Tündérek ébredése 4. fejezet

4.


A limuzin hangtalanul surrant Manhattan felé. Nathan kábultan nézte a zilált nőt maga előtt. A repülőgépen kis híján magának követelte a nőt. Heves vágyat érzett, hogy lerángassa róla Elektrát és maga lépjen a helyébe. Egy dologban igaza volt a másik vámpírnak: Cristin Perinek fogalma sem volt, mennyire káprázatosan szép. Még így is. Kávébarna hosszú haját szoros copfba fogta, vastag szövetkabátot húzott az elnyűtt, jellegtelen fekete kosztümjére. Sminkjének nyomait is lemosta Elektra vad támadása után. Mintha az eseményeket is sikeresen kitörölte volna elméjéből, mert nem tűnt zavartnak, kétségbeesettnek, mint amit elvárt volna tőle azok után, hogy rájött, a vámpírok létezése nem csupán városi legenda. 
– Kiraknál bennünket a Luxnál? – duruzsolta a fülébe Elektra. – Talán te is lazíthatnál egy kicsit! A végén még szétrobbansz ettől a sok magadba fojtott erőtől!
Érezte a nő tenyerét combja belső felén és ez a bizalmaskodó mozdulat nagyon feldühítette. Már évszázadok óta nem volt közöttük semmi, nem értette, mi ez a hirtelen érdeklődés iránta. Cristinre pillantott és látta, hogy ő is elkapta a mozdulatot. Nathan mérgesen felmordult és a kéz elhúzódott tőle, mintha megégették volna.
– Mehetsz, ahova akarsz! – tette még világosabbá a tőle fiatalabb vámpírnak, hogy hiába erőlködik nála. John Peri lánya reménykedve ránézett, azonban egy szót sem mert szólni. Tartotta magát, de sütött belőle a kimerültség és a látszat ellenére, biztosan félt. Megszánta. – Mi, Peri kisasszonnyal, a szállodába megyünk. 
Elektra mérgesen felmorrant mellette. Cristin különleges szürke szeme rávillant, de továbbra sem szólt.
– A madárka velem jön! Már nem parancsolsz nekem! – szűrte a fogai között mérgesen a nő.
– Ó, valóban így gondolod? – fordult oldalra a férfi leglenyűgözőbb mosolyát villantva Elektrára, mire az rémülten elhúzódott mellőle. – Különben is, hamar elveszítenéd, ha a Luxba vinnéd. 
Cristin most már bátrabban nézett rá, arcáról egy pillanatig leolvashatta a megkönnyebbülést, mielőtt ismét közönyös álarc mögé bújt volna. Minél tovább nézte, annál elveszettebbnek érezte magát. Miután végignézte, hogyan csábítja el őt Elektra, hosszú időbe és fáradtságos munkába került legyőznie az iránta érzett vágyát, de agyara ismét fájón nyomni kezdte ínyét. 
Utasította a sofőrt, hogy érintsék a szórakozóhelyet a hotel felé menet. 
Mikor megérkeztek és Elektra méregtől füstölögve kiszállt, Nathan jobbnak látta, ha követi és rendbe rakja néhány atyai szóval. Persze, a nőnek esze ágában sem volt végig hallgatni, de nem volt választása.
– Ha így folytatod, hamar tönkre teszed az új játékod – figyelmeztette és cserébe egy türelmetlen legyintést kapott.– John Peri jó barátom és nem mellesleg, jelentős üzletpartnerem, nem akarom, hogy a lányának bármi baja essen, megértetted?
– Teszek az üzleti érdekeidre, te puhapöcs! – fröcsögte a nő, szabadjára engedve valódi természetét.
Nathan érezte, hogy a dühtől előtörnek szemfogai és a másik vámpírra villantotta őket.
– Ó, valóban? Akkor gondolom, nem bánod, hogy a pénzed, ami nálam oly szépen jövedelmez, többé nem fektetem be. Átadom a feladatot a te értő kezeidbe és akkor majd meglátjuk, hogy beszélsz. Az én érdekem a tiéd is, remélem, ez eljut vérgőzös elmédig!
– Ő az enyém! Érted?! – lépett hozzá vészesen közel Elektra és ezt szinte alig néhány vámpír úszhatta csak meg élve. A nő valóban teljesen odavolt Cristinért és a férfi ezt teljes mértékben meg tudta érteni. Azért rámordult, hogy észrevegye magát. 
– Egy ujjal se nyúlok hozzá, de pihennie kell! Alaposan kiszívtad, ha nem heveri ki, az neked se jó! Jobb, ha bevésed, hogy ő egy személy, önálló akarattal!
– Ugyan, Nathan! Ő táplálék! Nem tudom, mit vagy úgy oda az emberekért?
A férfi állkapcsa megfeszült, de nem szólt többet, hagyta, hogy a vámpír, akit ő teremtett egykoron, bevesse magát a Lux vérrel és szexszel átitatott barlangjába. Veszélyesnek találta, amikor egy fajtársa elveszítette emberségét és mindenfajta együttérzés kiszorult a lelkéből.