Tündérek ébredése 5. fejezet

5.


Halk kopogásra ébredt. A szívébe azonnal belehasított a rettenet, hogy Elektra az. Mindegy volt, nem teheti meg, hogy nem engedi be. Kikiabált, hogy azonnal. Kábultan felült és az ágy melletti tükörbe nézve elborzadt saját maga láttán. Vámpír legyen a talpán, aki így vonzónak fogja találni, vigyorgott elégedetten. 
Capraz állt az ajtóban. Skatulyából kihúzott tökéletesen, sötétszürke öltönyében, sárga nyakkendőjében és egy ezüst tálcát egyensúlyozva. Továbbra is a mosolya volt a legszebb, amitől csillagok gyúltak kék szemében. Cristin legszívesebben a föld alá süllyedt volna.
– Reggelit hoztam – mondta egyszerűen a férfi és a lány szó nélkül beengedte. 
– Egy pillanat és jövök! – menekült be Cristin a fürdőszobába. 
A férfi biztosan jót szórakozik most rajta. Gyorsan fogat mosott, míg a vécén ült, azután vizes ujjakkal lazán kifésülte derékig érő haját. Ettől a pamut pizsama nem vált szexi csipkés hálóingé. Talán jobb is! Hajlamos volt elfelejteni, hogy egyetlen oka volt annak, hogy Capraz képes volt tegnap este kimenteni Elektra karmai közül: a férfi még veszélyesebb, mint a nő. 
A kerek szállodai asztalhoz lépdelt, anélkül, hogy az ablak előtt álló férfire nézett volna, akinek pillantását végig magán érezte. Komótosan megcsinálta a kávét magának.
– Nem tudom eldönteni, hogy ön, Peri kisasszony, bátor-e vagy bolond – szólalt meg Nathan és hangjában játékosság rejtőzött, nem fenyegetés.
– Ha ez kérdés, akkor megválaszolom: bolond – fintorgott rá a lány.
– Egyáltalán nem győzött meg! 
– Mióta szolgálják fel a Four Seasonben úriemberek a reggelit?
– Amióta a szálloda tulajdonosai – mosolygott elégedetten a férfi és leült az asztal melletti karosszékbe a lánnyal szemben. – Bár tehetnék ennél többet is magáért! 
Cristin fájdalmasan felnevetett.
– Úgy gondolom, tehetne! Hatalmában állna – nézett rá kihívóan. 
Sokkal szívesebben tartozna ehhez a férfihoz, mint Elektrához. Sőt! Áhítozott utána. Egész éjszaka vele álmodott, forró, kielégülés nélküli álmokat. Látta Nathan arcán, hogy erre esély sincs. Neki nem kell.
– Csak az apja iránti tiszteletből tettem a tegnapit… 
– Szintén ezért nézte végig, ahogy az a nő rám mászott? – Cristin nem próbálta leplezni keserűségét és a férfi arcán látta, hogy megjegyzése telibe talált.
– Tusé! Arra nincs mentségem, Cristin – mondta elhalkuló hanggal. A lány észrevette érzékien cakkos felső ajkai alatt elővillanó megnyúlt szemfogait. Isten, segíts! Felmérgesítette!
Inkább elhallgatott. Örülnie kéne a kis haladéknak. Átgondolhatja eddigi életét. Most megtudja, milyen is az, ha bizonytalanná válik, megéri-e a holnapot. Mentális listát készített arról, mik a teendői ma, amíg nem kerül ismét Elektra közelébe. Érezte, hogy a férfivel ellentétben, a főnöknője labilis. Felszegte fejét és a férfi szemébe nézett.
– Értem – mondta egyszerűen.
Nathan láthatóan elképedt a hidegvérétől.
– Egyetlen kérdésed sincs a fajjal kapcsolatban?
– Azt hiszem, ami lényeges számomra, már tudom: Elektrának egy fabatkát sem ér az életem, ha nem teljesítem, amit akar, rám kényszeríti és mindeközben agyvérzést kaphatok. Ha teljesítem… hát, abba is bele lehet halni. Az is lehet, hogy csak véletlen lesz, túl sok vért szipolyoz ki belőlem, és huss! 
– Ennyire értéktelennek tartod az életed?! 
– Miért, segítenél megölni? – szegezte a férfinak a kérdést és a választ látta az arcán.
Nathan mesterien eligazított fülig érő fekete hajába túrt. Egy pillanatig úgy látszott, mint aki komoly dilemma előtt áll.
– Hát jó! Abban nem segítek, de azt elárulom, hogy védheted meg az elmédet hatékonyan! A fejfájás már eleve azt jelenti, hogy tudat alatt már próbálkoztál kilökni magadból az idegen energiát. A gondolatok rezgések, nem fizikai formában léteznek. Mentális blokkal kivédheted őket.
– Ezt hogy érted? – Cristin szemében remény csillant.
– Képzelj el mondjuk, egy gyémántot a fejed körül. Valamit, ami szerinted áthatolhatatlan. Ennek az erejét saját elhatározásod adja. 
– Ennyi? Ugye ez nem valami hókuszpókusz? – nézett rá gyanakodva a lány.
Ismét megnevetette Nathant.
– Próbáld ki! – javasolta neki a férfi, nem volt vesztenivalója ezzel.
– Kész! Próbálj kényszeríteni valamire! – fordult felé Cristin ragyogó arccal.
