Két hét és annyi #4

Reggel én keltem fel hamarabb. Szétnéztem a nappaliban, de nem láttam őt, így benyitottam a szobájába, ahol ő még az igazak álmát aludta. Gyönyörű volt, ahogy alszik, mint egy kisfiú húzta a fejére a takarót, amikor a nap egyre jobban bevilágított a szobába. Az arca kipihent volt, egyszínű, és szép, álmában mosolygott.

Beszélnem kéne vele, hogy mit akarunk. Elvégre ő hangoztatta a kasztrálást, nem én, meg amúgy is, neki kéne jobban félnie a tesómtól. De igazából ki nem szarja le a tesómat, ha én járni akarok valakivel, akkor járni is fogok. De nem, én nem akarok Rukival járni. Ezt már tisztáztam, meg egyébként is, nem is ismerem őt. Ez a harmadik nap, hogy itt vagyok, alig tudok róla valamit. Ráadásul eddig egyetlen barátjával se találkoztam. Nyilván nem, elvégre ő se akar velem járni. Lehet a Reitás dolog inkább rá igaz... De még mindig csak 2 napja ismerem. Nem kell elhamarkodni a dolgokat. Lehet, hogyha most neki állnék, hogy mégis mit gondol magáról, hogy úgy lekapott vasárnap, elvégre az én csókom csak véletlen volt, azt gondolná, hogy egy kis picsa vagyok. Pedig én nem vagyok, én egy...
- Beszéljük meg. - állt be hirtelen elém Ruki, ijedtségemben az előbb kivett bögrét leejtettem, ami szerencsére nem tört el, így újra felvettem.
- Mit akarsz megbeszélni? - kérdeztem tőle, bár nem tudom minek, tudom, hogy mit akar beszélni velem.
- Azt, hogy mi van köztünk. - sóhajt egyet és folytatja – Nyilvánvaló, hogy vonzódunk egymáshoz szexuálisan, de ez lehet, inkább azért van, mert mindketten magányosak vagyunk. Nem akarok tőled semmit, nem is lenne szabad. Szóval mától viselkedjünk csak simán barátokként, egyébként is fifty-fifty, te is megcsókoltál egyszer, és én is téged. Ezt elfelejtjük, és megy minden normálisan, ahogy alapból mennie kellett volna, nem fogok veled flörtölni, és te se teszel semmit.
- Rendben. Nekem meg felel. - válaszoltam neki.

Igazából rosszul éreztem magamat. Nem tetszett az, hogy ő mondta nekem h nem akar tőlem semmit. Miért nem akar semmit? Tényleg csak szexuális vonzódás lenne köztünk, semmi több? Nem tudom, mit gondoljak, eddig minden áron el akartam utasítani, most meg örülnék, ha újra bepróbálkozni. Mi a fene van velem?

Miután elnyomtam a reggeli cigarettámat elindultam tusolni, majd be a szobámba – elvégre a barátok nincsenek állandóan egymás nyakába. Két nap után végre kipakoltam a bőröndömből, és elővettem hőn szeretett laptopomat, és meg tettem azt, amit már vasárnap este is megakartam tenni. Rákerestem Rukira. Megtaláltam a zenekar honlapját, pár zenét – amik furcsa mód még nagyjából tetszettek is, de a legjobbak a képek voltak. Mármint nem, igazán furcsa volt teljes sminkkészletben és belőtt hajjal látni Rukit. A piros bőrnaci már csak rátett egy lapáttal, a hosszú szőke hajjal együtt. Kíváncsi voltam, hogy vajon, hogy nézhetett ki ő 19 évesen, rákerestem, de lehet, hogy nem kellett volna. Fekete haja volt, piros csíkokkal, még több máz volt rajta, idióta ruhákban volt – de még itt is aranyos mosolya volt. Elkezdtem róla videókat nézni, fura volt hallani a hangját. Bár nem is ez volt a fura, hanem inkább az amiket mondott. A zenekarról igazából túl sok szó nem esett köztünk, csak nagy vonalakban, de így egy teljesen új embert láttam magam előtt. Épp néztem az Inside Beastet amikor Ruki benyitott.
- Csak nem a videónkat nézed? - kérdezte tőlem mosolyogva, bólintottam – Hogy tetszik?
- Őszintén? - kérdeztem tőle
- Kérlek. - már furcsán méregetett, nem tudta, hogy mit fogok reagálni.
- Mintha Marilyn Mansontól a Tainted Loveot és a Ragyogást összekeverted volna egy kis BDSM-mel. - válaszoltam neki.

Elkezdett izomból nevetni, megtámasztotta magát az ajtófélfának, annyira nevetett.
- Hát, elkaptad a lényeget, az tény. Azt hittem a te generációd már elfelejtette Mansont.
- Miután már nem féltem tőle, szerelemes voltam belé.
- Ennyi idősen még nem is kéne tudnod mi az a BDSM. - válaszolta nekem, visszacsatolva az előbbi megnyilvánulásomhoz.
- Egy ilyen idős lányt talán nem kéne elvinned egy swinger klubba. - vágtam neki vissza, most már felé fordultam.
- Megfogtál, igazad van. De nem vittelek be. Bár ha nagyon akarsz, szívesen elviszlek, vagy akár még durvább helyre.
- Durvább helyre? - kérdeztem tőle őszintén meglepődve.
- Hallottam, hogy van egy hely ahol a pornókban lévő összes aberráltságot kipróbálhatod. - nézett rám teljes komolysággal.
- A bátyámtól megkérdezed, hogy elvihetsz-e oda?
- Na jó. - ezzel a két szóval kilépett a szobámból, persze nem sértődötten, nevetett közben.

