KF07 - Karmazsin Folyó: Hetedik fejezet

FIGYELMEZTETÉS:

A regényben fellelhetők részletesen taglalt EROTIKUS, ERŐSZAKOS, KÖZERKÖLCSÖT SÉRTŐ részek, elolvasása csak 18 éven felülieknek ajánlott.



Hetedik fejezet
(lektorált változat)



Angela boldog volt, hogy Anita, a kislány a 78-as lakosztályból nevet adott neki. És ráadásul milyen szépet! Angela, a 21. genonővér. Vidáman tipegett fel a parancsnok irodájához. A recepciónál egy úr megállította, és megkérdezte, mi járatban van odafent.
–A parancsnok-asszonynak hoztam üzenetet a 78-as szobából.
–Ms. Sarah Malcolm jelenleg nagyon elfoglalt. Azt mondta, senkit ne engedjek be az irodába.
–Értem. Akkor hagyhatok neki üzenetet?
–Természetesen. Parancsoljon, itt van papír és toll, írja meg jelentésként.
–Rendben. Köszönöm.
Angela elvette a felkínált eszközöket, és gyorsan, de tökéletes betűvetéssel leírta Anita Daybreak üzenetét. Épp, amikor befejezte, rontott ki az irodából a parancsnok:
–A pokolba, hol késik az a kávé!?
–Nem tudom, asszonyom…
–Mi az, hogy nem tudja? Még át kell olvasnom egy rakás jelentést a gyermekekről, akiket begyűjtöttünk! – emelte az égbe a kezét, majd észrevette a fecnit szorongatva álldogáló nővért:
–Ez meg mit akar?
–A 78-as üzent Önnek rajta keresztül – felelte a férfi.
–A kishölgy neve Anita Daybreak, és…
–Üzenet… Méghogy üzenet… Add ide! – tépte ki Angela kezéből az írást a parancsnok – Legalább nem egy újabb „jelentés”, hogy mit vettek fel a biztonsági kamerák.
A nő elkezdte olvasni a sorokat, és először döbbenet, majd harag ült ki az arcára:
–Mi az, hogy dezertált!?
–Ha jól tudom, asszonyom, az az, amikor… – kezdte a nővér, de Sarah rárivallt:
–Nagyon jól tudom, hogy az mit jelent!!
–B-bocsánat, asszonyom, nem aka…
–A pokolba már! Állítom, hogy annak a debil Arina Foxxnak a seggnyalója, aki a 104-es cellában ül! Jó, hogy nem egyből a Konrad 9-cel jön, meg azzal, hogy hogyan kurválkodott!

–Elnézést, Ms. Sarah, de Anita kisasszony gondolatai jóval érettebbek, mint…
–Nagy ívből teszek rá, hogy mit gondol! Ez az egész rehab-program egy nagy baromság! Minden második kölökről kiderül, hogy vagy megrögzött pacifista, vagy elmebeteg, vagy az ellenséghez tartozik, de mi azért persze megpróbáljuk átnevelni, meg szabadon engedjük, hogy hadd lopjon el minden hadititkot, ha akar…
–Kérem, parancsnok… – kezdte óvatosan Angela – ne idegesítse magát annyira… Árt az egészségének…
–Az egész kurva rendszer árt az egészségemnek, a fenébe is!! – üvöltött rákvörös fejjel a nő – Maga meg törődjön azzal, akire ráállították: ezzel az… Anitával! Ha van lába, akkor nyugodtan körbejárhatja a bázist, sőt, ha akarja, még megnézheti ennek az Arinának a vallatását is!
–Igenis, asszonyom…
Az iroda fém ajtaja halk szisszenéssel a helyére csúszott, és odabentről csapkolódás hallatszott.
–Ezt jól megcsináltad, 21-es.
–A nevem Angela.
–Hogy mondtad?
–A nevem: Angela. Anita Daybreak adta nekem.
–Mindegy, akkor sem jókor jöttél. Most egész éjjel tombolni fog. Minden alkalommal erről az Arina Foxxról óbégat… Komolyan, szerintem kezd megőrülni…
–Sajnos pszichológiai képesítést még nem kaptam. De lehetséges, hogy 15 vagy 16 tudna megoldást a problémára.
–Kösz, 21-es… vagyis Angela, szerintem nem szükséges.
–Ahogy gondolja. Ha megbocsát…
–Menj csak, menj!
–Amennyiben a kávé félúton elakadt, kérem, hívjon a 421-es hívószámon, és felhozom.
–Rendben, máris utána nézek.

