Római kövek között

Egy újabb álomba illő történetet írok most le. Egy fél éve még nem is mertem gondolni, hogy valaha ehhez hasonló történhet velem. Egy szokásos bulizós estének indult az egész, amikor kedvenc szórakozóhelyeinkre megyünk a már jól megszokott barátokkal. Biliárdozunk, beszélgetünk, iszogatunk, a szokásos. Közeledett az este vége… és már nem volt kedvem maradni. Megkértem Ő-t, hogy kísérjen haza. Persze egy percig sem habozott :-) . Aznap este furcsa hangulatban voltam, szerettem volna átélni valami nagyon különlegeset. Védtelennek, és nagyon magányosnak éreztem magam. Elindultunk hazafelé, de közben észrevétlenül irányt váltottunk. Csak mentünk az utcán, céltalanul, és közben beszélgettünk. Már jól ismertük egymást, hiszen mondhatom, hogy talán legjobb barátok vagyunk, mégis volt miről beszélgetni. Nincs még egy olyan ember, akinek ennyire őszintén meg tudtam volna nyílni. Akinek beszélni tudok, és merek a legmélyebb érzéseimről, és úgy érzem, hogy beszédem nem vész el. Nem talál süket fülekre. Érdekli, és érti. Úgy érzem én is ismerem őt. És értem, holott ő azt hiszi, nem. Kiismertem lelkének azt a részét, amibe betekintést engedett, amit megnyitott nekem.

Csak mentünk az utcán és beszélgettünk, majd utunk egy érdekes helyhez vezetett. Mikor feleszméltem a beszélgetésből, és körülnéztem, azt hittem álmodom. Egy érdekes hely volt, ami nappal fel sem szokott tűnni, pedig nap, mint nap el szoktam menni előtte. Így pedig, éjszaka, sötétben varázslatosnak hatott. Egy emlékmű szerű kiállítás volt, ahol ókori római kövek voltak, amit nemrég tártak fel régészek. Az egész hely olyan hangulatot árasztott, mintha abban a korban élnénk. Az idő pedig meglepően enyhe langyos volt, pedig fél lábbal még benne voltunk a télben. Mintha csak azért lenne ilyen az idő, hogy nekünk kedvezzen. Egyébként azon a héten ez volt az egyetlen enyhe este. A többi mind zimankós, hűvös volt. Az ég pedig tiszta és csillagoktól fényes. A Hold lustán függött az égen, álmos szemét ránk fordítva. Mindketten tudtuk, hogy a mai este csak bűnöket hozhat, mégsem tántorodtunk meg. Közelebb mentünk a kövekhez, én nekidőltem egy kőfalnak, ő pedig szembeállt velem. Sokáig csak néztük egymást némán, az éj és a környezet varázsára figyeltünk. Azt hiszem ezek a pillantok azok, amikért az embernek érdemes élni. Az az érzés, amit nem lehet megmagyarázni, honnan ered, és hova torkollik, mégis csodálatos és sajnos véges. Nyitottam a szám, hogy mondjak valamit, de ő lecsitított. Örültem neki, mert ez azt jelentette, hogy neki se közömbös ez az este.

Lelkileg ő sem volt éppenséggel remek állapotban, ezért ránk fért ez a kis rövidke tiltott boldogság. Majd lassan kicsit feleszméltünk az első felismerésből, hogy mit rejthet ez az éj és újra egymást figyeltük. Ekkor lassan, lágyan megcsókolt. Már nagyon vágytam erre. Nagyon gyengéd puszival indult. Puha lágy érintés volt csupán, de mindketten vágytunk folytatásra. A következő közeledés már erősebb volt, megéreztem a nyelvét, mely forró volt, és édesen simogatta az enyémet. A csók végeztével mélyet sóhajtottam. Magam sem tudom, miért, de ekkor elfogott egy érzés, hogy most vége, ezt nem lenne szabad, indulni kell haza, ennyi volt az álom. De még nem akartam. Ő mindezt észre sem vette, és örültem, hogy ezegyszer nem látja, mi zajlik bennem. Vágytam még a csókjára. Óvatosan közelítettem a számmal, és mindig kicsit visszahúztam, mert úgy éreztem, nem fogja viszonozni. Aztán valahogy mégis azon kaptam magam, hogy újra csókolózunk. Egyre többször sóhajtottam fel, és éreztem, ahogy egyre szorosabban ölel, követel, húz, szorít magához. Éreztem a testét, a már égő ágyékom érezte az ő ágaskodó férfiasságát. Tudtuk, innen nincs megállás. Kívántam őt… minden porcikámmal.