Feleszméltem, hogy a tegnapi ebéden, és a film közbeni rágcsán kívül én két napja alig ettem, így előtört belőlem az igazi éhség. Utáltam az érzést, amikor másnál vagyok, de éhes vagyok, és meg kell neki mondanom – konkrétan kaját kell kérnem. Ez ilyen egyéni heppem volt, senki se értette, én se értem. Kimentem a nappaliba, és odaálltam Ruki elé, hogy éhes vagyok. Rám nézett, várt, majd hallottam, ahogy megmordul a hasa. Nevettünk, majd mondta, hogy készüljek el, és elmegyünk valahova enni.

Elkészültem, majd elindultunk kocsival. Nem bírtam ki, valamit megkellet kérdeznem.
- Kérdezhetek valamit? - fordultam felé.
- A tegnapiból kiindulva lehet azt kéne mondanom, hogy nem. – nevetett – De kérdezz nyugodtan.
- Amikor Heath itt volt miért voltál velem olyan visszafogott? - őszintén meglephettem ezzel a kérdéssel, szerintem nem erre számított.
- Hát... Nem tudom. Igazából azt se tudom, hogy utána miért viselkedtem úgy, ahogy. – válaszolta nekem, utalva az első esti csókunkra - Ahogy már mondtam, van benned valami különleges. Nem tudom mi.
- Művészlélek létedre elég nehezen fejted ki magadat. - vetettem neki oda félvállról.

Megérkeztünk egy kis étteremhez, ahova beültünk, miután Ruki leparkolt. Egy szót se értettem az étlapból, szóval hagytam, hogy Ruki válasszon nekem. Elméletileg palacsintát kapok, de ki tudja, hogy nem-e kerül bele egy kis polip, vagy valami más.

- Akkor most én kérdezek. Mi a terved a továbbiakban? - kérdezte tőlem, amire én őszintén meglepődtem.
- Mármint milyen továbbiakban? Hogy te meg én... - válaszoltam neki, de félbe szakított.
- Félre érted. Úgy értem, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel. Azt mondtad tegnap előtt, hogy nem vettek fel az egyetemre. Mihez kezdesz a nyár után? - kérdezte, amire én szintén meglepődtem.
- Miért érdekel? Egyébként pszichológiára jelentkeztem, de kevés volt a pontom. Úgy terveztem, hogy újra érettségizek, és megpróbálom megint. - adtam neki kielégítő választ, de még mindig kíváncsian fürkészett.
- Csak szimplán érdekelt. Nekem nem voltak ilyen gondjaim, mindig is zenész akartam lenni, és zenész is lettem. Miért pont pszichológia? - tette fel az újabb kérdését.
- Szeretnék az olyan embereken segíteni, mint amilyen én is voltam. Megakarom könnyíteni a helyzetüket, hogy ne legyen annyira rossz, mint nekem volt. Érted mire gondolok, ugye? - kérdeztem tőle, várva valami bíztatásra, mivel eléggé elbizonytalanodtam a mondandómba.
- Persze. Szerintem én is az lettem volna, ha nem leszek énekes. De így alakult, szóval a beteges lelkivilágom papírra vetült, ami sokaknak tetszett. Valamilyen úton-módon én is olyasmi vagyok, mint ami te leszel. - válaszolta nekem egy kedves mosollyal.
- Én leszek?
- Persze. Egy erős egyéniség vagy, ritka az ilyen.
- Én azt hittem, hogy előtted meglehetősen a bizonytalan és félénk oldalamat mutattam meg.
- Nem tűntél bizonytalannak. Sokkal inkább tűnt úgy, hogy tudod, hogy mikor akarod, hogy vége legyen. Vagy igazából csak bekattant valami, és akkor utasítottál el? - kérdezte tőlem felvont szemöldökkel.
- Néha nem tudom, mikor kell leállni. - válaszoltam kissé kipirulva. Reméltem, hogy ebből a dologból nem hozza elé a korábban beszélt drogos problémát, mivel arról nincs kedvem beszélni. Résnyire kinyitotta a száját, hogy hangot adjon, de végül csak megköszörülte a torkát, és elhallgatott.

Megkaptuk a reggelinket, és több szó nem is esett köztünk. Igazán váratlan fordulat ez a viselkedés. Tényleg olyan, mintha csak barátok lennénk, semmi több. Fura, tegnap előtt még csókolóztunk, ma meg a tovább tanulásom unalmas fázisairól érdeklődik. Kíváncsi vagyok, tegnap este min gondolkozhatott, ami ilyen páli fordulatot eredményezett nála. Mindenesetre így nekem is egyszerűbb, nem kell aggódnom, hogy mikor lépem át a határaimat, és mikor nem, illetve már pár hónap a tizennyolchoz igazán nem számít. A szüzességem és a szexuális aktus kérdését mindenféle liberális és kicsapongó életem mellett én komolyan vettem. Azzal a fiúval vesztettem el, akibe őszintén szerelmes voltam, vele évekig jártam, majd másodjára szintén olyan fiúval történt, akit tényleg szerettem, bár ő már kevésbé engem... A barátnőim sorra feküdtek le minden fiúval, de én nem. Akkor sem voltam teljesen nyugodt, amikor néha a csókolózásnál több történt valakivel. Utána mindig lelkiismeret furdalásom volt, és többet látni se akartam az illetőt.

De ez most más. Kényelmetlenül éreztem magam, de most mégis jó a közelségébe lenni.

Összezavarodtam.