Két hét és annyi 3

Ez nem helyes.

Egész éjjel forgolódtam, valamiért képtelen vagyok idegen helyen aludni. Azt képzeltem, hogy a szekrényből kifog jönni valami vérbeli japán horror karakter, vagy tapsolni fog a szekrénybe mint a Démonok között-ben, vagy ott fog állni az ajtóban és engem fog nézni. Gyerekként ilyenkor mindig átmentem anyához, és vele aludtam, kamaszként meg fiúknál aludtam, így tudtam, hogy nem fog jönni. De most nincs kihez hozzábújnom, bár megfordult a fejemben, hogy átmegyek Rukihoz, hogy ott aludhassak, de azzal igazából tálcán kínáltam volna magamat. Főleg, hogy pizsamák terén nem voltam túl gyerekes – mint minden másban – kedveltem a „szexis” fehérneműket, így aztán biztos, hogy feléledt volna a fantáziája.

Reggel egy férfi hangra keltem, aki simogatja az arcomat. Hirtelen felugrottam ijedtségemben, mivel nem volt ismert a környezet, így elfogott a rémület.

- Nyugi, csak én vagyok, szólni akartam, hogy főztem kávét, és ha gondolod gyere ki. - nézz rám Ruki meglepetten, őt is váratlanul érte az ijedtségem. - Rosszul aludtál?
- Nagyon. Nem tudok másnál aludni, az igazat megvallva féltem... - valltam be őszintén, bár a kiejtés után már meg is bántam. Ruki kinevetett.
- Mégis mitől féltél? A mumustól? - még mindig nevetett rajtam.
- Tudod nálunk nagy hagyománya volt az idióta horror filmjeiteknek a nézése, és féltem, hogy kiugrik valahonnan az átokból a csaj. - félig kiabálva mondtam, reggel nem igazán van még hangom.
- Az átok gyenge, nem láttál még igazi japán horror filmet. - Itt valami eldurrant nálam, képtelen vagyok elfogadni ha valaki gyávának nevezz.
- Tényleg? Akkor nézzünk meg egyet. - mondom neki céltudatosan, és határozottan. Én nem vagyok félős (de egyébként az vagyok, csak próbálom mások előtt titkolni).
- Hát ha ragaszkodsz hozzá, megnézek veled egyet. - mondta, majd megindult az ajtó felé, de a küszöbnél megállt. - De ha ma éjszaka is félsz, átjöhetsz hozzám, és megvédelek nyuszika. - ezzel becsukta az ajtót.

Nyuszika? Nyuszika? Én nem vagyok nyuszika, nem félek semmitől – na jó, kurvára félek, még az árnyékomtól is, 19 évesen még mindig micimackós az ágynemű huzatom. De ő ezt nem tudja, szóval nem vagyok nyuszika, főleg nem neki.

Elindultam kifelé a szobámból, át a nappalin, és oda álltam a kávéfőző elé, hogy töltsek magamnak az isteni nedűből, aminek mind a mai napig szar íze van. Nem tudom, hogy lehet ezt szeretettel inni, csak azért iszom, hogy felkeljek, és hogy, ne kelljen a taurinnal gazdagított hányadékot innom. Telenyomtam cukorral, és tejjel – ahogy szoktam, hogy ne legyen kávé íze, majd leültem Ruki mellé a kanapéra. A dohányzó asztal tele volt papírokkal, néhány japánul, néhány pedig angolul, vagy épp keverve.
- Gyújts rá, ott az asztal végében a cigim. - mondja, közben rám se, annyira lefoglalja a szövegeket olvasása.
- Tiszta zavart vagy. - fordulok felé miután rágyújtottam – Valami gond van?
- Hát van egy szöveg, ami nekem nagyon tetszik témában, de valahogy a megvalósítása nem lett olyan amilyet szerettem volna.
- Megnézhetem? - végre valahára lehet, hogy érvényesíteni tudom a versimádatomat, és tudok valakinek érdemben segíteni.
- Persze, miért is ne. - nézz rám könnyelműen, azt gondolja, hogy közöm sincs a szövegekhez. Na most majd rájön.
- Elmondod mi az ami nem tetszik?
- Hát ez a sor: „Csak a fájdalom visszhangzik/Ebben a szobában./Felnyitom szemem s rád nézek,/Rád, ki valahogy ismerősnek tűnik./Vajon miért nem érzem, hogy ismerlek? - olvassa fel nekem angolul, közben néha gondolkozik, hogy fejezze ki magát. - De nekem ez így nem tetszik. Az utolsó sor gagyi. Annyira sablonos, nem tudok hozzá mást írni.
- Mit gondolsz ahhoz, hogy „vajon miért érzek nyugtalanságot szívemben?”, szerintem ez elég lehangoló. - ahogy kimondtam, felcsillant a szeme, kihúzta a saját sorát, majd hozzá írta az általam kimondott mondatot. Felnézett rám, két keze közé fogta az arcomat, majd egy puszit nyomott az egyik oldalra. Finoman adta, lágyan, nem úgy ahogy egy köszöntést fejeznek ki, egy cuppantóssal, hanem egy érzékit adott. A szemembe nézett – úgy ahogy tegnap este is.
- Köszönöm. Sokat segítettél. - elengedte az arcomat, majd újra belemerült a szövegeibe. Én meg ott ültem mellette megdermedve, annyira váratlanul ért a gesztusa. Az arcom bizsergett, és nem se tudnám fogalmazni ezt az érzést. Olyan izgalom járt át, mint még soha, még akkor sem amikor először csókolóztam.

