Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Egy távoli világban, ahol az idő olyan, mint egy hatalmas, bonyolult kert, létezik egy titokzatos...
Károly, a barna rövid hajú férfi belenézett a visszapillantó tükörbe.<br /> Majd kikapcsolta...
Szűz (és nem annyira szűz) lányok és fiúk áldozati oltáron, kereszten, vesztőhelyen vagy egy...
1986 nyara. A felszabadulás óta először látható vérfarkas a Fővárosi Állat-és Növénykertben!...
A történet egy fantasy paródia, elsősorban az 1920-30-as évek amerikai fantasy szerzőinek...
Friss hozzászólások
Gábor Szilágyi: Akinek ráadásul saját kecoja v...
2024-06-17 07:44
The reál Kagemusha: 18 éves lánynak van egy tíz év...
2024-06-16 17:21
Rémpásztor: Némi irónia volt ebben, valójá...
2024-06-15 22:00
Titti26: Ezek szerint ami neked jó, az...
2024-06-15 00:17
Rémpásztor: Ha neked nem lesz meglepő a vé...
2024-06-14 10:16
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Katonák voltunk

Tizenöt óra nulla-nulla. Eligazítás pontosan kezdődik. Őrnagy a legkisebb rang a jelenlévők között. A négyesünknek is ez a rangja, fiatal, huszonegy- két éves létünkre. Nagyon sok veszélyes és sorsfordító bevetésen vettünk már részt, Speciális kiképzésű katonák vagyunk. Ketten egyes, ketten kettes jelzésűek. Civilre fordítva két fiú, két lány.
 
Itt ezen a szakaszon, a "halálszakaszon", hetven speciális kiképzésű katonát küldtek, mintegy ötezer hagyományos kiképzésű katonához. 
/Ők is zömében harcedzettek. Második éve tart a háború, azóta szinte a fronton teljesítenek szolgálatot. Havonta pihenőre vonulnak, akkor ők a tartalékok. /
Segítsünk a védelemben. A hetven speciálisak közt, húsz őrnagynál magasabb rangú tiszt van. 
Hallgattuk az eligazítást. Reggel támadásra készül az ellenség. Készüljünk fel, és készítsük fel a katonáinkat. Ezen a részen nem törhetnek át. Nincs más védelem mögöttünk. Ezen az egy kilométeres szakaszon áttörnek, szabad az út az ország szívébe. 
Mi nem figyelünk oda, ezeket már tudtuk négy napja, mióta ide jöttünk, vezérkarunk szűkszavú tájékoztatásából. Segítsünk a védekezésben, tegyünk meg mindent, erőnkön felül. Szól a parancs.
 Nappal a fedezékeket, sáncokat építettük. Három éjszaka voltunk kint felderíteni. Nincs elektronikus felderítésünk. Felesleges, mondták az okosok, erre a pontra koncentrál az ellenség, akár harminc ezren is jöhetnek. Plusz a gépesítésük. A támadásuk időpontját meg tudjuk, ha ágyúk özöne megszólal.
 
Mi négyen ismertük egymást, a kiképzésröl, együtt még nem voltunk bevetésen. Mindegyikünk extrém sportolóból lett speciális kiképzésű katona. 
Én karatéval kezdtem még kisiskolás koromban. Atyám erőltette, a francia nyelvet, és az angolt. Diplomata pályára szánt. Ez érdekelt engem a legkevésbé. Jobban a matematika, és számítástechnika. Mikor befejeztem az általánost, ejtőernyőzésbe kezdtem, és tájfutásba. Karatét nem hagytam abba. Önvédelmet, krav maga- t  is tanultam, űztem. 
Középiskolában csak a gondok voltak velem. Bázisugrásoknál párszor elkaptak. 
Harmadikban már önálló elképzeléseim voltak mindenről.
 Érettségi örömére, egy toronyház megszentségtelenítésekor, a rendőrök karjaiba ugrottam. Apám nem segített. Visszaesőként büntetésem elkerüljem, beálltam katonának. Speciális kiképzést fizikailag és mentálisan bírtam. Az egyest, és egyik kettest itt ismertem meg. A másik kettest a karatéból és a bázisugrásból már ismertem, párszor ugrottunk egymás után. Egy toronyház ugrásánál őt is elkapták. Akkor jelentkezett katonának. A másik kettes katona akart lenni. Ő krav maga-t tanult, és űzte a futás mellett. Ejtőernyőzött, és szárnyas ruhás ugrásokat hajtott végre, sima landolással. Az igazat megvallva, akik ide kerültek, azok mindegyik rendelkezett valami extrém agyrémmel. Itt volt alkalmunk átadni, fejleszteni tudásunk. 
