Óceán

A szám kiszáradt, a combjaim köze benedvesedett, ahogy néztem Dave-et ahogy a szürke masszát keverte a hajónk orrában. Kora reggel volt, de a nap már forrón tűzött. Dave izzadt, ahogy gondosan kavarta az összetevőket. Nagyot nyeltem, amikor az első adag anyagot a dézsa aljára lapátolta. Nem volt könnyű ilyen régi bádogdézsát találni. Ma már mindenki műanyagot használ. Tökéletes volt. Elég széles volt ahhoz, hogy kis terpeszben tudjak benne állni és elég mély ahhoz, hogy a beton majdnem a térdemig érjen, ha teljesen meg van töltve. Amikor az edény alján körülbelül két hüvelyknyi beton volt, odahívott, hogy lépjek bele. Remegve emeltem fel a lábam. A keze meleg és finom volt. Szorosan fogtam, ahogy beleléptem a darabos masszába. Olyan volt, mint…nem is tudom… talán a sűrű pudinghoz hasonlított leginkább. Benedvesedtem, ahogy arra gondoltam, hogy mi vár rám.

-Biztos hogy ezt akarod?- kérdezte.

-Mindennél jobban.

Láttam a merevedését. Olyan volt mint egy pózna. Vagy inkább egy mohó állat, ami előbújik a fürdőnadrágjából, hogy elkapjon.

-És te is akarod, nem? - kérdeztem

-Nem akarlak elveszíteni -mondta és a tekintete is arról árulkodott, hogy igazat mond.

-De látni szeretnéd, ahogy meghalok- mondtam.

-Igen- nyögte ki.

-Akkor csináld! Csináld, mielőtt meggondolom magam!

Elkezdett betont lapátolni a lábaim köré. Közben megpróbált lebeszélni, de nem hagytam magam. Hónapok óta készülünk erre, nem fogok most visszakozni. Azóta erről álmodozom, mióta egy olcsó krimiben olvastam róla. “Betoncsizmában úszni”. Így hívták, amikor a rosszfiúk eltüntetni készültek az ellenük tanúskodni akaró lányt.
Éreztem a beton súlyát, ahogy lassan befedte a lábamat. David egy kis szünetet tartott és én kinéztem mögé a nyílt vízre. Hamarosan, hamarosan… mondtam magamnak.
Megkértem David-et, hogy kösse a kezemet a rúdhoz a fejem felett:

-Mondtam, hogy teljesen tehetetlen szeretnék lenni. Szorosra! - emlékeztettem.

Néztem, ahogy felkapja az általam kiválasztott kötéldarabokat, amelyek végét korábban bársonnyal borítottam, hogy ne sértsenek fel. Kinyújtotta és magasra húzta a karomat, majd a hideg és durva rozsdamentes acélnak nyomta a csuklómat. A kötélből egy menetet a csuklóm és a rúd közé tekert miközben odakötözte a kezem, amiért hálásan mosolyogtam rá. Miután megismételte az eljárást a másik karommal, még tudtam egy kicsit mocorogni, de vigyáznom kellett. A lábaim még nem voltak elég mélyen ahhoz, hogy rögzítve legyenek.

-Mindjárt kiszabadulok. Jó lenne, ha befejeznéd a betonozást - figyelmeztettem.

Az izmai, amiket annyira szerettem simogatni, megfeszültek, miközben folytatta a munkát. Amikor végzett, elsimította a cement felületét és hátralépett.
Forróság volt és a veríték csiklandozva folyt le a testemen. Reméltem hogy a többiek hamarosan megérkeznek és útnak indulhatunk. Ha mozgunk, akkor az áramló levegő majd lehűt. Megérintette az arcomat. Én megborzongtam az érintésétől és a kezének nyomtam az arcom. Megsimogatta a nyakamat és bennem fellángolt az izgalom. Letérdelt és a betonba egy nyíllal átlőtt szívet rajzolt, ami mellé odaírta a dátumot.

-Várj! - kértem, amikor a fekete selyemkendőt a szememhez közelítette.

-Így szeretted volna. Meggondoltad magad? - kérdezte.

-Nem, csak egy percet szeretnék- mondtam miközben szívem hevesen vert.

Ránéztem. Láttam a szemében a fájdalmat. Kedves, jóképű és figyelmes volt. Körülnéztem és próbáltam emlékképeket gyűjteni. A házunkról a vízparton, a gyönyörű, forró floridai égboltról, a pálmafás tengerpartról és a kék vízről.