Valamit nagyon tudd.

Jobbnak találtam inkább otthagyni őt, elnyomtam a cigimet, a mosogató gépbe raktam a bögrét, és elvonultam a szobámba. Annyira felkavart az előbbi, hogy alig bírtam megnyugodni. Vergődtem az ágyban, fel-alá járkáltam a szobában, és közben próbáltam rájönni, hogy mégis hogy tudd ilyenek kiváltani belőlem. Soha senkitől nem jöttem ilyen extázisba, képtelenség hogy pont egy tőlem 10 évvel idősebb férfi váltsa ki ezt belőlem. Bassza meg, tíz évvel idősebb. Mikor én leszek 29, az életem csúcspontján, ő már majdnem negyven lesz. Bár igaz, a férfiaknál az a legjobb kor, elvégre Johnny Depp is negyven után lett egy isten. Meg Brad Pitt. Meg Di Caprio. Jézusom egyáltalán miért gondolkozok ilyeneken? Ő egy eltökélt, ambiciózus férfi, én meg egy átlagos lány, akit még az egyetemre se vettek fel. Nem is vagyunk egy súlycsoportba. Még ha össze is jönnék vele, Heath tutira szívinfarktust kapna, és tényleg beváltaná az ígéretét a kasztrálásról, meg a zárdáról. Te jó ég, egy zárda leélni az életemet, hogy egyezhetett ebbe bele anya? És mi van ha Ruki az igazi, akkor itt kellesz élnem Japánban, összefogunk házasodni, és keverék gyerekeket fogok neki szülni. Bár igaz, itt a gyerekeimnek nagy jövője lenne, elvégre az oktatásuk nagyon jó.... MIÉRT GONDOLKOZOK EZEN? TE JÓISTEN.

Inkább elmentem lezuhanyozni, hogy kiseperjen a fél-japán fél-magyar gyerekeinket a fejemből, és inkább magammal foglalkozzak. Mire levetkőztem jutott eszembe, hogy nem hoztam be magammal tusfürdőt. Semmi kedvem nem volt újra előröl kezdeni az egészet, vissza a farmert, a melltartót meg mindent. Inkább magamra csavartam a törülközőmet, és – gondoltam magamba – jól kifutok innen, be a szobába és vissza. Ruki úgyis bele van mélyülve a buzi papírjaiba, észre se fogja venni, hogy mit csinálok. Amikor bejöttem akkor se nézett rám, szóval most se fog. Gyorsan kinyitottam az ajtót, neki indultam az ideiglenes szobámban, de útközben vette észre, hogy Ruki nem a helyén ül, hanem a kanapé mellett áll, egy cigivel a kezében, és kikerekedett szemekkel bámul rám. Egyből elöntött a vörösség, gyorsan beszaladtam a szobámba, felkaptam a tusfürdőt, és amilyen gyorsan csak tudtam visszaszaladtam – rá se nézve Rukira.

Amilyen hosszúra csak lehetett, olyan hosszúra nyújtottam a zuhanyzást. Már háromszor kimostam a hajamat, kétszer balzsamoztam be, négyszer tusoltam le a testemet, leborotváltam magamat mindenhol, de még ekkor is a torkomban dobogott a szívem. Hogy éghettem be ennyire? Most mit fog hozzám szólni? De mit tehetnék, egyszer ki kell innen jönnöm. Megtörülköztem, felöltöztem és nagy lélegzetet véve kinyitottam az ajtót.
- Légy szíves ne csinálj ilyet, 8 hónapja nem voltam nővel, és nem akarok meztelen női testeket láttni, ahogy elsuhannak a lakásomban. - mondja felemelt hanggal, az ajtónak támaszkodva. Visszaindult a kanapéja felé, meg se várva, hogy reagáljak neki valamit. Jobbnak láttam bemenni a szobámba,és elásni magamat jó mélyre, vagy legalább egy kis ciánt bevenni, de amint kinyitottam az ajtót még mondott nekem valamit.
- Egyébként, nagyon szépek a lábaid.- mosolyog közben, majd újra a papírjaira figyel.

