Mesehősök új köntösben

Előszó

Szegény legény, az út porát taposva,
Meglátott egy öregasszonyt rőzsét hordva,
Unatkozott, nem tudta mit tegyen,
Gondolta egyszer az életben, ő is lehet kegyetlen.
Utána eredt a vénasszonynak,
Hátba verte, de nem tudta mily ereje lehet a boszorkának.
Az, két kezével megragadta,
Hatalmasat lökött rajta.
Mondta – Ne bántsd az időseket te galád,
El nem képzelem milyen lehet egy ilyen család!
Most figyelj rám, és tanulj,
Elmondok egy mesét, hátha okulsz!

Egy kis szómagyarázat

Demona: végtelenül gonosz varázslónő, ha jól emlékszem, másik mesében is szerepelt már, akkor sem vitte valami sokra. Lehet hogy csúnya is, de ízlések és pofonok.

Hófehérke: Betegesen fehér bőrű, albínó mesehős-nő, haja, szemöldöke, festett, fekete. Hiszen mind ismerjük a reklámokat, és tudjuk, az arany, meg gyémántragyogású festékkel roncsolt haj a menő, aztán Head and shoulders – savkivonatú samponnal frissítsük zsíros fürtjeinket: nincs többé korpa, sem gyönyörű haj!

Joxerwille: A Xena cimű filmsorozat, kicsit bénácska szereplője. De nagyon szeretjük. Róla kapta nevét e mesében szereplő város, hiszen hősünk annak idején, a mítoszok és legendák korában, egy egész hadsereget győzött le, egyetlen csepp vér nélkül. Még szerencse hogy nem egy itteni szereplő, mert akkor megint csak félholtra vernék.

Pinocchio. Tűzveszélyes, olasz anyagból készített fiúcska. Nem mágneses, hiszen akkor acélból lenne, el sem égne, viszont úgy úszik a vízen, mint a parafa dugó.

Varázstükör: Olyan tükör, ami beszél, ráadásul még önálló gondolatai is vannak. Jó mi? Egy vagyont ér, én inkább eladnám, mint hogy beszélgessek vele!

A hét törpe: Hófehérke férjei, de nem törvényesen. Egész életükben bányában dolgoztak, ezért nem nőttek meg. Odalent nagy a sötétség, ezért ha feljönnek, kell nekik napszemüveg.

Piroska: Hófehérke testvére, csak neki legalább van színe, mert lekapta a nap.
Farkas: Kihalófélben levő ragadozó állat.

Vadász: Elvileg össze – vissza gyilkolja a védtelen állatokat az erdőben, de soha semmit nem talál el, mert folyton részeg. Titokban szerelmes Piroskába.

Hercules: Egy igazi TV sztár, ismeri Joxer-t is, volt néhány jelenetük amikor még együtt szerepeltek egy sorozatban.
Ariel: Hableány, vagyis félig ember, félig hal. Hercules háziállata, néha belébújik a kisördög, olyankor emberhúst is eszik.



1.
A hipnózisterápia


„Hol volt, hol nem volt, egy messzi – messzi galaxisban, a Tejútban, a Nap Harmadik bolygólyán, túl az Óperenciás tengeren, a mesék és a TV sorozatok országában, Joxerville városában, élt Demona, a rút varázslónő, a boszorkányok mindenható királynője. Ahol megjelent, ott ártatlanok szenvedtek, s nem volt, ki megmentse őket! Gyötörte az embereket, akik rettegtek tőle! Erejét, csak szívtelensége múlta felül. Bármerre ment kegyetlenül üldözte mostohagyermekét, Hófehérkét, az egyesek szerint alabástrom bőrű, mások szerint már betegesen fehér bőrű lányt, kinek bűne csupán a szépsége volt - állítólag.” Olyan szép volt, hogy mellette a Nap csak lámpafény volt, de az ő ragyogása megvilágosodást adott, még a Szentjános bogaraknak is.
Történt egyszer, hogy megpróbálta rábeszélni Királyfit, Hófehérke volt férjét, ölje meg exfeleségét.
Íme párbeszédük:

- Azt a kupoláját! Királyfi beszélnem kell veled!
- Micsodáját? Mond, Demona mit akarsz? Már semmiféle kapcsolatunk nincs. Sem veled, sem a jó édes lányoddal.
- A terem búráját! Tudom, hogy elhagyott téged, Királyfi, de meg kell hallgatnod! Tudom, hogy gyűlölöd őt. És azt is tudom, mi lenne a megoldás, neked is, nekem is!
- Mi lenne az, Nyanya?
- Meg kell ölnöd Hófehérkét!
- Persze, aztán, megyek a börtönbe! Igen, igen! Gyűlölöm őt, mert elhagyott hét másikért. Megcsalt engem. Mások tányérjából evett, mások poharából ivott, mások ágyában aludt, de nem ölhetem meg! Én nem vagyok gyilkos! Boszorkány, ezt te is tudod. Ha akarod, intézd el magad! Én ebben nem veszek részt!