Érezni akartam, követeltem. Tudtam, hogy nekem belőle csak e pár ellopott pillanat jár, ki akartam használni. Aztán a keze vándorútra indult, simogatta a mellem, majd letévedt a zibzáromhoz. Egy pár másodperc múlva már a kéjtől nedves dombjaimon éreztem az ujjait. Nem tétlenkedet. Megérintette a csiklóm, majd intenzíven izgatni kezdte. Játékosan, kicsit erősen körözött rajta, amitől az apró kéjdombocska egyre csak duzzadt. Ezután egy ujjával elindult lefelé, a hüvelyemhez. Körözni kezdett körülötte, és fel akart nyúlni, de kértem, hogy még ne. Eközben én is simogatni kezdtem őt, de egyelőre csak nadrágon keresztül. Nem is tudtam nagyon továbbhaladni, mert ő közben egyre közelebb repített a csúcshoz. Már kívántam az ujjait. Ezt mondanom se kellett, újra a kéjlyuk körül simogatott, és aztán felnyúlt egy ujjával. Bennem ekkor áramütésszerű érzés futott végig. Eszeveszettül kívánni kezdtem. Már nem volt elég az ujja, pedig nagyon erősen izgatott vele. Ekkor hosszú idő után megszólalt, azt mondta: Őrülten kívánlak! Nekem sem kellett több, tudtára adtam, hogy akarom őt, mégpedig itt, és most! Magamban akarom érezni, mélyen a hüvelyem ölelésében. Őrült vágytól felhevült testtel kezdtünk helyezkedni, és mire megtaláltuk a megfelelő pózt (a kutyát), engedtünk ösztöneinknek.

Gumit húzott, és belémhatolt. Fantasztikus volt, könnyedén csusszant belém, hisz már nagyon nedves voltam. Lassan kezdett el mozogni, hosszúakat, mélyeket döfött, és én egyre jobban élveztem. Bár sokszor szeretkeztem már, de be kell ismernem, hüvelyi orgazmusig sosem jutottam el, egészen eddig az estéig. Fokozatosan gyorsult a mozgása, de közben igyekezett ugyanolyan mélyeket döfni. Kezdtem lassan önkívületbe esni, átadni magam a tömény élvezetnek. A környezet eltűnt körülem, csak őt éreztem. Egyre gyorsított a tempón, majd hirtelen megállt, és újra lassú, nagyon mély döféseket kaptam. Majd újra felgyorsult, és ezt többször eljátszotta. Gyors és gépies lökések váltották egymást a lassúakkal és mélyekkel. Mondta, hogy izgassam a csiklóm, úgy, ahogy nekem jól esik, hogy fokozza a hatást. Tetszett az ötlet, és hátranyúltam. A csiklóm izgatása ha lehet, mégjobban fokozta az élvezetem, és azon kaptam magam, hogy alig bírom elfojtani a kéj hangjait magamból. Ekkor már tudtam, most életemben először sikerülni fog!
Ez a tudat mégjobban fokozta a kéjt, és éreztem, hogy elérkezett a beteljesedés. Izmaim összehúzódtak, testem remegésbe kezdett, és hatalmasat élveztem. A csúcs fokozatosan tört rám, és végigáramlott az egész testemen. Ő mikor érezte, hogy bekövetkezik a csúcs, nyomott egy nagyon erőset és mélyet, ami fokozta az így is hatalmas élvezetet. Csodálatos volt! Csak pihegtem, kezdtem magamhoz térni, és mondtam, hogy mozogjon tovább, szeretném érezni, hogy elélvez bennem. A tudat, hogy hamarosan az ő testét is átjárja az orgazmus heves csodája, és ahogy egyre gyorsabban mozgott, nagyon felizgatott. Éreztem, hogy mindjárt elönti a kéj, és ezzel együtt a farka remegni kezdett és belém engedte magját. Nagyon jó volt érezni, ahogy össze-összehúzódott a farka, élvezte az orgazmus pillanatait.

Kicsit rossz volt, amikor rendbetettük magunkat, és mondta, hogy menjünk, mert én még szerettem volna kicsit hozzábújni és élvezni az éj csendjét, de tudtam, hogy holnap is csodálatos nap vár rám, mert a család elutazik, így a délután és az éjjel csak a miénk lesz. Ezért elindultunk, az ajtónál még kaptam jóéjt-puszit, és bementem. Otthon még sokáig remegett a lábam, a hatalmas orgazmusom hatása még bennem volt. És ahogy újra felidéztem magamban az este eseményeit. Így nyomott el az álom. Az éjjel csodálatos álmom volt, de vártam a reggelt. Na de hogy mi történt aznap… Nos, az egy másik történet... :-)