Parázs

Lement a pincébe, hogy begyújtsa a kazánt estére. Szépen beleöntötte a fűrészport a kazánba, és elballagott a kannáért. A gyárban dolgozott és a tisztításra használt piszkos nitrohigítót mindig hazavihette. Az otthoni barkácsolásból megmaradt fűrészport remekül be lehetett vele gyújtani.
Felemelte a kannát: még televolt, tegnap töltötte meg.
Lassan rácsorgatta a fűrészporra, majd gyufáért nyúlt. Meggyújtotta és rádobta a nedves fűrészporra.
A gyufa azonban csak lobbant egyet: lehet hogy kevés volt a nitrohigító.
A következő gyufaszál a szellőző huzata miatt aludt ki. Az ember idegesen bezárta a szellőzőt. Ígysem gyulladt be a hígítós fűrészpor.
-kevés lehetett a higitó mondta, és ráöntötte a fél kanna tartalmát a fűrészporra. A pincét maró szag töltötte be. A lelke mélyén érezte, hogy ez már veszélyes lehet, de elszánta magát, és meggyújtotta a következő gyufaszálat is.
A kazánból hatalmas láng csapott ki, és a pokoltűz az egész pincét betöltötte. A ruhái lángra kaptak, arcában érezte az iszonyú hőt, és ordított a kíntól. A lábánál álló kanna felborult, további tápanyagot biztosítva a tűznek. A kíntól a gerince ívbe feszült, a ruhái után már a bőre égett. Látta ahogy a füstölgő bőr lefordul a mellkasáról szabaddá téve húsát. A lvegőt égett hússzag töltötte be.
Lassan minden megszűnt az ember számára, fájdalmai tompultak és lassan egész lényét betöltötte az örök békesség.