Itt nem mondták mit hogyan csinálj. Többnyire a célt, a feladatot kaptuk meg. Végrehajtása a ránk volt bízva, Vakmerőségünkre, tapasztalatunkra, tudásunkra. Ezért is szerettük annyian ezt a sereget.
Ugrásokból, extrém sportokból itt balesetek nem voltak. Bevetés közben, az ellenség túlereje győzte le bajtársainkat. 
 A bevetések teljesítése, és száma után is kaptunk rangot, már aki visszatért.
Éjszaka a felderítésünk sikeres volt. Egy százados rangú foglyot ejtettünk. Mind a négyen visszatértünk. Valamint megtudtuk hol vannak az aknamezők, és az irányító parancsnokság, valamint a vezérkar hol helyezkedik el. 
Mi négyen, egy zuhanyzóval ellátott  hálófülkében voltunk bepréselődve. Csak hidegvíz volt. Miután leadtuk a foglyot és jelentésünk, ide tértünk be. Sikerünkre a málhazsákból előkerültek a pálinkák. Ittunk, Közben dicsértük a másikat. Zuhanyozni is egyszerre mentünk. Ekkor már áthágtunk minden szabályzatot. A ketteseket sem kellett sokat biztatni. Szukás énjük elő tört. Szeretgettük egymást, majd tusolás után úgy vizesen a fülkében rúdjainkra vetették magukat. 
Én legalább három hónapja hogy kimenőn friss levegőt szívtam, a többiek is hasonló cipőben jártak. Mióta tart  háború, eltávon nem voltunk. Most kiengedtük a gőzt. Csak a testiséget akartuk, basztunk kimerülésig. Váltogatva egymást. Ki tudja holnap mi lesz!?
 Mikor kielégültünk, a padlón egymást ölelve aludtunk délig, akkor néztünk étel után. 
Az eligazítás nem nagyon érdekelt. Harcolni az utolsó lőszerig, az utolsó leheletig, amíg tudjuk fegyvereinket használni. 
Tényleg ezt akarjuk? Ötlik fel bennem.
Mikor befejezték az eligazítást, a különleges egység parancsnoka megbeszélést tart. Nekem már forog az agyam, tervezek. Parancsnokunk  megbeszélést egy parkolóban tartja. Mielőtt elkezdené, engedélyt kérek beszámolni az éjszakai felderítésről. 
Mondom a tervem: tudjuk hol vannak a parancsnokságok. Azokat kellene az éjszaka meglepni. Itt elhullhatunk, mint ősszel a legyek, hasznunk nem sok lesz. Mi négyen ezt a műveleti parancsnokságot meglepjük. Többiek, jó nyolcvan kilométerre lévő vezérkarnál tehetik tiszteletüket. Mindenki benne van. Denevér ruhája mindenkinél ott van. Repülni tudunk. Hajrá!
Egyik hegyen van egy nagy sziklafal, Kb. hatvan méteres, innen ugorhatunk.  Parancsnokunk nézi a térképet, számolgat, tervez az összeszokott bajtársakkal. 
Tízperc, indulás! Adja szűk szavúan a parancsot. 
Nekünk nem lesz nehéz eljutni a célunkig. Nekik az kemény dió. Mindünk visszatérési esélye nulla százalék.
Minőségi fegyvereinket kikódoljuk, átadjuk az ottmaradt katonáknak. Ezek mesterlövész fegyverekkel vetekednek. 
Speciális ruhánk alá nem veszünk sem alsót, sem inget, még kettesek sem. Ezek a ruhák egyénre szabott termó szerelések, kevlár borítással. Minden kiló szükséges a fegyvereknek, és a repülés könnyítésére.  Csizmánkat szorosan igazítjuk és fűzzük a lábunkra. Véd a törésektől, ficamoktól. A legjobb hőkamerák is nehezen fogják be testünket. A drónradar az utolsó pillanatban lát meg minket, még az elhárítást sem riadóztatja. 
