Tinta - Epilógus

Chad

- Tabitha! -kiáltottam, mihelyst kinyitottam az ajtót, de ami fogadott az még jobban meglepett, mint amit az előbb átéltem a castingon.
Az egész lakás tele volt kamerákkal, melyeken élesen világított a piros jelzés, hogy felvétel készül. Az ajtó előtt volt egy, majd ahogy követtem az éles lencséket, úgy jöttem rá, hogy egyenesen a hálószobába visznek el. Ahonnan meghallva Tabitha nevetését gyorsan berohantam.
Az ágy támlája mellett két reflektor éget halványan, megvilágítva a lepedő alatt lévő női alakot. Lassan közeledve felé beléptem a körülötte lévő kamerák körbe. Minden egyes lépésemet lencse végre kapva kinyújtottam felé a kezem.
- Tabitha. – az ajkai közül egy kis kuncogás szökött ki, majd gyorsan az oldalára fordult.
Folytatva a közeledést, már az ágyon térdeltem és az ujjaimmal már majdnem elértem a testét takaró lepedőt, amikor a szemem az ágy végén lévő vörös pöttyökre tévedt. Ahogy pedig jobban feléjük néztem, mint ha azok növekedni kezdtek volna. Egy újabb nevetés harsant a szobában, de most mintha a fülem mögül jött volna.
- Tabitha? – fordultam vissza, amikor a fehér lepedő belepve engem teljesen elnyelt a világ elől.
Az utolsó, ami láttam az a barátnőm könny áztatta arca volt. Én megöleltem és egy könnycseppje a tenyerembe hullva meglepődtem. Olyan volt mintha tinta lett volna. Aztán utána már csak Tabitha könnyed kacarászására emlékeztem, ahogy a karomban tartottam.


Tabitha

- Chad? – beléptem a nyitott ajtón, aztán bezártam. – Chad! Itthon vagy? Hogy sikerült a casting? – kibújtam a kabátomból, leraktam a szatyrokat és már indultam volna el a konyhába, amikor megláttam a kamerát.
Majd meglepetten vettem észre a többit is és az általuk kijelölt utat, melyet követve egyre mélyebbre jutottam a lakásban.
- Szívem. Nagyon édes, hogy ennyire lázba hozott a filmipar, de nem érzed, úgy, hogy egy kicsit sok a kamera. – néztem rá az egyiken lévő piros pontra, melytől kirázott a hideg.
Aztán belépve a hálószobába körbe néztem, de nem találtam senkit. Leültem az ágy szélére, mire kiszúrtam, hogy a tévé be volt kapcsolva, viszont a képernyőn csak a fehér-fekete kásás kép fogadott.
A távirányítóért felmászva az ágyba feltúrtam a lepedőt, erről is eszembe jutva, hogy a takaró hová tűnhetett, amikor a párnák között kihúztam. Már nyomtam volna meg a kikapcsoló gombot, amikor észrevettem, hogy a DVD lejátszó be van kapcsolva. ’ Csak nem valami meglepetéssel készültél Chad?’
Elmosolyodtam a gondolattól, hogy pillanatokon belül egy szex film képsorai fognak kibontakozni és mihelyst kezdene, izgalmassá válni előbukkan a barátom valahonnan, hogy talán még izgatóbbá tegye az egészet. Ehelyett viszont ő maga nézett vissza rám a képernyőről, a háttérben pedig a hálószobánk a fala volt.
- Szia Tabitha! – intett felém, én pedig bugyután vissza integettem. – Először is ne aggódj miattam, jól vagyok, illetve soha nem voltam jobban, mint most. A casting remekül sikerült és innen jött az ötlet a kamerákkal, meg a filmkészítéssel. – forgatni kezdtem a szemem. – Tudom, hogy most forgattad meg a szemedet. Túl jól ismerlek drágám. – erre a kezemet a szám elé kapva elnevetem magam.
Majd leszálltam az ágyról és már a tévé előtt térdelve figyeltem a szerelmem mosolygó arcát.
- Szeretném a hátralévő életemet is veled eltölteni. Mert szeretlek Tabitha. – a lepedő hirtelen emelkedni kezdett, míg én mindvégig azt a férfit néztem, aki nélkül boldogabb soha nem lehetnék az életemben.
- Én is szeretlek. – dobtam neki egy csókot, miközben az anyag alól egy térdelő alak kezdett kibontakozni.
- Nélküled nem is tudnám elképzelni az életem és azt akarom, hogy örökre velem legyél. – egy férfi volt, a lepedő pedig kezdett vörösödni körülötte.
- Úgy lesz szívem. Mert én is veled akarok lenni. – rátettem a tenyerem a tévéüvegére, majd a kép hirtelen eltűnt.
A lepedő erre megmozdult és az alak egyenesen Tabitha felé nézett.
- Tabitha. – a nő az ismerős hang hallatán meglepődve és mosolyogva hátrafordult.
A kamerák kereszttüzében lencse végre került minden.
Ahogy szerették egymást, ölelték és el sem engedték a másikat.
Míg nem lassan csönd ereszkedett a szobára.
Ők pedig örökre együtt maradtak, ahogy arra mindig is vágytak.

A felvétel pedig csak forog, forog és forog tovább… mindaddig, amíg valaki újra nem kezdi.
Egészen a legelejétől.

Kopp
Kopp
Kopp