Hát, Királyfi visszautasította. Visszautasította!!
Ezért Demona előkapta varázstükrét.

Tükröm, tükröm, mond meg nékem,
ki a legszebb e nyomortanyán?
Olyan ez mint valami penész szagú pékség!
Tészta arcom megkel-e?
Cipó lesz-e reggelre?

- Az már biztos nem, legfeljebb kifli!
- Mit merészelsz?
- Illetve, öhöm… te leszel a legszebb, felség, de csak két hét múlva!
- Miért csak két hét múlva? Tán, csak nem tudod, hol lehet hálátlan gyermekem, hogy végre kiolthassam nyomorúságos életét, s én legyek a legszebb!?
- Nem felség, de emlékeztetném, hogy két hét múlva esedékes a következő botox kezelés.
- Igen, már emlékszem. Tehát Te repedt ablak, tanácsodra lenne szükségem. Meg kell ölnöm Hófehérkét, csak te segíthetsz! Mit tegyek? Hogyan? Legutóbb mérget tetettem a csirkesültjébe, erre mikor megkérdeztem, mért nem eszi meg, tudod mit válaszolt?
- Mit?
- Azt hogy ő, már nem eszik állatot, vegetáriánus lett.. Hogy, legyen átokozott, az a sok magazin!
- Nekem lenne egy ötletem felség!
- Ki vele, halljam!
- Emlékszel még arra az öregúrra, aki nagyon szeretett faragni? Tudja, akit ártatlanul a várbörtönbe csukattál!
- Ártatlanul?! Mi lenne a terved vakablak?
- A férfi faragványa, egy bábú volt, felség!
- És?
- Mivel tudom, hogy felséged nem szereti a piszkos munkát, talán megátkozhatná fának szálkás ivadékát, hogy ő végezzen leányával, és a barátaival!
- Ne sértegess! Nem a vér szerinti lányom.
- Megkövetem asszonyom.
- Na azért! Tudod jól hogy megkövetelem az alázatot. Bocsánatkérésed elfogadom. A javaslatod, pedig kiváló.
- Köszönöm felség!
- Nos, akkor kiadom a parancsot!

Demona kiadta az parancsot, s rögtön elé is vezették a fabábut, Pinokkio – t.

- Kérlek, ne bánts! Kérem… az őrök azzal fenyegetőztek, hogy fogpiszkálót faragnak belőlem, ha nem teszem, amit mondasz!
- Nincs, mitől félj, Tulok. Engem fogsz szolgálni. – Demona felemelte varázspálcáját, hegyével Pinokkio felé bökött.



Démoni erők! – Ébredjetek!
Akaratom, örök! - Vezessétek!

Gonosz lelkek! - Harcoljatok!
Ősi ellenségem! - Legyen halott!


Vörös fény lövellt ki a pálcából, lassan kígyózott a teremben, végül Pinokkio orrában eltűnt!.
És hopp! ! Nézzenek oda, fogpiszkáló borg lett belőle. A szemei vérvörösen izzottak, egész testét elöntötte, a boszorkány éltette vak gyűlölet. A banya átka irányította minden cselekedetét.

- Tudod mi a dolgod Deszka!
- Tudom felség! – mondta gépies hangon.
- Meg kell ölnöd Hófehérkét! És ha a barátai az utadban állnak, őket is! Megértetted Tuskó?
- Igen boszorkányok istennője! A parancsot végrehajtom, mindenkoron, mindenáron,
akkor is, ha forgácsot hányok!
- Menj!

Pinokkio a Faborg lassan felállt, és elhagyta a termet. A fegyvertárba igyekezett. Ott, az egyik falról levett egy kardot, majd elhagyta a kastélyt.
Eközben még valaki távozott, akiről maga a hatalmas boszorkány sem sejtette, kicsoda valójában…




2. Támadás (1/2)


Hatalmas fák vették körül a kis tisztást, melyen Hófehérke, és Törpéi kunyhója állt. A nap sugarai meleg ragyogással árasztották el a pici szobát, ahol Hófehérke, és barátnői: Csipkerózsika, Hamupipőke, és Piroska beszélgettek.