Ruhánk kapucnija szorosan simul a fejünkre, könnyű sisak, szilánkoktól, és a hangrobbanásoktól véd. Hangszórót külön ki tudjuk kapcsolni.
Étket, vizet nem viszünk magunkkal. Hangtompítós pisztolyt, kettőt is. Tizenöt tárral, egyben húsz lőszerrel. /Ezek a lőszerek a rendszeresített védőmellények kilencven százalékán áthatolnak, húsz méteres távolságon belűl/ Plusz két törkést, négy - négy termo gránátot, valamint mindenkinél hat- hét kézigránát,  mikor már nem kell halkan "operálnunk".
 Egyéb dolgainkat a parkolóban hagyjuk, turkálás céljából, nekünk többé nem lesz szükségünk rá.
Tizenhat óra után párperccel mindenki a célpontra koncentrál. Mi négyen, már memorizáltuk. Most energia étkünket majszoljuk. Legalább négy napig birjuk az éhezést.
A többiek még számítgatnak, a jó szélhez sóhajtoznak. Mennél közelebb vigye őket a céljukhoz. Négyszeres ugrással számolnak céljukig.
Mihelyt besötétedett, ők ugranak először négyesével. Utánuk mi kis csoportunk lódul el. Majdnem öt kilométert repültünk. Két kilométert kell megtennünk botorkálva, csendben. A sisak kamerái, hő érzékelői segítenek. Másfél óra múlva, a landolásunk után már a parancsnokságot lessük. Fényzárral van körülvéve, plusz járőrök, és tábori őrség.  Speciális távcsővel találok egy rést, ahol a fényzáron át tudunk osonni. Átjutásunk után már beépített éjszakai hőérzékelős maszkot használjuk, ez ráadásul a  meleg lélegzetünket teszi láthatatlanná. 
Hat álcázott konténert találunk. Ezek elektronikai dobozok, az operátorok, stratégák, és a mesterséges inteligencia helyei. Időzített termo gránátokat ezekre helyezzük. Először a festékanyagot izzítja, majd egy folyamatot beindítva a lemezeket kezdi égetni, ekkor szinte megállíthatatlan a reakció. Pár perc után fáklyaként lángol, ég minden fém, különösen a réz és könnyűfém, valamint a forraszanyagok. 
Parancsnoki konténert őrök védik. Az ide bemenő magas rangú tiszteket kell likvidálnunk. 
A katonák figyelmét kijátszva bejutnunk egyik kettessel. Monitorok, virtuális vetítők tucatjai vannak bent. Egy lefüggönyözött részt találunk. Egy kabátfogas van mögé állítva. Ide préselődünk be, a fogas fölé. Két-két gránát a kezünkben, pisztolyaink készenlétben a másik vállán. Nem éppen kényelmes pozíció de max. két órát kibírunk, anélkül hogy izmaink lemerevednének. Fejünk egy magasságban, arasznyi távolságban. Maszk választ el tőle hogy megcsókoljam. Ruhán keresztül nem érzem mellei keménységét, teste izmainak rándulását. 
Léptek halmaza, majd világosság a konténer egy részen. Ismét léptek halmaza. Pár perc és ismét léptek halmaza. Kávégépek csörömpölése. Majd egy hangos köszönés. Az ajtót zárják, hallani a mechanikai pántok kattanását.  
Gránátokat készítjük, testhelyzetünket változtatva dobjuk a konténer két vég felé. Harmincig számolunk és a maradék kettőt szintén a végekbe. Ekkor már a padlón térdelünk, fegyvereinket a kezünkben tartva, használatra készen. Húsz- húsz lőszerrel. Nyolcvan lövés. Csak pontosan. Akik állnak azokra lövünk, a szív környékére célozva. Életben maradottak a függönyt lövik, fejünk fölött. Álló alakban gondolkodnak. 
A világítás megszűnik, most már teljes fölényben vagyunk. Bátran térdelésben araszolunk, egymásnak hátat vetve lövünk. Mozgó alakot már nem látunk, jajgatást annál inkább hallunk, Ajtóval szinte szembe hasalunk. Várjuk a nyitását. Egy órahossza van hátra, amíg világosodni kezd, utána nincs esélyünk elbújni a szemek, és drónok elől. A konténerek megsemisűlése is akkor kezdődik.