Vipera leemelte szeméről a távcsövet:
–Ott dekkol a motor, egy szikla mögött. Valamivel távolabb egy rakat katona kukkolja a horizontot. Az egyik épp engem néz. Bassza meg – elmosolyodott, és integetni kezdett. A katona az őrposzton beszólt a központnak.
–Ennyit a csendes behatolásról – mordult fel Ron.
–Arinát valószínűleg elkapták. Jobb esetben nem vallatják, hanem cellában rohad.
–Ki kell szednünk onnan – felelte komoran Jetta.
–Terved is van? – kérdezte Ottó – mert anélkül gyakorlatilag csak melléköltözni tudunk.
–Az… nincs. De nem tudom elhinni, hogy Arina olyan ostoba volt, hogy elkapták. Biztos van valami terve, és annak a része az is, hogy…
–Szerintem csak egyszerűen meghibbant – felelte Vipera gúnyos félmosolyra húzva a száját.
–Mindenesetre furcsa – vetette oda Markinson.
–Az.

A kérdéses fogoly, Arina Foxx úgy látta, hogy Mr. Stanford nem óhajtja visszaadni neki a Karmazsin Folyót. Pedig ő próbálta békésebb úton lerendezni a dolgot. Most már csak egyetlen út maradt a számára: kitör.
Kézfejének csontjai hangosan megroppantak, ahogyan kiugrasztotta őket a helyükről, hogy megszabaduljon a bilincstől, majd újabb hangos roppanással a helyére tette őket. Ezt már az akadémián is irigyelték tőle. A rács se volt sokkal nehezebb. Az őr a déli etetés miatt odaállt, és betolta alul az ételt. A bilincs persze pont homlokon találta.
Máris volt egy pisztolya, egy sokkolója és egy azonosító-kártyája. A ruha sajnos szűk volt mellben. Ha lett volna más fogoly is a táborban, azokat is kiengedi, hogy a káoszban könnyebben kereket oldjon.

–Hoppá! A kicsi lány megindult! – kiáltott fel Vipera egy kaján vigyor kíséretében – Villognak a riadófények.

–Figyelem! Egy fogoly szökésben a Kappa 19-es területen – mondta be a női géphang.
Angela éppen bevetette a mindenáron sétálni akaró Nitty ágyát:
–Te jó ég! Ez biztos az az Arina nevű, az a háborodott, aki miatt Sarah parancsnok annyit idegeskedett!
–Arina?
–Igen, Arina Foxx! Ms. Malcolm nagyon dühös volt, és azt mondta, hogy biztos te is hozzá tartozol azért, amiket írtál.
–Arina Foxx… Angela, most azonnal indulnunk kell.
–Így, egy szál pendelyben? A hideg folyosón így megfázhat…
–Vagy megfázom, vagy meghalunk. Szerintem az előbbit hamarabb kiheverem.
–Meghalni?? – meresztette szemeit Angela.
–A parancsnokod nem is járt olyan messze az igazságtól!
–Arina Foxx tényleg hibbant?
–Távolról sem! De valóban ő a… volt felettesem! És ahogyan én ismerem, ennek a bázisnak úgy, ahogy van, befellegzett…
–Te jó ég! Azonnal közlöm nyílt frekvencián, hogy kritikus a szituáció, és a civileket menekítsék ki!
–Elég, ha minden hangosbemondón bemondod, hogy a civileket biztonságba kell helyezni. Akkor Arina is tudni fog róluk, és körültekintőbb lesz.
–Reméljük, hogy úgy lesz, ahogy gondolod…

–Ideje behatolnunk! – biccentett Vipera – nemsokára tetőzik a káosz, és akkor meg tudjuk fejelni még egy nagyságrenddel.
–Rendben – felelte a Dingó – Utánam! Roham!
És a motorok megindultak.

Ezalatt a táborban Patak töviről-hegyire elmesélte Ryanával folytatott beszélgetését, és annak a tanulságát:
–Szerintem neked is beszélni kéne Dianával. Megmondani neki, hogy szereted!
–De azt sem tudom, hol van!
–Hát távolodj el a többiektől, mondjuk arrafelé, amerről jöttünk, és biztos vagyok benne, hogy megérti a jelet, mert a távolból folyton téged figyel…
–Akkor most pattanjak motorra, és…
–Szó sem lehet róla! Még nem teljesen ép a karod – csóválta a fejét Janet.
Skorpió eleresztette a füle mellett, és már fel is ugrott a járgányra, majd elstartolt.
–Ez kezd errefelé szokássá válni – húzta a száját Valkűr. Ryana némán biccentett.