- Szóval lányok, szerintetek „megy a szoknyám a csizmámhoz”? – kérdezte Csipkerózsika..
- Nem teljesen mindegy mi van rajtad? Úgyis te vagy a legszebb lány az egész kerekerdőben. – szólt Piroska, miközben a szemét forgatta.
- Ez igaz. Bárhogy is próbálok valami hibát találni magamon, egyszerűen nem megy.
- Pedig nem nehéz…De miért nem ülsz le végre Csipkerózsika? – kérdezte Hófehérke.
- Dehogy, hová gondolsz? Ráncos lesz a ruhám
- Tényleg Piroska, mi történt farkassal?
- Nem tudom. Kerestem, mindenhol, végigjártam az erdőt, bekukkantottam a bokrok alá, átlapátoltam az avart, de nem találtam. Lehet, hogy lelőtte a vadász, megveszett, talán kihalt pereputtyostul. Kár.. Valamikor együtt szerepeltünk egy mesében.
Szószedett.
Csipkerózsika: Kényes, beképzelt lány aki mást sem csinál, csak magáról beszél vagy alszik, és még akkor is magával álmodik. Valaki őt is üldözhetné.

Ekkor éles hangot hallottak:

- Mi volt ez? – Hófehérke, még a szokásosnál is sápadtabb volt., de hát egy Fehérke hová sápadna tovább?
- Lehet, hogy csak egy madár fejelte le az ajtót. – Piroska nem aggodalmaskodott.
- Nem lányok, komolyan, ez, olyan volt, mintha kaparták volna az ajtót. – Csipkerózsika nyávogós hangja kezdett idegesítő lenni.


Ebben a pillanatban nagy csörömpöléssel betört az ablak, s Farkas ugrott be rajta. A szilánkok apró darabokban repültek szerteszét.

- Üdv a hölgyeknek. – szólt Farkas, mély, rekedt hangon.
- Te mit keresel itt? – kérdezte Piroska.
- Piroska, már annyira hiányoztál nekem, de most nem hozzád jöttem. Meg kell ölnöm a kis barátnőd, Hófehérkét!
- Nem farkas. Nem fogsz megölni senkit.
- De muszáj kedvesem. Ha előbb megteszem, mint az a korhadt fadarab, akkor az úrnő magához vesz, s minden jóval ellát majd.
- Úrnő?
- Az ég szerelmére! – kiáltott Hófehérke, - hiszen te a mostoha anyámról beszélsz! Igaz?
- Ez az igazság! Jobb, ha szép csendben elintézzük. Gyere ki a házból kislány.

Az ajtó hirtelen kicsapódott, s Hapci állt meg az ajtóban egy furcsa karddal a kezében, fény áradt belőle!

- Hagyd békén ezeket a lányokat te koszos korcs!
- Még mit nem, te kis görcs! Ugyan már. Takarodj vissza a bányába, törpike!
- Nem mondom még egyszer! És egyébként is… bekaphatod. Tudod, egy tic-tacot, friss lesz tőle a leheleted!
- Fogd be!
- Piroska, tedd, amit tenned kell! Nálad van ugye?
- Igen, máris, egy pillanat.

Piroska fekete kis szerkezetet vett a kezébe, nézte néhány pillanatig, aztán sírós hangon kiabált.

- Nem tudom, nincs térerő! Segíts, kérlek!

Hapci a törpe saját félelmével nem törődve igazi hősként előrerontott, s hatalmas kardcsapással a földre terítette a büdös Farkast. Ezek után Hófehérke kötelet hozott a hálószobából. S összekötözték farkas lábait.

- Gyertek lányok, mennünk kell! Azért jöttem, hogy figyelmeztesselek titeket! Demona utánatok küldte a fafiút! Megbűvölte, hogy öljön meg mindnyájunkat. Nem maradhattok itt! – mondta kétségbeesetten Hapci.
- De hová mehetnénk? – kérdezte Piroska.
- Én tudok egy helyet, de most mennünk kell!
- És mi lesz farkassal? Ha itt marad éhen és szomjan veszik.
- Csipkerózsika, szerintem most nem miatta kell aggódnunk. A ti biztonságotok a legfontosabb!

