Kapuk

19 év.Amiből 3 az övé volt.Szép volt?Csodás volt!De miért volt az?Talán ha az ember ezen gondolkozik egy kapcsolat végén,akkor jobb lesz.
Kezdetben mindig ott a vég,ahogy párszor ezt már leírták,megénekelték!Hogy is lehetne feldolgozni akkor ezt?Talán ha a kezdetből indulunk ki?Vagy ahogy a buták csinálják,zárjunk le egy történetet a végével?Mind rossz?Folytassuk egy visszatérő rémálomként a történetet?Mert vége lett valamiért,valami olyan dolog miatt ami rossz.Nem csak nekem,neki is.
15-16 évesek voltunk.Elkezdődött,úgy mint egy regény.Egyikünknek se volt akkor még története ...
"A sors talán azt akarja,hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz,mielőtt megismered az igazit,hogy mikor ez megtörténik,igazán hálás legyél érte."Hát velünk a sors volt olyan kegyetlen,hogy a "nem megfelelő" emberektől megfosztott minket,így nem is lettünk hálásak se a sorsnak,se egymásnak.
A kedves olvasó ezt most egy szokásos fiatal,fájó,nyálas,"tini" szerelemnek fogja fel és lehet hogy már az elején abbahagyta a történetemet.De csak gondolj bele...!Gyerekként kezdesz valamit,valami jót,egy álmot,és felnőttként ébredsz föl belőle.És mindeközben körbevett,és körbevesz a valóság.De az ember miért is ébred fel egy álomból?Talán azért,mert eleget álmodott már?Vagy mert nem azt álmodja már ami nyugalmat hoz?És ez a két kérdés miben tér el egymástól?
Együtt nőttünk fel.Mindenben együtt nőttünk fel!Együtt tanultunk meg szeretni egy másik embert,együtt tanultunk meg megfelelni a valóságnak,együtt tanultunk meg bántani,és együtt tanultunk meg kibékülni!
És egy fél év alatt a valóság tönkretette álmunkat,és azokat a képességinket melyeket együtt tanultunk.Mi volt ez a gonosz valóság?Egy cél,melyet más utakon akarunk elérni.