Patrícia 1. rész

1

Patricia a fején keresztül magára húzta a fekete testhezálló ruhát és a tükörbe nézett. Hosszú barna haja összekuszálódott, de azt egy fésűvel rögtön meg is igazította. Fehér fityulát tűzött a hajába és fehér kötényt kötött maga elé. Kinyújtotta a nyelvét a tükörképére, aztán gondolt egyet és egy mozdulattal föltűzte a haját. Az órájára nézett és rögtön megállapította, hogy sietnie kell, mert nemsokára jönnek a vendégek.

Mikor a konyhába ért ott már nagy volt a sürgölődés. Liz Miller házában mindig hatalmas partikat rendeztek. Mire hajnalban elment az utolsó vendég is Pat már alig állt a lábán, de ez a nap még csak most kezdődött számára igazán. Dolly a szakácsnő parancsokat osztogatott és rögtön észrevette, amikor Pat belépett.
- Ott a tálca a poharakkal töltögetheted, amíg nem jönnek a vendégek, utána úgysem látunk, mert benn leszel a szalonban-szólt rá és már el is fordult, hogy valaki mást is utasítgasson. Ekkor Armand a főkomornyik jelent meg az ajtóban és fensőbbségesen szólt oda Dollynak
- Megérkeztek az első vendégek, indulhatnak a lányok a tálcákkal - Pat megkönnyebbülten felsóhajtott és rögtön föl is vett egy poharakkal teli tálcát. Bizonytalan léptekkel indult be a szalonba, mert nem számított arra, hogy a tálca ilyen nehéz lesz. Remélte, hogy megszokott ügyetlenkedései most elkerülik és nem fog semmit leejteni vagy elrontani. Szerencsére a vendégek szomjasak voltak és hamar elkapkodták a poharakat így hát nem kellett sokáig cipelnie a teli poharakat. Közben arra gondolt, hogy másnap bármennyire is fáradt lesz tanulnia kell, mert már csak egy hét van hátra a vizsgákig. Egyetemre járt és a lakásért cserébe itt dolgozott Liz Millernél, mint szobalány, ilyen partik alkalmával pedig besegített a felszolgálóknak. Utálta ezeket a partikat, de a külön kereset, amit a felszolgálásért kapott nagyon jól jött neki.
A társaság közben kiment a kertbe és az úszómedence körül csoportosultak. Pat vigyázott minden lépésére. Nem akart a súlyos tálcával együtt elesni. Ez a második adag még nehezebbnek tűnt, mint az első.

Mark elég későn ért a partira. Sokat gondolkodott, hogy eljöjjön-e, de aztán mégis rászánta magát, hogy megmutatkozik a társaság előtt. Liz kitörő örömmel fogadta, de szerencsére valaki rögtön elragadta és így ő nyugodtan elvonulhatott egy sarokba szemlélődni. Ez volt az ilyen összejöveteleken a kedvenc időtöltése. Még egy pohár italt kell kerítenie és akkor teljes lesz a nyugalma. Megpillantott egy jó alakú szobalányt, aki éppen kilépett a teraszra egy megpakolt tálcával. Elésietett és leemelt egy poharat, belekóstolt és elégedetten csettintett. A bor nagyon finom volt és mikor a lány formás feneke után nézett elgondolkodott, hogy milyen jó is lenne, ha nála is ilyen formás alkalmazottak dolgoznának. Leült egy kerti székre és onnan figyelte a társaságot.

Alig múlt tíz óra, de Pat már sírni tudott volna dühében. Fáradt volt, és amikor leült egy kicsit pihenni Armand rögtön ott termett és a kezébe nyomott egy teli tálcát.
- Ne felejtse el kisasszony, hogy maga ide nem pihenni, hanem felszolgálni jött.
- Igenis Uram - válaszolt, de magában még sokáig fújt a komornyikra.
Éppen körbe ment a medence körül, mikor egy ittas vendég erősen belemarkolt a fenekébe. Gyorsan továbbment és elvörösödve nézett vissza. A magas jóképű férfi kajánul kacsintott rá. Pat megalázónak tartotta ezt és a következő körnél megpróbálta elkerülni ezt a vendéget, de az egyenesen feléje tartott. Mikor odaért ő maga elé tartotta a tálcát és remegve kérdezte.
- Parancsol még italt Uram?-
- Nem Baba, te kellesz nekem-szólalt meg a férfi és megpróbálta magához húzni a lányt. Pat nem tudott uralkodni magán és szabad kezével hatalmas pofont adott a férfinak, aki a váratlan ütéstől és a megivott sok italtól megtántorodott és a medencébe zuhant. Pat kezében megbillent a tálca és a poharak a földre zuhantak hatalmas csörömpöléssel.

Mark már jó ideje figyelte, ahogyan Geoffry Hudson részegen a felszolgálólányokat molesztálja, de a medencébe való csobbanás még őt is meglepte. Liz Miller rögtön ott termett a zajra és a közben beállott kínos csendben rátámadt a rémült lányra, aki dermedten állt ott.
- Mit csinált maga buta liba! - a lány könnyes szemmel állt ott és nézte a víztől csöpögő Geoffryt, aki közben kimászott a partra. Liz ráparancsolt Armandra, hogy adjon száraz ruhát a férfinak.
- Geoffry Drágám bocsáss meg, gyere be a házba és öltözz át. - majd a lányhoz fordult.
- Pakoljon és tűnjön el a házamból, többé nem akarom látni-fújtatott Liz a lányra.
Mark még hallotta mikor Geoffry megjegyzi, hogy:
- Nem is tudtam, hogy karatebajnokokat alkalmazol szobalánynak. - utána újra a lányt kereste a szemével, aki visszanyelte a könnyeit és feldúltan rohant a konyha felé. Mark elégedetten nézett föl az égre és látta, hogy Liz estélyét még az eső is el fogja mosni. A holdat gyanús felhők takarták el és néhány csepp a karjára esett.
Letette a poharát, és feltűnés nélkül elhagyta a házat. Kinn az utcán beült meggyszínű kétüléses sportkocsijába és várt.