–A bázis épsége veszélyben forog. Megkérek minden civilt, hogy az épületet szíveskedjenek elhagyni. Köszönjük.
–Civilek? – tette fel a kérdést Arina – Akkor majd óvatosan kell lerombolnom a dolgokat… Ez biztos annak a Stanfordnak a műve. De hol van az a labor, ahol a Karm…
Arina gondolatmenetét egy robbanás keltette remegés törte meg. – Ezek biztos a többiek! Ideje volt… – gondolta, majd a szeme sarkából lelőtt két őrt, akik megjelentek egy átjáróban.

–Figyelem! Egy fogoly szökésben a Kappa 15-ös területen.
–Kappa 15? Az tudod, merre van? – kérdezte Nitty Angelát.
–A laborok környékén. Miért?
–Lehet, hogy a laborban van valamilyen vegyi-anyag, és azt akarja szélnek ereszteni!
–Te jóságos ég! – hüledezett a nővér.
–Csak arra a részlegre le tudod korlátozni az üzenetet?
–Igen, de…
–Akkor csináld!
–I-igenis…
–És ezúttal én fogok beszélni.

–Arina?
A nő a hang hallatán ledermedt. „Nitty?”
–Én vagyok az, Nitty… Nehogy kieressz valami vegyi-anyagot, mert több száz civil van az épületben! És… Úristen! Ki lövöldöz itt?! Jézusom! Most mennem kell, mert valaki más is megtámadta a bázist…
Nitty? Mit keres ez itt? – villant át a nő agyán, majd gyorsan lelőtt két embert. Az egyiket csak utólag vette észre, hogy egy tudós volt. – A pokolba, Nitty!
Ösztönösen kereste az utat a bázisban, egyáltalán nem hagyatkozott a logikájára. Befordult jobbra az egyik folyosón, aztán balra, amikor az véget ért. Újabb katonákat lőtt le. Ezek már többnyire páncélban voltak, de még így is el tudta találni a gyengepontjukat. Átvágott egy irodán. Érezte: már közel kell járjon. Hirtelen beért egy terembe, aminek a közepén ott állt Ő. A Karmazsin Folyó. A legpusztítóbb szervopáncél, amit az EFL valaha is gyártott: hét méter magas humanoid gépmonstrum, a legfejlettebb páncélzattal, és lézerfegyverekkel felszerelve. Kissé lekopott róla a festék, de még bőven terepszínű volt. Az embernél is nagyobb, ovális ablak mögött égtek a stand-by ledek. Az egész gépezet olyan volt egy kicsit, mintha egy bálnának levágták volna a farkát, és karokat, meg lábakat tettek volna rá, a karjaira pedig ágyúkat.
–Nyit! – Vakkantotta el magát Arina, és beugrott a pilótafülkébe.
Könyörgök, működj! – nyögött fel a nő – És az én agyamat ne süsd ki!

Ron és a többiek gránátokat dobáltak. Minden harmadik sarok mögé egyet. Bár az egész akció őrültségnek tűnt, a nem létező terv szerint haladtak a dolgok. Az őrök teljesen össze voltak zavarodva, és sorra estek áldozatul a rutinos fosztogatóknak.
Vipera hihetetlenül kitekeredett módon kúszott a mennyezet minden lehetséges kiszögellésébe kapaszkodva. Általában a robbanások kavarta porfelhőn mászott keresztül, és csak a némuló fegyverek jelezték útját. Kimondottan élvezte a dolgot. Rég volt alkalma ilyen helyen gyilkolni, és most kielégítette vérszomját.
Rover üvöltve rontott be egy nagyobb terembe, és mindent végigkaszált gépkarabélyával. Pár golyó ugyan átment a másik karján, de ilyen apróságokkal ráért később is foglalkozni.
Gyorsan fedezékbe vonult, és onnan előugorva eresztette el a második sorozatot, immáron az őt követő csapat támogatásával. A vér gyakorlatilag ömlött mindenhonnan.

