Migrén

A lány egyáltalán nem illett a roncstelep kopott irodájába. Az egy szem izzólámpa különös árnyékokat vetett a csupasz vállára és piros ruhájának oldalára. A természetes szépsége magára vonta az ember figyelmét. Rick gépelés közben, amennyire feltűnés nélkül tudta, végignézte a jövevényt szerény birodalmában, majd anélkül hogy észrevehetően felnézett
volna, könnyedén megkérdezte:

-Miben segíthetek hölgyem? Valamilyen alkatrészt keres?

-Nem egészen. Ön Rick Hennings? - kérdezte a lány dallamos hangon, amibe izgatott remegés keveredett.

-Én vagyok. Mit szeretne? - kérdezte a férfi és továbbra sem nézett közvetlenül a lányra.

-Nos…Nem is tudom hogy mondjam pontosan…Szeretném…ha megenne!

Rick közel sem volt annyira meglepett, mint az ember gondolta volna.

-Igazán kedves ajánlat, de mint láthatja, elég sok szétszedendő autóroncsunk van. Nincs időm játékra és szórakozásra.

-De…nem maga a fickó TV-ből?

-Talán. De ugye nem gondolja, hogy azért mert néhány bulvárműsor azt mondja valakiről, hogy kannibál, attól tényleg az?

-Nem is tudom..

-Ha tényleg kannibál lennék, nem gondolja, hogy a rendőrségnek is lenne szava az ügyben? Úgy véli, hogy vidáman, szabadon élhetném az életemet?

-Nem. Valószínűleg nem… De valami oka csak volt, amiért műsort csináltak önről.

-Alaptalan gyanúsítások. Nem érdekelnek igazán. Azt viszont sikerült elérniük, hogy a telefon állandóan cseng, mert furcsa öngyilkos hajlamú hölgyek ebédre jelentkeznek.

A lány csinos arca megmerevedett és a csábító viselkedése valami sokkal vonzóbbá vált.

-Elnézést, szörnyen ostoba voltam. Kérem bocsásson meg! További jó napot!

Ricknek valami megérzése támadt, miközben a lány hátat fordított neki és távozni készült.

-Várjon! - mondta a férfi.

A lány úgy nézett ki, mint a hirtelen reflektorfénybe kerülő őz miközben Rick tetőtől talpig alaposan végignézte. A férfi az ajkába harapott és a gyanakvás miatt összehúzta a szemét. Mélyen a lány szemébe nézett, mintha a lelkébe akarna látni. Végül -szinte önmagának- lágyan azt mondta:

-Komolyan gondolja.

A lány nem volt benne biztos, hogy ez kérdés, vagy állítás. Végül egy ünnepélyes bólintás mellett döntött, mint megfelelő válasz. Rick összeráncolta a homlokát és kihallgató üzemmódba váltott.

-Megtesz mindent, amit mondok?

-Igen, de szeretném ha a lehető legfájdalommentesebb lenne - felelte a lány kis gondolkodás után.

-Rendben, Kövessen! - mondta Rick és a belső iroda felé fordulva azt kiáltotta:

-Ben! Vedd át a pultot egy kicsit! Megbeszélésem van az ifjú hölggyel.

A lány eddig tudatában sem volt annak, hogy van még ott valaki. Egy piszkos ruhás férfi lépett elő a függönnyel eltakart átjáróból a pult mögött. Az új érkező arcán látható furcsa mosoly idegessé tette a lányt, ezért sietve követte Ricket az irodájába. Miután mindketten beléptek a szobába, a férfi bezárta az ajtót és azt mondta:

-Vetkőzz le!

A lány egy pillanatra megdöbbent, de hamar meglátta a kérés értelmét. A férfi látni szeretné, hogy mit kap. Némán engedelmeskedett. Lehúzta a nyári ruhája zipzárját és lecsúsztatta a ruhadarabot a karcsú testén. Ezután a melltartója, a bugyija majd a magas sarkú cipője következett. Csupaszon, kicsit fázva várta a vizsgálatot, de meglepetésére a férfi csak egy röpke pillantást vetett rá és inkább a levetett ruhadarabjait vizsgálta át alaposan.

-Az ékszereket is kérem levenni! - mondta a férfi.

A lány kivette a fülbevalóit, levette az óráját, karperecét és nyakláncát. Karjait maga előtt keresztbe fonva kissé zavarban nézte, ahogy Rick egyesével átnézi és jóváhagyó horkantással félreteszi a darabokat. Amikor végzett, azt mondta:

-Nem vagy bedrótozva. Nem vagy rendőr, ahhoz pedig túl határozottnak tűnsz, hogy viccelődő legyél. Mindkettővel találkoztam már nem egyszer, úgyhogy meg kell értened a gyanakvásomat.

A lány bólintott. Rick elmosolyodott és azt mondta:

-Szerencsés napom van. Te vagy a legcsinosabb lány, aki valaha idejött ezzel a kéréssel.

Igazából te vagy az egyetlen. Hadd nézzelek meg!

A lány kevésbé volt zavarodott és halványan elmosolyodott. A terve megvalósulása egyre biztosabbnak tűnt. Leengedte karjait és a férfi elé lépett. Az végignézte és végigsimította a lágy hasat és a feszes combokat. A lány túl jó volt ahhoz, hogy igaz legyen.

-Nos…te már tudod a nevem, de én nem tudom a tied.

-Kim. Kimberly Green.