Jó húsz perc után nyílik az ajtó. Gyorsan kúszunk, a kezemet kinyújtom a zár felőli részen, valaki erősen megfogja, már ugrom, kettes követ. Egy termogránátot még a falán beélesítünk. Négykézláb futunk, a földhöz közel. Katonák holtestjeibe botlunk. Fegyvereik, lőszereik kutatjuk. Gránátot is találunk szép számmal. Ezeket dobáljuk ahonnan lövéseket látunk. Hamar kijutottunk a táborból. Jó ötszáz méterre erdőirtás farakásainál rejtőzünk. Lombokkal, avarral fedjük magunkat. Eső is elered. Ez jó. Tünteti a nyomunk, szagunk.
Jó óra múlva helikopterek tucatjai mozognak. Konténerek fáklyként világítanak. Környékünket nem kutatják. Délelőtt nagy a mozgás, majd minden elcsendesedik. A távolból csatazaj elül. Helikopterek eltűntek. Ezeket teherautók zúgása váltja fel, mintha a határ felől jönnének, a hegyek felé haladnak. Ezek visszatérnek a hegyeken túlra, súgom a sisakom mikrofonjába.
Sötétedéskor előmászunk a rejtekünkből. A tábort lessük. Sok a katona, várakoznak, parancsra várnak. Egyedüli tevékenységük: a teherautókra ponyvát húznak. Éjszaka esőtől tartanak. 
Sisakjainkat kikapcsoljuk, levesszük. Akkumulátorral spórolni kell, még több mint a fele a töltöttsége. Ki tudja meddig kell itt maradnunk. Éjszaka közepén a szakadó esőben fegyvereket, lőszert szerzünk az ellenségtől. Kellően felfegyverezve a hegyekbe indulunk, valami védhető sziklamenedéket keresünk.  
Erdőből kiérve, őrtornyok sziluettje kerül a szemünk elé. Azonnal vissza fordulunk. távcsöveken nézzük. Tornyokban katonák. Ez nem harcoló alakulat, állapítjuk meg. Mindegyikőnk látótávolságban rejtőzködik. Szerencsénkre az eső szakad, most a barátunk. Megpróbálok aludni napkeltéig.  
Motorzajra ébredek. Egy teherautó jön, ponyvával letakarva. Őrség személyesen ellenőrzi, még a takaró alá is benéznek. Tízen ugrálnak le egy tábori épület előtt, majd pakolnak. A bent lévő katonák dühösek, köpködnek, káromkodnak. Már teljes világos van mikor a barakkokból embereket terelnek ki a szabadba. Sorakoztatják őket. Külön a férfiakat külön a nőket. Az esőn áztatják őket. Barmok, szidom a katonákat, nekik is kint kell állniuk. Nem sok eszük van. 
Dél már elmúlt mikor visszaengedik a rabokat barakkjukba.
Vagy háromezer foglyot számolunk, és százhúsz fegyverest.  Látjuk hol van a katonák barakkja, a parancsnoké, a kommunikációs barakk, és a lőszerraktár. Élelmiszer raktárt nem látunk. Késő délután jön még egy teherautó. Azokról élelmiszert osztanak. Liszt, krumpli, száraztészta, némi konzerv. Ezeket a foglyoknak kell megfőzni, gondolom. 
Sötétedés után megbeszélést tartunk, holnap estig várakozunk, Akkor döntünk a további sorsunkról.
Később még egy nagy teherautó érkezik, lőszeres ládákat pakolnak róla. majd távoznak. Azt észre vettük, hogy fényzár nincs a táborban. A katonák hanyagul látják el feladataikat. A tornyokban is alszanak az őrök éjszakánként.
Másnap este megbeszéljük, éjszaka lerohanjuk őket. Saját pisztolyom használom, hangtompítóval.
Az eső ismét eleredt mikor kúszunk a szögesdrót felé. Szinte átkaparjuk alatta magunkat. Mindegyikőnknek jut két - két torony. Csak a saját fegyverem viszem magammal. Én feladatom van a legmesszebb. Két torony is távol van egymástól. Leghalkabban kúszok. Járőrökbe botlom, cigarettáznak, a szagról és a parázsról kiszúrtam őket. Négyen voltak. Fegyverektől megszabadítom őket, és elrejtem, mint ahogy a tetemeket is.   Már majdnem a toronynál vagyok, mikor újabb négy katonára leszek figyelmes. Őrségváltás! Sebaj, újabb négy tetem, akiket az ösvényről le kell húzni. Torony előtt már ott a katona. Nem rám várt, balszerencsét hoztam rá.
