Katona-story

Az apró belvárosi bár aznap este is tömve volt részegekkel és kevésbé ittas bámészkodókkal.
Ciara McLain produkcióját mindig tombolva fogadta a közönség. Ahogy fel lépett a színpadra szinte megfagyott a levegő. Lassan kisétált az apró emelvény közepére és megállt a mikrofon mögött. Ahogy megszólalt a zene, tekintetét lassan végigjáratta a tömegen és belekezdett a dalba. A hangja kicsit rekedtes volt, amitől bármilyen dalt énekelhetett, mindig ott csengett benne az erotika. A férfiak megvesztek érte, bár a színpadon kívül korántsem volt olyan belevaló, mint hitték. Ő is olyan nő volt aki egy igazi férfira, nem pedig egy futó kalandra vágyott.
Hosszú szőkésbarna haja hullámosan omlott a vállára, vakítóan kék szembogara körül sötét kontúr húzódott, vastag, telt szája mindig mosolygott. A hangja teljesen elütött alacsony, törékeny alakjától.
Műsora a végéhez közeledett, a hangulat a tetőfokára hágott. Végül megköszönte a figyelmet, bemutatta a zenekart és rajongói közé lépett meginni valamit.

Logan Kingsley előző este ért haza Afganisztánból. Két évet volt kinn. Most pár hetet az otthonában tölthetett. Ez a pár hét alap esetben be lett volna táblázva, de nem sokan tudták, hogy hazatért. Néhány nap múlva meglátogatja majd a szüleit, de egy kis időt egyedül akart tölteni. Megbarátkozni azzal, amit Afganisztánban elveszített.
Ezt az estét azokkal a barátaival töltötte, akik vele együtt túlélték az elmúlt éveket.
-Hé, Kingsley! Kérsz még valamit?- kérdezte az egyik már nem józan cimborája.
-Nem, kösz. Neked se kellene többet innod.
-Aki túlél 2 évet Afganisztánban a katonaságnál, annak ez meg se kottyan.- vihogta a férfi és belevetette magát a tömegbe.
Ekkor szólalt meg a konferancié.
-A színpadon a méltán népszerű és gyönyörű Ciara! Biztassuk egy kis tapssal a Pacsirtánkat!- harsogta túláradó szeretettel a hangjában.
Na erre kíváncsi vagyok morogta Logan. Nem igazán tetszett neki ez a zsúfolt, füstös kis pinceclub. Csak a barátai miatt volt itt. Mióta bevonult a hadseregbe, elszokott a kavargó emberektől.
A színpadon megjelent egy lány. Alacsony, törékeny, mégis formás. Rövid, alig comb-középig érő tapadós ruha volt rajta. Ahogy elénekelte az első hangokat, Logannek nem voltak kétségei affelől, hogy meg akarja ismerni ezt a lányt.
Néhány dallal később úgy érezte, ehhez nem itta magát elég bátorra. Nem sok tapasztalata volt a nőkkel, mert egészen fiatalon lett elhivatott katona. Ahogy a pultot támasztotta, egyszercsak megjelent mellette egy fekete hosszú hajú lány.
-Nem akarsz meghívni valamire, szivi? Nem bánnád meg.- kacsintott rá.
Logan meglepetten méregette.
-Ha segítesz, hogy megismerjem őt, akkor, bármire meghívlak.- mondta a színpad felé intve.
-Ohh.. Ciara. Hát szivi, rá aztán várhatsz. Ebből a kócerájból még senki se fektette meg.
Logannek nem tetszett a lány stílusa és elvonta a figyelmét a bár "pacsirtájáról". Így aztán elfordította a fejét a színpad felé, de már csak azt látta, ahogy a közönség tapsol és éljenez. A lány eltűnt.