Katasztrófa

(Azt szeretném, ha valaki, akinek ideje, kedve van hozzá, befejezné. Nekem, mint sokunknak, mások osztják be az időmet, így nem jutok odáig, hogy befejezzem.)

1

Nagyon meleg volt még, pedig már alkonyodott. A szántóföldön elbújni sem lehetett, nem volt hova. A vegyszerszállító cég munkatársai izzadtan fecserésztek a tartály árnyékában. Az idősebb férfi fontoskodva magyarázott, a kesehajú fiatalember, aki először vett részt a szúnyogirtásban, tátott szájjal hallgatta.
Tudod, indulás előtt, mielőtt ide repült volna a pilóta, valószínűleg telefonon, leadta a repülési tervét a légi irányításnak, a Flight Plan-t. Ennek kell tartalmaznia a helyszínt, az időpontot, az elvégzendő feladatot, a gép lajstromszámát, és a gépen levő üzemanyag mennyiségét.
Hát azt meg minek? - Értetlenkedett a szőke fiú.
Azért, mert abból az adatból a légi irányító kiszámol egy körülbelüli időtartamot, amíg a levegőben maradhat a gép. Ha ez az idő lejár, és a pilóta nem jelentkezett vissza, hogy rendben visszatért, akkor automatikusan indítják a mentőhelikoptert a bejelentett helyszínre.
Minek mindjárt egy helikoptert küldeni? Nem lenne elég egy terepjáró autó? - Kotyogott bele ismét.

Igen egyszerű, ez van nekik! Na, menjünk! - Kászálódtak ki a kocsi árnyékából, meghallván a közeledő helikopter zaját.
A kesehajú fiatalember, tátott szájjal bámulta, ahogy a gépszöcske, rutinosan zöttyenti le masináját sokadszor a tartálykocsi mellé.
Amint a rotorok megálltak, a pilóta kiszökkent a gépből, a szerviz kocsihoz ment, s mohón döntötte magába a hideg ásványvizet. A kese szuszogva az erőlködéstől, meg a védőruhától, ügyetlenkedve csatlakoztatta a feltöltő csövet, és a földelő kábelt a tartályokhoz. Mikor sikerült, intett a tartálykocsi szivattyúját kezelő társának. A szintjelző üvegcsövét kezdte figyelni, hogy időben inthessen, ha megtelik.

Mire a másik oldali tartályra csatlakozott, a pilóta bevackolt az ülésébe, és beindította a motort. Ijesztően suhogtak a feje fölött a rotor lapátjai. Amikor megtelt a második tartály is, lecsatlakoztatta a feltöltő csövet, és lelökte a földelő csipeszt is. Óvatosan iparkodott kifelé a lapátok alól, testi épségét féltve, és intett a pilótának, hogy kész.
A zörgő gépmadár, nagy lendülettel, sietve, szinte felugrott a levegőbe, és röppent a város felé.

A kese döbbenten nézett utána. Valami lógott róla! Beletelt kis időbe, mire rájött, hogy a földelő csipesz csavarodhatott a gép talpára, és azzal rántotta magával a tíz méter hosszúságú, fémszál erősítésű csövet. Lélekszakadva ordított a tartálykocsinál álló társának.
A rádiót! Gyorsan! A rádiót! Elvitte! Letépte!
A kolléga fejét lehajtva védte magát a légcsavarok által felvert portól, és semmit sem hallott a dübörgésen kívül. A váratlan érintéstől ijedten nézett fel. A kese rémült arca, a helikopter látványa, rémálmai döbbenetét idézték. Pillanatnyi bénultságát leküzdve, a tartálykocsi fülkéjéhez kezdett rohanni, az ülésen hagyott kézi rádióért. Az igyekezettől szinte négykézláb jutott be a fülkébe.
Azonnal gyere vissza! - sikította bele a készülékbe.
Érte…

A villanás olyan volt, mintha villámlott volna a távvezetéknél.
A helikopterről leszakadt a cső, amikor beleakadt a nagyfeszültségű vezetékekbe, de láthatóan nem ezért billegett.
Lassan közelített a talajhoz. Látszott, érződött a mozgásán, hogy kényszerleszállni fog. Az útkereszteződés felől hallatszó fékcsikorgások szerint, ezt mások is érzékelték. Az ereszkedő gép eltűnt a növényzet takarásában. A két döbbent ember rohanni kezdett a helikopter felé.