Teljesen vörös voltam, alig tudtam megnyugodni. Inkább ledőltem egy kicsit az ágyra, de nagyon gyorsan elaludtam – mivel éjjel alig aludhattam valamit.

Pár óra múlva – nekem perceknek tűntek – felébresztett Ruki.
- Nem tudom, hogyáll-e még az ígéreted, de én éhes vagyok, szóval sanszos, hogy máskor fogod nekem bemutatni a tudásodat. Készülj el, elmegyünk vacsorázni. - mondta, és úgy mint reggel, most is elkezdte simogatni az arcomat. Úgy látszik már nem haragszik a zuhanyzós incidens miatt.

Felkeltem, konstatáltam, hogy elaludtam a hajamat, így oda a göndörsége, szóval kénytelen vagyok kivasalni. Mindig is ez adta az egyediségemet – derékig érő hullámos sötét barna haj. Egy félórán keresztül vasaltam Ruki hajvasalójával, ami valami elképesztően profi volt, majd elmentem átöltözni. Felvettem egy fekete testhez-állós, mély kivágású hosszú ujjút, egy átlag farmert, és az új vans era-mat. Ruki már réges-rég kész volt, csak rám várt. Elhagytuk a lakást, majd a parkolóban megálltunk a kocsija mellett. Neki egy audija volt, a legújabb, gyönyörű fényes volt, belül még új autó illatta volt. Ruki kedves volt, nem haragudott már rám, szóval megkérdeztem az étteremben azt, amire már kíváncsi voltam.
- Éééés, hogyhogy nem szexeltél már 8 hónapja? - mint akiben megállt az ütő, olyan arcot vágott, kicsit habozott a válasz adással.
- Hát, tudod én nem szoktam minden jött-ment lányt megdugni, igazából csak azt szoktam aki különleges a számomra.
- Szóval én különleges vagyok. - vágtam rá meggondolatlanul.
- Miből gondolod, hogy az vagy? - kérdezte tőlem meglepetten.
- Azt mondtad hogy csak a különlegesek jöhetnek szóba. Amikor pedig kijöttem a fürdőből utaltál arra, hogy vonzónak tartasz, mivel ha nem lennék a számodra az, akkor nem is érdekelne ha meztelenül járkálnék előtted.. Ergó én különleges vagyok, mert nem bírsz magaddal. - fejtettem ki neki okfejtésemet, még sosem éreztem magamba ennyi önbizalmat, és őszintén kíváncsi voltam a válaszára.
- Gratulálok Watson, tényleg van benned valami, ami izgatja a fantáziámat. - közben leadta a rendelést a pincérnek - De nem felejtem el, a kasztrálás lehetőségét. És te mióta nem voltál senkivel?
- Hát erre inkább nem válaszolok. - elpirultam miután kimondtam a választ.
- Olyan régen, vagy nem rég? - kérdezte kaján vigyorral az arcán.
- Mondjuk úgy, hogy ha elvinne a tesóm a zárdába, lehet nem kérdőjeleznék meg, hogy szűz vagyok-e.
- Ne kertelj, mond már ki. Kíváncsivá tettél.
- Na jó. 18 hónapja. - még inkább elpirultam.
- Úristen. Te de hány éves is vagy? Még 20 se vagy, hogy lehet, hogy nem voltál senkivel több mint egy évig? - kérdezte teljesen meglepetten.
- Én csak azzal csinálom akibe szerelmes vagyok. Mással képtelen vagyok szeretkezni. - egyre inkább alább hagy a pirosságom, most már önfeledtebben beszélek erről.
- De ha azt kérdem, hogy mikor értek hozzád utoljára az is ilyen nagy szám? - kérdezte újra a kéjes vigyorával.
- Oszd el néggyel. - válaszoltam neki, majd elmosolyodtam. Most megfogott engem.
- Óóó, szóval annyira még se vagyok jó kislány.  - nevetett rajtam, majd kihozzták az ételt, és elkezdtünk enni.