-Örülök, hogy megismerkedhettünk. Hány éves vagy?

-Huszonhét.

-Szép kor. Nagyszerűen formában tartod magad.

Kim elpirult a bók hallatán.

-Udvariatlanság itt meztelenül váratnom téged. Visszaöltözhetsz. Azt viszont nem értem, hogy egy ilyen csinos lány miért akar steak lenni?

-Mindig fantáziáltam erről. Tudom, hogy furcsa.

-Nem annyira, mint gondolod. Én kilenc másik embert ismerek, aki ugyanerről fantáziált. Közülük nyolccal meg is történt.

-Amikor úgy döntöttem, hogy elég volt az életből és láttam a műsort a TV-ben, tudtam, hogy két legyet üthetek egy csapásra.

-De pontosan miért akarod eldobni az életedet?

-Megpróbálsz lebeszélni?

-Ha nem tűnsz elég elkötelezettnek, akkor talán igen. Bűntudatom lenne, hogy én vezettelek erre az útra. De kerülöd a választ.

-Nem szeretnék róla beszélni. Személyes jellegű.

-Most gondold végig: azt kéred, hogy egyelek meg. Ennél intimebb viszonyba nem is kerülhetünk. Azt hiszem indokoltnak tekinthető az érdeklődésem. Elhagyott a barátod? Nem tudod fizetni a kölcsönt? Megbuktál az egyetemen?

-Nem ilyesmi. Nem azért, mert nem bízok benned…csak tudom, hogy butaságnak fogod tartani, ha elmondom.

-Halljuk!

-Hát rendben….migrén.

-Migrén?

-Igen. El sem tudod képzelni, milyen iszonyatos fejfájással jár, hacsak nincs neked is.
Legszívesebben kitépném az agyam és a padlóra dobnám. A legrosszabb annak a tudata, hogy előbb utóbb jön a következő roham, de semmit nem lehet tenni. És így fog tovább menni életem végéig. Tudom, hogy ez nem tűnik meggyőző oknak, de az.

-Nyilván tudod mit beszélsz. Gyógyszerek nem segítenek?

-Már milliónyit kipróbáltam, de nem érnek semmit. Megteszed amit kérek?

-Segítek rajtad, ha tényleg ezt akarod.

-Köszönöm!

A lány végzett a felöltözéssel és a viharvert kanapéra ült Rick asztala mellé. A férfi még mindig enyhe kétkedéssel nézte, mintha próbálta volna eldönteni, hogy mit akar valójában a lány.

-Szeretném, ha teljesen biztos lennél a dologban. Amire készülsz, megoldja a problémádat, de visszafordíthatatlan, úgyhogy gondold végig alaposan! - mondta végül.

-Már végiggondoltam. Nagyjából egy éve már megpróbáltam öngyilkos lenni, bár mint láthatod, nem nagy sikerrel.

-Meggondoltad magad?

-Nem. Továbbra is szeretném, ha megtörténne, csak én nem tudom megtenni magammal. Kell valaki, aki segít.

-És itt jövök én a képbe.

-Pontosan. Ezenkívül annak gondolata is visszatartott, hogy a testem ott fekszik majd a padlón várva, hogy valaki felfedezze, majd feltakarítsa. Így viszont a halálom egyrészt nekem a kívánt vég, másrészt neked is jól jön. Kényelmesebb annak tudata, hogy a maradványaim valakinek hasznosak lesznek, nem csak eltakarítandó dolgok.

-Nocsak, egy rendmániás… Nos..ha tényleg biztos vagy benne, segíthetünk.

-Nagyon kedves kannibál vagy, tudod?

-Találkoztál már esetleg goromba kannibállal? - kérdezte nevetve Rick, majd folytatta:

-Szóval mikor kerülhet sor erre a kis bankettre?

-Amikor csak szeretnéd.

-Az elmúlt években július 4-én tartottuk az összejövetelünket, de a TV műsor miatt úgy döntöttünk, hogy meghúzzuk magunkat és idén nem lesz party. Ha viszont kellően óvatosak leszünk, akkor azt hiszem mégis meg tudjuk szervezni. Lássuk csak…most van június 6. Július negyedikére készen állnál?

-Akár holnapra is készen állnék, de negyedike is megfelel. Egyébként ki ez a “mi”, akikről beszélsz?

-Sohasem eszek egyedül. Remélem nincs ellenedre, de van körülbelül két tucat ismerősöm, akik hasonló ízlésűek, mint én. Előző este felszedlek és reggel mindenkivel megismerkedhetsz, mielőtt sor kerül a dologra.

Valami bizseregni kezdett Kim-ben, ahogy ezt hallotta. Bólintott és azt mondta:

-Rendben.

-Nagyszerű. Még meg kell beszélnünk a találkozás előtti teendőket. Először is: tudja valaki, hogy ma ide jöttél?

-Nem. Egyedül élek és nem beszéltem róla senkinek.

-Nagyon jó. Ne is említsd senkinek!

-Természetesen.

-Július 3-ig pár dolgot meg kell tenned. Írj egy búcsúlevelet. Ne említs meg benne minket, de adj megfelelő indokot a tettedre! Akár a migrént is, ha akarod. Legyél meggyőző! Ezen kívül ne kezdj el megválni a nagyra becsült dolgaidtól. Az öngyilkosjelöltek ezzel mindig felhívják magukra a figyelmet. Ha a barátaidra akarnál hagyni valamit, akkor írd bele a búcsúlevélbe! Az utolsó estéig ne látszódjon rajtad semmi különös változás!

