Soproni éj

Leszállt az éj, mély csend uralkodik az egész téren. Csak egy hegedű meséli búját, mi oly halk oly szelíd, hogy beleolvad a tér csendjébe… A sötét illata mindenre rátelepedett. Lágy szellő megiramodik, keringőzik a „betontalpúszent” körül és többre már nincs ereje. A borozó is rég bezárt, a macskakövek közösen várják a reggeli masszást, tudják ma este már senki sem koptatja őket. Még a bogárhad is mintha lustábban rohamozná a megközelíthetetlen fényt. Szunnyad Sopron főtere… a háztetőrengetegek magányos ura figyeli a várost… csak az öregúr van fenn és játszik hangszerén. Épp a Tűztorony lábánál foglal helyet a mogorva vízköpők alatt.
És én!? Ülök a lépcsőház küszöbén egy pohár roséval, és egy cseresznye ízű szivarral. Figyelek és szívom magamba az éjszakát, na és a szivart. Azt hiszem, telihold lehet. Figyelek. És felfigyelek. Megpillantok két alakot a torony tetejében egy fiú és lány. Mint két galamb kik felszálltak a torony koronája alá. Turbékolnak? Egy pár, látom színjátékukat: A fiú átöleli a lányt és súg neki valamit, mire a lány kiszabadítja magát a fiú karajaiból és átmegy a torony túlsó oldalára. Vajon történhet? Kíváncsi leszek, feltápászkodok helyemről, hegyezem fülem. Kibékülnek, vagy kiábrándulnak… csók… ölelés… sértés… közöny… várok… Hirtelen a fiú előtűnik és ugrik, repül, zuhan a test, hozzácsapódik a házetetőkhöz. Mik nem kímélik őt, törik, zúzzák, kaszabolják,a test egyre jobban fogy beleépül a sötétbe. A művész lenn belecsap a húrokba. Minden tele lesz indulattal.
A bogarak feltámadnak, zsongnak. A betontalpú szent felnyitja szemét. Távolból feltámad kutyák vonyítása. Női sikoly a torony tetejéből mi megtör mindent… Újra elcsendesül a tér. A fiú földi mivolta szép lassan csúszik, folyik egyenesen a zenészre. Rátelepszik, rárakódik az öregúrra, megáll zsebéhez nyúl megtörli arcát és folytatja játékát…de a húrok közti zsigerektől, belsőségektől, maradványoktól…nem jön hang a hegedűből csak a fiú lelke száll fel…

Elfogyott a bor, magamba szippantok egy kicsit az éjszakából, eloltom a dohányt és visszatérek… várnak rám…