Rémtörténet2

És itt a folytatás...

Folyt.
A lány kővé dermedt s még szemügyre sem tudta venni jobban a feliratot, mikor kinyílt az ajtó és valaki leütötte…

Reggel ugyanott találta magát. Csak a felirat eltűnt s a kutya holtteste, amin éppen elterült már nem volt ott, és a vért valaki feltakarította. De Niky látta a kezén a vérfoltokat, ami a kutya miatt került oda, s a feje is nagyon fájt. Látszott, hogy valaki megpróbált minden mocskot összetakarítani és Niky kezét is elkezdte lemosni csak (gondolta Niky) nem akarta felébreszteni. A kétségbeesett hölgyemény feltápászkodott és az ablakra bámult, ami ki volt nyitva. Lement a lépcsőn, s hallotta szülei hangját:
-Mit főzöl ma édesem?
Ekkor bement a lány a konyhába és látta, hogy az óra 14: 28-t mutat, édesanyja sokat mondóan rápillantott férjére.
-Szia édesem!- kezdte az asszony.
-Mi, mi történt velem?
-Áh csak elájultál, mikor feltételezem be akartad csukni az ablakot.- vágta rá a pipázó úr.
Niky nem értette, mi van vele, csak álmodta az egészet? Vagy szülei hazudnak? Na és hol van Nensy?
-Kicsim, kérsz egy teát?
-Nem, mi folyik itt?
-Nyugodj meg csak beverted a fejedet. Nem fáj? Hm… jut eszembe…
-Drágám, ne most!- szólt rá a férj feleségére.
-Mi? Miért? Mit ne most?- kérdezte nyugtalanul Niky.
-Tudod kicsim, Nensy mikor meglátta, hogy elájultál… nos leszaladt a lépcsőn, hogy segítséget hívjon, pont akkor jöttünk és elütöttük.
Niky zokogásban tört ki. Érdekes volt a helyzet hisz szülei soha nem voltak vele ilyen érzékenyek. Sőt nem is nagyon beszéltek vele, főleg ilyen finoman. Most döbbent rá a megrémült a lány, hogy nem is ismeri őket. Miközben ezen gondolkodott, anyja odajött hozzá és megölelte. A lány nem is tudta mit tegyen, furcsa helyzet volt és… megint egy szag csapta meg az orrát, egy ugyanolyan döglött szag, mint amit a fürdőszobában érzett. Nyilvánvaló volt a helyzet, a tegnapi történet biztos megtörtént.
-Niky, kérlek, menj át a boltba kenyérért.- nyögte ki a nő.
Niky néhány percig habozott aztán kinyögött egy „okét” mert még mindig jobb, mint itt. Párperc múlva felöltözött és elindult az útnak, amit olyan jól ismert. A bolt felé vezető út, macskaköves volt. A gyerekek nagyon sokszor járnak ide, hisz ez az út vezet a park felé is. És a felnőttek is sokszor szoktak itt sietni mikor Halottak napja, van, mert erre van a temető. Niky városának a temetője nem volt olyan rémisztő, mint másé, aranyos koporsók voltak és gyönyörű rózsabokrok mindenütt. Jólvan, hát persze, hogy ez is csak egy temető volt de a gyerekek sokszor ezen keresztül vágtak át egy másik aranyos kis utcához. A temető mellett állt egy ház, Niky soha nem értette, miért akar valaki is a temető mellett lakni. Ugyanúgy voltak ezzel a gyerekek is, ugyanis ehhez a házhoz midig valami boszorkányos mesét találtak ki.A háznak a kerítése rozsdasárga volt, deszkái töredeztek és a teraszán egy hintaszék billegett. Mikor elhaladt a ház mellett Niky, egy öreg hölgyet pillantott, meg aki épp a gyomokat csodálta mintha azok rózsák lettek volna. Soha nem látta még ezt a hölgyet itt.
-Szervusz édeském!- szólt hozzá a nő aki látta hogy Niky furcsán pillant a gyomokra.
-Hm… Csókolóm!
-Rendkívül furcsa igaz?
Amikor épp nyitni akarta volna a száját Niky, hogy mi rendkívül furcsa? A nő folytatta:
-A gyomot senki sem szereti, mert a színes virágok közé telepszik, de ha nincs gyom nincs mit kiirtani és az emberek imádnak gyilkolni.- mondta, s Niky meg volt győződve arról, hogy a nő a mondókájában élvezetett lelt.
-Hm… hát én…
-Te biztosan a boltba mész ugye, csillagom?
-Igen!
-Hát tudod, irigyellek téged, hogy te csak úgy elmehetsz mindenfelé, engem a gyerekek csúfolnak, ha kilépek a házból, tudod nagyon rossz úgy élni, hogy az egykorú asszonyok is elhiszik ezeket a mende mondákat…
-Hát… ööö…
-Most is például átkéne mennem a temetőn de nem akarom, hogy másokat megzavarjak. Tudod, át akarom vinni ezeket a gombákat, Hildus néninek. Ő az egyetlen barátom.- s itt Nikyre pillantott, aki zavartan mosolygott rá.- Látom te nagyon rendes lány vagy, elmész a boltba, hogy ne kelljen anyukádnak fáradozni. Ez nagyon rendes tőled.
Niky tudta mire megy ki ez, ő is gyakran szokott ilyen cselhez folyamodni.
-Majd én átviszem a túl oldalra azokat a gombákat!- mondta Niky és nem is volt ellenvetésére a dolog.
-Megtennéd, galambom?
-Persze.
Az idős nőnek felcsillant a szeme és bement egy kosárért, ami tele volt gombákkal.
-Jut eszembe még be, sem mutatkoztunk?! Én Gombás néni vagyok-itt kuncogott és folytatta.- legalábbis mindenki így hív.
-Én Niky Hoffman vagyok.
-Hát Niky, szívesen elcsevegnék, csak látom, neked is sok a dolgod és nekem is. Viszontlátásra és vigyázz magadra…!
-Viszontlátásra!
Azzal elment Niky a boltba és megvette a kenyeret, útközben nem tudta eldönteni, hogy tényleg átvágjon azon az úton, a végén úgy döntött, hogy egye fene hamár ittvan kezében ez a kosár gomba, átmegy. Besétált a temetőhöz. Most másnak látta a temetőt, olyan furcsa lett. Mintha mindenki őt nézné és a koporsók sem voltak olyan szépek. Csak ment- ment egyenesen. Kiért és tudta hol találja, Hilda nénit. Hilda néni kertje ápolt volt és rendezett. De a kinézete mégis hátborzongatóbb volt mint Gombás nénié. Becsöngetett és átadta a kosárkát. Visszafelé nem akart a temetőn keresztül átvágni ezért a sokkal hosszabb utat választotta. Ment-ment a sötét utcán, elment a fodrász előtt és egyik volt barátja háza előtt is. Mikor épp a bokorban zörgésekre lett figyelmes. Újra élt benne a tegnapi merénylet és gondolta most ő következik, ő lesz, aki meghal és az aszfalton ott áll majd az írás az ő vérével „Ne állj szóba idegenekkel” vagy valami hasonló. De nem ez történt, egy lány lépett ki a bokor mögül, hosszúhajában hajpánt volt, farmer nadrág volt rajta és egy piros dzseki.
-Szia Niky!
Niky barátnője volt az, Kate. Niky elmesélte hogy járt és miért vág ilyen ijedt arcot.
-Gombás néni?-hüledezett Kate.
-Igen, tényleg furcsa név… nem a te rokonod, valamilyen ágon?
-… Nem ez az érdekes! Niky, Gombás néni már három hete halott!