-Rendben- mondtam és becsuktam a szemem, ő pedig bekötötte a kendővel. Éreztem ahogy a tarkómon megcsomózza, majd megigazítja a kendőt, hogy a legkisebb fényt se láthassam.

-Hányan lesznek? - kérdeztem.

- Hatan - válaszolta és én megremegtem. Sokan lesznek.

-Lesz köztük nő is?

- Igen. Egy feleség és egy barátnő.

Két nő is látni fogja. Vajon megértik majd? Talán valamelyikük követi majd a példámat a jövőben. Vagy talán más módon akarják majd elérni ugyanezt a célt.

-Ne aggódj, nem megyek sehova - mondtam neki félig viccelődve, amikor megkért, hogy várjak, mert megy üdvözölni az érkező vendégeket.

- Imádlak! - mondtam kétségbeesetten az utolsó pillanatban.

Ő visszalépett, megérintett és azt mondta:

- Én is téged!

Tudta, hogy innentől kezdve néma leszek és csak akkor szólalok meg, ha meggondolom magam és le akarom állítani az egészet. Egyetlen szó és megmenekülök.

A hajó orra megemelkedett, ahogy a jármű mozgásba lendült. A szél lassan megszárított, miközben tehetetlenül álltam a fedélzet elején. Tudtam, hogy Dave lát a hídról. Talán egy pogány szertartás áldozatának tűnök a szemében. Talán tényleg az vagyok. A buja vágyaim áldozata. Eszembe jutott, hogy mi vár, és megremegtem. Hamarosan meztelenül és teljesen kiszolgáltatottan fogok állni öt férfi és két nő előtt. A nők legjobb esetben is csak hagyják beteljesedni a sorsomat, de valószínűbb, hogy részt vesznek gyötrésemben és életem kioltásában. Hallottam, ahogy beszélgetve és zavartan nevetgélve közelednek. Amikor megláttak, a társalgás elhallgatott.

-Istenem, tényleg meg fogja tenni - hallottam az egyik nő megjegyzését.

-Egy kicsit sok rajta a ruha - jegyezte meg az egyik férfi.

Valaki megcsípett és én összerándultam, amennyire a kötelékem engedte, de nem panaszkodtam. Egy kém voltam, akit az ellenség ugyan elkapott, de ő egy szót sem szól.
Valaki megoldotta a bikini felsőm pántját és éreztem, hogy a kosarak meglazulnak. A nyakamnál levő csomó következett és elismerő lélegzetkimaradást hallottam, ahogy kebleim a merev bimbókkal láthatóvá váltak. Félrefordított fejjel hallgattam a beszélgetésüket, és kíváncsi voltam, hogy mi fog következni.

-Csúnyán le fog égni, ha nem csinálunk valamit - mutatott rá az egyik nő.

-Erre már nem lesz szüksége - mondta egy férfihang, majd éreztem, hogy valaki megoldja a bikini alsómat tartó csomókat is és leveszi rólam a ruhadarabot.

A szövet egy pillanatra a nedves puncimhoz tapadt, de végül ott álltam meztelenül a napon, a szélben, a szemük előtt, a mellettünk elhaladó más hajók utasai szeme előtt… Voltak más hajók? Nem tudhattam, de ott álltam kitárulkozva az egész világ előtt.
Olajos kezek kezdtek masszírozni. Először egy pár, majd a többi, amíg úgy nem éreztem, hogy tetőtől-talpig egyszerre simogatnak. Az egyik pillanatban durva, kérges kezeket éreztem a melleimen, a másikban kisebb, lágy női ujjak masszírozták a kebleimet. Valaki megmarkolta a hátsómat és a rést egy ujj kezdte óvatosan felderíteni. Egy kéz csúszott a hasamra, majd ujjak fésülték át a szőrzetemet és kezdték bejárni a puncim nedves redőit. Megpróbáltam lábujjhegyre emelkedve elhúzódni az inváziótól, de természetesen nem tudtam. Ekkorra már a lábikrámig betonba voltam ágyazva. Alig tudtam egy kicsit tekeregni, miközben a napolajat csupasz testembe dörzsölték. Felnyögtem, amikor egy ujj csúszott a hüvelyembe és valaki gyengéden megcsípte a mellbimbómat.

-Én is vagyok olyan csinos, mint ő - mondta az egyik nő és az egyik férfi azt mondta, hogy bizonyítsa.

Ruha susogását hallottam és tudtam, hogy a nő levetkőzik. Valaki a hőségre panaszkodott, majd mocorgás és tolakodó testek zaja hallatszott. Mindannyian levetkőznek?
Valaki hozzám nyomta magát - egy férfi. Kemény és szőrös volt. Biztos voltam benne, hogy fognak megoldást találni annak ellenére, hogy be vagyok ágyazva. Egy kicsit terpeszben álltam, úgyhogy valóban találtak megoldást. Felnyögtem, amikor egy pénisz csúszott belém és teljesen kitöltött. Mielőtt elélveztem volna, éreztem, hogy belémlövi magját, minden lökésnél erősen belém nyomulva. Legszívesebben sikoltottam volna a frusztráció miatt. Olyan, de olyan közel voltam. Éreztem hogy kihúzza magát belőlem és a sperma lassan szivárog a puncimból. Egy másik hímtagért könyörögtem volna, de nem nyitottam ki a számat. Nem kellett könyörögnöm. Újabb férfi kezdett magáévá tenni és én reszkettem, ahogy nedves puncimba lökte magát. Sóhajokat és nyögéseket hallottam és nyilvánvalóvá vált, hogy a nők kényeztetik azokat a férfiakat, akik nem velem foglalkoznak. Akkor értem a csúcsra, amikor a második férfi belém élvezett. Azután jött a következő, majd az őt követő férfi és én csak annyit tehettem, hogy ott állok és magamba fogadom őket. A vállam és a karom fájt, miközben sorban egymás után megerőszakoltak. Amikor végeztek, kimerülten és ernyedten lógtam a csuklómnál fogva, miközben spermájuk csorgott elgyötört puncimból.

- Nagyon fáj? - kérdezte az egyik nő, és megremegtem, amikor éreztem hogy megsimogatja a puncimat.

-Egy puszi biztosan enyhíti a fájdalmat- folytatta. Összerándultam. Még csak nem is érintett meg nő eddig lent, nem hogy szeretkeztem volna eggyel, de most teljesen ki voltam szolgáltatva neki.

-Szerencsés vagy, szeretem a lucskos pillanatokat. Élvezettel néztem, ahogy a férjem megdug, és most ki fogom nyalni a spermáját belőled és fogadni mernék, hogy élvezni fogod, amilyen romlott ribanc vagy. - mondta a nő.

Tiltakozva ráztam a fejem, de a testem elfogadóan reagált, ahogy nekilátott átázott puncimnak. Egy ribanc voltam, aki megkapja majd ami jár neki, de csak azután, hogy átélt minden lehetséges megalázást.
Nyöszörögtem, ahogy a nyelve megérintett. Az ajkai a puncimra záródtak. A nyelve mélyre hatolt és kanalazni kezdte belőlem a spermát, miközben a saját nedveim újabb és újabb hullámokban adódtak a férfiak ondókeverékéhez. Felnyüszítettem az újabb orgazmus hatására. Ezután nevetgélve, beszélgetve távoztak és otthagytak kimerülten lógni.

Néhány óra múlva Dave visszatért és hozott vizet. Tudtam, hogy szeretné megtörni a hallgatásomat, de ez azt jelentette volna, hogy visszakozok. Csak az ajkammal jeleztem, hogy inni kérek. Felsóhajtott és a számhoz tartotta a palackot. Miután eleget ittam, a maradék vízzel meglocsolta a puncimat és a combjaimat, majd megpróbálta valamelyest ledörzsölni a rám száradt spermát. Élveztem a simogató érintését, amíg abba nem hagyta és el nem ment.