-Rendben. Menni fog.

-Van saját kocsid?

-Igen.

-3-án este fél 11-kor hajts a 15. utcai hídhoz és parkolj le a nyugati végénél. Ilyentájt szinte senki nem jár arra, de azért ügyelj, hogy ne lássanak meg. Hozz néhány személyes dolgot magaddal. Például ékszereket. Valamit, amit egyértelműen hozzád lehet kötni, és hagyd őket a híd közepén a korláton.

-OK.

-Azután sétálj át a hídon. Ekkor már ne legyen nálad semmi, ami azonosíthatna. A híd keleti oldalán foglak várni. Az estét itt töltöd. Másnap reggel megismerkedsz a többiekkel. Az elkészítés módjába lesz bizonyos szabadságod beleszólni, de a részleteket majd akkor beszéljük meg. Van valami kérdésed?

-A rendőröknek nem lesz gyanús, hogy nem találják a testet?

-Nem hiszem. Évente átlagosan tíz ember ugrik le arról a hídról és 8-nak sohasem találják meg a testét. A víz mély és az áramlás erős.

-Fájni fog?

-Ez rajtad múlik. Általában nyárson sütjük a húst, de másképp is csinálhatjuk, ha azt szeretnéd. Volt aki érezni akarta a fájdalmat valamiért, úgyhogy egyszerűen a nyárshoz kötöttük és hagytuk sülni. Mások inkább a halált választották előtte. Többféleképpen végezhetünk veled. Egyszer egy lányt felakasztottunk, egy másiknak elvágtuk a torkát. Egy másik lehetőség, hogy élve maradsz a sütés alatt, de annyi fájdalomcsillapítót kapsz, hogy semmit nem érzel. Az egyikünk orvos, aki képes bármit megszerezni, ami csak kell. De nyitottak vagyunk teljesen új ötletekre is.

-Rendben. Majd gondolkodok. Akkor egy hónap múlva találkozunk.

-Mielőtt elmégy, még egyszer azt mondom, hogy gondold át alaposan! Bármikor visszakozhatsz..legalábbis ha még nem sérültél meg végzetesen. Ha bizonytalan vagy, inkább most szólj, hogy ne fáradjunk feleslegesen az előkészületekkel.

-Meg akarom tenni.

* * * *

Július 3-a esős nap volt. Rick a híd keleti oldalán, egy kis ligetben találkozott Kim-mel . A lány nyugodtabbnak tűnt, mint a legutóbbi találkozásukkor.

-Örülök, hogy eljöttél - mondta Rick megkönnyebbült mosollyal, amikor a lány beült mellé a kocsiba.

-Természetesen eljöttem. Tegnap újabb rohamom volt. Azzal nyugtattam magam, hogy ez az utolsó, amit ki kell bírnom…így már szinte élveztem.

Rick indított és megkezdték a hosszú utat a roncstelep felé.

-Még mindig nem tudom elhinni, hogy valakit a fejfájás vesz rá erre.

-Nem csak egy egyszerű fejfájás. Négyszer egy héten és iszonyúan fájdalmas. Örülj, hogy sohasem volt benne részed.

-Remélem jól döntöttél.

-Jól döntöttem kedves Együttérző Kannibál. Ne tagadd, hogy azóta belém akarod mélyeszteni a fogaidat, mióta először megláttál és a nyál most is összefut a szádban!

-Nem tagadom. Nagyon szeretnélek megenni. Biztos vagyok benne, hogy remek ízed van, de nem szeretném, ha a halálod az én lelkemen száradna. Sajnálom, hogy idegesítő vagyok, de teljesen biztos akarok lenni.

-Semmi gond. Inkább legyél ilyen aggódó. De nyugodj meg! Már meggyőztem magam, hogy ez az egyetlen megoldás.

-Rendben, akkor nem zaklatlak ezzel többet.

-Ezt erősen kétlem - mondta mosolyogva a lány.

-Döntöttél már a módról?

-Igen. Addig akarok magamnál lenni, amíg csak lehet, de fájdalmat nem szeretnék érezni.

-Akkor a sütés érzéstelenítéssel megfelel?

-Azt hiszem igen.

-Jó módszer. Már háromszor csináltuk.

Egy ideig csendben haladtak, majd olyan témákról beszélgettek, amiknek semmi köze nem volt kannibalizmushoz és halálhoz. Végül megérkeztek egy kis házhoz a roncstelep szélén.

-Késő van és reggel korán kell kelnünk, úgyhogy a legjobb lenne, ha lefeküdnénk - mondta Rick, miután beléptek a házba.

-OK. Egyébként is fáradt vagyok.

-Jó. Alhatsz az ágyamban, én pedig a kanapéra megyek. Vagy az ágyba veled. Te döntesz.

-Alhatsz velem.

-Reméltem, hogy ezt mondod.

Meztelenül aludtak, de nem szeretkeztek. Rick a döntést ebben a lányra hagyta. Egy kicsit csalódott volt, de a lehetőség, hogy Kim lágy, meztelen testét egész este átkarolhatta, önmagában elég kellemes volt.
A férfi reggel 6-kor kelt és palacsintát sütött reggelire, mielőtt felkeltette Kim-et. A lány összegömbölyödve aludt és könnyen ébredt.

