Tiltott gyümölcs

Ó igen! Mindig mindenki arra vágyik, amit sosem kaphat meg. Hosszú évek választották el minket egymástól. Az élet és a körülmények nem akarták, hogy megleljük egymásban az őszinte szerelmet.
Egy távoli utazással kezdődött ez a kis történet. Az enyhe téli szellő simogatta arcomat, és ekkor pillantottam meg őt először, méghozzá a hegy tetején.

Azt mondják, hogy a szeretetet és a gyűlöletet pusztán egy vékony hajszál választja el egymástól. Nos, igen! Ezt már én is belátom. Kezdetben mérhetetlen haragot és utálatot éreztem. Nem voltam képes elviselni nyers és talán túlságosan őszinte modorát és jellemét. Elhatároztam, hogy többet a közelébe se fogok menni. Majd csak eltelik ez a hét szépen, gyorsan. A második nap hurrikánként söpörte el az előző napi gyűlöletet. Tekintetünk összeforrott és hosszú másodpercekig nem szakadtak el egymástól. Megláttam benne a tüzet, a huncut mosolyát, és úgy éreztem, félreismertem őt. Teltek a napok, és szinte már minden pillanatban ő járt a fejemben. Ha a közelemben volt, őt figyeltem, ha nem, őt kerestem. Nem tudtam elszakadni tőle. A másik minden pillantásából kiolvasható volt a vonzalom.

Közeledett az utazásunk vége, és a felszabadult, játékos pillantások, egyre nehezebbek, szomorúbbak lettek. Csak álltunk a hegy tetején, kizártuk a külvilágot, a rengeteg embert, és csak néztünk egymás szemébe. Szép sóvárgó tekintete folyton ezt kérdezte: Miért? Miért éppen most, és ilyen körülmények között kellett találkoznunk?
Igen, ez egy nagyon jó kérdés. Sem az idő, sem a környezet nem segített rajtunk. Mi tehet az ember 22 keresetlen évvel, amely szakadékként tátongott közöttünk? Felmerült a kérdés, hogy mi történhetett volna, ha ő felrúgja eddigi szép családi életét, és együtt megpróbáljuk átugrani ezt a szakadékot... zuhanás a mélybe, a végtelen sötétségbe, de legalább együtt.
Nem tettük meg!

Az utolsó napon, az utolsó pillanatban egy kézfogással búcsúztunk, egy olyan kézfogással, amelyben ott munkált a remény, hogy talán jövőre újra láthatjuk egymást... és talán nem ez lesz a végkimenetel. Habár tudjuk, hogy nem történhet akkor sem másképp...