Pat berohant a szobájába és zokogni kezdett. Kinn a kertben alig tudta visszatartani a könnyeit, mert nem akarta, hogy lássák, hogy sír, de itt elengedte magát. Mikor kicsit megnyugodott elővette a tengerészzsákját és elkezdett pakolni. Nem tudta még, hogy hová fog menni, mert néhány évfolyamtársán kívül senkit nem ismert a városban. Pénze nem volt, mert Liz az estély után fizetett volna, de azok után, ami történt fizetésre hiába várna. Mikor készen lett a pakolással alig tudta fölemelni a zsákot. Azért erőlködve a vállára vette és elindult a konyhába, hogy leadja a szobája kulcsát Armandnak a komornyiknak. A férfi méltóságteljesen vette át a kulcsot, és közben megjegyezte.
- Kisasszony szégyellheti magát. Nem tud viselkedni. Ilyen modorral ne is próbáljon szobalányként vagy felszolgálóként elhelyezkedni. -
- Igaza van Uram - mondta Pat szomorúan és kiment a konyhából. A folyosón még belenézett a tükörbe és észrevette, hogy a fityula a fején maradt és a kötényt sem vette le. Gyorsan leoldotta mindkettőt és a folyosóra kilépő Armand kezébe nyomta.
- Adja oda valaki olyannak, aki méltó a viselésükre. -mondta és kilépett a házból.
Hirtelen megborzongott. Közben elkezdett esni az eső. Alig tudott lépni a nehéz zsáktól, de azért elindult a város irányába. Liz háza legalább hat kilométerre volt a városközponttól.
- Jól el fogok ázni, mire beérek-gondolta és széles mozdulattal törölte le a könnyeit az arcáról.

Mire Mark meglátta kilépni a lányt a házból addigra az eső is eleredt. Látta, hogy a lány nehezen tud lépni a nagy nehéz zsáktól. Úgy tűnt neki, hogy a lány sír, mert sűrűn törölgette a szemét a kezével. Megvárta, amíg elindul a város felé, és aztán beindította a kocsit. Lépésben indult el a lány mögött, aztán kicsit lehagyta és megállt előtte, kiszállt a kocsiból és úgy várta.
- Ha a városba megy, szívesen elviszem. Üljön be - szólította meg és nyitotta ki neki az ajtót.
- Nem, köszönöm, nem megyek-mondta a lány és fürkészőn nézett a férfira a sötétben. Először azt hitte a részeg vendég jött utána, akit a medencébe lökött. Elment a kocsi mellett, de a férfi utána lépett és megfogta a karját.
- Ne féljen, nyugodtan üljön be, mert így bőrig ázik, mire a városba ér. – mondta, és közben nem engedte el. Pat megnézte a férfi arcát és a sötétben szinte világító kék szemét. Szimpatikusnak találta, de mégsem mert igent mondani a hívásra. Kihúzta a karját a férfi szorításából és elindult újra az úton.
- Nem megyek-szólt vissza határozottan, pedig fázott és szívesen ült volna a meleg kényelmes kocsiban.

Mark segíteni szeretett volna a lánynak, de most, hogy az visszautasította nem tudta, hogy mit tegyen aztán eszébe jutott az esernyője, amit mindig a kocsiban tartott és a lány után szólt.
- Akkor legalább az esernyőmet fogadja el. - Pat megállt és visszafordult.
- Köszönöm azt elfogadom - Mark felsóhajtott és benyúlt a kocsiba az ernyőért, és kinyitva a lány fölé tartotta.
- Nem nehéz ez a zsák? - próbált beszélgetni.
- De igen. Nagyon nehéz - hagyta rá Pat, majd újra elindult, most már ernyővel a kezében, aztán hirtelen megállt és visszafordult.
- Hogy fogom tudni visszaadni az ernyőjét?-
- Adja meg a címét, majd érte megyek-mondta Mark mosolyogva, közben már ő is alaposan elázott.
- Még nincs címem, de ha maga megmondja, hol lakik, akkor visszaviszem. - észrevette, hogy a férfi hajából csöpög a víz és visszalépett mellé, fölé tartotta az ernyőt.
- Teljesen elázik miattam.
- Ma nem én lennék az első, aki maga miatt ázik el. - válaszolt Mark kajánul mosolyogva és beletúrt vizes hajába.
- Ott volt és látta? - kérdezte szomorúan a lány, bár már tudta a választ.
- Köszönöm az ernyőt, de azt hiszem, boldogulok nélküle is. - adta vissza hirtelen a lány és ezzel egy kalap alá vette Markot azokkal ott a partin és főleg Geoffryval.
- Ne vicceljen már!Én segíteni akarok, nem akartam megbántani. Itt az ernyő vigye, én meg viszem a zsákját - mondta határozottan Mark és kivette a kezéből a zsákját, bedobta a kocsiba és indított. Lépésben ment a lány mellett, leengedte az ablakot és kiszólt.
- Ha mégis beülne, én szívesen látom.
- Maga mindig ilyen kitartó? - kérdezte Pat már mosolyogva.
- Többnyire igen. -
- Akkor beülök-adta meg magát a lány és megvárta amíg a férfi kinyitja előtte az ajtót.
Mark gázt adott és most már együtt indultak a város felé.
- Hová vihetem?
- Még nem tudom. Valahol rakjon ki ahol magának jó.
- Egy szállodánál? - kérdezte Mark.
- Nem, nem kell szálloda, mindegy hol rak ki, ahol magának jó.
- Hol fog aludni? Van hová mennie?
- Miért foglalkozik velem? Mit akar tőlem?
- Csak azt szeretném tudni hová vigyem-emelte föl a hangját Mark.
- Nem tudom. Nincs senkim, akihez mehetnék, nincs pénzem, hogy szállodába menjek. Bárhol kirakhat, ahol magának jó. Majd keresek valami száraz helyet reggelig. -mondta Pat sírással küszködve.
- Mégis hol akar aludni? - kérdezte Mark halkan.
- Nem tudom, hagyjon már békén. Inkább kiszállok, ha tovább nyaggat.
- Jó, jó hallgatok - hagyta rá Mark és közben az utat figyelte.

