paskolja hátba Franket Cápa – Valamikor azért fussunk össze meginni valamit! 
A klub előtt elköszönnek, majd Frank visszamegy a parkolóházba. A kocsiban ülve, ahogy néz ki a parkolóházban és azon gondolkodik, hogy mi legyen, lát az egyik csövön egy galamb párt összebújva. Erről eszébe jut, hogy ki az aki segíthetne. Már tárcsázza is a barátját, akivel megbeszélnek egy találkozót, az Ázsia centernél. Út közben felhívja Sotont, hogy próbálja meg kideríteni Török János lakcímét. 
Az utakon a forgalom így este 9 óra felé már elég enyhe, főleg ahogy halad az ember a külváros felé. Az utcákon főleg kutyát sétáltató emberek vannak, meg néhány fiatal. Az Ázsia center már bezárt, az épület előtti parkoló is nagyrészt üres, így Frank már messziről kiszúrja a barátját, Azrielt. A férfin a jól megszokott sáros bakancs, koszos keki színű nadrág, combközépig érő bőrkabát van. Fekete, enyhén hullámos, kócos haja a nyakáig ér, arcán borosta. 
- Mi járatban cimbora? – kérdezi Azriel a felé lépkedő Franket
- Lenne egy kérésem. Keresek egy eltűnt lányt és megvan, hogy kivel látták utoljára. Talán járt nála a lány a halála, legalábbis eltűnése előtt. Ha van esetleg kutyája, vagy macskája, azt meg tudnád kérdezni, hogy látta-e a csajt? 
- Persze. Hol lakik a tag?
- Még várom Sotontól a címet. Amúgy mi újság veled?
- Semmi különös, nyomozok egy állatkínzó társaság után, szóval lehet, hogy majd kell a segítséged.
- Boldogan. – húzódik mosolyra Frank szája
Jó pár perc telik el, mire pittyen Frank telefonja, és megkapja a címet.
- Ó a faszom… XIII. kerület. – morgolódik Frank
- És? 
- Az Hannibál területe. – egészíti ki Frank, de Azriel továbbra sem érti, hogy mi a probléma, nem ismeri az említett személyt – Ravnos, aki utálja, ha belépnek a területére. 
Azriel számára már a Ravnos szó is elég volt, hogy fintor üljön ki az arcára. 
- Nincs más megoldás? – kérdezi reménykedve Azriel
- Mi lenne? 
- Nem tudom… - ódzkodik a gondolattól Azriel
- Essünk túl rajta. Hátha el tudjuk kerülni őt. 
Azriel beül Frank kocsijába és elindulnak a címhez. Nem kell sokat menni, hogy az Azrielt kísérő, frissen ásott földszag betöltse a kocsit. Frank hiába szólt már ezért a férfinak, Azriel szerint akkor is ilyen szaga van, ha nincs rajta ruha és frissen fürdött.  
A forgalom a belváros felé is enyhe, kevés autó van már az utakon. Frank a címtől nem messze áll meg, és gyalog közelítik azt meg. Török János háza eléggé kitűnik a környék egyszerű kertesházai közül, szép, nagy, modern építésű ház, rendezett kerttel; egy merci és egy Audi SUV az autóbeállón. A ház ablakai viszont már sötétek, így a bent lévők valószínűleg alszanak. Ahogy közelítenek a kerítéshez, 3 nagy kutya már szalad is oda ugatva. Azriel leguggol a kerítéshez és pár kedves szóval, nyugodt hangnemmel pillanatok alatt megnyugtatja a kutyákat, mintha azok tényleg értenék, hogy a férfi mit mond. 
- Mit akarunk tudni? – néz Frankre Azriel
- Hogy járt-e itt ez a lány. – adja át a laptopot Frank
Azriel odatartja a laptopot a kutyáknak és hallkan morogni, ugatni kezd. A kutyák megszaglásszák a laptopot, majd mindhárman egy-egy rövid vakkantással válaszolnak. 
