Parasztman

Parasztman

Lazsa-megye, Tunyatanya

Mi a kénköves pecmeregi rottyant eke az ott az égen?
Egy tyúkganét permetező repölőgép? Egy fácán a nagyságosúr birtokáról?
Egyik se. Ez maga, Parasztman. Ki amilyen hülye, olyan erős. Ki tud repülni (főleg a munkahelyeiről)
Sokak azt mondják, nem is anya szülte őt. Az a hír járja róla, hogy az elődei kivonultak a káposztásföldre, és addig csikoltak egy kápsztatorzsát, míg ki nem pottyant belöle az a csöppség. (Ejh, bizony. Az ilyen szuperdög sutyerákok mind faluhelyről jöttek. Volt az a kutyateremtette, hogy is hívják? Ja, Szupermanus. Gondolják csak el. Az is azért lehetett olyan erős, mert falun nevelkedett)

Na jól van. Ne rázzuk már a rongyot. Parasztman, becsületes nevén: Retek Tirpák
Boldogan élnek a menyecskéjével, Slampos Hisztikével egy takaros, nádfedelű házikóba Tunyatanya legszélén.
Tirpák sokat lapátolt már trágyát életében. Lett is akkora bicepsze, hogy a pulyáinak azzal töri fel a diót, hasizma olyan, hogy az asszonya azon vasal, lábizmai meg megszégyenítik a szőlőprésgép teljesítményét.
Hát ez a Tirpák egyszer gondolt egyet, aztán tett is.
Fejébe nyomta kivágott oldalú köpővödrét, palástként magára terítette öreganyja lópokrócát, meg kezére húzta a tehénmegtermékenyítéshez használt könyékig érő gumiklesztyűt, aztán beállt szuperhősnek.
Reméli, hogy egy napon majd elismeri őt a nép. Hőstetteiért körberajongják mind a falubéliek, a begyes lánykák meg vísítoznak, aztán azt mondják: „Tiéd a testem, Parasztman, vedd el!”

No, de kellett is ám a segítség a tanyára, mer’ nem csak jószándékú gavallérok lakták a helyet. Gonosz zsiványok is eszközölték a fondorlataikat.

Ott volt Búbos, a dinnyecsősz. Annak olyan gazságok fogant meg az elméjében, hogy csak na.
Egyszer a dinnyeföld gazdájának fontos deglenievalója akadt az esti vígadás után. Aztán a Búbost bízta meg, hogy vigye ki a piacra eladni a termést.
Bóbos ki is transzportálta talicskán a napi adagot. Fogyott szépen a szépsíges földi jó. De mihelyst a népek kiültek a kocsma erkélyére, hogy megdézsmálják a mostvásárolt ínyencséget, szörnyű dolog történt. (Gyengéd igezetűek ne olvassanak tovább)
A görögdinnyék... teremtő úristen... a görögdinnyéknek... sárgadinnye ízük volt.
Az a bitang Búbos gennetikailag megbuherálta a dinnyéket, aztán attól következett be ez a förtelmesség.
Dörzsőte is a tenyerét, látva a sok elégedetlen, szenvedő vásárlót.
Amint a hír Parasztman traktorzajtól meg ládagyári kürttől megedzett szuperérzékeny fülébe jutott, egyből belebújt a jelemezébe, nyakába kapta igáslovát, fölpattant a gémeskút rúdjának a földre fektetett végére, rádobta a lovat a rúd másik végére, aztán az azonnal katapultálta őt a tett színhelyére.
Búbos azonnal a gatyájába buggyantott, mihelyst meglátta azt a nagy Istencsudája Parasztmant.
Parasztman haragosan pillantott egyet a talicska mögött kuporgó fickóra, majd szólt egyet, olyan kifinomultan, olyan urasan, ahogy azt a drága nagyapja tanította neki.
- Nyemgonoszkodsz, törömkarod, b**zomanyád!!
No, de azért az a Búbos nem hátrált meg. Előkapta zsebéból a megbabrát pudlibicskát, aztán abból lövöldözte a pengéket.
Ám azok a nyűves pengék lepottyantak Parasztman testépítéséről, mint a falraköpködött almamagok.
Parasztamnek már elege volt a cicózásból.
Fölemelte órirásinagy, malterkeverőlapát tenyerét, aztán egy jó nagyot suhintott a gazfickóra. Olyan lapos lett a Búbos feje, hogy azóta csukva olvassa a könyvet.
A falu apraja-naggya újjongott Parasztman hőstettén, ahogyan azt remélte.
„Éljen Parasztman” kiáltotta, akinek csak volt torka.
A falu félresikeredett kölyke, egy izompólós színesnapszemüveges, vékonyka hangú, húszonegy éves legény, Gáborka, odaszambázott Parasztmanhez, aztán azt súgta a fülébe.
„Tiéd a testem, Parasztman. Vedd el!”