Pár perc múlva egy magas ház előtt állt meg a kezébe vett egy távirányítót és kinyitotta a garázsajtót majd behajtott. Fogta a lány zsákját és elindult vele a bejárathoz.
- Hová megy most a zsákommal? Kérem, adja vissza. Innen már gyalog is beérek hamar a városba-szólt a férfi után, bár azt nem tudta, hogy hol vannak. Mire utolérte a férfit az már belépett a házba és fölkapcsolta a lámpát a nappaliban.
- Ez az otthontalan szobalányok otthona. Isten hozta az új vendéget. - mondta és közben a lány zsákját ledobta a kanapéra. Pat tanácstalanul állt az ajtóban és onnan fürkészte a szobát.
- Maga itt lakik? - kérdezte.
- Igen itt lakom. Csukja már be az ajtót, mert megfagyunk. -
- Úgy gondolta, hogy befogadna éjszakára?-
- Igen arra próbáltam célozni, de most nem óhajtok vitatkozni magával. Elmondom a tényállást, hallgasson meg. Egyedül élek, nincs szobalányom csak egy idős bejárónőm aki heti kétszer takarít, viszont én szeretem ágyba kapni a reggelit. Magának nincs hová mennie, nincs állása és szerintem az a bal oldali szoba tetszene magának. Ha akar csak éjszakára marad, de ha tetszene az ajánlatom akkor holnap reggel tízkor ágyba kérem a reggelit. A szobám a második ajtó fönn az emeleten. Ennyi. Jó éjszakát. - mondta Mark és elindult fölfelé a lépcsőn otthagyva a csodálkozó lányt.

Pat lassan becsukta a bejárati ajtót és közben azon gondolkodott, hogy álmodta-e az iménti beszélgetést. Leült a kanapéra és várt, hogy a férfi hátha visszajön, de csak vízcsobogást hallott az emeletről, ami arra engedett következtetni, hogy a férfi zuhanyozik. Lábujjhegyen ment oda a szobához, amit a férfi neki szánt és óvatosan benyitott. Sötét volt a helyiségben. Benyúlt és kitapogatta az ajtó mellett a kapcsolót. A szobában egy széles ágy, íróasztal, szék és két kényelmesnek látszó fotel volt kis asztalkával, amin hatalmas csokor virág volt egy vázában. Odalépett a zsalus beépített szekrényhez és kinyitotta. Üresek voltak a polcok. Az órájára nézett és látta, hogy éjfél is elmúlt már és úgy döntött, hogy marad reggelig. Behozta a zsákját a nappaliból ahol lekapcsolta a lámpát, aztán még hallgatózott, de az emeleten már csend volt. Észrevette, hogy a szobájából is nyílik egy fürdőszoba, így hát ő is gyorsan lezuhanyozott és ruhátlanul bújt a hideg ágyba. Pillanatok alatt elaludt.

Mark viszont nem tudott olyan gyorsan elaludni. Sokáig gondolkodott azon, hogy minek is kell neki szobalány. Tudta, hogy azért hívta a lányt, mert mikor a medence szélén meglátta az elkeseredett arcát nagyon megsajnálta. Azzal a gondolattal aludt el, hogy majd valamelyik barátjánál keres állást a lánynak másnap.

Reggel Pat csengetésre ébredt. Gyorsan magára kapta a ruháját és rohant ajtót nyitni. Kinézett, de nem látott senkit az ajtó előtt. Mikor kinyitotta egy kosár volt a küszöbön amiben finom illatos péksütemények voltak. Pat fölkapta a kosarat és bevitte a konyhába. Közben a faliórára nézett és látta, hogy még csak kilenc óra van. Örült, hogy van még egy órája a reggeli felszolgálásáig. Elmosolyodott és úgy döntött, hogy itt marad. ennél a furcsa férfinál akit , még igazából meg sem nézett és a nevét sem tudta , . csak arra emlékezett, hogy kék szeme van.