Másik torony előtt is ott a katona. Nem okozott gondot. Toronyba fel kell mennem, jelzést leadni társaimnak. Gyorsan leadtam. Géppuskát találtam, rengeteg lőszerrel. Üzemképes állapotban ott hagyom. A tisztek barakkját támadom, a többiek a legénységét, és a kommunikációs barakkot.
  Őrt kel keresnem, egynek kell lennie! Tiszteket védeni kell! Nehezen ráakadok.  Árnyékban a fal oldalának dőlve, állva alszik. Még lőszert sem kell rá pazarolnom, késem használom. Legalább tucat gránátot találtam nála. Ezeket dobálom a hat nyitott ablakon át a körletekbe. Ezután az ajtónál várakozok, aki tud, az mind ki akar rohanni. Hatan akarták elhagyni alvóhelyüket. Negyedóra után már a legénységi szálláson is csend van. Világosodásig csend van, néhány fájdalmas nyöszörgést hoz a szél. Mielőtt teljes világos lenne, ismét megszórjuk a szállásokat gránátokkal. 
Rabok barakkajtóit nyitjuk! Szabadok, mondjuk nyelvünkön. Nem akarják elhinni, az ellen nyitott rájuk! Majdnem fele a raboknak beszéli a nyelvünket. velük sikerült szót ejteni. Ők megbízhatatlan politikai foglyok. Ellenezték a háborút.
Felfegyverezzük őket, a katonák fegyvereivel. Rengeteg lőszerünk is van. Hegyeken keresztül egy kis városba  tartanak. Velük megyünk. 
A katonák leteszik fegyverük mikor meglátják a fegyveres jövevényeket. Ötödik napja hogy nincs parancsnokság, nem tudják mit kell cselekedniük. 
Mi négyen már tudjuk, hatvanhat társunk elérte célját. Hányan élték túl? Lehet, hogy senki!
 
Hat év múlva. 
Egy kis szórvány faluba telepedtünk le. Mindenki egy nyelvet beszél. Alig vagyunk hétszázan. Jobb lábam bokában hiányzik. Másik egyesnek a bal lába térde alatt hiányos. Egyik kettesnek a bal kéz csuklóból hiányzik. Másik kettes egészséges.  
Mi hadseregünk nem lépte át a határt, miután visszaverték a támadást. 
Az ellen egész katonai vezérkara megsemmisült. Polgárháború tört ki.
Részt vettünk a háború utáni zűrzavaros harcokban. Az önállóság pártjára álltunk. 
Ez, a hegyekkel határolt terület önállóságáért harcolt. Mi ezekben a harcokban sérültünk meg. Azokat az erőket, akik fegyverrel és ígéretekkel akarták a hatalmat, átkergettük a hegyeken túlra. 
Az itt lakó emberek áhítozták a békét.
 Három év óta béke van. Sok nemzetiség él itt, de mindegyik békében van a másikkal. A nemzeti vének tanácsa  irányít. Nem politikai gyűlések, pártok.
     A lányok párjaink, cserkész iskolában tanítunk.
Mi négyen és négy gyermekünk, egy házban élünk, egy nagycsalád vagyunk. A lányokkal közösben szeretkezünk.
Jobb mint a háború!
 
 
 
 
Hasonló történetek
4783
Eva letette a kagylót, majd kiment a fürdőbe és megmosta az arcát. Aztán leült a hálószobába vezető lépcsőre.
- Legalább egy üveg konyakot hagyhattál volna nekem! - gondolta. Nem gyújtott villanyt, csak ült ott fáradtan, és az agya teljesen üres vol...
4274
A repülőút kellemes volt és Cooper két óra múlva már a washingtoni lakásban volt. Ez nem volt olyan előkelő, mint a New Yorki, de azért nagyon otthonosan volt berendezve. Kapus sem volt, így Cooper simán bejutott. Gyorsan felmérte a terepet.
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: