Nincs a teremtésben vesztes, csak én! Bánk bán tragédiája

Katona drámája nem véletlenül szolgáltatta a magyarság nemzeti operájának alapját. Magába sűríti mndazt a szenvedést, melyet a magyarság századokon át viselt türelemmel, míg csak lehetett. Ebben a megvilágításban Bánk maga a nemzet. Személyében összpontosul mindaz, ami büszke és becsületes, ami hűséges hazájához és szerelméhez. Nehéz egy nemzet fájdalmát bemutatni, de ha megszemélyesítjük azt, mindenki jobban átérzi a szenvedések súlyát, és könnyebben azonosul vele. Négy felvonáson keresztül látjuk vívódni, igazságérzete és hűsége viaskodik egymással. Elvesztette rangjával járó hatalmát, békésen tűri. Hű szolgája, Tiborc éhezik, tűri. Tiborc majdnem(!)elveszti becsületét, mégis inkább tűr és a becsületes utat választja. Mindenki tűr. Bánk tűr. Feleségét, felesége becsületét mohó, oktalan kezek lopják el tőle, ezt is tűri. De megsértik hűségét, nem tűri!
A tökéletes hűség, a tökéletes erkölcsi tartás példái ezek. Képes alárendelni indulatait a helyzet szükségszerűségének, áldozatot vállal.. azért, hogy aztán újra áldozatot vállaljon. Tragédiája ebben rejlik. Nem azt nézi, a nemzet mit tehet érte, sokkal inkább azt, ő mit tehet a nemzetért.

(A leírt szövegben itt kazettacsere miatt törés van, az eredetit nem tudom rekonstruálni – K. J.)

Amit bemutat, az a magyar valóság késsel metszett életképe, a sokszor és hosszan feltűnő zsarnokság látlelete. Láttán feltesszük a kérdést, mi változott?
A Bánk bán most is hiteles és időszerű, kétségbevonhatatlan kérdésekkel.

Lehet kritizálni a Bánk bánt, lehet! Nagyon is! Az esztéták szerint befejezetlen? Tévednek. Az talán még sosem jutott eszükbe, hogy a Bánk bán.. akár az élet? Az életnek ugyanis nincs vége. Ők aztán hiába mondják, hogy a mű az ötödik felvonásban konfliktusos drámából középpontos drámává alakul, bármit jelentsen is ez. Mert ez csupán a felszín. Nekünk a dolgok mélyére kell látnunk. Módszeres megközelítésük itt csődöt mond. Nem a felszínt kell kapargatni, megkarcolni, az alkotás lényegére kell látni ehelyett!

A király, amint az látszik, és később tényszerűleg, tényekkel alátámasztva ki is fog derülni, cselekvésképtelen. Egyszerűen nincs számára választás, nincs számára terv, nincs mit tennie, képtelen cselekedni. Miért? Mert ő is a nemzet azon, kisebbik részét képezi, mely látja, mi történik. Szeretne ő is hinni, remélni, de felülkerekedik józansága. Nem büntetheti meg Bánkot azért, mert vele együtt esett ugyanabba a csapdába. A király, akár a nemzet jóakarói, későn eszmél és nincs eszköz a kezében. Nem tehet semmit.

Végezzünk hát történelmi áttekintést! Szükségünk van a néhány fogaskerékre, a történelmi ismeretmorzsákra. Beláthatjuk: vezetőink gyakran kerültek olyan helyzetbe, mikor nem volt jó választás. Sőt. Talán még kisebb vagy nagyobb rossz közti választás sem. A király hasonló szerepbe osztva: cselekvésképtelen. Bánk a nép és nemzet jelképe: hisz és hűséges a vezetőkhöz, míg lehet. Gertrudis? A magyarság rossz szelleme: lerombolja és lerombolják mindazt, ami szent, és ami szép.

Katona azok közé tartozott, akik láttak. Nem volt vak a saját szemétől. Ő maga gyenge volt szembenállni, mégis megtette, amit csak tudott. Tehetett volna többet is? Talán. Azonban csak erre volt képes, ez a tény, amit el kell fogadnunk, és vele együtt szenvedését, mélységes fájdalmát. Ő az, akinek legjobban fáj e csendes hanyatlás.

S mitől a félbehagyatottság érzése? Attól, hogy tulajdonképpen senki se tehet semmit, csak tűr.
A nép - Bánk - szenved, mert csalatkozik bizalmában, és szenved a rossz szellem garázdálkodásától, túlkapásaitól. A mű logikája szerint EGYETLEN kiút lenne ebből az ördögi körből: ha a nép - Bánk - a maga kezébe venné az irányítást. A rossz szellemet kidobná, a királlyal együtt. Tehát csak tőle indulhatna az ellenállás - Petur fellépése jelzi az örökös megosztottságot, a vad fellépést, mely nem hoz semmit. Nem döbben rá a helyzet tarthatatlanságára, kilátástalanságára.

A bicskás esztéták persze nem tudnak semmit.
Bánk bán karaktere a birka néppel egyenlő.

De tudnunk kell, a birka sem ostoba állat, csak bízik a kezekben, melyek éveken át terelgették és etették. Aztán mikor a tagló lecsap, már hiába eszmélne. Tudta-e végig, aki lecsapja? Mi az hogy! Nagyon is!

Emlékezzünk: mi is egy darab vagyunk Bánkból, és ő is egy darab belőlünk! Bánk bán volt, van és lesz! Minden hullámhosszon! A kérdés csak az, hogy szeretnénk befejezni...

(Kedves Olvasó! Bátorítlak, írj véleményt, kommentárt a fórumba. Ajánlom két neves-névtelen barátom műveit: Kősziklától olvassátok el az Ímigyen szóla Péter! című művet, és Simon Purci összes művét. Mindet megtaláljátok itt, a tortenetek.hu-n)

X