Visszament a szobájába és lezuhanyozott majd farmert és pólót vett föl és kipakolt a szekrénybe a zsákjából. Mikor végzett visszament a konyhába és egy tálcára pakolta a reggelit. Kávét főzött, tojást sütött. Pont tíz óra volt mikor fölment a tálcára pakolt reggelivel az emeletre és benyitott a férfi szobájába. A hatalmas franciaágyon ami a szobát uralta meztelenül aludt a férfi és a takaró teljesen lecsúszott róla. Pat azon gondolkodott, hogy mit csináljon, letette a tálcát az ágy mellé és hirtelen kedve lett volna végigsimítani a férfi izmos hátát, de aztán úgy döntött, hogy betakarja. Megfogta a takarót és ráterítette aki elégedetten mosolygott álmában és ekkor kinyitotta a szemét.
- Jó reggelt Uram tíz óra, itt a reggelije - vette föl a tálcát a lány és nyújtotta oda a férfinak.
- Maga még itt van? - nézett a lányra csodálkozva a férfi.
- Igen. Elfogadom az ajánlatát, és a szobalánya leszek. - mondta Pat határozottan.
- Pedig azt reméltem, hogy büszkén vissza fog utasítani. - mormogta Mark.
- Ugye nem is gondolta komolyan az ajánlatot? – rémült meg Pat.
- Ne féljen, komolyan gondoltam, csak hát váratlanul ért, hogy elfogadta, mert tegnap mindent visszautasított. Mi a neve?
- Patricia Nelson, Uram.
- Én Mark Kittenberg vagyok, de magának csak Mark. Uram nélkül. Ma már nem lesz több dolga. Holnap reggel tízkor találkozunk újra, amikor hozza a reggelimet. Viszlát Patricia.
- De Uram én azt hittem….
- Mark! Most mondtam, hogy mi a nevem, kérem, azon szólítson - a férfi fölemelte a hangját.
- Igenis Mark, de én azt hittem, hogy valami mást is kell csinálnom.
- Nem kell. Nem óhajtok karatézni magával Patrícia.
- Én nem arra gondoltam Uram, hanem valami háztartási munkára, vagy esetleg ha volna valami kívánsága akkor főzhetnék valamit ebédre.
- Kisasszony! Kérem, írja föl a nevemet, és a papírt hordja mindig magánál, mert úgy látom, mindig elfelejti, hogy is hívnak engem. Nem szoktam itthon ebédelni és vacsorázni sem. Egyetlen kívánságom van csak, hogy lakjon ott lent abban a szobában, és reggel mindig hozza be a reggelimet, de ha ez megterhelő magának, hát ne hozza be. Én segíteni akartam, hogy legyen hol laknia. Érti már?- a férfi hangja ingerült volt.
- Igen Uram, vagyis Mark…. köszönöm, de azt hiszem, nem fogadhatom el mégsem az ajánlatát.
- Na erre számítottam. Maga nem normális-horkant föl Mark. - Értse már meg, hogy én tényleg csak segíteni akarok, de ha ez így önzetlenül nem kell, hát tudja mit gyorsan bújjon be ide mellém és nyújtson valamit a szállásért- már emelte is föl a takaróját és meztelenül állt oda a lány elé.
- Nem én nem ezt akartam. Teljesen félreértett engem. Mark kérem…. -Pat érezte, hogy elvörösödik és nagyon zavarban volt, nem mert a férfira nézni és ekkor megszólalt a telefon.
- Kérem, vegye föl és mondja azt, hogy nem vagyok itthon. - utasította a férfi és a takarót magára tekerte, de nem mozdult a lány mellől.

- Itt Mark Kittenberg lakása-szólt bele a kagylóba majd rövid szünet után közölte a hívóval, hogy ő a szobalány és az Úr nincs otthon, aztán kérte hagyjanak üzenetet, majd szó nélkül letette.
- Ez nagyszerű volt-dicsérte meg a férfi - Különben ki volt az?
- Azt nem mondta meg, de egy női hang volt és Önt kereste Uram… vagyis Mark.
- Nem baj, majd visszahív, ha fontos. Marad?
- Igen maradok, de holnap tízkor nem tudok reggelit hozni, mert más dolgom lesz. -
- Rendben. A reggelit felejtsük el. Maga addig lakik ott, amíg kedve tartja, kap egy kulcsot és azt csinál amit akar. -
- Köszönöm Mark-a lány ki akart menni a szobából mikor a férfi még utána szólt.
- Még valami, ha esetleg segíthetek állást keresni, majd érdeklődöm, hogy ki keres szobalányt. Mióta dolgozott Liz Millernél?
- Két éve, de ott nem csak felszolgáltam és házimunkát végeztem, hanem a könyvelését is én csináltam az egyetem mellett és ezért kaptam szállást, ellátást és fizetést. -Mark nagyon meglepődött.
- Milyen szakra jársz az egyetemen?
- Közgazdaságtan.

Pat a konyhában reggelizett, majd bement a szobájába, ahol egy óra múlva jelent meg a férfi már felöltözve és egy kulcsot tett elé az asztalra.
- Ez a magáé Pat. -
- Köszönöm Mark, mindent köszönök.
- Örülök, hogy megtanulta a nevem. Most el kell mennem, de esetleg volna kedve velem ebédelni?-
- Nem. Nagyon kedves, de nekem tanulnom kell, egy hét múlva vizsgázom.
- Na és most egy hétig nem is eszik semmit?
- De majd bekapok valamit.
- Na jó, most mennem kell, és azt hiszem, többet nem vitatkozom magával. Jó tanulást Pat. - mondta és elment.

Eltelt egy hét. Pat levizsgázott és nagyon jól érezte magát Mark házában. Igaz a férfival alig találkozott. Reggelente bevitte neki a reggelit aztán ő bement a szobájába tanulni a férfi meg elment otthonról és csak éjszaka jött meg amikor Pat már aludt.
A lánynak nagyon tetszett a férfi, de az nem foglalkozott vele azon kívül, hogy megköszönte a reggelit.