-Kellemes álmok? - érdeklődött Rick.

-Igen…nagyon - mondta Kim.

-Miről álmodtál?

-Haldoklásról.

-És ez kellemes?

-Az lehet.

-Remélem hogy az lesz, de ez még később lesz. Készítettem neked reggelit.

Kim farkasétvággyal evett és közben boldogan mosolygott. Rick elmondta neki, hogy Cindy 8-ra jön, hogy segítsen Kim-et felkészíteni. Addig is levezette a lányt az alagsorba és megmutatta neki a trófeagyűjteményét.

Kim izgatottan és kíváncsian nézte, ahogy Rick az alagsori műhelyében félretol egy rejtett panelt a falon. A feltáruló mélyedésben rekeszek voltak, amelyekből 9 tartalmazott valamit.

-Butaság megtartani ezeket a dolgokat, de nosztalgiázni szoktam rajtuk. Amióta elkezdtük, minden évhez tartozik egy rekesz. -mondta Rick.

Kim közelebb lépett és meglátta, hogy az első rekeszen az “1987” évszám szerepel és kevesebb dolgot tartalmaz, mint a többi. Néhány Polaroid kép egy vörös hajú nőről és más képek ugyanerről a nőről, ahogy egy nyárshoz kötve a lángok felett van. Volt még mellettük néhány vörös hajtincs is.

-Ez Cindy rekesze. Vele fogsz találkozni később. A barátnőm volt és ő volt az első, akit megpróbáltunk megenni. Ragaszkodott hozzá, hogy megtegyük, de a legutolsó pillanatban meggondolta magát, így sohasem éreztük az ízét.

A következő rekesz tartalma hasonló volt, csak a hajtincs volt barna színű. Ezen kívül egy emberi koponyát is tartalmazott néhány más csontdarabbal. Egy bankett képei is láthatóak voltak, a tányérokon emberi hússzeletekkel.

-Az emlékdarabok szétosztása elég bonyolult. Mindenki kap egy bordadarabot. Az kapja a koponyát, aki a fő fogást hozza. Nekem eddig négy van. A party házigazdája kapja a medencecsontot, nekem ebből nyolc van. A legidősebb és a legfiatalabb vendégek kapják a combcsontokat. A többivel nem untatlak. Miss 1988 neve Teresa volt. Egy S/M bárban ismertem meg. Élve sütöttük meg, fájdalomcsillapítás nélkül. Minden percét élvezte. Ő volt az első, akit tényleg megettünk.

-Miért hiányoznak a fogak? - kérdezte Kim, miután alaposabban megnézte a koponyát.

-Megsemmisítjük őket. A fogorvosi kartonokból könnyű lenne meghatározni, hogy kihez tartoznak. Ha valaki meg is találja az emléktárgyainkat, jobb ha nem lehet rájönni, hogy kiktől származnak.

Az 1989-es rekeszben nem volt koponya.

-Nem tudom biztosan, hogy mi volt Wendy története. Úgy emlékszem Ron találkozott vele valahol. Alapvetően csak meghalni akart, úgyhogy elvágtuk a nyakát és megsütöttük. Aranyos nő volt és valamiért mindig sajnálatot éreztem iránta.

Kim észrevette, hogy az 1990-es rekeszben sincs koponya. A fotókon egy férfi volt.

-Nick a csoportonk tagja volt az első három évben, de azután megunta az életet és ezzel boldoggá tette az összes nőt a csoportban. Jó barátok voltunk, de már az ismerettségünk első napjától kezdve kissé depresziósnak tűnt és ez idővel csak fokozódott. Ugyanazt a módot választotta, mint Teresa. Finomabb volt, mint az ember gondolta volna.

Az 1991-es év rekeszének képein egy szőke nő látszott.

-Veronica szintén közénk tartozott. Nick után izgatott lett. Eladta az üzletét, mindegyikünkkel lefeküdt, végül megsüttette magát…semmi nem hasonlítható egy öngyilkos hajlamú nimfomániáshoz.

Az 1992-es szekció az 1988-ashoz hasonlított.

-Melissát igazán szerettem. Két évig volt a barátnőm. Még a kezét is megkértem. Nem szabadott volna beszélnem neki Veronica-ról. Általában próbálok nem összejönni öngyilkos hajlamú nőkkel, de valahogy mégiscsak sikerül. Előtte akasztást akart. Az, ahogy téged próbáltalak lebeszélni a dologról semmi ahhoz képest, ahogy őt próbáltam letéríteni. Ő volt az
első, akit megsirattam.

Az 1993-as év rekesze az 1990-es évére hasonlított. Egy másik, fiatalabb férfi volt a képeken.

-Phil Carina barátja volt. Carina elhozta őt Melissa bankettjére. Carina egy igazi domina, Phil pedig egy szánalomra méltó behódoló volt, de mégis úgy tervezték, hogy együtt mennek a tűz fölé. Azután Carinának elege lett belőle és szakítani akart vele, de Phil nem engedte. Végül
kompromisszumként úgy döntött, hogy meghal érte és a barátaiért. Addig még sohasem láttam ilyet. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor nem nyárson sütöttük meg a húst. Egy kis zsámolyon állt az udvar közepén és egyenesen előre nézett, amíg Carina egy nagy késsel levágta a nemi szervét. Minden férfi összerezzent a látványtól. Azután egy asztalra fektettük és addig vágtunk le belőle darabokat, amíg élt. Véres volt és soha nem akarom többé így csinálni.

