Penge

Vér…vér…a világ vérvörösbe fordul…eltűnődve nézek körbe…mindenhol ezüstösen csillog a vér…homályosan látok már, de így is tisztán kiveszek a ködből egy csillogó, fényes tárgyat…közelebb próbálok kúszni hozzá…egyre csak gyengülök közben…lüktet a fejem…a szemem…hangokat hallok…mellőllem….a hátam mögött…mindenhonnan…úgy magasodtak fölém a tárgyak, mint valmi óriás, ki el akarja taposni áldozatát…a szekrény…a fotel…az asztal…a növények…magamon érzem a tekintetüket…a falak is mintha felém mozognának…megállok egy pillanatra….halk kacajok mindenütt…megfordítom a fejem…mögöttem egy tócsában összegyűlve csillog a vér…tüdöklik, villan…megpróbálok elindulni,de… nem érzem már az egyik karom…egyre messzibbnek érzem azt a tárgyat…közben nevetnek rajtam…vajon mit gondolhatnak?…”Nézd a szerencsétlent!”…”Hiába küzködik…”…”Már elveszett…”…lehet, igazuk van…erőt veszek magamon…elindulok a tárgy fele…már alig látok… végre megpillantom…élesedik a kép…a kés az…amit én csillogni véltem…az az a pengéje és rajta a vér….a vérem…csillogva…fénylően ragyog…bámulom egy darabig…hát ideáig jutottam?….eddig s nem tovább…valmi olyan dolgot kaptam, amit nem kellett volna…az életet…a hangok most már szinte vihogtak…kedélyesen…ezt mondogatják:”Úgy sem mered megtenni….”…megragadom a kést és a nyakamhoz emelem…még hallom az ördögi kacajt…NEM BÍROM TOVÁBB…penge villan…………………………..kibugyjan a vér…a vérem…halk sikolyra nyílik a szám…de hang már nem jön ki rajta… csak egy néma, bús levegőfoszlány…lassan számolom a lehulló vércseppeket…egytől-egyig…elfordítom a fejem…mellettem ott fekszik a kés vérben ázva…elhalkul minden…elhalványul…mindenre ráborul a nyomasztó csend…a szemem csukodik le…nem ellenkezem…ELMEGYEK…és meglelem a halált!!!!!!