- Nem. Soha nem érezték még ennek a személynek a szagát. – adja vissza a laptopot Azriel
- Ez komoly? – csodálkozik Frank
- Nem járt itt a lány. – ismétli Azriel
- De akkor hol? – gondolkodik Frank hangosan
Ekkor egy fényes fekete, újabb típusú bmw fékez mellettük, amiből 5 roma férfi száll ki. Az anyósülésről kiszálló férfit Frank már ismeri. Vékony, de izmos férfi, kifejezetten jóképű, de a bőre hullaszerűen sápadt. Ő Hannibál. 
- Mit kerestek a területemen? – kérdezi a Hannibál agresszíven, miközben a társai köré gyűlnek. Ez csak Hannibál lehet, gondolja Azriel
- Nyugodj meg, mindjárt megyünk.
- Nem mindjárt, MOST! – követelőzik agresszíven Hannibál
- Gyere, nem kell a balhé. – áll fel Azriel
- Hallgass a retkes kutyára és húzd el a beled kopasz geci!
- Semmi tiltott dolgot nem csináltunk itt, nyugodj meg. – feleli Frank nyugodt hangon
Hannibál ekkor benyúl a kocsiba és kivesz egy AK-47est.
- Utoljára szólok fasszopók… - vicsorog Hannibál
- Gyere Frank, menjünk. Az ő területe, nem kell a balhé. – győzködi a barátját Azriel
Frank jól ismeri ezt a fegyvert és ahogy nézi észreveszi, hogy egy csomó olyan dolog nincs meg a fegyveren, aminek ott kéne lennie. Ez biztos nem igazi, nyugtatja magát.
- Trükköket akarsz? Ezt nézd! – szól Frank, majd odalép egy kresz táblához
A férfi rámarkol a táblára és puszta kézzel félbe hajlítja. Még Azriel szeme is elkerekedik, hát még a Hannibált körülálló halandók, akik alaposan megrettennek, de még Hannibál is meglepődik.
- Nem szólok többször – folytatja Hannibál – takarodjatok a területemről! 
- Nem a legjobb bocsánatkérés, de egy magadfajtától megteszi. – mondja Frank, félvállról, miközben elindul a kocsija felé
Hannibál arca még mindig sugárzik a dühtől, de uralkodik magán. Az előbbi bemutatóból sejti, hogy ha Frankkel közelharcra kerül a sor, akkor ő járna rosszabbul. 
Frank és Azriel beülnek az autóba, és elhagyják a kerületet, majd azon kívül, Frank félreáll. 
- Ez a szál is zsákutca… nem hiszem el… - csap Frank ismét a műszerfalra
- Először is: honnan tudod, hogy a lány halott? 
- Nem tudom, de minden jel arra utal. – Frank kicsit lenyugszik, majd hangosan gondolkodik – Oké, hova viszel egy prostit, ha nem haza? Szállodába… 
- Egy prostiért töröd magad ennyire? – kérdezi Azriel, bár nem csodálkozik. Jól ismeri Franket.
- Ez ennél bonyolultabb… - feleli Frank, de csak félig figyel Azrielre, közben gondolkodik
- Figyelj, kérdés, hogy mi a fontosabb: megtalálni a lány holtestét, vagy hozzákötni ehhez a csávóhoz? – kérdezi Azriel
- Jogos, jogos. – bólogat Frank – Amíg nincs holtest, nincs bűntény. – Frank ekkor ismét hangosan gondolkodik – A hulla akárhol lehet, de azt el kellett vinni oda. Márpedig, ha a gyilkosság spontán volt, akkor valószínűleg a saját autóján vitték el. Tudom is ki kell ide. 
Frank ismét Sotont hívja és vázolja neki a helyzetet. Soton kérdez még pár dolgot, de tetszik neki a dolog, segít. Megbeszélik, hogy a XV. kerületben találkoznak az Őrhely utca és a Tóth István utca kereszteződésénél. Ez nincs messze a XIII.-tól, viszont tudják, hogy Soton nem csak a betörés és a hackerkedés, hanem a lopakodás mestere is. 
Frank és Azriel már hosszú ideje vár a megbeszélt helyen. Azriel már a környék összes állatával összebarátkozott, épp a földön ülve foglalkozik egy macskával, amikor begurul a sötét szürke Audi SUV. A sofőr ülésről Soton száll ki, de az arca nem az a szörny arc ami eddig is, hanem egy átlagos emberi arc. Frank már látta ezt az arcot, ez Soton egyik trükkje. 