2

Még két kör, és megvagyunk, gondolta a pilóta, amint átemelte gépét a városka vegyi üzemét ellátó távvezeték fölött. Már látszott a két apró figura a tartálykocsi mellett. Pár évvel ezelőtt, amikor helikoptervezető vizsgára készült, az akkori oktatója, sokszor a lelkére csomózta, hogy járó motorú madarat, nem szabad elhagyni. Így most is leállította a rotorokat, mielőtt kiszállt volna vizet inni, arcot öblíteni.
Már a második tartályt töltötték, mire visszaért a géphez. Precízen újraindított, és figyelte a töltőcsonk kezelőjét. Amikor megkapta a jelzést, felrántotta a gépet, és előre lódult a város irányába. Kezét a permetező szivattyú kapcsolójára tette, hogy már a távvezetéktől szórjon, hadd pusztuljanak azok csípős szúnyogok.
Reccsent a rádió.
Azonnal gyere vissza!

Volt valami rémült felhang, ami miatt nem nyitotta a tartályt, hanem pöccintett feljebb a teljesítményen a visszafordulóhoz, és megnyomta az adás gombot.
Nem tudta befejezni a nyugtázást. Szemei előtt villám robbant, a gép megrándult.
Félig öntudatlanul is csodálkozott, legalább öt-hat méterrel vagyok a vezeték felett.
Összeszedte minden erejét, inkább csak sejtve, mint látva, az előző körök alkalmával megfigyelt útkereszteződést próbálta megcélozni. Remélte, hogy a közlekedők megértők lesznek, és segítenek a kényszerleszállásban. Mert ebből az lesz. Érezte, hogy egyre kevésbé ura a mozgásának, keze remegett, feje zúgott, alig látott.
Amikor a motort leállította, még végigfutott rajta egy gondolat, hogy milyen égő lenne, ha most úgy állítom le a motort, hogy nem is szálltam le.
Öntudatlanul konyult a botkormányra. Néhány fordulat után a rotorok is megálltak. Csend lett.

3

A tartálykocsi vezetője, 50-es szikár ember volt. Elégedetten dudorászva mászott fel a kabinjába. Ez az utolsó fuvarja a héten. Ő már csak a telephelyre viszi az üzemanyaggal feltöltött tartálykocsit, onnan a váltótársa gondja a továbbiak. Még így meglett emberként is vigyorgott, ahányszor az indító gombra tenyerelt, és megérezte a feneke alatt feléledő ménesnyi lóerőt.
Ez a remegés volt szíve vágya kamaszként, és ez maradt máig is. Kifordult a vegyi üzem kapuján, ahol szinte melléktermékként, üzemanyagot is gyártottak. Gyorsan ment a rakodás is, az adminisztráció is, így nem hűlt ki a motor. Teletöltve is remekül gyorsult. Élvezte, ahogy a dohogó motor meglódítja a szerelvényt.

Már jobbra, balra nézegetett, a városszéli kereszteződéshez közelítve, hogy mennyire kell lassítania, amikor egy helikopter került, egy villanásnyi idő alatt a látóterébe.
Azonnal látszott, hogy ez vagy lezuhan, vagy leszáll, de fönt nem marad, az biztos.
Rémülten kapaszkodott a kormánykerékbe, és teljes erőből a fékpedálra állt. Látta a tükörben, amint a tartály hátulról elkezdi előzni. Tudta, kilencven fokig nem probléma, ha bebicskázik a szerelvény. De, most aggódott. A helikopter közben, keményen, de végül is leszállt, de a lapátjai még veszettül forogtak. A pár másodperc alatt, amíg megállt a kocsival, vizesre izzadt az izgalomtól. Mégiscsak tízezer liter üzemanyag lötyög ott hátul. Legalább ötven méterre sikerült megállnia a lassuló lapátoktól. A tükörbe pillantva a kocsit egyben látta, így a helikopterhez indult volna segíteni, mert látta az övein tehetetlenül lógó pilótát.
A fülkéből lefelé mászva, gyanús szagot érzett. Jaj ne! Keseregve indult hátra a tartályt ellenőrizni. Csaknem sírva fakadt dühében, amikor a hátsó mintavevő csap helyét meglátta. A csapot a hirdetőoszlop letörte, a csonkon keresztül, pedig spriccelt kifelé az üzemanyag. Már lódult volna a fülkéje felé, mikor eszébe jutott, lemerült a telefonja. Így bánatosan visszanézett abba az irányba amerről jött, és futni kezdett. Valamelyik korábbi útjáról emlékezett, hogy a tűzoltóság, a gyár kapuja mellett van.