Biztos voltam benne, hogy vissza fog térni. Biztos voltam benne, hogy mindannyian vissza fognak térni. Megremegtem, amikor újra meghallottam a néma óceán felett visszhangzó nevetésüket, mielőtt Dave csendre nem intette volna őket. Felkészültem a következő megpróbáltatásra, bármi legyen is az. Nem volt előre megírt forgatókönyv. Az övéké voltam és azt tehettek, amit csak akarnak. Életemben először és utoljára teljesen mások uralma alatt voltam. A beszélgetés mormogássá halkult, majd csend lett. Némán vettek körbe, miközben a lábuk a fedélzeten surrogott. Azután egy darabig semmi nem történt. Hallottam a lélegzésüket. Alkohol szagát éreztem a leheletükben. Mennyire lehetnek részegek? Eléggé ahhoz, hogy megszabaduljanak minden gátlásuktól? Beleborzongtam a gondolatba. Felizgultam és zihálni kezdtem. Vágytam a hangjukra, az érintésükre, bármire, amíg a feszültségtől szinte sikoltani nem lett volna kedvem.
Az első gyengéd érintést az arcomon éreztem és tudtam, hogy Dave az. Az ajka az enyémre tapadt és én mohón csókoltam vissza. Amíg az egyik kezével az arcomat fogta, a másik keze a mellemre csúszott és a hüvelykujjával finoman simogatni kezdte a mellbimbómat. Gyengéden megszorította és én csók közben felziháltam. Azután megéreztem a többi kezet. Simogattak, tapogattak. Nem is tűnt fel, hogy mikor kezdték eloldozni a kezeimet. Meglazították a kötelet, de nem engedtek el. Szorosan fogták a kezem, miközben leengedték. Nyöszörögtem a vállaimban és a karjaimban érzett fájdalom miatt. Azután éreztem, hogy előrehúzzák a kezeimet és kényszerítenek hogy előre hajoljak. Egy pillanatra megijedtem, hogy előre fogok esni, de hamar rájöttem, hogy a tömör betondarab biztosan tart. A szabadság rövid pillanata véget ért, amikor a kezeimet a korláthoz kötötték.
Istenem, csak ezt ne! A hátsómba még nem csinálta senki, Dave-nek sem engedtem. Istenem! Éreztem, hogy valaki a nyílással játszadozik, majd egy olajos ujj csúszik belém. Bárki is volt, éppen síkosított, hogy a popsimba hatolhasson. Egy második ujj csatlakozott az elsőhöz, hogy tágítson és nem tudtam megállni, hogy fel ne nyögjek, de nem a fájdalom miatt. Istenem, tényleg egy ribanc vagyok! Jól esett, ahogy felkészített mielőtt belém hatol - és utána még hányan lesznek? Végül Dave is magáévá fog tenni hátulról? Egy harmadik is ujj folytatta a tágításomat, mielőtt az ismeretlen vissza nem húzta a kezét. Hosszú, idegőrlő szünet következett, majd valami egészen más érintette mega hátsómat. A nyomás egyre nőtt és feszítette szét a záróizmomat. Fájdalmas volt, amíg el nem tudtam magam lazítani és teljesen meg nem nyíltam. Jó érzés volt. Isten bocsásson meg nekem, de kellemes érzés volt. Valaki a melleimet kezdte cirógatni, más a csiklómat. A vágyam fellángolt, miközben egyre mélyebbre engedtem magamban a betolakodót. Nyilván mindannyian nézik a megaláztatásomat. Meztelen vagyok és a hátsómat dugják, miközben játszadoznak velem és néznek. Éreztem, hogy a férfi elélvez a beleimben, és egy pillanat múlva az én belsőm is összerándult az orgazmustól. A férfi kihúzta magát, de valaki máris elfoglalta a helyét mögöttem és a kitágultságomat kihasználva egyetlen brutális lökéssel teljesen elmerült bennem. Nagyobb volt mint az első férfi. Felkiáltottam, de legalább annyira az élvezettől, mint a fájdalomtól. Azután jött az újabb és az újabb és a vágy ködében elmerülve csendesen sirattam az utolsó elvesztett ártatlanságomat. Az utolsó különbözött a többitől. Gyengéd volt még úgy is, hogy a legintimebb nyílásomon tett éppen erőszakot. Valahogy tudtam, hogy Dave az. Éreztem hogy rámhajol, majd lelógó kebleimet a mellkasomhoz szorítja, miközben mellbimbóimat simogatja. Rátalált a puncimra és csiklómat simogatva újra a csúcsra juttatott. Miután elélvezett és kihúzta magát belőlem, felegyenesítettek, majd újra felemelték és a rúdhoz kötötték a kezeimet. A lassan záródni próbáló hátsómból szinte folyt a sperma.