Az 1994-es képeken egy alacsony barna lány volt.

-Egy újabb barátnő…Mit is mondhatnék? Melissa évében lépett be közénk, azután randevúzni kezdtünk, végül úgy döntött, hogy itt az idő. Fájdalomcsillapítót kapott és egészen addig mosolygott, amíg a tányéromra nem került. Egy kicsit mindig is furcsa volt.

Az utolsó rekesz, ami tartalmazott valamit, az “1995” címkét kapta és egy fekete hajú lány maradványait tartalmazta.

-Felicia, az utolsó év fogása nagyszerű lány volt. Általános iskola óta ismertem. Azután megismerte Bob-ot, fellelkesült és máris nyílt tűzön sült. Valahogy bűnösnek érzem magam miatta. Biztos vagyok benne, hogy nem volt kényszerítve, de valahogy úgy érzem, hogy Bob szelíden tolta az elhatározás felé. Úgy értem, hogy lelkesedett az életért, sportolt, jó
üzletasszony volt, azután bumm…hirtelen öngyilkos hajlamú és vágyakozik a sütő iránt. Valahogy nem állt össze, de megtettük, mert nem tudtuk lebeszélni róla.

Kim érdeklődve vizsgálta az emléktárgyakat és azon gondolkodott, hogy az ő testének darabjai majd hova fognak kerülni. A világ már nem érdekelte. Nem volt miért aggódnia, csak követnie kellett Rick-et, amerre vezeti. Estére vége az egésznek, úgyhogy a hosszú évekre előre tervezés gondja már nem nyomta a vállát.

Az ajtócsengő akkor szólalt meg, amikor felértek a lépcsőn. Cindy anélkül lépett be, hogy megvárta volna hogy beengedjék. A párra nézett és a meztelenségük miatt felháborodást
tettetett.

-Rick drágám, már megint az étellel játszol? Azt még megértem, hogy egy ilyen finom fiatalság meg akarja mutatni a testét, de egy te korodbeli férfinek diszkrétebbnek kellene lennie!

Rick mellé lépett és a fenekére csapva azt mondta:

-Oh, hallgass már Cindy, mert inkább téged sütünk meg.

-Alig várom.

-Persze. Megvolt az alkalmad, úgyhogy ne nyafogj! Kim! Ismerkedj meg Cindy-vel, akivel az egész kezdődött. Cindy! Ez itt Kim, az ifjú hölgy, akiről beszéltem neked. Nem hiszem, hogy átadja a helyét, úgyhogy neked várnod kell a következő évig vagy évszázadig.

-Örülök, hogy találkozhattunk! Felségesnek nézel ki. Gyerekjáték lesz előkészíteni téged - mondta Cindy Kim-nek.

-Köszönöm! Mit kell tennünk?

-Csak egy pillanat drágám… Rick az ég szerelmére vegyél fel valamit és gyújtsd meg a tüzet!

-Mindig te vagy a főnök, ugye? Meg kellett volna sütnöm téged, amikor megvolt a lehetőségem. Bánj szépen a lánnyal! - mondta vigyorogva a férfi.

Rick elment felöltözni és a kinti előkészületeket végezni, Cindy pedig az emeleti fürdőszobába vezette Kim-et.

A lány csukott szemmel feküdt a kádban és gondolatban álomszerűen lebegett. Cindy közelről nézte miközben szorgalmasan mosta Kim hasát. Egy kis elmélkedő szünet után Kim félhangosan azt mondta:

-Tényleg étel leszek.

A mondat félúton volt kérdés és állítás között.

-Igen. Nem is sokára. - válaszolta Cindy elismerően mosolyogva.

-És te leszel az egyik, aki lakmározik a húsomból.

-Remélem igen. Igazán ízletesnek néz ki. - mondta Cindy.

Kim elhallgatott egy darabig, majd hirtelen kinyitotta a szemét és egyenesen Cindy-re nézve megkérdezte:

-Melyik részemet fogod enni először?

-Azt hiszem a combodból veszek majd egy szeletet.

A különös társalgástól bizsergés futott végig Kim gerincén. Szinte látta magát ahogy átsülve fekszik és éppen szeletelik. Nehéz volt elhinni, hogy ez a valóság.

-Rick mit fog enni?

-Sok mindent, ebben biztos vagyok. Általában ragaszkodik a maradék oroszlánrészéhez, úgyhogy sokáig leszel a hűtőjében. De ma valószínűleg a szívedet kéri majd. A többiek a melledért, a hátsódért és a puncidért fognak harcolni. Rick is megkóstolná azokat, de igazából a szívre megy. Nekem is mondta, hogy megenné szívemet…és valamikor meg is fogja.

-Tényleg? Azt hittem meggondoltad magad.

-Meg is gondoltam…akkor. A legrosszabb döntésem volt. Készen álltam…már a nyárshoz voltam kötve és a tűz fölé tettek. Gondolkozni kezdtem az életről. Nem voltam végzetesen beteg és nem voltam olyan, mint például Melissa. Mindössze 21 éves voltam. Szóval leállítottam az egészet. Rick elengedett és aznap estére csirkét rendeltünk. Miután Wendyt megettük, megfogadtam magamban, hogy nem fog úgy július 4 eltelni, hogy ne ennénk meg valakit. Úgy döntöttem, hogy ha nem lenne önkéntes jelentkező, akkor ragaszkodok egy második esélyhez. Eddig az évig viszont mindig volt jelentkezőnk. Idén nem volt, ezért kértem Rick-et, hogy én jöhessek. Ő azonban úgy döntött, hogy a TV műsor túl nagy nemkívánatos hírverést csinált nekünk, ezért ezt az évet kihagyjuk. Azután jöttél te…és olyan
finomnak tűntél, hogy nem tudott ellenállni. El kell ismernem, hogy igaza volt. Messze a legcsinosabb és legkívánatosabb vagy az összes eddigi közül.

