Múzeum

-Remélem mindannyian élvezni fogjátok a látogatást a megújult Történelmi Kínzások És Kivégzések Múzeumában!

A recepciós intve beterelt minket és egy nagy terembe jutottunk. Azonnal megálltunk és csak bámultuk, ahogy a látogatók ujjongása és tapsa közepette egy fejedelmi kinézetű lány egy rövid késsel éppen vízszintesen felvágja a saját hasát, majd egy pillanattal később egy karddal  lefejezi a mellette álló fiú. A vér szökőkútként fröccsent szerteszét. El kellett ismernem, hogy a lány nyugodtan tette a dolgát. Én nem lettem volna rá képes.

-Ah…pont idejében érkeztetek, hogy lássátok a finálét - szólalt meg egy női hang mögöttünk.

Többen összerezzentek a meglepetéstől. Egy magas, sötét hajú nő állt mögöttünk, kezében papírokkal. Sötétkék blúz és szoknya volt rajta. Tipikus “dögös titkárnő” külseje volt.

-Akiyama-san osztálya vagytok, ugye?

-Igen. 10 órától jegyeztünk elő egy vezetett látogatást - mondta a tanárnőnk, miközben gyorsan előrelépett és viszonozta a nő rövid fejhajtását.

-Tökéletesen időben érkeztetek. A nevem Yuna Kuroba és én leszek a vezetőtök. Indulhatunk?

Egy gyors létszámellenőrzés után elkezdtük az utunkat. Kuroba-san egy csomó kínzóeszközt és -technikát bemutatott, elmesélte a történelmi kontextusukat és néha szórakoztató anekdotákat mesélt más látogatókról.

Néhányan vállalták, hogy kipróbálják az eszközöket. Ai, az egyik visszahúzódó lány egy órát vállalt az “érzékszervi ingerek megvonása” módszerből, mondván, hogy az kikapcsolja a zajokat és az embereket a környezetében. Daisuke, egy kemény fiú, aki örömét lelte mások gyötrésében, a waterboarding hatására percek alatt szánalmasan nyöszörgővé vált.

Amikor a tényleges kivégzésekhez értünk, az önkéntesek száma érthetően villámgyorsan nullára esett. Haruka, a nagymellű szőke ugyan elgondolkodott a nyársaláson. Közismert volt szexuális szabadossága, úgyhogy logikusnak is tűnt, hogy felizgatja egy belé nyomuló hosszú, kemény rúd gondolata, de végül úgy döntött, hogy inkább mégsem.

-Az akasztás elterjedt módszer mind a kivégzések, mind az öngyilkosságok között. A középkor óta az egész világon használják. - mondta Kuroba-san, amikor megálltunk egy akasztófa pár előtt.

Az egyik fából készült és nagyon középkori kinézetű szerkezet volt csapóajtóval a hurok alatt. A másik modernebb volt. Egy emelvény mellett egy fémoszlop állt, amiről a hurok lógott. Az oszlop oldalán kis vezérlőpanel volt.

-A kivitelezés módjától függően a halál másodperceken belül beállhat, de akár 20 percig is eltarthat a folyamat. Hosszú ejtésnél a carotid szinusz reflex, a nyak eltörése, vagy -nagy ejtésnél- a fej leválása gyors véghez vezet. A rövid ejtés vagy a felhúzás kínzó vergődéssel jár a fulladás bekövetkeztéig - folytatta a nő.

Kuroba-san ezután egy történetet mesélt, amiben egy különösen hiú önkéntes nagyon alábecsülte a súlyát és ezért lefejeződött. Ezután feltette a szokásos kérdését, amit minden megállónál megkérdezett:

-Lenne önkéntes, aki kipróbálja ezt a kiállítási tárgyat?

-Um…igen - mondta Mina előrelépve.

Vezetőnk kicsit meglepődött, de gyorsan visszanyerte professzionalizmusát.

-Elolvastad a lapot, amit alá kellett írnotok? Tudod, hogy ez mit jelent?