Pat most az ágyában feküdt és mivel vasárnap volt és már le is vizsgázott nem tudta eldönteni, hogy mit csináljon egész nap. Még csak hat óra volt. Nem tudta, hogy Mark mikor jött haza, mert ő korán elaludt és a férfi mindig nagyon vigyázott, hogy ne ébressze fel őt.
Ebben a pillanatban zajt hallott a bejárati ajtó felől. Gyorsan fölkelt és hálóingben ahogy volt kiment megnézni mi okozta a zajt. Hallotta, hogy valaki a zárral babrál, aztán hirtelen csengetést hallot és annyira meglepődött, hogy megremegett. Kinézett a kémlelőn és Markot látta az ajtó előtt.
- Egy pillanat-szólt ki és berohant a szobájába, mert nem mert úgy hálóingben ajtót nyitni. Gyorsan öltözött, de mire az ajtóhoz ért a férfi már dörömbölt. Kinyitotta és Mark szinte a karjai közé zuhant. Részeg volt. Pat becsukta mögötte az ajtót és megpróbálta föltámogatni a lépcsőn. Közben Mark hiába próbált beszélni a szavak érthetetlen zuhatagként hagyták el a száját. Mikor a szobájába értek lefektette az ágyra és megpróbálta megszabadítani néhány ruhadarabjától is. Ekkor már Mark szavai is érthetőbbek lettek.
- Tudtam, hogy megadod magad kicsim. Tudtam, hogy az enyém leszel. - suttogta a lány fülébe, miközben az vetkőztette.
- Részeg vagy Mark - tért át a lány rögtön a tegezésre. - Aludd ki magad. - nyugtatta és közben végzett a vetkőztetéssel. . Egy alsónadrágot hagyott a férfin.
- Gyere Pat, bújj hozzám, szükségem van rád. - húzta magához.
- Most aludj, majd visszajövök később.
- Ne menj el, rosszul vagyok-suttogta és közben a fürdőszoba felé botladozott, ahová még időben megérkezett, hogy megszabaduljon a fölöslegtől ami a gyomrát nyomta. A csap alá nyomta a fejét és hideg vizet engedett rá, amitől láthatóan kicsit kitisztult a feje és csöpögő hajjal nézett az ajtóban álló lányra.

- Most utálsz? - kérdezte. Pat egy törölközőt nyújtott oda neki.
- Nem, dehogy-mosolygott.
- Ma nem kérek tízkor reggelit, de ugye azért velem maradsz?
- Aludnod kellene-ellenkezett a lány.
- Nem, amíg meg nem ígéred, hogy velem maradsz.
- Jó maradok, ha most lefekszel-nézett végig a mezítláb egy alsónadrágban álló férfin, aki láthatóan fázott.
- Odafekszel mellém? - állt oda szorosan a lány elé.
- Nem, de az ágyad szélére ülök és itt leszek amíg alszol.
- Kívánlak Pat!
- Butaság Mark. Majd holnap beszélünk, ha újra józan leszel. - hárította el a lány, mintha egy kisgyereket oktatna ki.
- Én holnap már megint gyáva leszek, hogy elmondjam. Pat kívánlak, őrülten kívánlak. -
A lány kissé hátrább lépett, de a férfi utána nyúlt és magához húzta.
- Ha holnapra kijózanodsz, majd beszélünk, de nem így és nem most. - próbált kiszabadulni a lány az ölelésből.
- Pat- suttogta és közben szenvedélyesen csókolni akarta - gyere –teperte le és gyűrte maga alá az ágyon és közben a ruhája alá próbált bekerülni. Apró csókokkal halmozta el a lányt, aki már elgyengült és nem védekezett tovább. Ügyetlenül szeretkeztek, pedig mind a ketten igyekeztek a másik kedvében járni. Mark gyorsan jutott föl a csúcspontra, aztán ugyanilyen gyorsan el is aludt a lány vállára dőlve.
Pat elkeseredetten gurította arrébb az alvó férfit és fölkelt az ágyból. Lement a szobájába és lezuhanyozott, aztán gyorsan összepakolt a zsákjába és elindult a város felé. A kulcsot a nappali asztalán hagyta egy kis levélkével
- Mindent köszönök, Pat.

Már este volt mikor Mark fölébredt. Fájt a feje és csak foszlányokban emlékezett az előző éjszakára, mikor leitta magát. Arra viszont világosan emlékezett, hogy szeretkezett a lánnyal, de hiába kereste maga mellett az ágyban, nem volt ott senki. Szédülve ment le a lépcsőn és nyitott be a lány szobájába, amit üresen talált. A szekrényeket kinyitva is csak az üres polcokat találta.
- Elhagyott - suttogta rémülten-hogy én milyen hülye barom vagyok. - szidta magát és rohant öltözni, de aztán elgondolkodott és nagyot veszített a lendületéből. Azt sem tudta hol kereshetné a lányt.