Hallottam hogy mindenki elmegy és lemondóan beletörődtem egy hosszú, magányos éjszakába, amikor pár perccel később valaki meglepetésemre visszatért. Langyos vizes, szappanos szivacs érintését éreztem a karomon, arcomon, nyakamon és lefelé a testemen. Dave volt. Úgy fürdetett, mintha egy baba lennék. Lemosta rólam a bujálkodás összes nyomát elől és hátul is. Lágy, langyos, nem sós víz ömlött végig rajtam, amikor leöblített. Végül egy leheletkönnyű csókot adott, mielőtt el nem tűnt volna egyedül hagyva a gondolataimmal. A gondolataim száguldottak, de nem törtem meg a hallgatásomat. Elköteleztem magam és semmi nem téríthet el. Leginkább azon töprengtem, hogy a másnap - életem utolsó napja - mit fog hozni. Vártam az utolsó dolgot és reméltem, hogy Dave meg fog bocsátani azért, amit csináltatok vele.

Az éjszaka végtelennek tűnt, de a nap végül felkelt - éreztem a melegét a csupasz testemen. A hajó életre kelt. Hangokat hallottam és készülő reggeli illatát töltötte meg orromat. Éreztem a motor vibrálását, ahogy a célunk felé haladtunk. Minden eddiginél intenzívebben éreztem a szelet, ahogy a csupasz bőrömet fújja és összeborzolja a hajamat.
Örültem, hogy most magányban hagynak a többiek. Azon töprengtem, hogy milyen lesz. Arra jutottam, hogy attól függ, milyen gyorsan merülök. Dave az úszómedencénkben lemérte: majdnem három percig tudom visszatartani a lélegzetemet. Ha lassan merülök, akkor meg fogok fulladni, amikor nem tudom többé visszafogni magam. Ismertem az emberi test biológiáját. A felgyülekvő széndioxid miatt egyre erősebb lesz a levegővétel kényszere még akkor is, ha a vízfelszín alatt vagyok. Ez ellen tudtam küzdeni. A felszerelés nélkül merülőkre leselkedő egyik veszély, hogy túl sikeresen küzdenek a levegővétel reflexe ellen. Ezt nem akartam. Öntudatomnál akartam lenni, amikor meghalok, érezni akartam a halál közeledését.

Reszkettem, amikor arra gondoltam, hogy milyen nehéz lesz majd önként az utolsó nagy lélegzetemet venni úgy, hogy levegő helyett csak az óceánt fogom beszívni. De milyen mélyre merülök három perc alatt? Mi van, ha túl nagy lesz a mélység? Milyen lehet az óceán szorítása, miközben kipréseli belőlem az életet? Nem először, de utoljára fantáziáltam róla. A könyörtelen, hideg szorításról a törzsemen, a végtagjaimon, a fejemen, ahogy gyenge pontot keres. Be fog nyomulni a puncimba? Érezni fogom a hideg ujjait, ahogy a hüvelyembe és a méhembe nyomul? Meg fog erőszakolni az óceán? És a hátsóm? Az előző éjszaka kicsit elgyengítette. A jeges víz meg fogja tölteni a beleimet? Vagy a nyomás csak szorosan le fogja zárni a nyílásokat? Esetleg egyszerűen összeroppantja a mellkasomat és az átszúrt tüdőmből véres buborékokkal távozik a levegő?

Tehetetlenül előredőltem, amikor a hajó sebessége rohamosan csökkenni kezdett. Istenem, megérkeztünk! A gyomrom görcsbe rándult és azt kívántam, hogy bárcsak ne ittam volna annyit az este. Be fogok pisilni az izgalomtól az utolsó pillanatban. Megfeszítettem a kötelet, bár nem tudtam, hogy miért. Nem akarok igazán kiszabadulni. Talán valami ősi életösztön diktálta, hogy teszteljem a kötelékemet. De mi értelme volt, amikor a lában amúgy is rögzítve van? Ziháltam és a szívem úgy vert, mintha ki akart volna törni a testemből. A motor hangja még halkabb lett. Szinte magam előtt láttam Dave-t a hídon. Erős keze forgatja a kormánykereket, miközben a GPS-t nézi, amíg el nem éri a közösen kiszemelt pontot a mélység felett. Nem akartam, hogy valami búvár véletlenül rám találjon. Egyedül akartam lent maradni.

