Reménytelen vágy

Elvesztem egy szempárban, amely tulajdonosa olyan érzéseket hagyott bennem amelyet 1000 év múlva sem lehet a feledés homályába tuszkolni. Ez az érzés életem egyik legmeghatározóbb eseménye volt, hisz ezt az ember csak egyszer élheti át. Az átélés következtében soha nem érzett bizsergés járta át testem, amelyet tudom hogy senki, semmikor és sehol nem tud majd megismételni. Ez egy páratlan érzés. A vágy aziránt hogy még legalább egyszer átéljem, oly nagy hogy életem hátralévő részében csak ezt fogom keresni. Sajnos az, ki ilyen mély hatással volt rám tudom, hogy soha de soha nem lehet az enyém. Ezért csak álmaiban létezik az a beteljesült szerelem amire szívem, testem vágyik. Tudom azt hogy ha megint kapnék egy esélyt hogy boldog legyek szívem választottjával, esélytelen lenne, abból az okból kifolyólag, hogy az átélt közös emlékek tömkelege ellehetetlenítené a kialakuló jövőképet. Ezért nekem már csak az maradt hogy álmokat és vágyakat törjek szét reggelente, mert felkelek és rájövök hogy már megint csak álmodtam hogy BOLDOG VAGYOK