Mindannyian féltek, nem tudták mi lesz velük ezek után. A boszorkány ereje, határtalan, nem ismer félelmet, sem könyörületet. Akárhogy is próbálnák meggyőzni, hasztalan lenne minden. Akiben ennyi harag, és megvetés lakozik, azt nem lehet kiirtani.
Megoldást kellett találni erre a helyzetre. Nem volt más választásuk, követniük kellett megmentőjüket.

- Mennünk kell kislányok! Tudom, hogy nehéz, én sem szívesen hagyom itt ezt a házat, de az életünket mentjük vele. Értsétek meg!
- Megértem drágám. – mondta sírva Hófehérke könnyeit törölgetve. Elővett egy újabb zsebkendőt, s hangos trombitálással kifújta az orrát. – Igaza van férjuramnak, el kell tűnnünk innen, minél előbb!
- Csak a legszükségesebb dolgokat szedjük össze, és már itt sem vagyunk. – indult a szobája felé Csipkerózsika.
- Igyekezzetek! – szólalt meg utoljára Hapci.

A csapat összeszedett némi élelmet, italt, valamint váltásruhát, ezután elhagyták a kunyhót. Piroska összetört szívvel hagyta ott szeretett farkasát. Őszintén hitte, hogy nem olyan rossz, mint amilyennek a többiek gondolják. Még mindig bízott benne, egyszer megjavulhatott volna, ha szeretettel gondját viseli, de ezt, már sosem fogja megtudni…




3. Narriee



A csapat hosszú órákig tartó fárasztó gyaloglás után beért a városba, s szobát foglaltak a Lehuz-Lak nevű kis motelben. Mindannyian rettegtek, nem tudták mitévők legyenek. Nem törődtek azzal, hogy a szoba koszos volt, és csótányok mászkáltak mindenütt. Az egyik szobában beszélgettek, amikor Piroska hangosan felkiáltott.

- Gyertek lányok, ezt nézzétek meg!- . Piroska az egyik ruhásszekrényt kinyitotta, s a másik oldalon zöldellő fák, bokrok, fű, és édes virágillat várt rájuk. Egy másik világ.

- Át kell mennünk! - szólt Hapci,.
- Megőrültél? Hiszen azt sem tudjuk, mi van ott. Mindenféle veszély leselkedhet ránk. – nyávogott Csipkerózsika.
- Még mindig jobb, mint itt lebzselni, és várni, hogy a farkas keresztben lenyeljen minket! – szólt…
- Igazad van drágám, mondta Hófehérke, és átléptek a másvilágra.

Odaát minden tökéletesnek tűnt. A madarak csiripeltek, szikrázóan sütött a nap, gyenge szél lengette a zöld fák lombjait.
- Ez csodálatos. Ugye ti is érzitek ezt az édes illatot? - érdeklődött Piroska, miközben egy kis ösvényen sétáltak a hatalmas fák között.
- Igen. – szólt Hófehérke. – Most már csak azt kellene valahogy kitalálnunk, hogy mit csináljunk. Nem hiszem, hogy ide utánunk tudna jönni a mostohaanyám!
- Arra gondolsz, amire én gondolok, hogy gondolsz? - húzta fel a szemöldökét Piroska.
- Azt hiszem. Szerintem, itt kellene maradnunk.
- Úgy érted végleg? – siránkozott Csipkerózsika. – És mi lesz a másik életünkkel? Hiszen olyan volt, mint egy tündérmese. Én boldog voltam otthon!
- Ha ebéd akarsz lenni, a boszorkány királynő asztalán ám legyen, nem tartalak vissza. – mérgelődött Hapci.

Eközben a távolból egy férfi jött velük szemben. Vajszínű ujjatlan felsőben, és bőrnadrágban.

- Üdvözöllek titeket! Azt hiszem, még nem találkoztunk. Újak vagytok a környéken, ha nem tévedek. –mondta az idegen.
- Így igaz. – tudna nekünk segíteni? – kérdezte Csipkerózsika, miközben csábosan mosolygott, és a szempilláit rebegtette.

Miután a csapat bemutatkozott, a férfin volt a sor.