- Mi a franc tartott ennyi ideig? – kérdezi Frank
- Az biztos cimbora, hogy ezeknek a szaroknak a modern riasztóit még gyakorolnom kell. 
- Reméljük ez lesz a csávó autója, nincs kedvem még órákat várni. – morog Frank
- Hacsak a csávónak nincs rózsaszín plüss kormánya, meg milliónyi biszbasz plüssfigura hátul, akkor ez az övé. 
- Keríts egy kutyát valahonnan. – néz Frank Azrielre
- Szaglászni? – kérdezi Azriel, Frank bólint – Itt egy macska, az ő szaglásuk is van olyan jó. 
- Nekem mindegy, haladjunk. 
Frank a laptopot a csomagtartóhoz viszi, amit kinyitnak és mindkettőt megszagoltatják a macskával. Közben Soton a vezetőülésnél marad, és a laptopjával babrálni kezd valamit.
A macska megszaglássza a laptopot, majd a csomagteret is. Nem kell sokat szimatolnia, hogy Azriel felé forduljon és párat nyávogjon. 
- Ebben volt a csaj. – néz Azriel Frankre
- Ahogy gondoltam. – bólogat Frank, majd előremegy a vezetőüléshez – Te Soton, nincs ebben valami gps, ami megmondhatná, hogy merre járt?
- Már keresem. – gépel Soton
Nem kell sok idő, hogy Soton megtalálja a kocsi memóriájában lévő nyomkövetőt. Szerencsére a gps hónapokra visszamenően tárolja, hogy az autó merre járt. A legegyszerűbb, ha lementi a memóriájából az adatokat – ecseteli Franknek. Soton kicsit mókol is rajta, hogy eltűntesse annak a jelét, hogy elvitték az autót.
- Kell még valami? – kérdezi Soton – Mert vissza kéne vinnem az autót. 
Frank elgondolkodik. – Szerintem nem. 
Soton észrevétlenül visszaviszi az autót, majd a motorjával visszamegy Frankékhez és ott elemezik az audi gps-esét. 
- Nagyjából 1-2 fajta útvonal van, amit rendszeresen bejár. Van persze a városban 1-1 alkalmi, de ami viszont kiugró, az ez. – mutatja Soton a laptopját odafordítva. 
- A naplás? – nézi Frank a térképet
Frank már indítja is a motort és célba veszik a XVI. kerületi tavat. A Naplás-tó Pest szerte híres hely, sokan járnak oda horgászni, sétálni, biciklizni, futni. 
A város határán lévő helyet nagy erdő veszi körbe, este 11 – éjfél felé már tényleg nem jár itt senki, az egész út és a parkoló is üres. A várostól eltérően itt hó is van, jól kivilágítva a közvilágítástól mentes tájat. Az autóból kiszállva csak a csend veszi őket körbe, a fákról 1-2 varjú méregeti őket gyanúsan. 
- Körbe kérdezzek? – töri meg a csendet Azriel, Frank bólint
Azriel megköszörüli a torkát és károgni kezd, ahogy a varjak szoktak. Frank mindig meglepődik, hogy Azriel milyen élethűen csinálja ezt, de mindenféle állathanggal. Ezután a gondolat után rögtön eszébe jut, hogy a barátja Gangrel, akik híresen közel állnak az állatokhoz. 
Azriel hangjára 6 fekete madár gyűl köré, és fejüket forgatva hallgatják a károgó vámpírt. 
- Ő látta, hogy hová temették a holttestet. – mutat Azriel az egyik madárra 
A holló előre repül, ágról ágra száll, majd maga mögé nézve, időnként károgva figyeli, ahogy a csapat követi. Sokáig mennek felfelé, majd utána sima, vízszintes talajon folytatják az útjukat. A látszólag egyforma erdőben, a kanyargós utakon, a sok elágazás ellenére Soton nem érzi, hogy eltévedt volna, tudja, hogy merről jöttek, hol van az autó, de Frank se érzi magát nagyon elveszettnek. Azrielnek pedig az erdő az otthona. Kiérve az erdőből egy nagy, ritkás fás részre érnek. A holló leszáll az egyik üres részre, ahol láthatóan fel van túrva a hó; eléggé kitűnik a többi területen lévő szűz hótól. Szerencsére az elmúlt hetekben nem esett hó, így nem takarta el a nyomokat. 
