Ne ítélj elsőre!SZAR

A történet egy szép tavaszi napon kezdődött.A nagypapámmal és 2 barátommal, Szaszával (lány 11) és Danival (6) mentünk kirándulni.Ahova mentünk, ott van egy csomó barlang és egy kis patak is folydogál.Az erdőben vannak táblák, amiket érdemes elolvasni, én el is olvastam őket.Az egyik ilyen tábla lent volt a pataknál egy kis lejtőnél.Onnan vezetett fel egy kis út az egyik barlanghoz.A barlangot már észre vettük, fel is mentünk volna.A többiek a padnál ettek,a táblánál, én pedig ott olvastam a táblát.Egyszercsak észrevettem, hogy a barlangból jön ki egy hajléktalan.Kicsit megijedtem, és gyorsan visszamentem, és szóltam a többieknek.A papám mondta, hogy úgy se fog bántani, csak nézzünk rá.Elég vékony volt, meg azért látszott rajta, hogy hajléktalan.Az első benyomásunk az volt, hogy "úristen, hogy néz már ki" meg "hagyjátok, csak egy csöves".De nem olyan volt.Illedelmes volt, köszönt, azt mondta, szívesen megmutatja a barlangot, hogy nézzük meg.Szasza barátnőm kicsit ódzkodott tőle,de én felkaptam egy botot, és mondtam, ha bármit fog csinálni én leütöm,mondtam Szaszának.: ) Amikor felértünk, szedett nekünk, lányoknak virágot.De nem történt semmi baj.Nagyon jól kiépítette magának azt a kuckót-barlangot a körülményekhez képest.Beszélgettünk egy kicsit,sőt, mondtuk neki, máskor hozunk neki egypár ruhát.Mesélte, hogy mit szokott csinálni stb.
Miután tovább mentünk, volt azért egy kis félelmünk, nekem és Szaszának,és a bot mégmindig nálam volt a biztonság kedvéért.Sokszor hátra néztem, nem követ-e, hiszen ki tudja mi lett volna a szándéka, ha mondjuk egy nagymama 2 kis unokájával ment volna arra...De velünk háll’ istennek nem történt semmi.
Hogy mi a tanulság? Ne ítélj elsőre, hiszen vegyük csak ezt a példát.Igaz,nem tudhatjuk,mi lett volna,ha...De szerintem ez jó lecke arra,akik lenézik a hajléktalanokat.Mondjuk,vannak másfajták is,de ő megint csak másik másfajta, de mindegy.Szóval ne ítéljetek elsőre!
D.Petra, (12)