-Köszönöm…azt hiszem. Rick nagyon kedves embernek tűnik. - mondta Kim szégyenlős mosollyal.

-Az is, nemcsak tűnik. Mindig mindent megtesz, hogy az önkéntesek elmúlása a lehető legkellemesebb legyen és teljesen biztos akar lenni abban, hogy a döntés önkéntes és semmilyen kényszer nincs mögötte. Megfordulnál?

Kim a hasára fordult és Cindy a lány hátát kezdte dörzsölgetni.

-Szereted ugye? -kérdezte a lány.

-Természetesen. Soha nem szerettem mást.

-De már nem vagytok együtt.

-Nem. A fiaskó után szétváltunk, de barátok maradtunk. Nagyszerű az ágyban…de gondolom ezt megmutatta neked az este - mondta Cindy egy mindenttudó kacsintás kíséretében, majd samponozni kezdte a lány haját.

-Nos…nem. - válaszolta Kim.

-Ugye viccelsz! Anélkül készülsz meghalni, hogy megismernéd Rick-et az ágyban? Rossz ötlet.

-Nem. Igazából …. egyáltalán nem volt még ilyesmiben részem.

-Hogy érted azt, hogy egyáltalán?

-Úgy, hogy egyáltalán.

-Szűz vagy?

Kim zavartan bólintott.

-Mi a fene? Még sohasem ettem szüzet. De attól tartok, a fiúk hamarosan segítenek a dolgon.

-Remélem nem! - mondta Kim riadtan.

-Ne aggódj! Rick visszatartja őket, ha te nem akarod, de fel nem fogom, hogy miért ne akarnád.

-A házasságra őrizgetem magam.

-Ne bolondozz!

-Igazából nem tudom. Egyszerűen nem akarom és kész.

-Furcsa lány vagy, de tiszteletben tartjuk az óhajodat. Most már olyan tiszta vagy, mint még soha. Állj fel, hogy megtörölhesselek. Utána még egy kis smink és kész is vagy. A többiek 10 körül érkeznek.

Rick 10:15 körül lépett be újra a házba. Kim-et és Cindy-t a nappaliban találta a TV előtt. Hozzájuk ment és megcsókolta őket, majd elégedett mosollyal szemlélte Kim meztelen testét. Cindy bikinit vett, remélve hogy az étel elkészítése közben egy kicsit barnul a napon.

-Mindenki itt van és mindenki éhes - jelentette be Rick.

-Ez gyorsan ment - jegyezte meg Kim.

-Vannak események, amikről senki nem akar elkésni- mondta mosolyogva Cindy.

-Készen állsz? - kérdezte Rick Kim-et.

-Igen.

-Félsz?

-Rettenetesen.

-De végigcsinálod?

-Biztosan végigcsinálom.

Kim elfogadta a fehér selyem köntöst és a szandált, amit Rick nyújtott neki. Cindynek még dolga volt a házban, így csak Rick és Kim sétált ki a telep közepére egy kis tiszta részre, aminek közepén egy kis gödörből lángok csaptak ki. A tűz körül nagyjából két tucat különféle öltözetű ember beszélgetett szétszóródva. Ahogy a díszvendég megjelent, mindenki a
közelébe igyekezett, hogy jobban láthassák.

-Figyelem mindenki! Hadd mutassam be a bájos Kimberly Green-t, aki a mai étkezéshez biztosítja az alapanyagot. Sokkal tartoztok neki, úgyhogy legyetek vele kedvesek!

Rick egyenként bemutatta a csoport tagjait, de túl gyorsan ahhoz, hogy Kim megjegyezhesse, ki kicsoda. Ott volt a csinos, bikinis Liz és az új férje Ted, aki az első alkalommal ízlel meg emberhúst. Azután Ron, egy szégyentelennek tűnő negyvenes, a karján egy szintén szégyentelennek tűnő szőkével, akit Vicki-nek hívtak. Bill tiszteletes fehér öltönye nem tűnt jó választásnak a perzselő napsütésben. Carina fekete hajú harmincas nő volt, a társaságában egy hasonló korú, Nelson nevű zsémbes férfival. Bob egyedül volt. Nem talált senkit Felicia után, akiben megbízott volna annyira, hogy a csapat sötét titkáról beszéljen neki. Stan, az orvos a csapatban magával hozta a húgát, Barbarát. Mindketten negyvenes éveikben járhattak és Rick régi barátai voltak…. Mindenki azért küzdött, hogy Kim közelébe kerülhessen. A lány még soha nem érezte magát ilyen népszerűnek.

