Másvilág - A találkozás. 1. rész

Vissza zuhantam az ágyamban, nem szeretek erre az álmomra gondolni. Túl valóságos. De mégis.. Herry.. és az egész.. ÁLOM! Nem lehetett más. A szekrény azóta is lezárva van, talán nem ok nélkül. Gyorsan feltápászkodtam, és szekrényhez siettem, felnéztem baglyokra. Szárnyaikba van vésve hogy: "BAGOLY SZEMŰ ISTENNŐ".
Körbe járom a szekrényt. Semmi természet ellenes nincs rajta. Pedig érzem hogy valami nincs rendben, megfogom oldalát és kihúzom. A hátulja tiszta pókháló, semmi különös.. Vissza nyomom helyére. Megpróbálom kinyitni. Vajon ha nem igaz "álmom" akkor miért zárták le? Rángatom. Teljes erőmből próbálom kitépni ajtót. Ekkor jön az ötletem. Mi lenne ha berúgnám? nem.. Akkor kifeszítem. IGEN! Ez jó ötlet. Lerohanok a lépcsőn, át a nappalin. Sehol senki. Apa ilyenkor már dolgozik, Anya pedig mindig felszívódik. Kihúzom az egyik szekrény fiókját és a garázs kulcsot kezdem keresni. Hosszas kutakodás után meg is találom. Apró kulcs, egy bagoly dísszel. Zsebre rakom és rohanok is garázshoz, kinyitom zárat, ahogy egyre jobban kitárul az ajtó megcsapja az orrom egy szag. Gofri????

Vissza csapom az ajtót. Te jó ég. Rám hozta a frászt a gofri szag. Újból kitárom az ajtót. Megint egyenesen az arcomba árad az illat. Belépek a helyiségbe és a villany kapcsolót kezdem keresni. Kis matatás után rá is találok. Fény árasztja el a helyiséget, tekintetem körbe hordozom az üres dobozokon, a régi játékaimon. Mind a múltam részei. Aztán megakad a szemem a földön szétdobált gofrikon. Nem értem mi történik. Oda lépek egyhez és megérintem. MÉG MELEG! Szóval valaki nem réd szórhatta szét. Sherlock Ana... Elvigyorodom ezen a gondolaton, majd zajt hallok egyik sarokból és összerezzenek. Mi folyik itt?? Először futni szeretnék. Rohanni ebből a helyzetből meg lassan rémálommá válik, ugyanis a sarokból egy nő lép ki. Koszos ruhában. Vörös raszta hajjal, és a kék számperárja az enyémbe fúrja a tekintetét. PONT OLYAN MINT ÉN. Kivéve pár apróságot. A raszta hajat. A sebet a homlok felett. De amúgy kiköpött én.
- Szia Ana. - Szólít meg halkan.
- Ki vagy te? - Szegezem hozzá a kérdést.
- Athéna Palmer. - Válaszolja.
- Az lehetetlen! - Rivallok rá. - Én vagyok Athéna Palmer.
- Tessék vidd! - Oda nyújt nekem egy feszítő vasat. - Nyisd a szekrényt. Várunk téged.
- Hogy mi? - Nézek rá értetlenül. És elveszem a veszítő vasat. Közben a lány felém nyújtsa mutató ujját. Meghátrálok először.
- Bízz bennem. - Nyugtat meg. És én is nyújtom ujjam ő felé. Mikor egybe érnek az ujjaink a lány halványodni kezd. Elrántom kezem, de késő. A lány eltűnt. A gofri szag egyre jobban fojtogat. Nem értek semmit, de nem is érdekel, felrohanok a szobámba. Egyenesen a szekrényhez megyek és felveszítem az ajtót.

Hihetetlen, 3 üvegcse van benne. Felveszek egyet, és szemem elé emelem. Vörös folyadék kavarog benne.. Pont.. mint az álmomban. Földhöz akarom vágni. Megnézni mi történik, de előbb jobban körül nézek szekrényben. Találok 3 kisujj méretű játék seprűt. Ezeken kívül üres. Zsebre rakom őket. Majd az egyik üvegcsét földhöz vágom.
Egyszerre széttörik amint padlót ér, a folyadék ami bele volt zárva pezsegni kezd, majd eltűnik. A szívem kalapál, el se hiszem hogy ez megtörténik. A törött üveg helyén egy vörös kör jelenik meg. Szemügyre veszem bár tudom mi a dolgom. Hozzá kellek érni. A körbe apró csillagok úsznak, felismerek pár bolygót ismét. Egy hang bent azt súgja, koncentráljak arra hogy hova szeretnék érkezni. Vagy talán végleg megbolondultam? Egy számomra szimpatikus zöld kis bolygóra kezdek koncentrálni. A bolygó egyre nagyobb lesz. Végül a vörös kör zöldé alakul. Ahogy közeledik házakat látok, szememmel kóborolok a bolygón, amerre szeretném arra mozog a kis körben. Közelebb hozom. Végül meglátom Herryt.? Ösztönösen hátra ugrok. Herry? Valóság az egész.. minden. Mi az ott a kör túlsó oldalán? Egy másik világ? Miért nekem nyílt meg az átjáró? Ha ez egyáltalán az. Nem pedig valami csapda. Összeszedtem minden bátorságom és vissza hasalok a kör elé. Herry még mindig ott van. Semmit se változott. Pedig én azóta 18 éves lettem. Ujjammal közelítek felé. Majd mikor hozzá érek forróság tölt el. A falak olvadni kezdenek és a ruháim is. Meglepődök. Magam elé kapom a kezem. A ruháim! A padló halványodni kezd, Herryt már magam előtt látom. Vajon ő is lát? Remélem nem! Megint eszembe jut hogy pucér vagyok. Könnybe lábad a szemem. Nem hiszem el hogy ez történik. A talpam alatt már érzem a hűvös követ. Látom a betonfalat magam körül. A ruha teljesen leolvadt rólam. A kezeim bámulom egy ideig. Olyan.. mások.
-Ana? - Szólít meg Herry mire felkapom a fejem. Gyorsan magam elé rántom a kezeim és elpirulok.
- Szia Herry. - Suttogom és újból a padlóra szegezem a tekintetem.
- Jó újra látni. - Mosolyodik el. Szinte lángol az arcom a szégyentől. Herry megfordul, kinyit egy szekrényt. Leakaszt az egyik fogasról egy kabátot és rám teríti.
- Köszönöm. - Mosolyodok én is el. - Hol vagyok?
- Olpien. A nyolcadik tartományban. - Közli velem. - Még nem keled érteni. Ó Ana! Annyira örülök hogy sikerült vissza találnod!
- Tessék? - Értetlenkedek ismét.
- Mindent elfogok mondani. Most a házamban vagy. Biztonságban. - Nyugtat meg.
- Vigyél haza. - Kérlelem.
- Csak várj még. Mindent meg fogsz érni. Elviszlek Olpiárra. Ott mindent elmesélek. - Megfogja kezem és átvezet egy másik szobába. Majd egy szekrényre mutat. - Öltözz fel. - Parancsol rám. Engedelmeskedem. Kiválasztok egy számomra szimpatikus ruhát. Majd egy csizmát.
- Kinek a ruhái ezek? - Érdeklődöm.
- A tiéd Athéna! - Vágja rá válaszként.