Realista mese

Gretelnek jutott a nehezebb feladat, de tudta, hogy nem fog másképpen sikerülni. El kell terelnie a figyelmet, amíg a testvére, Hansel végrehajtja a tervüket. Már majdnem egy hete voltak ketreceikbe zárva a menekülés legkisebb reménye nélkül. Azután egy napon Hansel véletlenül két villát kapott az ebédjéhez. Az egyiket elrejtette, majd kitörte az evőeszköz egyik fogát. Ha még egy éjszakájuk lett volna, elmenekülhettek volna, amíg a boszorkány alszik, de a sors kegyetlen volt. A sütő előkészítése elkezdődött, így nem várhattak tovább az alkalmas pillanatra. Csak Hansel volt képes kinyitni egy zárat a letört fémdarabbal és csak akkor, ha a boszorkány nem figyel rá, mert leköti Gretel.

Miután a boszorkány kiengedte a lányt, azt mondta neki, hogy vetkőzzön. Gretel lassan, vonakodva megoldotta a ruháját, majd áthúzta a fején. Remegve szabadult meg az alsóneműjétől. A boszorkány egy kádba szappanos vizet töltött. Gretel belelépett és egy ronggyal tisztogatni kezdte magát.

Ezalatt Hanselnek sikerült kinyitnia a ketrecén a lakatot és csendben próbált elosonni. Egyetlen alkalmas fegyver jutott az eszébe: a fejsze, amit korábban a ház melletti fészerben látott. Gretel igyekezett nem nézni a bátyjára, miközben az az ajtó felé lopakodott. Hansel nem tudta megállni, hogy egy pillantást ne vessen a szürreális látványra: a húgára, ahogy az ördögi vénasszony előtt tisztálkodik.

-Itt az idő ínyencfalatom! - károgta a boszorkány.

Gretel tétován apró lépést tett a sütő felé. A szemét a padlóra szegezte az elkövetkezők miatti félelemtől. De amikor a sütő ajtaja kinyílt és füst, fény és elviselhetetlen hőség tört ki belőle, nem tudott nem odanézni többé. Érezte, hogy kezd pánikba esni, de látta, ahogy a bátyja biztatóan int neki és kilép a kunyhóból. Ebből erőt merítve a lány a meleg, de még nem forró tepsibe mászott és letérdelt.

-Nagyon jó! Van valami utolsó mondanivalód? - kérdezte a boszorkány.

Gretel töprengett, hogy mivel tudná késleltetni a véget. Az öregasszony eközben különböző méretű almák között válogatott. Mielőtt Gretel eszébe jutott volna valami
lényeges, a boszorkány szétnyitott a lány száját és beletömött egy nagy piros almát.

-Tedd hátra a kezeidet! Ne ellenkezz! Eddig nagyon jól csináltad! - mondta a boszorkány.

Gretel az öregasszony háta mögé, a kunyhó nyitott ajtajára pillantott. Már nem tart soká és megmenekül. A háta mögé tette a kezeit és kicsit összerezzent, amikor a boszorkány szorosan összekötötte a csuklóit. A lány újra az ajtó felé nézett. Semmi.

-Feküdj hasra! - hangzott a következő utasítás.

Gretel ezúttal tovább tétovázott.

-Nincs kedvem játszadozni. Feküdj le! - mondta a boszorkány és erősen belecsípett a lányba.

Gretel megpróbált óvatosan előrehajolni, de a hátrakötött kezei miatt előrebukott. Elhelyezkedett és a lábait felemelve gondosan a kemencén kívül tartotta. A boszorkány gyorsan összekötötte a lány bokáit és a kötél végét Gretel csuklóihoz kötötte, majd egy nagy fekete üstben valamilyen folyadékot hozott közelebb.

-Szerencsés vagy ifjú hölgy. Ezt a receptet az anyámtól tanultam. Egyszer még egy burgundi hercegnőt is megsütött így. –mondta.

Gretelt a szósz illata almaborra emlékeztette. A boszorkány gondosan végigkente vele a lányt, majd egy hámozott banánt nyomott a hüvelyébe. Gretel mozdulatlanul, megalázva és tehetetlenül feküdt. Az járt az eszében, hogy Hansel már hosszú percek óta eltűnt. Későn fog jönni!

A boszorkány zöldségdarabokat szórt a lány köré. Gretel nem látta tisztán a nőt a saját hosszú hajfürtjeitől, de tudta mi következik. A boszorkány megragadta a tepsit és a tűz fölé tolta. Az edény rezgése Gretel belsejéig hatolt. A lány elátkozta a sorsát, de nem ellenkezett, nem vonaglott. Beletörődött abba, ami történik vele. De éppen akkor, amikor megadta magát a végzetnek, meghallotta azt, amit régen várt:

-Ne! Neeeeee! -kiáltotta rémülten a boszorkány.

Ezután félelmetesen hosszú szünet következett, majd kotkodácsoló nevetés hallatszott, aminek csak egy forrása lehetett. A teljesen sértetlen boszorkány mosolyogva benézett a sütőben fekvő lányra és megszólalt:

-Ha még mindig reménykednél, el kell mondanom, hogy az ostoba bátyád hagyta, hogy rácsukódjon a fészer ajtaja, ami magától bezáródik. Arra jöttem rá, hogy a táplálékaim együttműködőbbek, ha azt hiszik, hogy úton van a segítség. Aludj jól Gretel! - mondta és még egyszer utoljára végigsimította a lány haját.

A becsapódó kemenceajtó zaja visszhangzott a szűk kamrában. Narancsvörös fény világította be Gretel személyes poklát és a hő csípte a lány bőrét. Az egyetlen vigasza annak tudata volt, hogy az idióta bátyjára hasonló sors vár, amiért idevezette és képtelen volt megmenteni. A lány rémülten, de a sorsának megadva magát feküdt. Türelmesen várta, hogy milyen lesz a sült Gretel illat.

A boszorkány pedig boldogan élt, amíg meg nem halt.