- A nevem Hercules. Örülök, hogy megismerhettelek titeket. Miben segíthetnék nektek?
- Áruld el nekünk, hogy mi ez a hely? Hol vagyunk? – kérdezte Piroska.
- Ez itt Narrie. Sokan úgy emlegetik, mint az álmok birodalmát, mert minden ember arról fantáziál, hogy egyszer eljut a Paradicsomba. A tökéletes világba, ahol nincs bűnözés, nincs erőszak, csak fák, virágok, béke és nyugalom.
- Hát, ha engem kérdezel, dögunalom.
- Látod ez az, nem kérdezett téged senki, Piroska. Szóval ti is különleges lények vagytok?
- Nem, nem erről van szó. A mostohaanyám, tudod, ő súlyos elmezavarral küszködik. A fejébe vette, hogy meg kell ölnie, engem, és a barátaimat, hogy ő lehessen a legszebb az én, a mi világunkban, megállíthatatlan! Már próbáltuk meggyőzni, hogy semmi értelme versenyeznie velem, mert én nem vágyom senki rajongására, de hajthatatlan.
- Értem. Azt hiszem, az lenne a megoldás, ha eljönnétek hozzám, a házamba, és ha bekövetkezik a támadás, könnyedén legyőzök bárkit, aki az utamba kerül. – mondta mosolyogva Hercules.

Hercules elvitte legújabb barátait zöld borostyánnal benőtt, hatalmas kastélyába. Út közben már beesteledett, de mindenki nyugodtabb volt. Érezték, a férfi segíteni fog rajtuk. Nem sejtették, hogy valaki, a sötétségben figyel, és követi őket…

4. Az érzelgős, de elbűvölően jóképű szuperhős
Avagy
A nők bálványa

Hercules kastélyának teraszán hosszú medence nyúlt végig. A férfi szardíniával etette benne élő kedvencét. Bedobott egy halat, a lény felugrott érte, s mikor odakiáltott neki: - Ügyes vagy Ariel! – a vörös hajú lány hatalmasat csapott uszonyával, melytől Hercules csurom víz lett.
- Megrázta pikkelyes farkát, majd hártyás ujjaival hátrasimította. Ezt látva Csipkerózsika féltékeny lett még erre a hableányra is, pedig az ég szerelmére, csak egy mosóporról kapta a nevét. Így aztán nem lehet kénes sokra. Így szólt:
- Hercules! Gyere hozzám, maradjunk együtt örökre!
- Nekem van feleségem!
- Hogy micsoda?
- Tudom, hogy nagyon rosszulesik, és szerettél volna közelebb kerülni hozzám, bármit megtettél volna érte, csak hogy hozzámérhess, tudom milyen érzés, néha még engem is elfog, de nem engedhetem, mert nős férfi vagyok.
- Hol van a feleséged?
- Meghalt.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy egy halott miatt nem kaphatlak meg?
- De igen. Tudod, nagyon szeretem őt. Az életemnél is jobban. Egyszerűen tökéletes nő, gyönyörű, okos, kedves. Majdnem olyan szépség, mint jómagam.
- Mi történt vele? Miért halt meg?
- Tudod az én apám világ életében nőfaló volt. És nem sokkal a házasságunk után, szemet vetett Deneira feleségemre. Rajtakaptam őket a hálószobánkban.
- Te ölted meg?
- Nem, dehogy, de az én hibám hogy meghalt. Apám, mikor meglátott, szembesült azzal, hogy lelepleződött. Ezért egy villámmal megölte őt. Ha életben hagyja a feleségem, retteghetett volna attól, hogy a mostohaanyám tudomást szerez a csalásról, amit apám ellene elkövetett. Engem pedig száműzött az otthonukból, így én sem tudtam elárulni őt.

- Ez az egész olyan, mint egy érzelgős szerelmi történet.
- Hidd el, ez az igazság. Soha nem fogok másik nőt szeretni, soha! Képzeld, még egy verset is írtam róla. Elmondjam?
- Szóval egy költő veszett el benned. Igen szeretném hallani!
- Ezt a verset akkor írtam miután elvesztettem életem szerelmét. Nagyon fájt, hogy elárult, de ugyanakkor a halálát sem tudtam feldolgozni.

Lelkem összetört, fáj,
Teljesen elemészt a vágy,
Kit szeretek, nem lehet enyém soha,
Csak az élet lehet ily mostoha!


Hegyes tőr, mely szívemen keresztül hatol,
Fájdalom, lassú halál talál rám valahol.
De Ő nem szeretett igazán soha,
Hátamra csap ezzel a világ ostora!

S mikor az éj leszáll,
Azt remélném, messze sodorta már az ár.
De az érzés most is gyötör,
Reményvesztett szerelem, s megannyi fájdalom megöl.