Felhívta Liz Millert, de az azóta nem is hallott róla mióta kirúgta.
Mark a bánatába süppedve kóválygott a lakásában másnap reggelig és azon törte a fejét, hogy hol találhatná meg a lányt. Reggel aztán kocsiba ült és bement az egyetemre, úgy száguldott át a városon, mint egy őrült. Megtudta, hogy a lány éppen előadáson van. Megállt a teremmel szemben egy ablakmélyedésben és figyelte az ajtót. Előbb egy idős férfi jött ki az ajtón majd fiatal férfiak. Mark szíve majd kiugrott a helyéből annyira várta, hogy megpillantsa a lányt végre, aztán mindenki elment és Pat nem jött. Elkeseredésében a fal felé fordult és átkozta magát amiért részegen ilyet tett a lánnyal, amikor azt érezte, hogy valaki finoman megérinti a vállát. Hirtelen fordult meg és a lány ott állt előtte.
- Mark engem vársz? - kérdezte a férfit.
- Pat. Miért mentél el?Bocsáss meg, hogy tegnap olyan részeg voltam, de hidd el józanon nem lett volna merszem közeledni hozzád. Nem akarlak elveszíteni a baromságom miatt. Kérlek, gyere vissza. -
- De hisz nem is ismerjük egymást. Semmit sem tudsz rólam és én se rólad. - kezdte a lány higgadtan magyarázni, de a férfi mintha nem is hallotta volna.
- Pat bocsáss meg nekem. Tudom, hogy hibás vagyok, mert nem tudtam uralkodni magamon, de hidd el, hogy őszinte voltam és tényleg szeretlek… - megpróbálta átölelni a lányt és magához húzni - Te is érzed, hogy szeretlek? –a lány már majdnem elgyengült, mert annyira szeretett volna tartozni valakihez, odabújni Markhoz és nem törődni semmivel, de aztán uralkodott az érzésein és eltolta magától a férfit.
- Nem Mark, én nem szeretlek. Nálad laktam egy hétig, hálás voltam a szállásért a segítségért, azért, hogy le tudtam vizsgázni, és azt hiszem olyan árat kaptál mindezekért, ami kompenzálja ezt. Ezek után úgy érzem, nem tartozunk egymásnak. - már nem nézett a férfira, kibontakozott az öleléséből és otthagyta. Mikor az utcára ért már folytak a könnyei. Arra gondolt, hogy milyen egyszerű is lett volna a férfi karjaiba simulni és nem törődni semmivel csak a szerelemmel.

Mark mozdulni sem bírt a fájdalomtól, amit érzett. Nem értette saját magát sem, nem is tudta, hogy mikor szeretett bele a lányba, nem tudta, hogy mi vonzza annyira, de mindig eszébe jut Pat arca, ahogyan a medence szélén állt és Liz kidobta.
Lassan elindult a folyosón arra amerre a lány ment el pár perce. Az járt a fejében, hogy tényleg alig tud valamit a lányról. Egy hétig laktak egy fedél alatt, de ő nem tudja mi a lány kedvenc dala, mi a hobbija, mi a kedvenc étele.
Már a kijáratnál járt mikor egy fiú aki eddig mögötte jött a folyosón utolérte és megszólította.
- Láttam, hogy Pattal beszélt. Maga az orvosa?
- Nem, sajnálom nem az orvosa vagyok
- Ne sajnálja, mert Pat nagyon engedetlen beteg lehet. - a kezét nyújtotta Marknak - Brett Cassador vagyok, évfolyamtársa és a tanítványa Patnek. Ha nem segít, azt hiszem tavaly nem vizsgáztam volna le.

Mark is bemutatkozott és meghívta a fiút egy közeli kávézóba, amit az elutasított, de megkérte őt, hogy vigye el kocsival.
Mark közben alaposan megnézte a vékony, fekete hosszú hajú farmeros fiút. Remélte, hogy végre megtudhat valamit a lányról. Beültek a kocsiba, és a fiú elmagyarázta hová akar menni. Mark látta, hogy ki akarja használni az ingyen fuvart, de nem bánta, mert a lányról akart hallani.
- Miért gondolta, hogy Pat orvosa vagyok?
- Valaki mondta, hogy nem ment be a kórházba, azt hittem, hogy azért jött, hogy rábeszélje.
Mark megrémült.
- Mi baja van? Miért kellett volna neki kórházba menni?
- Maga nem tudja? Pedig itt az évfolyamon mindenki arról beszél a háta mögött, mióta egyszer összeesett. Állítólag leukémiás és fiatalon fog meghalni, de én ezt lehetetlennek tartom, hiszen az olyan igazságtalan lenne.
Mark már alig észlelte a külvilágot maga körül, mert csak az dobolt a fülében, hogy az ő Pat-je beteg. Sápadt volt és csak remélte, hogy nem fog balesetet okozni, bár az utat nem is látta már.
Lassan összeszedte magát, és tovább kérdezte Brettet.

- Hol lakhat most?
- Éjszaka a diákszállón aludt Paul Vilmott szobájában és azt hiszem még két napig maradhat, mert Paul elutazott a vizsgák után. Most jut eszembe, hogy be kellene ugranom a szállóra is, ha elvinne, beszélhetne vele.
- Jó, menjünk - mondta Mark, de közben arra gondolt, hogy ezek után mit is mondhat a lánynak.

Értette és megértette, miért is volt olyan elutasító a lány. Brett közben szüntelenül beszélt, de Mark már nem figyelt rá. Bekanyarodtak a diákszálló parkolójába ahol nagy feltűnést keltett a férfi flancos kocsija. Brett megmutatta Marknak, hogy merre keresse a szobát, ahol a lány lakott, majd ő eltűnt az ellenkező irányban.

