Különös hétvége / ismét szombat/

Már a megszokott útvonalon haladtunk a fiammal, a hétvégét a volt férjemnél töltötte. Ez a szombat azonban más volt. A nőnek randija volt estére. Nem magányos estére készült, nem anyai teendőkre, estére nő lesz.
A hazafelé úton azon gondolkodott mit is vegyen fel, beosztotta napi teendőit, hogy bőven maradjon idő a készülődésre. Mikor rend lett a lakásban megengedte a fürdővizet, a szobában felhangosította a zenét, hogy a kádban is hallja, odakészítette a törülközőt és alámerült a habokkal teli forró vízben. A zene egyre halkabb lett, elkalandoztak gondolatai a férfira-Bencére- gondolt. Nem ismerték egymást régóta, a könyvtárban ismerkedtek meg Mivel mindketten sűrűn járnak könyvekért gyakran összefutottak, ilyenkor megittak egy kávét és elbeszélgettek.

Voltak a nőnek kapcsolatai, de nem hosszú életűek, hiszen már nem volt egyedül, nem gondolkodhatott felelőtlenül, felelőséggel tartozott gyermekének. Nem hozhatott haza minden férfit, mit mondott volna fiának, sosem lehetett biztos benne meddig tart majd a dolog. Némelyikük emiatt hagyta el, rögtön az elején, női hóbortnak tartották a dolgot nem fogták fel, számára a gyerek az első. A lakás, a férfiak számára tabu lett, megmaradt az ő és fia szentéjének.
A mai este más volt. Nem egy egyszerű összefutás, ez randevú, erre készülni kell. Készült is testileg-lelkileg. Élvezte, ahogy kényezteti testét a forró víz, cirógatja bőrét a fürdőhab; kinyújtózott átjárhassa lelkét a jóleső érzés s lassan készülődni kezdett. Megfogadta az első alkalommal nem lesz sex, de kitudja hátha elveszíti a fejét,, jobb előre készülni a dolgokra, megmosolyogta kislányos elhatározását, miközben simára borotválta a nem épp kislányos részét, mélyen tudta, tartani fogja magát.

Tudta, hogy a férfi is túl van egy házasságon, tehát már megégette az élet, így mindketten óvatosabbak már. Nem cselekednek meggondolatlanul. Bencének két gyermeke volt, egy fia és egy lánya. A házasságuk érdekes módon és dolog miatt futott zátonyra, a feleség kíváncsiságának tett eleget a férj és ez lett az eltöltött évek temetője. Minden vágya volt az asszonynak, hogy próbálják ki a párcserés sexet, Bence nem akarta a dolgot, addig győzködte élete párja , hogy engedett. Néhányszor belement a dologban, aztán véget vetett neki, elég volt. Azonban csak a férfi szakította meg a kapcsolatot, az asszony, mint később kiderült, tovább találkozott a páros, férfi tagjával. Csendben, békésen váltak el. Bence gondolkodása nem követi a mai divatot, Ő ha szeretett valakit, akkor azt szerette magáénak tudni, önzetlenül kényeztetni s nem osztozni senkivel, csak a társra figyelni. Többet ér a hűség, mint bármennyi kaland- ez volt az álláspontja.
Igen, már megértette a nő is, egyetértett ezzel a véleménnyel, megtanulta, ez tényleg így van, megfizette hűtlenségének árát, igaz évekkel később, de kamatostul.

Kiszállt a kádból, törülközőbe burkolózott, a szobába ment. Lehalkította a zenét, hirtelen hangosnak és zavarónak tűnt, kinyitotta a szekrényét és állt előtte. Megállapodtak Bencével, semmi kiöltözés, csak kényelmesen, csinosan. Farmert és blúzt vett elő, belebújt, a tükör elé állt s nézte magát, majd levette, szoknya másik blúz, ismét farmer, kis díszes top, levette, ismét a törülköző. Sóhajtott, aztán a farmert és az első blúzt vette fel, ebben érezte magát a legjobban. Halványan kisminkelte magát, nem szerette az erős festékeket, karkötő, parfüm, készen volt. A telefon fog megszólalni a kapuban várja, a férfi elfogadta, nem jöhet a lakásba és nem tartotta bolondságnak. Még egyszer megnézte magát a tükörben, amikor megszólalt a telefonja. Elindult, bezárta maga mögött az ajtót s ment, várta a férfi.

Bence, ahogy ígérte, pontos volt, nem öltözött ki elegánsan, csinosan mégis kényelmesen hatott a szövet nadrágban és az ingben. Beültek a kocsiba, a férfi nem vezetett sem gyorsan, sem nyomasztóan lassan, inkább ritmusosnak mondható, tetszett a nőnek a stílusa. Az étterem, ahova mentek nem volt messze és szép volt így az esti fényekben megvilágítva, állt a főépületből kis üveges folyosóval összekötve az étterem részével. Az asztal előre lefoglalt volt. Bence udvariasan kinyitotta a kocsi majd az étterem ajtót, aztán a nő alá tolta a széket, Laura, nőnek érezte magát mellette.