- Ne lépjetek le az útról. – figyelmezteti társait Azriel
Soton és Frank megállnak, de kérdőn néznek a társukra.
- Gondolom a rendőrségnek is meg akarod mutatni a tetemet. – fejti ki Azriel Frankre nézve – Elég feltűnő lenne, ha lábnyomok vezetnének egyenesen a tetthelyhez. – ekkor leesik a két másik vámpírnak is, hogy mire gondol a Gangrel – Menjünk tovább egy kicsit a kitaposott úton, járkáljunk mintha itt sétáltunk volna. 
Körbe sétálják a környéket, közben Frank feljegyzi a holtest megtalálásának koordinátáit. Azriel egy másik kitaposott úton akar visszamenni az autóhoz, de nem találnak, így az eredetin mennek vissza. Közben Frank felhívja a herceget, pontosabban az udvarmestert és röviden vázolja neki a helyzetet. A herceg egy olyan vámpír, aki egy adott területen uralkodik a többi vámpír felett. Ő hozza a szabályokat, ő tart rendet, és ő védi meg a vámpírokat egymástól. Olyasmi, mint a maffiában a keresztapa: a köznapi emberek nem tudnak róla, de a vértestvérek között az ő szava törvény. Az udvarmester pedig nem más, mint a herceg helyettese. 
Miután Frank vázolja a helyzetet Alfonznak, az udvarmesternek, a telefon a herceghez kerül és Frank részletesen elmondja a történetet. A herceg egy kis gondolkodás után úgy dönt, hogy Frankre bízza, mit tesz a holttesttel, felhívva a figyelmét az első hagyományra. 
Közben már visszaértek a kocsihoz, de még mellette beszélgetnek.
- Ügy lezárva…? – kérdezi Azriel félig kérdő, félig kijelentő módban
- Megvárom még, hogy a rendőrség is azonosítsa. – felel Frank – Aztán meglátjuk, hogy kell-e segítség a további nyomozáshoz.
- Elég nyilvánvaló, hogy ez a csávó benne volt. Az ő kocsijával lett elhozva ide. – teszi hozzá Azriel
- Egyértelmű bizonyítékok kellenek, hogy ő tette. Tetthely, fegyver, indíték. – sorolja Frank
- Akármit teszel, az ezt a lányt nem hozza már vissza. – teszi hozzá Soton a motorjára felülve – A fickó meg a hatalma és a kapcsolatai miatt majd kap valami jelképes büntetést: háziőrizetet, vagy felfüggesztettet. Ha egyáltalán kap és nem tusolják el. 
A társaság elbúcsúzik, Frank átadja a laptopot Sotonnak, aki elrakja a hátizsákjába és a motorjával, Frank pedig Azriellel az autóval mennek. A kocsiban egyedül a motor zúgása és a Rammstein hangját hallani. Azriel nem sokkal a naplás után jelzi, hogy neki jó itt, Frank lehúzódik és kiteszi.  
Frank ezután hazamegy. Útközben felhívja Valeriant is. Elmondja neki, hogy nagy eséllyel megvan a lány holteste.
- Nem tudom, hogy akarod tálalni a szülőknek, de szerintem csak annyit mondj nekik, hogy semmi nyoma, eltűnt, tegyenek bejelentést a rendőrségen. Én holnap felkeresem a rendőr haverom, és elmondom neki, hogy mit tudtam meg. 
- Jól van Frank, köszönöm. Jövök egy szívességgel! – hálálkodik Valerian
Otthon lefürdik, majd a kanapén lévő újságait lapozgatja át, közben pedig gondolkodik. Habár minden tőle telhetőt megtett, de nem elégedett. Újra és újra végig játssza magában az ügyet, hol hagyott ki valamit, hol nem vett észre egy nyomot, hol tehetett volna többet. Ezen rágódik, amíg el nem jön a napkelte, akkor lemegy a pincébe aludni.