Séta

Kis előszó vagy mitudoménmi...:)
Nagyon szeretek írni. De nem nagyon van rá időm. Így általában csak akkor írok, ha iskolai feladat, vagy vmi ilyesmi miatt kell. De azért szeretek. Még soha nem \"publikáltam\" műveimet. Osztálytársaimon és a tanáromon kívül seni nem látta őket. Szal ez télleg új nekem, de megpróbálom. Szeretném ha kapnék kritikákat, főleg azért, h miben kell még javulnom, stb. Most egy elég régi történetem írom le így kezdésnek, nem túl hosszú és nem tudom, h mennyire érthető. Kérlek írjátok meg a véleményeteket! :)


A lábak csendesen lépkedtek lefele a lépcsőn. Az ajtóban álló türelmetlenül kopogott.
- Jól van, megyek már! - mondta a nő.
Leért az ajtóhoz. Szépen, nyugodtan előkereste a kulcsokat. Tudta, hogy az idő, mostmár nem számít. Ujjai hosszú, finom ívűek voltak. Látszott, hogy gyermekora óta zongorázik. Ügyesen forgatta meg a kulcsot a zárban. Katt. Az ajtó kinyílt. Egy homályos alak állt kint.
-Már vártam. - szólt a nő, anélkül, hogy tudná, kihez beszél.
-Tudom. Mindent tudok magáról.
-Akkor azt is tudja, hogy nem számítottam rá, hogy...hogy ennyire hirtelen.
-Senki sem számít rá. Bárki, bármit mond is, senki nem tudhatja előre. Soha.
-Kér egy italt? - kérdezte a hölygy, és a bárszekrényhez lépett.
- Nem, köszönöm. -válaszolt udvariasan az idegen - Inkább sétáljunk. - ezzel karon fogta a nőt, és kivezette a házból.
-Hová megyünk?
-A parkba.
-Oh...hát ott a \"kapu\"?
-A \"kapu\" ott van, ahol csak akarom. Maga itt van otthon. Idefűzik az emlékei. Hát innen indulhat...
-Értem.
Egy darabig nem beszéltek többet. A parkba érve leültek egy padra. Senki nem vett róluk tudomást. Pedig furcsa páros voltak. Egyszerre elhomályosultak előttük a fák, és a helyükön egy ajó féleséget lehetett kivenni.
-Itt az idő. - mondta az idegen. - Innen egyedül megy tovább.
-Köszönöm...-mondta a nő elfúló hangon. Ezzel eltűnt a homályban.