Mivel a férfi kocsival volt, így egyikük sem ivott alkoholt, bután nézett volna ki, ha máris rendel egy vodka narancsot aztán vodkalehelettel folytatná a beszélgetést esetleg még kicsit be is csípne. Inkább almalét ittak. Evés közben nem igazán beszélgettek, a szokásos, jó a kaja, szép az étterem, a berendezés volt a téma. Mikor befejezték, belemelegedtek; úgy mesélték egymásnak életüket, mintha egy estébe kellene zsúfolni minden percük élményét. Elmesélték a nagyi sütijétől az autó kerekének defektjéig mindent mire emlékeztek mióta megszülettek, némely történeten könnyekig kacagtak, nem törődve az idő múlásával. A pincérek mellettük már pakolásztak, jelezve, hogy zárnának, de ugyan a világért sem zavarnák a párocskát. A főépületben voltak szobák, szállodaként üzemelt, felajánlotta a férfi, kivesz egy szobát, aztán ott folytatják ahol itt befejezték.

Laurának nem lett volna ellenére, de hű akart maradni a magának tett fogadalmának, többnek érezte magát és büszkének, minthogy odaadja magát az első alkalommal mi adódik, az az eset óta megváltozott, megtanulta nem mindig kell azt tenni ami a másiknak jó, mert úgysem amiatt fog megmaradni mellette egy férfi sem amiért odaadta magát az első vacsora után. Megköszönte a vacsorát és udvariasan megkérte Bencét vigye haza.
A férfi nem ellenkezett, nem nézett furcsán, nem változott meg a hangneme, ugyanolyan udvarias és tisztelettudó maradt. Hazavitte, kinyitotta az ajtót épp, mint a beszálláskor, és a kapuban búcsúztak el. Bence kezet csókolt Laurának - ami a nőnek felettébb nem megszokott volt- megkérve holnap reggel had vigye el reggelizni, aztán töltsék együtt a napot. Laura igent mondott.

Gyorsan ért a lakásába, minél előbb ágyban szeretett volna lenni, hamar elaludni, a lehető leggyorsabban legyen már reggel, érezni szerette volna a férfi közelségét, a társaságában lenni, hallani a hangját. Nem aludt el, bárhogy erőltette nem jött álom a szemére. A vacsorára tudott gondolni, Bence egyéniségére, teljesen elvarázsolta, várta már a reggelt, nagyon várta. A telefon hangjára ébredt, ezek szerint mégis sikerült elaludnia. Kiugrott az ágyból reggel van gondolattal a fejében, indult a zuhany alá. Ilyen tempóban talán nem is tusolt mostanában, pillanatok alatt elkészült. Felvett egy farmert és egy topot, semmi különleges, nincs smink. Míg várakozott, bevetette az ágyat, felhívta fiát, mint minden vasárnap reggel.
Befújta magát enyhe virágillatú parfümmel, kezében a telefon ami már rezgett is jelezve, hogy csengeni fog.

A kapuban várta, mint tegnap este. Laura elöljáróban megkérte, hogy időben érjenek haza, mert mennie kell a fiáért. Bence megértő volt, hiszen hozzá is járnak a gyermekei, ismeri ezt a helyzetet. Felvázolta a nap tervét, a lakásásán reggeliznek, majd lemennek a tópartra sétálni esetleg a kilátóba is felmehetnek, a nőnek tetszett az elhatározás, a férfi határozottsága, magabiztossága, hogy tud tervezni, nem csak elindulnak a nagyvilágba és lesz ami lesz.
A lakás arányos volt, egy ember számára sem kicsi, sem nagy, épp megfelelő, tiszta és rendezett, minden a helyén. A konyhában előkészítve a reggeli, ízléses emberre vallott a megterítés, imponált a nőnek.

Kellemes társalgással fogyasztották el reggelijüket, majd elindultak a tóhoz sétálni, ami nem volt messze a lakástól. A nap már kezdte melegíteni a levegőt, azonban a tó hideg párája még ott keveredett a levegőben. Bence átkarolta Laurát, egymás ritmusát átvéve ölelkezve, járták a tavat szegélyező kis utat., majd felmentek a kilátóba. Nem volt tériszonya egyiküknek sem, így teljesen a tetejére mentek s a széléről nézték a tó környékén sétáló, ugráló apró pontokat.
-Köszönöm, a szép hétvégét- mondta Laura, Bence szemébe nézve.
- Szívesen töltöm Veled az időm, jól érzem magam társaságodban- válaszolta a férfi s magához ölelte a nőt.

Ölelte, kissé szorította, magába szívta a nő illatát, hogy emlékezzen rá a következő könyvtári találkáig. Elengedte, de nem messzire, nehogy megszökjön, Laura szemébe nézett, éreztetni akarta a vágyat, az ajkak csókra éhes vágyát s sikerült, látta, Ajkuk egymásra vágyott, most nem szavakat kell használni. Lassan közeledtek egymáshoz, összeforrtak, lágy csók volt, alig-alig csak, amolyan lehet-e még kérdés volt benne. Lehetett, játszadoztak, élvezték egymás ízét, vibrált a levegő, megszűnt minden. Tér, idő semmi sem létezett, csak ők ketten a toronyban összeforrva. Mindkettejüket furcsa érzés járta át, nem olyan volt, mint a többinél ez több volt, nem puszta kaland, vagy csók, ez az érzés mélyebbről fakadt. Egy darabig még ölelkezve álltak, soha el nem engedlek ölelésben, aztán visszaindultak, kéz a kézben.

Bence hazavitte Laurát, a kapuban elváltak, véget ért a hétvége. Megegyeztek hétköznapi könyvtár találkák, kéthetente azonban egymás társaságát élvezik, kizárva a világot.
Forró csókkal váltak el, megadva egymásnak az egymásra vágyás örömét. Nem kell elsietniük semmit, előttük az élet, s lehet közös élet vár rájuk.