Hercules sírt, annyira beleélte magát, hogy műve tökéletes. Na és persze az érzései is elragadták.
Ekkor a kastélyból sikítást hallottak. Mindketten a hang irányába rohantak, majd megálltak a többiek mellett, és a plafont bámulták, a kastély egyik földszinti szobájában. A mennyezetről, a csillárhoz erősített kötélen Piroska élettelen teste lógott, a hasát felhasították. Mögötte a falon hatalmas feliratot láttak, a vérrel írt szöveg tisztán olvasható volt:

Kellögem!

- Uram isten! Utánunk jöttek, Hercules, meg fognak ölni! – kiabált Csipkerózsika!
- Miért mit jelent ez a szó?
- Olvasd visszafelé!
- Zeusz szerelmére, tényleg!

Zajt hallottak az ablak felől…
5. Támadás 2/2


Pillanatokkal később széttört a mennyezet, farkas, és egy fekete köpenyes alacsony alak ugrott be. Pinokkio megcsúszott a parkettára terített szőnyegen. Elesett, de azonnal felpattant és mérges hangon mutogatott hosszú középső ujjával.

- Senki ne merjen kiröhögni! – faszeme vörösen izzott és füstölt, mellette a farkas vicsorogva próbálta ijesztgetni a bábún nevető áldozatokat.

Pinokkió éles kardját Hercules felé fordította.

- Küzdj meg velem!
- Életem árán is megvédem a barátaimat, te pedig gyújtósként végzed megértetted? Hidegek az éjszakák mostanában.
Pinokkio ordítva, kardját maga elé tartva futott Hercules felé, aki lazán oldalra lépett, s így a bosszúszomjas fafiú egyenesen a szoba, égő kandallójába rohant. Fájdalmas sikoltások, kiabálások hallatszottak…
Most farkas indult el, eleve halálra ítélt próbálkozással a férfi felé. Hercules megvárta, míg odaér, közben ásított. Megragadta farkas hátsó lábait, felemelte, majd kihajította a betört ablakon, egyenesen a teraszon lévő medencébe. Hercules, és a többiek is kisiettek, megnézni mi történik. A vizet lassan vörös vér színezte meg. Közben a felszínre jött Ariel, s kezével húscafatokat, és vért törölt le a szájáról.
- Kicsit rágós, de azért nem rossz. – mondta, majd újra elmerült.

6. Végjáték

Csipkerózsika és Hercules végül összeházasodtak. Heted hét országra szóló lakodalmat csaptak. Ezek után Hófehérke és Hapci kettesben tértek vissza világukba, saját kunyhójukba. Teltek a hónapok, Hófehérke hét férj mellett is egyre magányosabbnak érezte magát. Nem tudott beletörődni barátnői halálába. Ideges volt, mindenért kiabált hűséges férjeivel, mígnem egy reggel ágyában fekve, szemei hirtelen kinyíltak. Vörösség árasztotta el. Magáról mit sem tudva felkelt, lement a konyhába. Már nem önmaga volt többé. Ebédidőre már készen is volt a frissen illatozó almás sütemény. Férjei persze mohón falták fel, s nem sokkal később mintha gyorsan terjedő betegség futott volna végig rajtuk, egyik a másik után fuldokolni kezdett. A hasukat fogták, görcsösen rángatóztak, majd holtan estek össze…
Később Hófehérke egy kis szobában találta magát, fehér volt, puha falakkal, mintha párnás lett volna…Két fehér ruhás férfi jött érte, egy hatalmas terembe vezették, ahol más nők, és férfiak ültek. Némelyek magukban beszéltek, mások pedig csak hintáztak székükben, és voltak akik csak bámultak maguk elé. Egy fiatal csinosan öltözött nő szólalt meg.

- Akkor ezennel a mai beszélgetést megnyitom. Új arcokat is látok köztetek, kérlek, mutatkozzatok be. Mondjátok el kik vagytok, és miért kerültetek ide. Kezdje mondjuk az úr jobb oldalt, fekete hajjal.
- Maugli vagyok, és azt mondták nekem, azért kell idejönnöm, hogy meggyógyuljak, mert nem hiszik el nekem, hogy a dzsungel királya vagyok…






Utószó



Látod – e már szegény nyomorult legény,
Mivé lesz a szerencsétlen nép menekülvén!
Légy okos, igaz férfi, bátor ember,
Ki szembe néz ellenséggel, derék ember!
Ez a lecke, hát tanulj, ostoba!
Ne támadj hátba, ne menekülj el soha!
Ha rohansz, támadsz, csak időd veszik,
Annál jobb, minél előbb ellenséged földön fekszik!