4

Dühöngve gondolt a sok vaskalapos rendimádóra. Miért olyan nagy baj, ha az ember fia kicsit szórakozik? Nem veszélyeztet senkit, gyakran nem is látja senki, akkor meg miért a hiszti. Rendes munkahelye van, adót fizet, normálisan él. Na, jó, a hobbija talán nem mindennapi, de azért még nem kelleni mindig megbüntetni. Költhetné másra is azt a pénzt.
Korábban ejtőernyőzött, de nem találta elég érdekesnek, ezért időnként a gumiköteles ugrásokra fecsérelte szabadidejét. Az egészen más, amikor az ember maga számítja ki a kötél hosszát, méri a testsúlyt, az ugrás mélységét, …. Vau, ez az igazi izgalom.
Miután, egy víztoronyról végrehajtott ugrás, és az azt követő herce-hurca miatti dorgálást végig hallgatta a szüleitől, a ház előtt álló chopper ülésében húzta a fejére a sisakját. Gyönyörű nyáreste volt. A nap már egészen alacsonyan járt, hosszú árnyékokat vetve a pázsitra.

Bosszúsan hallotta a csendbe beledübörögni a permetező helikopter hangját. A város széle felé nézett, ahonnan a zaj jött. Akkor libbent fel a gépmadár a távvezeték fölé. Hatalmas villanás után a gép dülöngélve ereszkedett a fák takarásába. Csak ekkor döbbent rá, ez nem villám volt, hiszen nincs hangja. A helikopter okozott valamit, az villant. A kíváncsiság vezérelte, amikor megnyomta az indítógombot. Feldohogott a gép. Szerette ezt a hangot, a lassú fordulatú, erőt sugárzó dohogást. Még jó tempójú haladásnál is csak minden utcasarkon pöffent egyet a motor. Most azonban felpörgette, és kilőtt az útra a villanás irányába.

5

Fáradtan ballagott a munkahelyére. Kétszeresen is. Egyrészt a családi házának építési munkái is megerőltetők, másrészt belefáradt, a főnökeivel, meg a feleségével való hadakozásba. Az asszony is mindig azt duruzsolja, hogy többre vagy te képes, és a főnökei is azt mondogatják, hogy szükségük volna egy tapasztalt vezetőre. Hiába mondogatta, hogy nem érzi elhivatottnak magát vezetői szerepre, hogy ő ezt szereti csinálni. Ez volt gyerekkori álma, hogy tűzoltó legyen, a hős, aki megmenti az embereket. Persze nem így igazából, mert hős sosem akart lenni. Mindig megfontoltan vezette csapatát, nehogy valakit is baj érjen. Lassan telt a nap. Átvette az előző napi csapattól a stafétabotot. Nem is volt mindössze egyetlen riasztásuk, egy megcsúszott kisautó pilótáját kellett kisegíteni a kocsiból, mert az összehajlott karosszériaelemek miatt nem fért ki.

Elmélázva bámult ki a tűzoltószertár ablakán, a lemenő nap fényében gyönyörködve.
Furcsa érzés fogta el. Időbe telt mire rájött, mi a furcsa. A csend! Újabb másodpercek, mire jött a felismerés: nincs áram!
Ritkán fordul elő, akkor is többnyire bejelentik előre, hogy karbantartás, vagy akármi miatt nem lesz áram ettől-eddig.
Szombat este nem szoktak karbantartani, morfondírozott miközben a kommunikációs helyiség felé indult.
Csak a szükségáramforrásról működő számítógépek surrogtak, miközben a kezelő telefonon próbált érdeklődni a sötétség okáról. Mióta a szomszédos vegyi üzem az országos távvezetékről kapott áramellátást, a gyár energiaközpontja látta el a tűzoltóság épületét is. Az üzemnek azért volt szüksége a nagy üzembiztonságú táplálásra, mert a technológiájában több olyan elem is volt, amelyekben a vegyifolyamatoknak helyet biztosító reaktortartályokat folyamatosan hűteni kellett, nehogy a hőmérséklet emelkedésével, ellenőrizhetetlen robbanássá gyorsuljon a folyamat.

