Amikor elhatároztam, hogy aznap délután kettőkor meglátogatom a nagymamnám, még nem is sejtettem, hogy akkor látom utojára. Hogy akkor látom utoljára nevetni és hallani panaszkodni a szomszédjáról, aki mindig pontban hajnali 4-kor kiáll az ablaka elé és Rómeót játszva kaviccsal dobálja a hálószobai ablaküveget.
Nem gondoltam volna, hogy tud hiányozni az a történet, amit már kismilliószór hallottam.Vagyis, hogy Artúr bácsi halálosan szerelmes a nagyiba. Komolyan mint egy kis tini lány, mint egy legjobb barátnő úgy számolt be nekem a bimbózó kapcsolatukról.De ilyen nem lesz többé, ugyanis tegnap szörnyű baleset érte, mikor kilépett a fürdőkádból. Megcsúszott és a lehető legroszabbul esett. Elveszítettük őt. Nem tudom, hogy lehet ezen túljutni, hogy fogom elfogadni azt, hogy nincs többé.
Miközben ezen gondolkoztam, könny csordult a szemeimbe és sírógörcsöt kaptam. Senki sem tudott megvígasztalni, bár igazából mindenki vígaszra vágyott, de a család összes tagjából kiszállt az erő.Eltelt egy hét és semmi sem változott. Üres voltam, haragudtam a világra, a sorsra, igazából mindent és mindenkit okoltam.Még saját magamat is. Lelkiismeret furdalás gyötört, amiért aznap este nem látogattam meg. Mert, ha átmentem volna hozzá, akkor később ment volna el fürödni, bevette volna időben a gyógyszerét, nem szédült volna és nem történik meg a katasztrófa.De én nem. Én önző módon azt mondtam neki a telefonba, hogy ha nem haragszik Attilával találkozom, mert másnap mennie kell vissza Székesfehérvárra. Ő persze helyeselt és mondta, hogy ez a természetes és azért haragudna, ha Attila helyett hozzá mennék, hiszen ő nem megy sehová, hozzá bármikor átmehetek...
Sajnos ez nem igaz. Valóban a házba átmehetek, abba a házba, ami most teljesen üres, nem tölti ki a friss kalács illata, nem járja át az a kedves kacaj, ami én úgy szerettem a mamikámban. Mellette nem lehetett senki szomorú, mellette az élet, élet volt. Neki mindent elmondhattam, ő egy kincs volt számomra, olyan érték, ami nélkül nem kapok levegőt, egy olyasvalaki, aki képes volt kiállni mellettem, mikor mindenki ellenem volt, akihez bármikor, bármilyen problémával fordulhattam.
Aznap este, mikor a nagyi meghalt én Attilával voltam a szó, legszorosabb értelmében. Három hét múlva kiderült gyermeket várok. Akkor fogant meg, azon az éjjszakán.Nem tudtam felfogni, hogy ez miféle játék a sorstól. Egy embert elvett tőlem az ég, egy kisembert pedig akkor ajándékozott nekem. De talán a nagyim lelke Annában, a kisbabámba él tovább
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Újjászületés
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-01 00:00:00
|
Egyéb
Nem is tudom, ti szeretitek a romantikát?
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-02 00:00:00
|
Egyéb
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
Hozzászólások