Szeretet ünnepe

Hideg-szürkévé festett, porszemcsés levegő bújik be a nadrágszárakon és a szoknyák alá, nem jelent nappalból megmentett illúziót a felfénylő kirakatok fehér neon-melege. Mind terjedelmesebb az éj birodalma, amely kíméletlenül rátelepszik a füstszagú városra.
A lámpák fénylőbbek és gyorsabban váltanak, a járművek világítása csíkokat húz és elmosódik, mintha minden sietős alak könnyes szemmel tekintene rá.
Ez a jól ismert se ott - se itt állapot: szolgálatkész a meleg otthon, megszokott intimitásában ülnénk, gőzölgő vacsora fölött merengve, miközben onnan vágynánk részt venni a nyüzsgő forgatagban, orrot és fület pirossá festő, ijesztgető fuvallatokban.
Kocsija melegéből - szórakozottan kapaszkodva a könnyed kormánykerékbe -, érthetetlen feszültséggel szemléli az elsuhanó sötét, vastag kabátokat, amelyek alá nem szükséges túlságosan felöltözni. Csak egy mozdulat, ahogy felgördül a nehéz függöny, és feltárul a jól ismert vagy felfedezni vágyott titok.

A város szélén a kihalt, rendezetlen erdő országúthoz közelebbi oldalán egy magányos otthon lapul. Barátságos gyertyafény imbolygó melegét nem engedi megszökni a gondosan megválogatott kartonpapír, amely egy ponton még nincs rögzítve messze még a tél! -, hogy az ágyból lehessen nézni a csillagokat. A fekhely többrétegű, jól tompítja az időjárás szélsőségeit, főleg a színes újságok érintkeznek a földdel, amik jobban szigetelnek.

Kintre 0 fokot mutat a belső hőmérő, belül a minden évszakra egyetemlegesen beállított 21 fokra fújja a motor. Egy szál ingben vezet, magányosan.
Kedve lenne teletankolni a tartályt 95-össel, és addig menni, amíg a mutató le nem kattan villogó nullánál. Kimenni a világból!
Szépek ezek a hófehér, kurta bundák, melyek biztosan jóval drágábbak a bokáig érőnél, s mégsem takarják az időjárásnak és tekinteteknek kitett derék és csípő vonalat. Viselőjük garantáltan feliratkozhat krónikus vesekezelés várólistájának végére... Addig még mosolyoghat az autó sötét üvege felé abban a tudatban, hogy ilyen csillogó kocsiban csakis ismerős ülhet.

Tegnapi maradék a vacsora. Békés, magányos vacsora. Azért is hagyott előző napról, mert bizonytalan volt, lenne-e kedve elsétálni valamelyik közeli hipermarketbe. Ha hajlandósága lenne is, előre nem tudhatta, pénze lesz-e rá. S ha pénze is akadna valami csoda folytán, még mindig kiszámíthatatlan, hogy makacskodó dereka engedi-e megmoccanni. Ezért tette el a tegnapi vacsoramaradékot - amelynek egy része még tegnapelőttről származott -, és ezért nem fogyasztotta el reggelire vagy ebédre. Kényes, úri gyomra éjjel nehezebben tűrné az éhséget!

Most még hosszabb a nyitva tartás, mindent meg kell vásárolni, ami mozdítható, a szeretet pénzben és értékben szemléltethető leginkább.
Néhány nap múlva bár a hangulatát már hónapokkal előrevetítik a hipermarketek és a fénylő kirakatok minden korán bezár. Mindenkinek otthon a helye, családi körben. Ahol meleg-sárgák a fények, gőzölög a halászlé meg a töltött káposzta.
Az ünnepi zene elől kicsit el lehet bújni és egy sms-ben jókívánságot küldeni az azt majd ugyancsak titokban viszonzó kedvesnek.
Hány nap is van még addig?

Már csak néhány nap. Addig jó lenne, ha kitartana a vacsora! Megfelelően kiporciózva beosztható. Ünnepre pedig behoz egy fenyőágat az erdőből, ha rosszalkodó dereka megengedi, s ha enni nem is lesz mit, legalább megadja a módját a szeretet ünnepének!