Sarah Malcolm iszonyatosat káromkodva rontott ki az ajtón, és halálra rémítette a pisztolyt szorongató recepcióst:
–Hogy minden tetves katona helyett én kell elvégezzem a piszkos munkát!
–A-asszonyom…?
–Most lemegyek, és szétbaszom a seggét pár nemkívánatos, kibaszott kurvának! – bömbölt torkaszakadtából a nő, majd megszállott élccel a hangjában suttogva folytatta – Addig kérem, fogadja a beérkező üzeneteket.
–I-igenis…
Kitaposom a belét! Kivágom a szívét! A saját kitépett zsigereivel fojtom meg azt a szukát! – csikorgatta a parancsnok a fogait, és kikapta egy katona kezéből a Crusader sörétes puskát. A fiú pislogott kettőt, de látva a nő állapotát inkább nem szólt semmit, hanem elővette a pisztolyt.

A gép rendszerei sorban feléledtek, Arina agyában pedig helyükre kerültek a gondolatok. – A fenébe, nem gondoltam, hogy ez ilyen fárasztó… – sóhajtott fel megkönnyebbülten, majd lassan felállította a monstrumot. Az idegi kapcsolat kifogástalanul működött. Kezei rásimultak a támaszkodók tűzgombjaira. Gyorsan lekért egy listát a fegyverekről: minden, ami a reaktorról ment, működött, de a többi nem volt betárazva.
Óvatosan megfordult, és körülnézett. Csak egy lehetséges kijárat volt: egy nagy, páncélozott hangárkapu. Körülnézett, hogy hol talál hozzá nyitószerkezetet, de az egyetlen lehetséges hely egy – a mennyezethez igazodó – irányítószoba volt, így jobbnak látta erővel megoldani a helyzetet. Élesítette a lézereket, és elkezdte összpontosított tűzerővel átvágni a fémet.

Nitty és Angela ezalatt a katonák segítségével lejutottak a földszintre, az egyik kijárat közelébe. Ahogy befordultak egy sarkon, valami fémesen koppanva eléjük esett.
–Gránát! – kiáltotta a lány, és minden erejével hátraugrott, magával rántva a nőt is. Fájdalmasan értek földet, és a repeszek végigszántották testüket. A következő pillanatban golyók kezdtek záporozni, és egy kiáltás harsant:
–Állj!! Mondom: tüzet szüntess!!! Civilek!!

Rover lassan leeresztette a gépfegyvert. Csak egy nő jajgatását lehetett hallani. Vipera két test fölött állt. Az egyik valami ápolónőnek tűnt, a másik pedig…
–Ez az a kiscsaj, a kereskedőtől!
Jetta úgy lőtt ki, mint a nyíl. Gyorsan felkapta a lányt, és felemelte:
–Nitty! Nitty, jól vagy? Mi történt? Mondj valamit!
A lány nem válaszolt, csak fátyolos tekintettel nézett. De legalább élt.
–J-jól van? – kérdezte remegő hangon a földön vergődő nő.
–Azt hiszem – felelte Jetta – De azonnal ki kell vinnem innen!
–Rendben… – hunyta le a szemét Angela, majd köhögni kezdett a felkavarodott portól.
Vipera nem mondott, nem kérdezett, hanem a vállára vette, és elindult kifelé. A többiek döbbenten nézték a jelenetet, majd begurult közéjük egy másik gránát…

A nagy ajtó hatalmasat döndülve ugrott ki a helyéről. Arina kilépett a szabad ég alá. Egy nagy arénában volt. Valószínűleg itt akarták letesztelni a robot képességeit. – Na lássuk, mit tudsz! – vigyorodott el kajánul a nő, majd ugrott egyet, és elkapta az egyik betonfal peremét, ami hatalmas roppanással zúzódott be addig a pontig, amíg nem volt vasmerevítő.
Akrobatikus kecsességgel billentette át a Karmazsin Folyó robosztus testét, és a peremen megállva felegyenesedett. Körben tankok álltak, és azonnal tüzet is nyitottak rá. Gyors mozdulattal leguggolt, és a tetőket bezúzva oldalra vetődött, egy lakónegyed földszintjén landolva.
Civilek! – Villant át az agyán, és azonnal kiugrott. De már késő volt: a rakéták és ágyúlövedékek szétbombázták a helyet. Reflexből szitává lőtt két harckocsit, mielőtt elkenődött egy adag generátort temetve maga alá. Természetesen mindenütt elment az áram, és Arina kezdte úgy érezni, hogy – ha van valahol egy hely, ahol civileket ápolnak itt, akkor…
A robbanás félredobta a hatalmas géptestet. Egy siklóhajó úgy döntött, megpróbálja lebombázni. Arina szinte figyelemre sem méltatva lőtte ki azon az irányítótornyon keresztül, ami mögé elbújt.