Istenem, már alig maradt időm! A hajó nagyon lassan mozgott és a trópusi hőségben újra izzadni kezdtem. A nap égette a melleimet, de már nem aggódtam a leégés miatt. A motor leállt. Nagy levegőt vettem. Majd még egyet. Éreztem ahogy értem jönnek. A fedélzet nyikorgott a csupasz talpuk alatt és a hajó enyhén megbillent a súlyuktól, ahogy eljöttek a kabinok mellett. Azután ott voltak körülöttem. Hallottam ahogy különféle tárgyakat mozgatnak. Valaki leoldotta a kötelet a kezemről és gyengéd női kezek segítettek leengedni a karomat addig, amíg át nem karoltam a vállukat. Másvalaki a káddal foglalatoskodott, amiben álltam. Egy pillanatra megbillentem, amikor mozgatni kezdtek, de Dave meleg keze megfogta a melleimet és megtartott. Csak egy szavamba kerül és az egész megszakad. Istenem! Nagy volt a kísértés egy pillanatig, de néma maradtam. Dave ajka még egyszer az enyémre tapadt és egy utolsó csókban összeforrtunk.

Hallottam ahogy valaki megkérdezi Dave-től, hogy melyik irányba fordítsanak. Majdnem válaszoltam, majdnem megtörtem a hallgatásomat, de az utolsó pillanatban megálltam. A tenger felé - gondoltam erősen, mintha hallanák a gondolataimat - a tenger felé akarok nézni.

-Kifelé. A tenger felé - válaszolta Dave és éreztem a feszültséget a hangjában.

A nők kibújtak a karjaim alól és leengedték a kezemet. Az ujjaim a csupasz csípőmet érintették. Még egy kicsit előre toltak. Képzeletben láttam magam előtt a nagy, mély kékséget. Nagyokat lélegeztem és a puncim teljesen benedvesedett. Halálra rémült és egyben hihetetlenül izgatott voltam. Hosszú terhes csend következett. Még mindig megszólalhatok és véget vethetek ennek. De nem fogok. Régóta álmodok erről a pillanatról. Elterveztünk mindent: Egy hajókirándulás. Egy tragikus baleset. Ismerősök, akik titoktartást fogadnak, akikben megbízhatunk és akiket elhívhatunk segíteni.

Megpróbáltam erőt önteni magamban és azon gondolkodtam, hogy mi tart ilyen sokáig. Egy pillanatig azt hittem, hogy elájulok. Azután remegni kezdtem. Az ujjaim begörbültek, mintha meg akarnék ragadni valamit. Azután meghallottam, ahogy Dave lassan számolni kezd:

-Egy.

Nagy levegőt vettem.

-Kettő.

Ziháltam és a véremet oxigénnel töltöttem fel.

-Három.

Beszívtam az utolsó lélegzetemet. Utolsó megszégyenülésként nem bírtam magam tovább tartóztatni és bepisiltem. Minden eltűnt alólam és zuhantam. A vízbe csapódás a nyakamig megrázott. A víz letépte a szememről a kendőt. Kétségbeesetten néztem fel a ragyogásba és láttam ahogy Dave lenéz rám a hullámzó vízbe. A többiek is ott lehettek, de nem láttam őket.

“Szeretlek” formáztam neki a számmal, majd eltűnt egy buborékörvényben. A beton egyre húzott lefelé és a hajó törzse kezdett eltűnni felettem. A víz kavargott körülöttem, húzta a hajamat és szemtelenül simogatta a testemet. Hidegebb volt mint gondoltam és egyre hidegebb lett, ahogy merültem. A fény egyre kevesebb lett. Először sötét kékség, majd feketeség vett körül. Mióta merülhetek? Még nincs vágyam levegővételre. Az idő lelassult. A fülemben éreztem a pulzusomat. A nyomás egyre nőtt és egyre erősebben szorított. A fülem megfájdult. Nyelni próbáltam, de nem segített. A sötétség teljessé vált. Kezdtem érezni a levegővétel kényszerét, de ellenálltam neki. A kényszer egyre erősebbé vált. A tüdőm égni kezdett. Az óceán hideg vize kezdett a puncimba és a hátsómba nyomulni. Pontosan úgy, ahogy álmodtam róla. A tenger megerőszakol és magával ragad. Lenyúltam és ujjazni kezdtem magam. A csiklómat izgattam a jeges sötétségben és készültem az utolsó ragyogó orgazmusomra. Addig tartottam ki amíg tudtam, a nyomás ellenére, az orgazmus ellenére, a levegővétel kényszere ellenére, amíg végül megadtam magam a vágynak és a halálnak. Egy utolsó érzéki sikolyra nyitottam a számat és kitörő buborékok tisztelegtek az óceán elkerülhetetlen győzelme előtt. A lelkem a fény felé szárnyalt, amíg a testem az örök sötétségbe süllyedt.