-Igen.

-Jól van. Szükségem van a nevedre és a tanárod megerősítésére, hogy minden rendben van.

-Mina Yukimara.

Amíg Kuroba-san az adatlapot töltötte ki, a tanárnő újra ellenőrizte a saját papírjait, mielőtt megerősítette volna, hogy Mina aláírta a papírokat, amiket a múzeum már előzetesen kért, hogy adott esetben a túra ne szakadjon meg túl hosszú időre.

-Az előbb említett lefejezős eset óta nem végzünk hosszú ejtéses bemutatót. Egyébként is panaszok érkeztek amiatt, hogy túl gyors és nem látványos. Ezért a rövid ejtés és a felhúzás közül választhatsz.

-Nincs sok különbség, ugye? Legyen akkor a felhúzás.

Kuroba-san bólintott, majd a modern eszközhöz lépett. Megnyomott valamit a vezérlőpanelen és a hurok búgó hang kíséretében leereszkedett.

-Jogi okokból egyébként is kötelességünk ezt filmre venni, de hozzájárulsz-e ahhoz, hogy a halálod felvételét reklám céljára használjuk? Az emlékezetes önkénteseinket rendszeresen publikáljuk DVD-n és online. Ha téged is kiválasztanak, a családod kap egy másolatot.

Mina vállat vont és azt felelte:

-Mindegy. Használják, ha akarják, engem már nem fog érdekelni.

A lány ezután fellépett az emelvényre és kíváncsian nézett a hurokra.

-Most mi legyen? -kérdezte.

-Készen állunk. A kivégzéseket általában felöltözve hajtjuk végre, de ez opcionális. Szóval levetkőzhetsz, ha kedved van.

Egy kis töprengés után Mina levette a cipőit, a zokniját és az egyenzakóját. Ekkorra a fiúk többsége -és jó néhány lány is- kórusban azt ismételgette:

-Vetkőzz! Vetkőzz!

Mina elkezdte megemelni a blúzát, de visszaejtette és vigyorogva azt mondta:

-Sajnálom, de csak ennyit kaptok perverzek!

Ezután a hurok alá lépett és a nyakára akasztotta.

-Így ni. Valami utolsó szó? - kérdezte Kuroba-san, miután megigazította a kötelet.

-Talán csak annyi, hogy ma gyönyörű fehér bugyi van rajtam, és mindannyian tudjuk, hogy milyen rövidek ezek az iskolai szoknyák. Szóval lehet hogy mégis lesz részetek valamilyen show-ban.

Nem meglepő módon ez a közlés hangos tetszésnyilvánítást váltott ki.

-Csináljuk! - mondta Mina.

Kuroba-san bólintott és megnyomott egy nagy gombot. Az oszlopban levő csörlő életre kelt. Az első pillanatokban semmi nem történt attól eltekintve, hogy a kötél lassan feszesre húzódott. Azután Mina háta megfeszült és a lány lábujjhegyre állt, de a gép lassan felemelte az emelvényről.

A mosolya egy kicsit feszült volt, de egy darabig megőrizte önuralmát és éppen csak lengett egy kicsit. Azután a lábai lassan, ritmikusan előre-hátra kezdtek mozogni és fuldokló hangot hallatott. Mina arca gyorsan vörösre váltott és mozgása felgyorsult. A rúgásai vadabbá váltak és a kezeivel a kötelet próbálta meglazítani a nyaka körül, de hiába. Ahogy megjósolta, Mina vergődése hamarosan annyira megemelte a szoknyáját hogy a nézők örömére újra és újra megvillant a szoknya alatti fehér ruhadarab.

Yuki, a legjobb barátnőm az oldalamba bökött és azt mondta:

-Nézd a mellkasát!

Mina kapálózása miatt egy kis időbe telt, amíg észrevettem. A lányon nem volt melltartó és az inget megemelő merev mellbimbók jól kivehetők voltak.