A bemutatkozások után Rick Kim fülébe súgta, hogy mit kell tennie. A lány engedelmesen felállt az egyik asztalra és lecsúsztatta magáról a köntösét. Mindenki tágra nyílt szemmel nézte a lány fedetlen ragyogását. Egy pillanat szünet után egy emberként közelebb nyomultak és Kim lágy húsát kezdték tapogatni. Pár perc kényelmetlenség után Rick lesegítette Kim-et az asztalról és egy kicsit odébb vezette a tömegtől. Elmondta a lánynak, hogy most kiválaszthatja azt a férfit, vagy férfiakat, akikkel a következő órát szeretné tölteni. Kim egy kis tétovázás után azt kérdezte:

-Csalódottak lennének, ha senkit sem választanék?

-Az nem kifejezés. De amúgy sem kapna mindenki lehetőséget, úgyhogy mindenképp lennének, akik csalódnának. Úgy döntesz, ahogy akarsz. Amikor felszolgálunk, úgyis mindenki boldog lesz.

-Akkor azt hiszem nem élek az ajánlattal.

-Erre korábban nem gondoltam, de….esetleg inkább a nők közül választanál? Azt hiszem a körülményekre való tekintettel bármelyikük szívesen átélné első leszbikus kalandját veled, még ha valójában nem is azok.

-Nem, köszönöm!

-Ahogy akarod. Így viszont van még időnk. Körbesétálhatsz és megismerheted őket jobban.

Kim először vonakodott, de ahogy az első emberek szívélyesen kezelték, feloldódott. Furcsa volt egyedüli meztelennek lenni a felöltözött emberek között, de hozzászokott. Mindenki azt kérdezte, hogy miért vállalta és hogyan fogja csinálni. Homályos válaszokat adott és közben
állandóan mosolygott, amíg Ron-hoz nem ért.

-Kaphatok kóstolót? - kérdezte a férfi és válaszra sem várva a lány bal melle felé hajolt.

Kim elbizonytalanodott. Nem akarta, hogy a férfi ilyet csináljon, de nem tudta, hogy van-e választási lehetősége. Rick hangja döntötte el a kérdését:

-Ron, azonnal hagyd békén! Tudod a szabályokat. Senki nem szeretné, ha az étel fölött nyáladznál.

-De én nyertem a bal mellet a sorsoláson. Egyébként is az enyém. Csak egy előzetest akartam.

-Felejtsd el! Tűnés, vagy csak belsőségeket fogsz kapni az idők végeztéig.

Ron megszégyenülten visszavonult. Rick volt az események kézben tartója. Eleve vesztett csata volt szembemenni vele. Kim a maga részéről elégedett volt ezzel a megoldással, de egy kicsit kényelmetlenül érezte magát. Ez volt az első alkalom, hogy Rick ételként beszélt róla. A férfi valamivel 11:30 előtt félrehúzta a lányt a többiektől és a ház felé indultak.

-Bárcsak érezhetném az ízemet! - jegyezte meg Kim.

-A gondolatomban olvasol. Majdnem meg tudom mutatni - mosolygott Rick rejtélyesen.

A konyhában Cindy egy tányéron felszolgált valamit Kim-nek, amíg Rick oldalról figyelte őket. Kim a steak szeletet nézte a tányérján és a felismeréstől tágra nyílt a szeme. A húsdarab egy hüvelyk vastag és hat hüvelyk átmérőjű lehetett. Majdnem tökélete kör alakja volt. A közepén lyuk volt, ahonnan láthatóan eltávolították a csontot.

-Kim, ismerkedje meg Felicia-val! - mondta Rick.

A lány egy darabig szóhoz sem jutott, csak az utolsó ételét bámulta. Még az izmokat is ki tudta venni, amik valaha Felicia combjában voltak.

-Még van belőle? - kérdezte végül.

-Már csak ennyi. Megpróbálok egy-két comb steak-et lefagyasztva megőrizni minden évben, hogy a következő fogás megízlelhesse, ha van hozzá kedve. Az emberek íze többé kevésbé azonos, de a soványság vagy kövérség nyilván eltérést okoz. Te legalább olyan jó leszel, mint Felicia volt.

Kim egy kis darabot vett a szájába és csukott szemmel rágni kezdte. Csodálatos íze volt és a lány hirtelen azon kezdett csodálkozni, hogy a kannibalizmus ilyen ritka dolog. Kíváncsi volt, hogy vajon ki fogja majd az ő combját megízlelni egy év múlva. Amikor Kim végzett az evéssel, Rick az órájára nézett és sürgetővé vált:

-Remélem készen állsz drágám, mert a nagy pillanatod közel van. Ideje kezdenünk!

Kim Rick és Cindy társaságában visszasétált a vendégekhez, akik már nagyon várták őket. Az érkezésüket taps fogadta. A trió a tűznek háttal a tömeg felé fordulva állt meg. Kim érezte a lángok hőjét a csupasz hátán és azon gondolkodott, hogyan fogja majd kibírni a tényleges
sütést. A vendégek sorban elvonultak előttük és elmondták köszönetüket és búcsújukat. Ezután Rick azt mondta Kim-nek:

-Ilyenkor rendszerint alkalmat adunk imádkozásra vagy hasonlóra. Átmehetsz a tűz túloldalára, ha egy kis elvonultságra vágysz. Utána a nyárshoz kötözünk.

-Nincs ilyesmire vágyam, készen állok.

-Rendben, akkor kezdjük!