Az üzemi elektrikus sem tudott még bővebbet, így arra készült, hogy utasítást ad a generátorok beüzemelésére. Ez megoldaná a tűzoltók gondját is, mert oda is adna áramot.
Ahogy letették a telefont, elszabadult a pokol. Állampolgárok tucatszám jelentették a helikopter balesetét, meg a miatta keletkezett torlódást az országúton. Problémássá akkor vált a helyzet, amikor beesett az ajtón a tartálykocsi pilótája és beszámolt a szivárgó üzemanyagról. A főhadnagynak azonnal bevillant az agyába, hogy az üzem generátorai az út menti csarnokban vannak.
Híradós! Azonnal értesíteni kell a generátorkezelőt, hogy az üzemanyag-szivárgás miatt nem szabad indítani a gépeket. Robbanásveszély van!
Egyes csapat! Induljon a tartálykocsi szivárgása megszüntetésére!
Kettes csapat! Szivattyúkkal, és tömlőkkel induljon a reaktortartályok hűtését biztosítani a folyóból kiemelt vízzel!
Hármas csapat! Kéziszerszámokkal, a kis terepjáróval a távvezeték alatti bozóttüzet kezdjék oltani!

6

McCormik doktor vagyok. Adja a professzor urat, …… már a műtőben van, kérem tájékoztassa, hogy egy baleset miatt itt állok az út közepén, és reményem sincs, hogy egy órán belül elindulhatok.
Dohogva tette le a telefont.
Miért mindig velem történik ez? - pufogott tovább.
Előkotorta a kesztyűtartóból a kis táblácskát, kitámasztotta a szélvédőre, és kióvakodott a szembejövők sávjába, ahol már hosszabb ideje nem volt mozgás, és elindult előre, hátha szükség van egy szívspecialistára ebben szép időben.
Már jó egy kilométert megtett, mikor kiderülni látszott a torlódás oka. Egy helikopter díszelgett a kereszteződés közepén!
Félreállt a kocsival, és sietve a gépmadárhoz lépett. A kabinajtóval birkózott. Fogalma nem volt, hogy kell kinyitni.
Háta mögött, egy dübörgő motorkerékpár állt meg.
Álljon félre!

Morgott, hogy orvos, és segíteni akar, de ez a dög, nem nyílik. Mellette, egy magas, fele kopasz, fele hosszúhajú, ezer piercinggel kidekorált, harmincközeli férfi állt. A szava is elakadt.
A fiatalember, egyetlen mozdulattal kinyitotta az ajtót, és hátra lépett, hogy a doki odaférjen a magatehetetlen emberhez. Átment a másik oldalra, és azon az ajtón keresztül a fülkébe szökkent. Pillanatok alatt felmérte a gépet, és a vészjelző transzponder kapcsolóját, „adás” pozícióba fordította.
Ezzel automatikus vészjelzést küldünk. - magyarázta, a közben a beteg pulzusát tapogató orvosnak.
Hátha, nem sikerül a rádióval kapcsolatot teremtenünk. - folytatta a félhajú.
Honnan tud maga ilyeneket?
Évekig ejtőernyőztem. - jött a válasz.
Breko! Breko! - szólt, miután a rádión megtalálta a vészfrekvenciát.
Hallgatom! - jött valahonnan a válasz.
Ritmuszavarai vannak! Azonnal kórházba kell vinni! - egyenesedett fel a doktor.
Itt a Charlie, Bravo, Ypsilon, kettőhuszonnyolcas! Rendkívüli helyzetet jelzek! Intézkedést kérek! A gép pilótája ájult, a gép egy útkereszteződés közepén áll, akadályozza a forgalmat. A pilótának koronáriás problémái vannak, ezért azonnali kórházi beavatkozás szükséges! A gép sértetlen. Vétel.

