Pest

A Corvintetőn egy koncertjükön voltam, be akartam szervezni őket egy MOÉ-s rendezvényre, közben leültünk beszélgetni, fogyott az alkohol, odajött ő is, meg valaki a magassarkús, túlfestett liba a fanklubjából.

Tudomást se vettem róla, túl magas, túl jó és nagyképű, túl népszerű. A kedvesmosolyú gitárossal beszélgettem, a látványvilágról meg a zenekar népszerűsítéséről.

- Azért az látványvilág fontos szerepet kap nálatok, kár lenne tagadni - tréfálkoztam, mire Balázs dühösen a szavamba vágott:

- Talán inkább a hangom miatt jönnek koncertre az emberek, nem gondolod?

Egyszerre döbbentem meg az indulatán, és nevettem magamban a nagyképűségén.

- Ki mondta, hogy rólad van szó? - válaszoltam, és a nem csekély alkoholszinthez mérten biztos léptekkel hagytam el a helyet, meg nem állva, hogy hátrafordulva még egy ragyogó mosolyt villantsak rá.

..................

Szórakozottan vettem fel a telefont, nagy öltözés közepette.

- Fellépünk a nyílt napodon, most már biztos, újságolta Steve, ott mindenképp találkozunk! Illetve..
- Illetve mi?
- Esetleg holnap egy kávé?

................

Imádtam az éjszakákat. Imádtam őket is, mindenestül, a hangulatot, amit csináltak, a világmegváltó beszélgetéseket a koncertek után, hogy volt erre energiájuk, még Balázs állandóan jelenlévő, de állandóan cserélődő holdudvarát is.
Már nem csak Steve barátnője voltam, egy sima gruppie, hanem a csapat tagja és pszichológusa.

................

Kint cigizett a teraszon. Ezt is csak ő tehette meg. A pultoslány egyetlen pillantásától elment, nem csoda, hogy megnyitotta neki páratlan panorámát nyújtó erkélyt. Mindenki kidőlt már a sorból - a buli vadul sikeredett. Balázs hajnali 3 körül összeszedett pár rajongólányt valahonnan, mondván ideje feldobni a bulit. De miután pár perc alatt felbiztatta őket, hogy csókolózzanak egymással, elhúzta a száját és otthagyta őket.

- Gyere - szólt hozzám.

.................

- Unatkozom. Nekem hátat fordítva bámulta a Bazilikát. Ez a sok lány. Nem köt le, nem húznak fel.
- Amennyi ész szorult beléjük nem is csodálom. Nem gondolnád esetleg, hogy talán valaki értelmesebbet kellene választanod? Mi lett Annával?
- Nem működött
- Nem mondod. Balázs? -még mindig háttal állt. Balázs? -szóltam mégegyszer, és szembefordítottam magammal. Elgyötört volt az arca és szenvedő. A mindig erős, céltudatos és távolságtartó pasi most érezhetően őrlődött velem szemben. Sokkoló volt a látvány.

- Dehát mi történt? Szeretted?
- Szerethettem volna. De.. nem tudom, bennem már rég eltört valami, én nem vagyok erre képes- válaszolta. Egyre reszelősebbé vált a hangja

- Figyelj rá, mondtam neki és magam felé fordítottam az arcát. Általában igyekeztem nem a szemébe nézni, mert mély volt a tekintete, -még egy valami, amit az állítása szerint unalmas és monoton modellszakmában elsajátított.

- Nem kerülheted el a fájdalmat. Érted? Szükség van rá, hogy értékeld a dolgokat, hogy érezd, hogy hiányzik, hogy szenvedsz a magánytól, hogy félsz a jövőtől. Ha átérzed ezeket, okosabban szelektálsz és bátrabban döntesz. A sok szart, amit átélsz most nem fedheted el pár félmeztelen tizenévessel. Jut eszembe, ugye a lányok lent nagykorúak?

Végre elnevette magát.
- Magukat biztos annak tartják.

...............................

Többet nem láttam gyengének. Magabiztos kézzel hajtotta a zenekart, és ugyanúgy tátott szájú lányok kísérték, akárhova ment. Egyvalami változott. Többet nem kereste a tekintetem.