Hasonlítottunk egy párra, akik együtt vacsoráznak a hét különleges alkalmaikor, amikor úgy érzik, hogy ki kell lépniük a mókuskerékből, és egymásnak kell szentelniük egy kis időt. A hiba ott van, hogy a normális esetekben a párok megvacsoráznak, majd haza mennek és szenvedélyes ölelkezések után egy kemény és vad szexszel kárpótolják egymást azért, amiért nincs egymásra a hét többi napján idejük. Nos, mi nem is vagyunk egy pár, és nem is fogjuk egymást semmilyen szexszel kiengesztelni. Mielőtt haza indultunk volna, még elmentünk a boltba venni, kaját – mivel rájött, hogy miattam kénytelen bekapcsolni a hűtőt – meg cigit, illetve egy kis bort.

Hazafele úton beszélgettünk, elmondta, hogy lett belőle zenész, milyen a zenekara, kik a tagok, milyenek voltak, és milyenekké váltak. A legszimpatikusabb nekem Reita volt – olyan igazi nagy formának tűnik.
- Majd bemutatsz Reitának? - kérdeztem tőle.
- Szerintem jobb lesz ha nem. - válaszolta, mire én kérdően néztem rá. - Ha a bemutatkozásnál meghallja, hogy Clark vagy, egyből elfog durrani az agya és minden áron megakar majd dugni. Tudod a bátyád és Reita ki nem állhatják egymást. Egy légtérben sem tudnak megmaradni, még régen történt, hogy valami csajon összevesztek, aki Reitával járt, de Heath megdugta, de ő nem tudta hogy, ki az a csaj. Elég zavaros történet. Na ők azóta nem beszélnek, Reitának beteljesülne a bosszúja, ha Heath Clark kishúgát megkaphatná.
- Csak azért menne rám mert Heath húga vagyok, vagy tetszenék is neki?
- Tetszenél neki. Meglehetősen hasonló az ízlésünk Reitával, de szerencsére nekem még nem volt ilyen problémám vele.
- Most mondtad ki, hogy tetszek neked. - vágtam rá, remélve, hogy zavarba hozom.
- Tudom. - felelte teljes higgadtsággal – És azt is tudom, hogy én is tetszek neked. - rám nézett, és mosolygott.

Haza érve kitöltöttünk két pohár bort és – a benső tiltakozásom ellenére – elkezdtük a filmet. Nagyon nem akartam, tudtam, hogy befogok fosni tőle, ezt Ruki észre is vette, így inkább berakott egy másik filmet. Tudta, hogy ha megkérdezi, én akkor is azt fogom mondani, hogy a horrort nézzük.

Egy tipikus amerikai filmet néztünk, csöpögött a nyáltól. Világ életemben leszóltam az ilyeneket, de mégis, ha elkezdtem egy ilyet nézni végig sírtam, majd a végén ujjongásba fogtam, amikor a szerelmes pár végre egymásra talált, és boldogan éltek amíg meg nem haltak. Pont ezért nem néztem az ilyet társaságokban, mivel féltem, hogy az ovációm közepette beégetem magamat.

A film közepe felé Ruki átkarolt. Gondoltam, ebből még semmi komoly nincs, hagytam, had tegyen úgy, ahogy akar. Majd ha valami mást is akar akkor majd eltolom. Viszont nem számoltam azzal a ténnyel, – amit már említettem – hogy nagyon ráizgulok az ilyen filmekre. A végén, amikor főhőseink kimondták egymásnak, hogy szeretik egymást, egy megmagyarázhatatlan indulatból szájon pusziltam Rukit izgalmamban.

Ilyen nincs, most komolyan. Miután feleszméltem, mit is csináltam, kinyitottam a szememet és Rukira néztem. Az arcán a teljes megrökönyödés volt, a szája mozgott, mintha mondani akart volna valamit, de egy hang sem jött ki a száján. Illetve, lehet mondani akart valamit, de a kellemetlen szituáció végett inkább felhúztam a nyúlcipőt, és besprinteltem a szobámba. Gyorsan bezártam az ajtómat, hogy még véletlenül se tudjon bejönni, biztosan hallotta, mivel hangosan kattant a zár. Vergődtem az ágyban, hogy mégis ezt hogy képzeltem. Ilyet nem csinálunk, hogy lekapunk egy vadidegen csávót, akiről aligha tudunk valamit. Jó, oké, hogy flörtöl velem, meg ilyenek, de ez még nem ok arra, hogy lesmároljam Majdnem elsüllyedtem szégyenembe, nem tudtam magamnak se megmagyarázni, hogy mégis miért tettem.

Nehezen, de elnyomott az álom.