Segíts!

Végre jó napom van!Már alig várom az estét!Zsuzsival megdumáltuk,hogy 10-re jönnek értem, és 4 körül hazahoznak.Vagyis akörül.Anyuéknak meg mondok 3-at...hogy ne haragudjanak,hogy betegen megyek csavarogni.
Próbáltam kedves lenni, és mindent megcsináltam, amit mondtak.Sőt!A hülye nyársalásuk után is elpakoltam,pedig semmi kedvem nem volt.
Végre elmentek Móniék,Pistiék és nővéremék is!Már csak én.Gyors behoztam a ruhaszárítóról a ruhákat, és mindenkiét a helyére raktam.Megfürödtem.Már csak a hajam, de még kiterigetek, és utána kérek pénzt.
Apa a télikert előtt beszélget Zsoltival, én meg terigetek,mellettük.
Fél tíz...Megkérdezi, hogy mikor óhajtok hazajönni. Mondom, majd bent megdumáljuk - nem kéne Zsolti előtt. Mintha mégse hallotta volna, rávágta, hogy de 11-re itthon vagy! Mi?!11? Mi a frász tört apába? Az se érdekli ha két napig nem jövök haza, és most fél órát bulizzak mert beteg vagyok?
Egész héten nem mentem sehova, megjegyzem, nagyon sose megyek, csak a tanfolyamra. Suli után mindig elmegyek a kisiskolához hugomért, és tanulok vagy vele játszok. Csak hogy jó legyek...Fáradt vagyok ehhez!
Szórakozni akarok végre a csajokkal. Á, úgyis felengednek, táncsak nem ilyen konzervatívak!?
Bemegyek. Nagyba társalognak anyával. Visszaviszem a terigetős kosarat a helyére. Kerseztezem őket. Jaj ne!
- Éjfélre gyere haza! - szólt anyám.
- \"Nem megyek sehova\" - dunnyogtam, de már a szemeim könnyeztek.
Miért kell a hét egyetlen napját elrontani? Miért ilyenek velem? Gyűlölöm őket! Útálom ezt az egészet! Amióta apa megvert minket, egyszerűen undorodom tőle. Anya is csak kétszínűsködni tud, aki reggeltől estig parancsolgat, mint a katonaságon. Azt se tudja, hogy mit akar!
Bejönnek a szobámba..már fekszek. Miért nem hagynak már békén?-gondolom, s nem figyelek arra amit mondanak.
Fúj! Engem NE simogasson apa! MENJ KI!!!Útállak!
Megunom. Fogom a párnám meg a paplanom és lemegyek. Lefekszek a kapéra. Az órát nézem.Most jönnének értem Zsuzsiék.Mit csináljak?ár ezt nem bírom.Tönkretettek.Véglek.Őrült lettem?!Nem!
Nem bírom!
Kimegyek a konyhába,apának vannak jó erős altatói.Keresek.Nincs.Nem találok semmi olyasmit...Akkor jó lesz más.Bevettem,jó sokat.Remélem elvisznek innen,egy nyugodt,csendes helyre,ahol nem figyelik hogy mit csinálok.Békénhagynak!Tisztelnek.
Ezek biztosan valami kis enyhe bogyók lehettek,nem érzek semmit.És ha mégsem?Visszamegyek.Nézem a tv-t.Megasztár.Útálom...Hogy lehet azon sírni hogy kiesik a kedvenc játékosom?Vagy énekesem.Lényegtelen.Ha én ilyenen problémáznék...inkább próbálok elaludni!
Nem megy.Hányingerem van, és szédülök.Kéne a szemüvegem is,de fent van.Nincs erőm felkelni.Fáj a hasam és zsibog a fejem.Mi van velem?Mi ez?Miért nem lehetek a régi?Az a kedves és mosolygós lány,akit annyian kedvelnek.Hárpia lettem.És nem szeret senki.Senki.Zoli hol van?Miért nem hívott vissza?Miért nincs velem?Miért nem vígasztal meg sose senki?Én végighallgatom a fél város gondjait,de viszonzásul nem kapom.Azt hiszik hogy jól vagyok.De nem tudják.Tévednek.
Gyenge lettem.Egy pohár vizet nehezemre esik felemelni az asztalról.Fáj mindenem.Mintha elfogynék.Belülről.Ki kell mennem a fürdőszobába megmosakodni.Fázok.Őrült vagyok.Segíts!Kérlek…