Randall Hunts története - A legsötétebb éjszaka

Hajnali 3 óra lehetett. Randall Hunts álmatlanul feküdt az ágyán.
A húszas évei végén járó férfi nehéz napot tudhatott maga mögött.
Tegnap kirúgták a munkahelyéről, amiért megütötte az egyik ügyfelet. Sosem viselte el, ha megalázzák, főleg, ha ezt kissebségi komplexusos barmok teszik. A seregből is ezért lépett ki, habár azt már réges-rég megbánta.

Hangokat hallott az alsó szintről. Motoszkálás, aztán erős dörömbölés, végül a zár kiszakadó hangja. Randall hang nélkül ült fel az ágyában.
"Már megint egy betörő? Remek" - gondolta.
Kihúzta az ágya melletti éjjeliszekrény fiókját, és kivette belőle Colt 1911-es pisztolyát, meg a hozzá tartozó tárat. Felállt, és odaosont a hálószoba ajtajához.
Csörömpölés a konyhából, majd az üvegszilánkok szétszóródó zaja. Lassan, minden lépcsőfoknál meg-meg állva lesétált a sötét előszobába. A félig kiszakadt, ferdén álló ajtón keresztül beszűrődtek az utcai lámpák narancssárga fényei.
Az adrenalin szintje ugrásszerűen megemelkedett, fülei zúgni kezdtek. Minden egyes idegszálával az előtte álló összecsapásra összpontosított. Talán már egy kést is szerzett a fickó.

A konyhába vezető ajtó most nyitva állt. Fegyverét előreszegezve, lassan odalépett a konyha bejáratához, és belesett rajta. A földön a nénikéjétől kapott dísztál maradványai voltak szétszórva. Egy percig sem sajnálta, hogy a betörő pont azt törte el, mindig is utálta azt a tálat. Odaosont a nappali ajtajához, és megállt előtte. Fülelt egy kicsit, majd miután nem hallott semmit legalább egy percig, lassan benyitott. Végighordozta a tekintetét a szobán, majd elindult a hosszú kanapé felé. Egy görnyedt alakot pillantott meg mögötte, amint valami fölé hajol. Egy pillanatig tétovázott, majd ráordított: "FEL A KEZEKKEL, TE MOCSOK!". Az alak megfordult, és vadállati üvöltést hallatva már ugrott volna felé, de a három . 45acp golyó, ami a testébe fúródott, meggátolta ebben. Az alak a földre hanyatlott. Feje oldalt feküdt a nappali szőnyegén. Homloka egyetlen tépett húscafattá változott, ’hála’ a jó öreg Coltnak. Mellkasából és fejéből lassan szivárgott a vér, majd a nappali drága szőnyegén gyűlt össze. Egy középkorú nő volt, vállán súlyosnak tűnő harapásokkal, ruhája teljesen elázott a rengeteg ráömlött vértől. Szája csupa Twinkies krém volt. Randall egy pillanatra összehúzta a szemét, majd meglátta az összegyűrt süteményes dobozt a dívány mögött.

Visszasietett az előszobába, majd kilesett az ajtón. A csendes, nyugodt kertváros most egy teljesen másik oldalát mutatta. Amit Ő az előszobában a lámpák narancssárga fényének hitt, valójában az a háza előtt lángoló kocsitól származott. Nem is értette először, hogy hogy nem vette észre a kint tomboló káoszt. Később az adrenalinra fogta. Ahogy jobban szemügyre vette, megpillantotta a belőle kilógó elszenesedett kezet. A levegőt elnyújtott sikolyok hangjai töltötték meg, néha egy-egy nagyobb csattanással vegyítve. Megrázta a fejét, és elgondolkodott. "Itt nem maradhatok az biztos, akármi is folyik odakinn. "

Felszaladt a lépcsőn, és bement a hálószobájába. Elővette a gardróbból a sporttáskáját, sebtiben beledobált néhány ruhát, majd visszament az előszobába. Kulcsaival kinyitotta a lépcső alatti gardrób ajtaját, és kivette belőle M4-A1-esét. Nekitámasztotta a gardrób oldalának, majd felvette magára a málhamellényt, ami az M4-es melletti akasztón lógott. A puskához tartozó tárakat berakta a mellénybe, a többi töltényt, amelyek pedig dobozokban pihentek az egyik polcon, gyorsan a táskájába rakta. A konyhából hozott némi vizet, meg néhány konzerv ételt, és mikor már mind a táskában volt, elindult a garázsába, ahol ott várta a Chevrolet El Camino-ja.

Bepattant a vezetőülésre, a holmijait tartalmazó táskát pedig ledobta az anyósülésre. Coltját a biztonság kedvéért az ölében hagyta. Beindította a motort, majd miután kinyílt az automata garázskapu, kitolatott, és egy kézifékes kanyarral máris az utcával párhuzamba állította a kocsit. Padlóig nyomta a gázt, majd nagy kerék csikorgás közepette elindult.

Ahogy nézelődött, mindenhol a hihetetlen mértékű pusztítás nyomait látta. Az egyik házból egy rémült kisfiú rohant ki, az utca felé. Randall már azt hitte, hogy a gyerek berohan a kocsija elé, de ekkor kirontott a házból egy férfi, és egy nő, feltehetően a gyerek szülei. A férfi utolérte a pázsiton, és elkapta a lábait. A kisfiú a hátára fordult, és próbált odébb kúszni, de ekkor már ott volt az ’anyuka’ is, és nekiesett a kisfiú vállának, amíg a férfi megpróbálta letépni a gyerek kezét. .

Hirtelen hatalmas csattanást, majd a jármű zökkenését érezte.
Előre kapta a fejét, és meglátta az embert a motorháztetőn, aki most beterítette a szélvédőt vérrel. Bekapcsolta az ablaktörlőt, mire az alak dühödten kapkodni kezdett az ablaktörlők után, elegendő időt adva Randallnak arra, hogy Coltját felemelve fejbe lője a férfit.
Feje hangos koppanással landolt a szélvédőn, majd kicsordult a felső ajkán lévő rojtos lyukon a fog és nyelv darabkákkal vegyített véres massza. Egy kis hányada rácsöpögött a műszerfalra, ahogy az undorító massza utat talált az üvegen lévő lyukon keresztül az autó belsejébe.

Ezen a ponton nem bírta tovább. Előrehajolt, fejét a kormánynak támasztotta, majd a kocsi padlójára hányt, és közben folytak a könnyei. Folytak a nő miatt, akit a saját nappalijában lőtt agyon, az ember miatt, aki az égő kocsiban lelte halálát, a kisfiú miatt, akit a saját szülei téptek szét, és mindenki másért, aki azon az estén vesztette életét.