- Kicsi vagyok még nem értem-

Gyerek vagyok. Kicsi még az élet dolgaihoz, de már láttam mi az a fájdalom, ami az élettel jár. Apukám, és Anyukám szerették egymást régen, azt hiszem, mivel én megszülettem. Vagy ez a két dolog nem függ össze? Igen én még kicsi vagyok, nem értem.
Nem értem miért van, hogy szerették egymást valamikor, ma pedig minden másképpen van.
Összevesztek. Anya azt mondja, Apa sokat dolgozik, nincs ideje ránk. Nincs ideje arra, akiket szeret? Nem értem, hiszen én még kicsi vagyok. Apa azt mondja dolgozni kell, mert most kell mindent megteremteni, hogy később meg legyen mindenünk. Már nagyobb vagyok. Öt éves. Anyáék nem veszekednek, csend van . Nem beszélnek. Miért? Amikor még nem voltam akkor nem így éltek. Én vagyok a hibás? Miattam van?

Szeretnek engem. Tudom. Elköltöztünk Anyával. Máshoz. Anya Szerelmes. Másba. Apa ott maradt egyedül, de legalább mindene megvan-mondta Anya. Mert eddig dolgozott hát élvezze a gyümölcsét. De mire minden meglett, elhidegültek egymástól. Idegenek lettek egymás számára.
Apa is szerelmes, másba.
Külön élünk. Jó fej az Anya barátja, de hiányzik Apa. Sirok. Hisztizek. Utálom Anyát. Vissza akarok menni oda, a mi házunkba. Apa eljött értem egy napot kettesben leszünk. Csak ennyit, mert Apa dolgozik, és nem ér rá. Azt mondja, azért még szeret.
Anyával vagyok. Szeretem, mert megpróbál mindent megadni nekem, úgy, mint ott régen. A házunkban.

Most Apa jön értem megint. Már alig várom. Egy nap megint, de jön értem, hogy velem legyen.
Eltelt. Voltunk Apával az Állatkertben. Régen miért nem mentünk? Nem értem. Anyához vissza kell mennem. Utálom Anyát. Hisztizek. Sírok. Nem eszek semmit. Utálom Anyát. Látom Anya szenved, és sajnál. Tudja, hogy hiányzik Apa.
Apa úgy dönt , inkább nála lakjak. Hurrá. Apa. Apa.
Anya sír. Nem enged.
Apa értem jön megint. Egy hétvége. Én hisztizek sírok, könyörgök, mert vele akarok maradni. Anya megengedi, hogy maradjak még egy pár napot, hiszen nyár van, belefér. Apa nem enged vissza Anyához. De miért? Hiszen dolgozik, és én a Nagyival vagyok. Sírok hisztizek, hiányzik Anya. Az Anyukám eljött, nem vitt magával sehová. Vissza jött hozzánk, mert azt mondja nem bírja nélkülem. Szeret engem az Anyukám.

Hurrá. Anya, Apa ismét együtt. De mi történik?. Csend van. Mindig ez a csend. Miért nem beszélgetnek? Miért nem szeretik egymást? Anyukám miért nem boldog? Apukám miért nem szól? Nem értem. Csak miattam vannak itt?
Csak miattam lakunk együtt? Mert hisztiztem, mert sírtam, mert mind kettőt szeretem? Ugye változik majd az életünk? Ugye jó lesz majd minden? Ugye szeretik majd még egymást?
- Kicsi vagyok nem értem.
Mi történt?
Mind ketten mást szeretnek?
Együtt vannak velem, akkor hogy lehetséges ez?
-kicsi vagyok nem értem-
De ha felnövök, talán ezt is megértem.