-Felizgult, nem gondolod? - kérdezte Yuki és én csak vállat vontam és azt mondtam:

-Lehet. De lehet hogy csak valamilyen idegi reflex, amiről korábban Kuroba-san beszélt.

Csendben figyeltük tovább Mina táncát. Öt perc után sem mutatta lassulás jeleit. A karjaival és lábaival kétségbeesetten kapálózott és szaggatott, hörgő hangokat hallatott. Az arca határozottan lilára színeződött ekkorra.

Valami zajt hallottam jobbról. Odanéztem és azt láttam, hogy Yuki zihálva mered Mina vonagló testére, miközben a keze a szoknyája öve alá csúszva fel-le mozog egészen nyilvánvalóvá téve, hogy mit csinál. Egy gyors körbepillantás után megállapítottam, hogy távolról sincs egyedül. Fiúk és lányok többé kevésbé finoman maszturbáltak, és legalább két páros keze egymás nadrágja illetve szoknyája alatt mozgott. Részben én is felizgultam. Egyrészt Mina szenvedése, másrészt Yuki zihálása és sóhajai miatt, de túl jólnevelt voltam ahhoz, hogy ilyesmit csináljak nyilvánosan. Hátratettem a kezeimet és figyelmemet Mina felé fordítottam. Egy kis tisztelet a legkevesebb, amit megérdemel.

Néhány perccel később Mina mozgása lassulni kezdett. Könnyben ázó arca fájdalmat és rettegést tükrözött. A kilógó nyelvéről nyál csöppent a blúzára, de a fájdalmas zihálásai még az osztály jó részének egyre kevésbé visszafogott nyögései ellenére is jól hallhatóak voltak. “Több komolyság is lehetne bennük. Végülis ez egy múzeum, nem valami orgia” -gondoltam.

Yuki egy sorozat rövid nyögést hallatott, majd összeszorította a fogát és csukott szemmel hátrahajolt. A tisztán hallható orgazmus után lassan megnyugodott és lihegett. Ekkor vette észre, hogy nézem. Elvörösödött és elfordult.

Visszafordultam Mina felé, aki mély hörgő hangokat hallatott és akinek a vonaglása már csak kisebb remegésekké szelídült, de még mindig kitartott. További néhány percbe telt, amíg a szeme fennakadt és egy utolsó rázkódás után teljesen elernyedt. Egy pillanattal később sötét folt jelent meg a szoknyája elején és a lábáról lecsurgó vizelet eltűnt az emelvény nyilvánvalóan erre tervezett rácsos teteje alatt.

Ahogy az osztály alig leplezett illetlen hangjai lassan elhalkultak, Kuroba-san ellenőrizte Mina testét, majd tenyerét összecsapva magára vonta mindenki figyelmét.

-Meghalt. A szabályzat szerint még egy fél órán át így hagyjuk, hogy teljesen biztosak legyünk.

-Remélem figyeltetek és megmarad bennetek valami ebből -tette hozzá Akiyama-sensei.

A vezetőnk tisztában volt vele, hogy jó néhányan nem csak egyszerűen figyeltek, ezért azt mondta:

-Akkor azt hiszem mehetünk a következő állomásunkhoz. A mosdók egyébként arra vannak.

Ahogy várható volt, többen is a jelzett irányba indultak egy félénk “kicsit felfrissítem magam” megjegyzés kíséretében.

Amikor mindenki visszatért, újabb létszámellenőrzés következett. Két fő hiányunk volt: Ai még mindig  ingermegvonás alatt volt, a másik pedig természetesen Mina volt. Kuroba -san a következő kiállítási pont felé terelt minket, ami egy pár üreges fából állt, amik egy piszkos vizű medencében úsztak, mögöttük festett erdővel háttérként.

-A “csónakok” az ősi perzsák által használt módszer volt, több mint 2000 ével ezelőtt. A legkegyetlenebb módszerek közé tartozott, mert a halál napok, vagy szó szerint hetek alatt következett csak be. Ennél a módszernél az áldozatot…