Ki az ördög maga! Ne szórakozzon ezen a frekvencián. - ingerült volt a hang.
A doki keserűen vigyorgott.
Ez nem jó ötlet volt.
Várja ki a végét, doki. - Kezében, még a beszédváltóval, türelmesen várt.
Ismét reccsent a rádió. Az előbbi hang most már izgatottan.
Charlie, Bravo, Ypsilon, kettőhuszonnyolcas! Itt a légügyi központ. A nemzetközi vészjelző központ, megerősítette a riasztását. A mentőhelikopter rövidesen indul, kérem biztosítsa a landolását. A közeli repülőtérről, amint sikerül előkeríteni másik pilótát, küldünk valakit, aki leemeli az útról a gépet. Az ellenőrző teszteket el tudja végezni? Vétel.
Itt a Charlie, Bravo, Ypsilon, kettőhuszonnyolcas! Vettem, mentő indul, pilóta készül, teszteket kezdem. Vétel.
A doktor nagy szemeket meresztett. A félhajú kiugrott a gépből.
Jöjjön doki, ha a kuncsaftjának nincs szüksége magára, csináljunk leszállóhelyet a mentőnek.
Én nem értek ehhez. - szabadkozott McCormik.

Sebaj, majd segítek. - nézett körül John.
Ott az a parkoló, pont elég lesz. Nagyjából harmincszor harminc méter, azt a pár autót elküldjük, és máris kész. Ha érkezik a helikopter, a két sarkába állunk, feltartott kézzel, és kettőnk közé fog leszállni a gép. Arra figyeljünk, nehogy bámészkodók maradjanak ott. Keresünk még egy-két segítőt, és menni fog.
Még jó, hogy nem tört össze a gép. - Mondta a doki.
Azért az olyan könnyen nem megy. - Jelentette ki a félfejű.
Hogy, hogy? Ennek az izének még szárnya sincs.
Van szárnya! Az ott fönt! Az mind szárny, attól marad fenn a levegőben. Itt most tudatosan tehette le a pilóta, mert semmi károsodást nem láttam a leszálló talpon. Egyébként ha leáll a motor sincs veszve minden. Nagyjából tíz-tizenöt méteres magasságtól már lehet esély az auto rotálásra.

A doktor érdeklődve pislogott.
Az annyit tesz, hogy a kvázi zuhanó gép rotorjait megfelelő szögbe állítva, azok a zuhanás „szelétől” felpörögnek, és a földet érés előtti pillanatban ellenkező szögbe fordítva, hatásosan tompítja a landolás keménységét.

7

Mi az, hogy nem mehetünk be? - a főhadnagy döbbenten nézett.
Uram, értse meg! Engem azért állítottak ide, hogy ne mehessen be senki a cég területére, a főnökség tudta nélkül! Nincs tűz, nincs tűzjelzés, ezért nem mehetnek be! - idegeskedett a portás.
Ha nem megyünk be hűteni, akkor elrepül az egész gyár, egy idő múlva! - erősködött a tűzoltó.
Akkor majd megróják azt, aki a munkaköri leírásomat összeállította, és kihagyta belőle az ilyen esetekre való intézkedési tervet. Nem engedhetem be!
Legalább, hívja fel a főnökét, ember!

Méltatlankodva, fontossága tudatában, bólintott, és belépett a portásfülkébe. Rövid idő múlva, sietve rohant elő, s nyitotta az összes sorompót egyszerre.
A Kettes csapat bezúdult a kapukon. Kerékpáron az előbbi biztonsági őr lódult utánuk, telefonjába ordibálva.
Mire odaért a tartályokhoz, a tűzoltók már gurítgatták tömlőiket, és tanakodtak, hogyan juttassák le a folyópartra a szivattyúikat, a cég kerítésén keresztül, amikor éktelen robajjal egy hatalmas homlokrakodó gép érkezett.
Hol akarnak lejutni? - Kérdezte a főhadnagyot, kerékpárjáról lepattanva.
Ott.

Intett a markolónak, amely egyetlen lendülettel, nekirohant a kerítésnek, átszakította, és bőgő motorral, leeresztett markoló kanállal, útszélességű területet gyalult a folyópart, amúgy meglehetősen egyenetlen, tagolt felszínébe, egészen a vízig. Az egyik tűzoltóautó pilótája, felismerve a megváltozott helyzetet, már döcögött is az új úton, hogy ne kézi szivattyúkkal dolgozzanak, hanem az autó nagy teljesítményű eszközével.
Gyorsan vált stílust. - jegyezte meg a főhadnagy a lihegő portásnak.
Ja, kérem, ha az embert utasítják, hogy kövessen el mindent! - vigyorgott az, büszkén.
Rövidesen, hatalmas sugarakban özönlött a melegedő tartályokra a hideg víz.