Hamar megtalálta a szobát, amit keresett. Nagy levegőt vett, amikor a kilincsre tette a kezét és kopogás nélkül benyitott. Pici diákszobába lépett, ahol egy keskeny ágy, egy íróasztal és egy szék volt csupán. Rögtön meglátta a sarokban állni Pat nagy tengerészzsákját, de a lány nem volt a szobában. Mark leült az ágy szélére és zúgó fejjel várt. Tíz perc telhetett el, amikor végre nyílt az ajtó. Mark szíve hatalmasat dobbant mikor meglátta a lányt egy nagy férfifürdőköpenyben és a fejére egy törölköző volt csavarva.
- Mark - állt meg a lány csodálkozva az ajtóban. - Mit keresel itt?
- Pat kedvesem, gyere be és csukd be az ajtót, öltözz föl, nehogy megfázz….
- Hagyd ezt, kérlek! - szólt rá a lány idegesen - Mondtam, hogy hagyd ezt abba, semmi értelme. Hogy találtál meg?
- Brett Cassadortól hallottam, hogy itt vagy.
- Ismered Brettet?
- Most ismertem meg, de kérlek öltözz föl, meg ne fázz.
- Megmondta? - kérdezte Pat és közben a férfi arcát fürkészte. – Ugye megmondta! Látom a szemeden.
- Igen mondott valamit… - a lány dühösen csapta le a fésűjét az asztalra.
- Mark engem ne sajnálj! Hagyj engem békén. Tűnj el az életemből. - a férfi megrémült ettől az elutasítástól, úgy érezte a lány egy hatalmas falat emelt a világ és maga közé.
- Pat én nem azért jöttem, mert megtudtam, hogy beteg vagy. A betegséget csak most tudtam meg. Szeretlek és szeretnélek még jobban, megismerni. Alig tudok rólad valamit, de amit eddig megismertem az elvarázsolt és imádom. - Átölelte a lányt és belecsókolt a nyakába. Pat megborzongott, amit a férfi rögtön észrevett.

- Fázol kedves? Gyere bújj be az ágyba és rögtön fölmelegszel.
- Engem ne pátyolgass. nem akarom, hogy itt legyél Mark menj el kérlek. Nekünk nincs jövőnk együtt. Ne nehezítsd meg a dolgom. Én már belenyugodtam a sorsomba, ne akard, hogy szenvedjek, ne akard, hogy sírva haljak meg. - zokogta és a fejét a férfi mellkasára szorította. Mark a karjaiba vette a lányt és az ágyra fektette.
- Kicsim, kedvesem, nyugodj meg, én azt szeretném, ha boldog lennél végre és én boldoggá akarlak tenni. Ne küldj el. Kérlek, ne küldj el. - megcsókolta a lány arcát majd a száját kereste és Pat már nem ellenkezett. A könnyei még folytak, amiket a férfi egyenként csókolt le az arcáról. Mikor végre meg tudott szólalni halkan mondta a férfinak.
- Mark tudnod kell, hogy én minden kezelést visszautasítottam, mert menthetetlen vagyok. Nagyon kevés időm van hátra. Van pár szabad hónapod?-
- Mostantól egy percre sem hagylak magadra-jelentette ki a férfi.
- Jaj ne néz így rám, kérlek, mintha a betegség jeleit keresnéd az arcomon. Talán kicsit sápadt vagyok, de más nem látszik. Ha beleegyeztem volna a kezelésbe, akkor látszana, mert kihullott volna a hajam…. Mark Te nem is tudod, mit vállalsz, én nagyon nyűgös vagyok ám. És még nyűgösebb leszek. Fogod te ezt bírni?-

- Pat kérlek, ne gondolj az időre és viselkedjünk úgy, mint a normális szeretők, akik most találtak egymásra. Mostantól számunkra megszűnik az idő és csak mi ketten maradunk egymásnak. Nevetünk és szeretünk. Azért én szeretnék beszélni az orvosoddal, megengeded?-
Mark én megmondtam, hogy minden kezelést visszautasítottam és ezen nem fogok változtatni. Még egy kemoterápiát nem csinálok végig. Tudom, hogy a halált csak késleltetni tudják és én már ezt nem akarom. A saját hajammal akarok meghalni. -
Azért a lány megadta a férfinak az orvosa számát és megengedte, hogy beszéljen vele. Mark eltervezte, hogy kimennek a tengerparti házába és ott élnek mindenkitől elzárva.
Másnap délután Mark gyomra görcsben volt annyira félt az orvossal való találkozástól. Félt, mert tudta, hogy ha az orvostól hallja az igazságot a lány betegségéről, akkor az már visszavonhatatlan.

George Moldan négy órára várta a klinikán a szobájába. Két perccel négy előtt ott állt a doktor szobája előtt és nem mert kopogni, aztán erőt vett magán és a kilincsre tette az egyik kezét a másikkal kopogott. Fiatalos férfihang szólt ki és amikor belépett egy szakállas fiatal doktor állt föl az íróasztal mögül.
Mark elmondta miért jött és reménykedett, hogy az orvos majd azt mondja, megtalálták Pat betegségének ellenszerét az éjjel. Sajnos az orvos nem ezt mondta, sőt nagyon dühös volt a lányra, amiért az minden kezelésről lemondott. Kérte Markot, hogy beszélje rá, egyezzen bele a kezelésekbe. Amikor Mark közölte, hogy ő tiszteletben akarja tartani a lány akaratát a férfi elkezdte ecsetelni, hogy hogyan is folyik majd le a lány utolsó ideje. Egy óra múlva szédelegve lépett ki az épületből és érezte, hogy képtelen most kocsiba ülni és vezetni. A fejében a várható tünetek és szenvedések kavarogtak és a gyomrában egyre nagyobb lett a görcs, a szorongástól megnőtt a félelme is. Féltette a lányt és bármit megtett volna, hogy segítsen neki.

Késő volt mire összeszedte magát és hazament. Pat a nappaliban ült és olvasott.
- Reggel korán indulunk a tengerparti házamba. Majd meglátod, te is szeretni fogod azt a helyet. - nyugtatta meg a lányt, mert látta, hogy az attól fél, hogy meggondolta magát.
Amikor kiértek a házba Pat rögtön beleszeretett a helybe.

Már egy hete voltak ott és Mark még semmi a betegségre utaló jelet nem vett észre a lányon. Csodálatos szerelmes éjszakákat és nappalokat töltöttek el együtt. Sikerült elfelejteniük minden rosszat, de aztán megtört a varázs. Pat reggelenként nem volt hajlandó csókolózni, mert a fogínyvérzés miatt rossz ízű volt a szája, mindig szédült, gyenge volt, bár sosem mondta, de a férfinak nagyon kellett vigyáznia, hogy el ne essen. A második hét közepe táján már minden este belázasodott. Mark előszedte az orvos által javasolt gyógyszereket és a lány ellenkezése ellenére, sok rábeszélés után végül sikerült neki beadnia. A hét végére már a láz el sem múlt és Pat már nem tudott fölkelni. Már nem szeretkeztek, mert Mark nem akarta fárasztani beteg kedvesét. A harmadik hét péntekén a férfinak be kellett mennie vásárolni a városba, mert kezdett kifogyni az élelmiszerkészletük.
Gyümölcslevet és süteményt készített oda a lány ágya mellé és megígérte, hogy ebédre visszaér.
Pat mikor látta, hogy a kicsi kifordult a főútra és a kocsi eltűnt a szeme elől előszedte a táskája rejtekéből a régóta őrzött megváltó gyógyszereket. Tervei szerint már három hete be kellett volna vennie őket, de mikor jött Mark akkor elhalasztotta, mert nem bírt ellenállni a boldogság reményének. A férfival töltött napok, élete legboldogabb időszaka volt.
A tablettákat kiszórta egy kistányérba és leült levelet írni.
- Szerelmem! Köszönöm neked ezt a három hetet, köszönöm, hogy vagy nekem. Boldog voltam és vagyok veled. , de az állapotom már annyira romlik, hogy nem akarom ezzel elrontani ezt a csodálatos élményt. Ezeket a gyógyszereket már régen bevettem volna, ha nem jössz. Életem legszebb időszaka volt, amit veled töltöttem. Tudom, hogy rossz lesz neked, hogy itt hagylak, de nem akarom, hogy végignézd a szenvedést, a haldoklást. Jobb lesz, ha hirtelen megyek el. Boldogan halok meg. Kívánom, hogy legyél boldog. Szeretlek, szerettelek az utolsó pillanatomig és utána is örökké. Köszönöm a boldogságot! Kedvesem bocsásd meg, hogy elmegyek. Pat. - letette a tollat és kifújta az orrát aztán visszafeküdt az ágyba és elkezdte egyenként lenyelni a gyógyszereket. Rengeteg gyümölcslevet ivott közben. Mikor már minden tablettát lenyelt kényelmesen elhelyezkedett, megnyomta a lejátszó indítógombját, és végtelenre állította Beethoven Holdfény szonátájának lejátszását. Még az első tételnek sem lett vége, mikor úgy érezte, hogy nagyon álmos. Lecsukta a szemét és a világ megszűnt számára létezni. Elaludt.

Marknak sikerült gyorsan elintézni a bevásárlást és utána a kocsival félreállva fölhívta Dr Moldant. Elmondta neki, hogy milyen a lány állapota. Az orvos arra kérte menjen be hozzá és adott neki egy adag gyógyszert, amik a lány lázát és fájdalmai csillapíthatják. Mikor végzett nagy sebességgel hajtott a ház felé, mert elmúlt dél és nem akarta a lányt megijeszteni a késésével. A csomagokat a kocsiban hagyta, amikor odaért és kettesével vette a lépcsőfokokat úgy rohant föl az emeletre a lányhoz. Hallotta a Holdfény szonátát, ahogy zeng végig a házon. Mikor belépett a szobába rögtön odanyúlt és kikapcsolta, aztán az alvó lányra nézett és látta, hogy milyen nagyon sápadt. Végigsimította a homlokát, és nem érezte a forróságot, amit már napok óta észlelt. A lány bőre hideg volt. A felismerés lassan jutott el a tudatáig.

- Pat - suttogta, mintha csak föl akarná ébreszteni, aztán megrázta, és már ordította a lány nevét. Előkapta a telefonját, és a mentőket hívta és közben ölelte a lány élettelen hideg testét. Az asztalon megpillantotta a levelet. A szeme száraz volt, könnye nem volt, de úgy érezte belül valami nagy súly nehezedik a mellkasára amit nem tud soha többé letenni.
Negyedóra múlva a mentőorvos közölte vele, hogy itt már úgysem lehetett volna segíteni. Kihívták a rendőrséget is mert ilyenkor ez a szokás. Mark csak ült az asztalnál és nézett maga elé. A kirendelt nyomozó kivette a kezéből a búcsúlevelet, azzal, hogy ezt neki csatolnia kell a jelentéséhez, aztán mindenki elment még a lányt is elvitték.
Mark beült a kocsijába és indított, automatikusan indexelt, majd sebességet váltott és tövig nyomta a gázt és elengedte a kormányt a kanyarban lévő betonfalnál.