Csak saját lüktető vérét hallotta a fülében. Capraz pillantásától hirtelen melege lett, de ehhez nem volt szüksége a másiknak semmiféle manipulációra. Megbabonázva állt fel és minden bátorságát összeszedve Nathan mellé lépett. Szívdobogva fogta meg a férfi simára borotvált, határozott állát, közelített ajkaihoz. Látta Nathan szemében, mit szeretne és neki is ez volt most minden vágya. Nem azért, mert bárki is kényszerítette rá. Centikkel a férfi szája előtt megállt és nem mozdult. Elveszett a viharfelhő színűvé sötétült szempárban.
– Attól még, hogy nem kényszerítettél, az arcodról le tudom olvasni, mit szeretnél – suttogta, jól tudván, a tűzzel játszik.
Nathan meglepetten felhorkant, mielőtt maga húzta volna a lányt az ölébe. Szájuk mohón tapadt egymásra. A férfi húsos ajkai égették, nyelve könnyedén és izgatón mozgott a szájában. Szemfogai megnyúltak, de a lányt ez sem rettentette el, hevesen visszacsókolta. A vámpír azonban hidegen elszakadt tőle és eltolta magától. Cristin azt hitte, ettől megalázóbb ez már nem is lehetett volna.
– Valóban nem érdekel semmi a fajunkkal kapcsolatban? – kérdezte a férfi, miután Cristin visszaült a helyére és magába roskadtan ismét a kávéját kortyolgatta.
– Mesélj, ártani, nem árt! Az már világos, hogy a napérzékenység baromság.
– Ja, nem bújunk koporsókba a nap elől, nem kell tartanunk felszentelt dolgoktól, mert nem vagyunk az ördög szolgái, továbbá, nem árthat a foghagyma, ezüst vagy akármelyik fém, kivéve, ha szíven találnak vele bennünket. Karó a szívbe, klasszikus, habár nem egyszerű mutatvány, a roncsoló lövedékek sokkal hatásosabbak. Szívbe, fejbe halálos. A lefejezés természetesen…
– Mégis csak arra buzdítasz, hogy öljem meg Elektrát? – ráncolta homlokát a lány.
– Nem tehetek róla, hogy ezek a legfőbb tudnivalók! Továbbá, a vámpír erejét meghatározza a kora és az emberek száma és minősége, akikből… fogyasztott.
– Száma és minősége? – Cristin arca ismét megnyúlt.
– A vér életenergiát ad át a másikból. Nem lényegtelen, hogy a te kecses nyakadból szolgálom ki magam vagy a sarki kurváéból. Egészséges vagy, okos és… ő pedig lestrapált, beteges, esetleg drogfüggő. Érted? – Nathan tekintete közben Cristin nyakára siklott és a lány látta szemében a feltámadó éhséget. – A legidősebb fajtabéliek több ezer évesek.
– Hány vámpír él közöttünk?
– Talán minden száz emberből egy nem az, aminek látszik.
– Százból egy? Hiszen az hetven millió vámpírt jelent! – kiáltott fel a lány.
– Ss! Ezt nagyon kevesen tudják! Nem is értem, miért mondtam el, ez a szám egyáltalán nem biztos csak egy becslés.
– Akkor is! 
Kopogtak. Cristin most holt biztos volt abban, hogy Elektra áll az ajtaja előtt. Épp meg akarta kérdezni Nathant, hogy most mi lesz, de mire feléje fordult, a férfi sehol sem volt. Ezek szerint még maradt jócskán vámpírtitok, amibe nem avatta be.
– Szia! – mosolygott rá vidáman Elektra, mintha az éjjel semmi sem történt volna. – Itt van Capraz? – kukucskált be Cristin válla fölött. – Azt mondták az irodájában, hogy ide jött.
– Már nincs itt – mondta ridegen a lány –, hozott reggelit, gondolom, kíváncsi volt, hogy élek-e még vagy el kell tarkítani a hullámat a szobából.
– Ugyan! Ne légy drámai, madárkám! – nevetett a nő és makulátlan fehér nadrágkosztümjének zsebébe süllyesztette egyik kezét. – Ebédre vagyunk hivatalosak, üzleti ebédre, azután este koktélparti! Remélem, hoztál megfelelő ruhát!
– Ne aggódj, cicám, nem hozok szégyent rád! 
Elektra szeme villant a bizalmas becézésre, de ez nem tartott soká. Mereven nézett a lányra és Cristin rájött, épp szuggerálni próbálja. Szélesen elmosolyodott. Nathan nem csapta be!
– Segíthetek még valamiben? – nézett főnökére ártatlanul, aki összeszorította fogát, nem szólt semmit. – Akkor találkozunk a hallban, amint elkészültem, ha neked is megfelel!  
Ezzel becsukta az ajtót Elektra orra előtt. 
Kellően meglepődött, amikor a fürdőbe lépve, Nathant ott találta.
– Mit gondoltál, hová tűntem? – mosolygott a lányra.
– Teleportálás vagy mit tudom én.
– Akkor mégis akadnak megválaszolatlan kérdések.
Cristin bólintott. A fürdő kicsiny légtere megtelt a férfi illatával és minden légvétellel közelebb került hozzá, hogy ismét hülyét csináljon magából azzal, hogy a karjaiba omlik. Capraz azonban csöndben távozott és csak ürességet hagyott maga után.