8

A félhajú és a doktor, a futva érkező férfiakra lett figyelmes. Nem a bámészkodók közül kerültek ki, látszott a mozgásukon, hogy határozottak és rémültek. Lihegve előadott mondókájukból kiderült a történet, aminek hatására a McCormik visszatért betegéhez, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje az állapota változását. A félhajú irányításával kiürítették a parkolót. Mindenki meglepetésére a megérkező helikopter pilótája kiszúrta a szakszerűen irányító fiatalembert, és onnantól csak az ő karjelzéseit követte. A doktor tájékoztatta a mentőorvost a beteg állapotáról, de nem ment el vele, mert a kocsija a helyszínen maradna. A félhajú beült az ott maradt pilóta nélküli gépbe, és tőle szokatlan komoly képpel, a kapcsolók tömegeit kezdte, kívül álló számára követhetetlen ritmusban kapcsolgatni. Hamarosan felzúgott az indító motor, és meglódultak a rotorok. A doktor döbbenten meredt a biztosnak gondolt távolból a jelenetre.

A gép rövidesen a jellegzetes helikopter hangot hallatva, ugyan csupán alig egy méterre a talaj felett, lassan araszolva a parkoló felé közelített. Kínos lassúsággal bár, de baj nélkül átért, és pici zökkenéssel földet ért.
Az első néhány sorban álló járművek vezetői hurrá, éljen kiáltásokkal, lelkesen szálltak be autóikba, és elhajtottak.
A doki rezignáltan szól:
Meg se kérdezzem, hogy erre a repülő micsodára van-e vezetői engedélye?
A fiatalember a győztes mosolyával, a munkába, izgalomba beleizzadtan, psszt -t intett, majd látva a forgalom megindulása okán feleslegessé vált rendőröket a parkoló felé ballagni, elköszönt a doktortól, motorjára pattant, és távozott.
A rangidős a még mindig ámuló dokitól kérdezte:
Hol a gép pilótája?
Míg a doki gondolkodott, mit is válaszoljon, a helyi fiatal rendőr, aki ismeri az imént távozott motorost, válaszolt:
Az előbb vitték el a mentőhelikopterrel!
A doki hálásan bólogatott. Az idősebb zsaru, ugyan furcsán pillog, de nem firtatta a dolgot.
A két vegyszeres figura vigyorogva ült a gép leszállótalpára, hogy megvárják a csere pilótát.
A doki fejcsóválva távozott.

9

A sofőrt nem vették fel a tűzoltók. Szuszogva érte utol, a pár száz métert megtett csapatot. Ámulva figyelte, ahogy az egyikük látszólag gyermek gyurmát kezdett gyömöszölni. Két társa felmászott a tartály hátsó végén a mintavevő csap csonkjához, és rögzítették magukat, hogy mindkét kezük szabad maradjon. Két további társuk a tűzoltóautó fecskendőjénél álltak készenlétben, hogy esetleges lángra lobbanásnál azonnal képesek legyenek beavatkozni. A gyurmázós „elunva” a gyömöszölést, felnyújtotta társainak az anyagot, amit azok ott ketten, részben a csőcsonkba, részben mintegy kupakot képezve, a cső végére formáztak. Elégedetten szemlélték művüket, majd miután akárhogy nézegették, nem találtak szivárgást, lekászálódtak a járműről. A tűzoltóautóból kivett műszerrel még percekig ácsorogtak, vizsgálva a levegőben lévő gőzök robbanásképességét. Kis idő múlva megnyugodva jeleztek a gépkocsivezetőnek, hogy indulhat.
Berádióztak a központjukba, hogy a robbanásveszély megszűnt, indítható a vegyi üzem generátora.
A tanker óvatosan indulva elhúzott.

10

Püffen a generátor, indul a hűtés. Tüzik visszavonulnak.

11

Megjavítják a távvezetéket. Hármas csapat is visszavonul.

12

A főhadnagy dönt. Ez az ő világa, ezt szereti. Visszautasítja a kinevezést.