*Megszületünk, felnövünk. Éldegélünk a koszos, undorító utcák fogságában. Megismerkedünk emberekkel, a többi olyan emberrel, mint mi. Mi, az élők utolsó szemete, kik zavarban nyugodtak.
*Csak egy srác volt. A sötétség mélyén, a mélység sötétségében. Lehet komolyabban kellett volna venni az életét és nem kisodródni az első kanyarban. Nem gyorsan menni, hogy ki tudjon sodródni. De Ő ment gyorsan. Menekült. Menekült a szülők elől, a házából a bajokat maga mögött hagyva. Ha így, egyedül nem érdekel semmi, akkor lehet társaság kell.
*Társaság volt. Megismerkedett emberekkel. Egy-kettő feszültséget okozott, de volt ott barát is. Komoly barát egy gyerek fejben az éjszaka leple alatt. Néha csak úgy voltak, és nem törődtek semmivel. Nem foglalkoztak az idővel, a gondokkal, az emberekkel, az élettel. Teljesen elbújtak a semmit tevés földjén.
*„Persze, ettől nem lesz bajod. Röhögni fogsz. Pár óra múlva éhes leszel, meg fáradt és akkor majd hazamész enni és aludni. Ennyi.” Hm. Szívott. Az első spangli. Irány a másik világ, a bűnőzök mezeje. Kicsit fura, még ismeretlen, de tetszik neki. Hát többször átmentek a szomszéd vidékre. Egy kis utazás kell mindenkinek… néha. De ez már sok lesz, nem gondolod? Most már a valóság kopott és szürke. Most már a társaság a családja, elköltözött és a barátokkal kezdett új életbe. De valahogy pénzhez kell jutni. Tanulás mellett dolgozni… fárasztó. Akkor gondolkodj.
*„Fecni? Tíz perc. Cső cső.” Hát igen, tíz perc volt. Odaadta a telefonálónak a fecnit. Azt a fél gramm füvet. Fű, a marihuána, a tiltott dolgok egyike. Dzsó, zöld, zözi, szittyó, gyep… a spangli. Nevezzük bárminek, pénz kellett, és ez egy idő után jól meghozza. Ha valaki hívta, hogy kell egy kicsi vagy nagy, Ő ment és adott. Tudta, hogy milyen érzés az, amikor kell, de nincs. Csak azon jár az agyad, izzad a tenyered, ujjaid tördelve gondolkodsz kétségbe esve, kitől intézzünk?! Belendült a bolt. Mindenki Őt hívja, és ennek örül.
*„Majd még találkozunk. A viszont látásra.” Mosolyogva elfordul, és ott hagyja barátját. Ő elmegy, és nem jön vissza. Úgy érzi, hogy itt kell hagyni ezt a telepi nyomort. Itt nem tud kibontakozni. A rendes vásárlók még most is hívják. Ő meg még mindig árul és szív. Szív a keményebb drogok hatása alatt. Az idegesség nem vezet sehova. Vagy drog, vagy teljes megőrülés? Ő választott, Ő nyugtatja magát a droggal. A Fű? Az már semmi. Már csak a betanult mozdulat miatt szív, mert olyan jó érzés hajtani egy cigit. A zöldet széttépkedni, mellészórni egy kis dohányt az összesítőbe. Megtekerni a cigi lelkét, a tippet, majd párosítani a papírral. Szépen beleszórni a zöld-barna keveréket. Ráhajtani a papírt, megnyalni a szélét, odaragasztani. Lekocogtatni, hogy ne legyen levegős. Meggyújtani, szívni. Pár perces munka, pár órás mosoly.
*Bulik. A bulik vonzzák, azokat a parti drogokat. Kerek, spuri. Védjük a gyerekeket a káros dolgoktól. Ha valaki akar valamit, azt megszerzi bármi áron. Ő tudja, hogy mennek a dolgok. Megszerzi, mi kell majd parti előtt egy órával fölszív egy csíkot. Vagy egy-két kulcshegynyit. Kitombolja magát. Hazafele menet rászív, így majd el tud aludni. Dolgozik majd, mert ugye a pénz kell, és ha már komolyabb dolgokat is árul, akkor folyik rendesen. Majd kezdi előröl. Buli. És ott is árul. Épp ami van. Spuri, kerek, fű. Válasszatok.
*Választottak. Kopogtatnak. „Kopogj csak, még összeszedem a külsőm!” Ajtó nyílik, a hölgy zokog. Azt sem tudja, hogy mi történik, de ez a hölgyismerős. Ez a saját anyja. Aki itt zokog az ajtaja előtt teljesen összetörve. Meg…, el… . Még mindig nem érti. És az apja hol van? Ja, kezdi érteni. Hogy az apa az, aki meg… elhunyt. De mi? Hogy? Mikor? Milyért? Hát igen, ettől a hírtől lesz jó a reggel. Ez így szokott lenni. A kamionosnak semmi baja, aki vezetés közben csak úgy elalszik, de az apa, aki a családjához menne haza… az meghal. Az egész világ egy temető!
*Gondolkodni kezd. Gondolkodni, hogy hol? Miért? Most nem ott van, ahonnan indult és nem ott, ahova menni akart. Hisz ez egy jó játék. Az egész élet egy játék, ahol nincs még egy esély. A szabályokat vagy betartod, vagy nem. Ő nem tartotta be. Ő csak gondolkodik, hogy hol rontotta el. ,,Már nincs több esély, már nem éledek újra” – mormogja az őrszoba falának támaszkodva.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
laci78:
akkor a szokásos kérdés: ETA?...
2025-04-15 15:51
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-02 00:00:00
|
Egyéb
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Hozzászólások
Becsüljük meg az egyetlen lehetőségünket! ..