Német utazás 1.

Anyukámék felvetették, hogy menjek ki Németországba nyelvet tanulni az ismerősünkhöz. Akivel kimentem - Eryca, olyan 50 év körüli nő, nagyon lazán kezelt engem. Az iskolába ahová jártam, több mint kétezer diák járt, így reméltem, találok valami helyes pasit magamnak. Meg is ismertem egy fiút. Tiszta álmaim pasiját láttam benne. Szőke haja, mélykék szemmel párosult, enyhén kigyúrt testtel. Lukasznak hívták, 18 éves. Szerencsémre hozzájuk osztottak be órára, így gyorsan mellé ültem. Mivel mindketten jól beszélünk angolul, így megértettük egymást. Nagyon gyorsan eltelt a másfél óra, és csak reménykedni tudtam, hogy újra látom még. Rohantam a szállásom felé, hogy tudjak írni Zannienak a legjobb barátnőmnek, aki velem örült a jó hírnek. Egész este Lukaszon járt az eszem, vajon mi lehet vele? mit  csinálhat? Ezzel szegény Zanniet az őrületbe kergettem, de túlélte.

Mint ahogy lefeküdtem, úgy keltem is fel Lukasz képével a fejemben. Az óra csörgése térített vissza az életbe, és arra gondoltam, hogy hol szenvedem túl a következő négy órát. Sanyarúan kimentem reggelizni és elindultunk a suliba. Amikor meghallottam, hogy újra a 11/c-be kerülök, majd megőrültem, és újabb csodálatos órában volt részem. Az egész akkor lett a legizgalmasabb, amikor megkérdezte, hogy másnap este elmegyek-e vele bulizni. Egyből igent mondtam, de nem gondoltam bele igazán. Teljesen rózsaszín ködben úszott az agyam, és megpróbáltam kitalálni, hogy adjam be Erycának az esti elmenetelemet.
Mikor kimentünk a kocsihoz, Eryca meg is kérdezte, hogy miért vagyok ilyen boldog. Úgy döntöttem, hogy mindent elmondok neki és meglátom mit mond. Egy percig meg se szólalt, azt hittem, hogy itt a vég..., de csak annyit mondott, hogy: Elengedlek. Nem is hittem volna, hogy mehetek, de gyorsan túl is léptem rajta, és hívtam Zanniet. Elmeséltem mi történt valamint, hogy segítsen mit vegyek fel,  vagyis Ő az én személyi sztájlisztom. Egyből mondta is a tökéletes összeállítást. Egész este izgultam, hogy mi lesz a bulin, alig aludtam valamit.