Rover véres testén katonák tapostak át, és lőttek mindenre, ami mozog. Az egész falka kénytelen volt Vipera és Jetta nyomába eredni. Fájt nekik társuk elvesztése, de jobb dolguk is akadt hirtelenjében, mint gyászolni.
A motorok sajnos nem annál a bejáratnál álltak, amelyiknél kijöttek, ezért majdhogynem odáig futottak. Egyszer kellett csak megtorpanjanak, amikor egy hatalmas, lángoló roncs csapódott be eléjük.
Arina – futott át Jetta agyán – Figyelj már, az istenért!

Sarah képébe egy meleg fuvallat érkezett, amit forró üvegdarabok és égett cafatok zápora követett. Elkésett. A nő – az az Arina Foxx – úgy tűnik, mindent megtesz, hogy porig rombolja a bázist. Felvonszolta a sült vértől bűzlő lépcsőn a rakétavetőt, és beletárazott egy robbanófejet:
–Ezt kapd ki, te kurva… – pillantott a torony romjain keresztül az Urielre a parancsnok, majd becélozta a robotot, és tüzelt.

Arina kijelzőjén megvillant valami. Azonnal irányt változtatott, és a töltet tíz centire a fülkétől száguldott tovább.
Ekkor megpillantotta Sarah Malcolmot, fekete egyenruhájában, RPG-vel a kezében.
–Gyorsan ráfordította a célzót, megvárta, míg a nő pániszerűen elvetődik, és egy nyalábbal hatástalanította a fegyvert. Úgy döntött, ennek most elkapja a grabancát. Egy irtózatos sújtással kettészelte az épület felső szintjét, hogy a nő ne tudjon tovább menekülni, majd sorban elkezdte leszedegetni a tető darabkáit.

Jetta motorra pattant, és még visszapillantott, hogy életében először megláthassa a Karmazsin Folyót. A pusztító szervopáncélt, melynek generátora könnyedén ellátta mind a hat lézerágyút. – Mi a frászt csinál ez!? – kérdezte magától, majd megrázta a fejét, és meghúzta a gázkart.
Menetközben felzárkózott hozzá Vipera, majd végigmérte őt és Nittyt is.
–Nem gondoltam, hogy itt találunk rá – jegyezte meg.
–Hogyhogy elhoztad azt a másikat is? – kérdezte Jetta az utat figyelve.
–Ezt? – bökött hátra a fejével Vipera – Az utolsó eszméletben töltött percében is a kiscsajjal törődött. Rossz ember nem lehet.

Sarah halálfélelmében utolsó mentsvárába kapaszkodott: egy kézigránátba. A monstrum végtelenül gyengéden felcsippentette az ujjai közé, és kiemelte. A nő hirtelen mozdulattal behajította a gránátot a kar egyik nyílásába, ami hangosan kongott egy darabig, majd halk puffanással földet ért. A detonációtól ugyan a gépezet egyensúlya megbomlott, de gyorsan visszanyerte, az egyik láb hátratételével.
A robot hangosbemondói bekapcsoltak, és Arina hangja jött ki rajtuk:
–Szép próbálkozás, Miss Malcolm! Remélem, azért nem haragszik nagyon, hogy nem sikerült.
A nő nem válaszolt, csak előkapott egy pisztolyt a háta mögül, és tüzet nyitott a szélvédőre. A golyók gyakorlatilag megkarcolni is alig tudták a kemény fém-plexi ötvözetet. Mikor kiürült a tár, jutott csak eszébe, hogy az utolsó golyót magának szánta, végső esetre. Elkeseredetten vágta az üveghez a fegyvert, ami erőtlenül pattant le róla.
–Dögölj meg, te szuka!! Rohadj meg a pokolban!!! Gyűlöllek!!! – üvöltötte torkaszakadtából.
Arina csak mosolygott, aztán szabad kezével szétlőtte az utolsó két tankot, és elindult a motorosokat burkoló porfelhő irányába.