Kis tetem

Történetünk az 1920-as évek eljén, Csúrgón játszódik.Csendes, nyugodt szép kis környék volt.
Itt élt családjával, megértésben és szeretetben, Annna.Furcsa gyermek volt 12 éves kora ellenére meglehetősen komoly gondolkodású és megfontolt .Szüleinek minden kérését zokszó nélkül teljesítette....
Bár csak rossz lett volna ......bár csak engedetlen lett volna.......De ugyebár nem így volt.
Történetünk hősét egy napon édesanyja este fél 8kor tejért küldte....Anna számára nem volt terhelő az a mondat amit anyja intézett hozzá:
"Annuskám, légy oly szíves és hozd haza Gereniszéktől a tejet" Nem ő bármit szívesen megtett, hogy édesanyjának segítsen....Azon a napon különösen szomorú volt az asszony...Egykor aranyosan csillogó haja fakó lett, s vérvörös ajka haloványodni kezdett.A hangja....igen a hangja maradt csak a régi.Gyászban volt szegény Eszter asszony, édesapja eltávozott közülük.Másnap volt a temetés.
Anna ,fürge léptekkel indult el a megadott irányba...Mezítelen lábát eláztatta a nedves fü....
Megérkezett a tejes emberékhez.Illedelmesen, tisztelettudóan vette át a kis csomagot.A házi úr jóságosan mondta neki:
"Legközelebb, korábban gyere.Nézd!Látod azokat a sötét felhőket?Nagy viharra számíthatunk.Sötétedik fuss haza."
Anna így is tett.Félt az éjszakától.Kicsiny szíve hevesen megdobbant minden apró kis neszre.Gyermeki agyában különféle szörnyeket látott, amint az utcai padok mögül kiugorva kapkodnak utánna.Lépteit szaporázta....Légzése is hevesebbé vált...Beleborzongott a gondolatba hogy még a vihar is gyötrelembe taszítja.
Számára rettenetes döntést hozott:
A temetőn keresztűl indúlt el, hogy gyorsabban az otthon melegébe zárhassa magát.
Belépett a holtak birodalmába óvatosan, csendesen járt...Talán félelemből, talán tisztességből....Nos ezt nem tudhatjuk meg...Soha nem mondta el senkinek...
Pillantása a sírköveken futkározott.Egyszer csak....Valami reccsent a fák között....A Lány rémülettel vegyes kiváncsisággal a hang felé fordúlt.A bokrok közül a kis városka félbolondja lépett ki, akit senki sem vett komolyan....Bár ne így lett volna.Sietős, lendületes léptekkel elindúlt anna felé, akit ez megrémített s azonnal rohanni kezdett.A zihálás egyre fokozódott mögötte....kicsiny lábait olyan gyorsan szedte ahyogy csak tudta.........De a fű nedves volt.Egy pillanat műve volta az egész,s már a földön hasalt....abban a másodbercben, szorító ujjak kulcsolódtak vékony csuklójára.Az elmebeteg fickó arcát látta akkor amikor, az egy határozott rántással a legközelebbi sírköre lökte.
Anna tudta hogy baj van, de nem tudta mekkora horderejű a dolog....Tagjai a hidegtől és a rettegéstől reszkettek.A férfi teljes testsújával a testére nehezedett. A lány érezte az erősen alkohol szagú lehelletet.Segítséget akart hívni, de kiszáradt torkát szó el nem hagyta.A férfi durva mozdulatokk al lerrángatta róla a ruhát.Az zár ami anna torkát elzárta ebben a pillanatban feloldódott.Sikoltott ahogy a torkán kifért de hiába....Sehonnan nem érkezett.A kétségbeesett tiltakozás,karmolás, és rugdalózás nem segitett.A férfi erőszakkal magáévá tette a gyermeket.Szörnyen mocskos dolgot művelt azzal a tiszta teremtéssel.Amikor végzett, Anna megbomolva zokogott. A harcot feladta....Tudta hogy nincs esélye az erős karokkal szemben.A "férfi"(akit jobb szó hijján nevezek így) erős ujjaival a lány torka felé kapott.Anna hörgött dobálta magát,de ez már nem menthette meg.Másnap regge eszívfacsaró látványt nyújtott ahogy a gyászoló anya gyermeke holtteste helett hisztérikusan zokogott.A kislányt nagyapja frissen kiásott sírjában találták meg.Szeme halovány volt , teste már kékűlt, s arca az utolsó félelmét tükrözte.........
Eszter asszony összeroppant.Elvesztette apját és leányát is.A temetésen, nem sírt....Az Ő gyásza mélyebb volt annál.A férfit nem bűntették meg.
Ez egy valóban megtörtént eset.Még a nagymamám mesélte nekem.Így képzeli el ezt a szomorú esetet egy 17 éves lány.