Mankó I.

Már másfél órája tombol a vihar - gondolta Balázs és belekortyolt a teájába. Nem tetszett neki ez az ítéletidő, mert két hétig a trópusi szigetek adta meleget élvezhette. Búskomoran nézett ki a konyhája ablakán, hiszen mindenkit elszomorít a szürke kabátba öltözött főváros látványa ilyenkor. Elmélkedését, egy éles sípszó szakította félbe, melyre egy egyszerű káromkodás volt a válasz, hogy persze megint elfelejtette kicseréltetni a csengőt. Előkereste a kulcsát és indult ajtót nyitni. Meglepetésére Lili állt az ajtóban, a szomszédja. Ismerte a lányt. Néha együtt néztek filmet, vagy együtt oldották meg a háztartási gondokat, de több sose volt köztük egyszerű szomszéd-szomszéd viszonynál. Furcsa volt neki az, az életvidám lány most mankóval a hóna alatt, kissé búskomoran néz zöld szemeivel rá. Végigmérte a lányt, tetőtől-talpig csurgott róla a víz.

- Szia. Ne haragudj, hogy így rádtörök csak elvesztettem a kulcsom, és ebben a házban csak veled vagyok jóba. Szóval, ha megkérhetnélek, hogy telefonálhassak egyet a lakatosnak, ne ha…
- Gyere be és hagyd abba a ne haragudjal légyszi, mert nagyon aranyosan tudod mondani, de semmi értelme- szakította félbe a mondatát. Segített neki beljebb jönni és leültette a konyhába. Lili a mankóit falnak támasztva leült egy székre. Balázs, már amikor hazajött találkozott vele, és tudta, hogy valami nincs rendben, de amikor megkérdezte, hogy mi történt a leány csak annyit felelt, hogy balesete volt. Nem értette, miért, de rosszul esett neki, hogy nem látja azt a gyönyörű csillogást és pajkosságot a szomszédja szemében.
- Kérsz teát? Most készítettem és még meleg.
- Köszönöm. Ha nem gond, igen
- Ha gond lenne, elrejteném előled az összes mozdítható ételt, italt, ja és egyben a tárgyakat is- kacsintott egyet,- na most meg keresek neked valami száraz ruhát, ha a hölgynek megfelelnek a nagyobb méretű cuccok, mint amiket ő hord.
- Ne fáradj, hallod én csak egy tele… Késő volt, kedves szomszédja már elindult keresni neki valami számára is hordható ruhát. Nem sok ideig keresgélt, de fogalma nem volt, hogy mit vehetne föl egy lány férfiruhákból. Talált egy inget, meg egy kisnadrágot, elhelyezte őket az ágyán. Gondolt egyet és halk léptekkel a konyha felé vette az irányt. Végignézett az elbóbiskoló lányon, majd egyszerű mozdulattal a térde alá nyúlt.

- Mit csinálsz??Hé!Tegyél le!- sikongatott a leányzó.
- Soha! Ja, és beviszlek a szobába –válaszolt. Óvatosan lépkedett, és erősen tartotta a kapálózó csajszit, nehogy véletlenül elejtse.
- Na Balu, mostmár komolyan tegyél le, hallod?
- Rendben!- azzal egy egyszerű mozdulattal belesüllyesztette a puha franciaágyba Lilit.
- Ez gonosz volt tőled
- Miért kedves? - nyújtotta neki a ruhadarabokat-, ezeket vedd föl, addig ha gondolod, kimegyek.
- Hát khhm megköszönném- válaszolt nevetve. Levette a pólóját és átcserélte az ingre, ami jó pár számmal nagyobb volt, mint amilyet ő szokott hordani. A nadrágcsere kicsit nehezen ment neki, hiszen felállni nagyon nehezen tudott és el is szomorította a lábán lévő kötések látványa. Pár perc múlva Balázs lépett be az ajtón egy törölközővel a kezében. Átnyújtotta és leült mellé az ágyra.
- Héé! Ez meleg!
- Rátettem egy kicsit a gázra, így talán jobb nem?
- Jobb, köszönöm. Olyan kedves vagy hozzám.
- Szerintem ez régebben természetes volt nem? Most meg hálálkodunk minden ember pozitív gesztusaikor. Figyelj, hozok fáslit, át kéne cserélni a kötést, mert ez is nagyon elázott és nem tesz ez neked jót, ha így marad.
- Ne, hagyd nem baj. Maradhat így.
- Kislány te nem akarsz meggyógyulni? Na ne ellenkezz, légy szíves.

Felkelt és elindult a fürdőszobába a fásliért. Volt neki pár darab, hiszen sportolt még régebben, de egy sérülés miatt abba kellett hagynia az úszást. Visszagondolt sportoló múltjára és egy csepp keserűség öntötte el a szívét. Segíteni akart a szobájában üldögélő leányon, mert nem akarta, hogy egy baleset az ő életét is örökre meghatározza. Mosolyt tett az arcára, mintha csak egy sminkkellék lenne és visszabattyogott a szomszédja mellé, akiben egyre jobban kezdte valami különös dolog vonzani. Letelepedett, és a vékonyka a lábakat az ölébe vette. A kis beteg kicsit bizonytalanul nézett a munkálkodó kezekre, de hagyta úgyse tudott volna a szomszédja ténykedése ellen semmit se tenni. A gondoskodó kézfejek óvatosan hámozták le róla a fáslit, és vigyázva összetekerte. Végigmérte a lány lábait és elszomorodott, amikor a felismerés villámkánt csapott az eszébe. A zúzódások, a véraláfutások…
- Ezt nem baleset okozta igaz? Ne is válaszolj, tudom, hogy nem. Az orvosoknak sok mindent be lehet adni, hiszen sietnek, de nekem nem.
- Eressz el! Csak egy rohadt telefont kértem tőled és te rögtön belegázolsz az életembe. Mi közöd hozzá? És ha nem baleset? Kinyögsz egy sajnálomot azt annyi? Te is férfi vagy, ugyanolyan mocskos hazudozó barom.
- Nem ismersz. Honnan gondolod? De ha annyira akarsz, menj én csak segíteni akartam, amióta beléptél azon az ajtón.