Kim-et megkérték, hogy feküdjön hasra egy földre terített lepedőn. Bob és Ron segített Ricknek Kim idegességtől reszkető teste fölé emelni a speciális nyársat. A lány egész teste megremegett, amikor megérezte a fémrúd érintését a hátán. A férfiak a lányra fektették a rudat, Cindy pedig a rúd alsó felén levő keresztrúdon levő bilincsekbe zárta a lány bokáit. Ron a lány feje fölé húzta a karokat és Kim csuklóit a rúd másik végén található hasonló keresztrúd bilincseibe zárta. Ezután Kim-et a hátára fordították és Rick becsatolta a fémpántot a lány dereka köré. Kim háta egy kicsit megfeszült, de nem volt fájdalmas. Az elrendezést
arra szánták, hogy a vastag részeket süsse át. A kezek és a lábak a tűz széléhez nyúltak, ahol a lángok kevésbé voltak erősek. A perzselés java a törzset és a combokat éri majd.

Néhányan segítettek a levegőbe emelni a nyársat és Kim-et furcsa lebegő érzés fogta el, ahogy a férfiak vállmagasságában lógott. A lány meglepetésére nem tették azonnal a tűz két oldalán levő tartókra, hanem először függőleges pózban egy talajba fúrt lyukba állították. Stan lépett
előre több tűvel és Kim-nek eszébe jutott az érzéstelenítés, amiről szinte teljesen megfeledkezett. Nézte, ahogy az orvos a teste több pontjába injekcióz valamit. Kim úgy lógott a vendégek előtt, mintha keresztre lett volna feszítve. Először az ujjaiban, majd fokozatosan
előre haladva a testében először csiklandozást érzett, majd érzéketlenné vált. A helyzete egyre valószerűtlenebbnek tűnt számára. Ekkor mindenki letérdelt előtte és Bill tiszteletes vezetésével imát mondott:

“Mennyei Atyánk, áldd meg ezt a csoportot, ami a barátság jegyében jött össze és áldd meg ezt az ételt, tedd a húsát lággyá és ínycsiklandóvá. És legfőképpen áldd meg ezt a nőt, aki a végső áldozatot készül meghozni a kedvünkért. Vezesd az útján, mert azért jött, hogy téged lásson ma. Örök élete legyen melletted, mert ha valaki, akkor ő igazán megérdemli. Ámen.”

Kim nézte a szertartást és látta, hogy az ima felénél többen némán, gúnyosan imitálni kezdik a tiszteletest, de Bill maga rendkívül komolyan vette a dolgot.

-Megpróbáltuk már lebeszélni erről, de nem sikerült. Végülis nem árt vele senkinek - suttogta Rick Kim fülébe.

Ezután a férfi egy tűvel több helyen megszúrta Kim testét és arra jutott, hogy az érzéstelenítő kifejtette hatását.

-Itt az idő Kim. El nem tudom mondani, mennyire hálásak vagyunk ezért neked. -mondta a lánynak.

-Elfelejted, hogy magamért teszem. De nem zavar, ha közben élvezetet okozok neked és a barátaidnak. Köszönöm, hogy végig kedves voltál. Remélem mindenki élvezni fogja a vacsorát! - felelte Kim.

Rick felemelt egy furcsa szerkezetet. Egy nagyjából négy hüvelyk hosszú vékony csövet, aminek egyik vége hegyes volt, a másik végén pedig egy kis piros dudor volt.

-Kim, most kárt fogok tenni benned, bár nem visszafordíthatatlan kárt, ha a szükség úgy hozná. De ha kétségeid vannak, inkább most szólj!

-Nem, nincsenek. Folytassuk! Mi ez az eszköz?

-Én készítettem. A nagyobb verziója azoknak, amiket a pulykák sütésénél használnak, hogy jelezze, ha a belső rész is jó. A piros jelző kipattan, ha belül átsültél.

Kim a felismerés jeleként elmosolyodott és érzelemmentesen nézte, ahogy Rick az eszközt a köldökébe szúrja. Egy kis vér volt, de fájdalom nem. Kim arra gondolt, hogy a köldökéből kiemelkedő piros műanyag elég furcsán festhet.

Néhányan újra a levegőbe emelték Kim-et. Rövid lebegés után gyengéden a tűz melletti tartókra engedték a nyársat a lánnyal. Kim látta a testét nyaldosó lángokat. A homloka verejtékezni kezdett. Cindy egy forgatókart csatlakoztatott a nyárs egyik végéhez és azonnal lassan forgatni kezdte a lányt. A többi nő hosszú ecsetek segítségével barbecue szósszal kenegette Kim sistergő bőrét.

A lány egyszerre érzett melegséget, boldogságot és félelmet. Egyre nehezebb volt átlátnia a lángok közt, de még kivette Rick alakját, ahogy figyelmesen nézi védencének átalakulását nőből hússá. Elgondolkodott a döntése helyességéről, de nem talált jobb megoldást. Eszébe jutott Cindy, aki egészen idáig eljött 9 évvel ezelőtt és itt gondolta meg magát. A halálra gondolt és arra, hogy meddig maradhat valaki így életben. Elvesztette az időérzékét. 10 perce, egy órája, vagy egy napja is itt foroghat.

Érezte, hogy lassan kezdi elveszteni az öntudatát. A vég nem jött hirtelen. A gondolatai lelassultak, az agya egyre lassabban járt. A látása és a hallása fokozatosan tompult. Azután elborította a sötétség. Az utolsó gondolata az volt, hogy vajon mennyi idő múlva fog kipattanni a kis piros jelző a köldökében.