Józsi bácsi

Józsi bácsi típusú emberrel sajnos egyre ritkábban találkozunk. Megjelenését tekintve finoman fogalmazva nem sokat adott a külsejére,ami érthető is volt,hiszen nap végére általában úgy néztünk ki mint a szénbányászok,csak mi éppen betonosak voltunk meg cementporosak. Néha kifejezetten összeszedetten jelent meg reggel a munkahelyünkön egy kék overálban, pólóban, télen kabátban, de megesett,hogy szakadt nadrágban amin az öv egy drót volt,és lyukacsos pólóban ami annak ellenére,hogy lyukacsos volt, jól takarta a lapockáján lévő duzzanatot ami egy régi sérülésből maradhatott vissza. Kivétel nélkül,minden reggel hatalmas krákogás és köhögés közepette szállt ki az anyósülésről ami nyilvánvalóan a több évtizedes dohányzás következménye volt, mégis úgy tudott dohányozni, olyan ízzel szívta a cigarettát, hogy aki nem dohányzott, az is megkívánta a bagót.
Számtalanszor láttam őt nyakig olajosan,szakadt ruhában,mégis tisztább embernek látom mint azokat az öltönyös,kifinomult ízléssel rendelkező,bizalmat sugárzó, megnyerő külsejű egyéneket akiket nem kell részletezni senki számára. Józsi bácsi az igazi,az eredeti Józsi bácsi.. Nincs még egy belőle. Amíg együtt dolgoztunk ritka volt az olyan nap amikor ne itta volna tele magát mire haza ért, mivel valahogy mindig útba esett a kocsma,és mivel általában "Kacsa bácsi" kollégám vitte haza autóval, nem volt nap,hogy ne hangzott volna el a kocsma közelébe érkezve a mondat: "ugorjunk be egy percre". Mivel a munkahelyen tilos volt az ivászat, minden nap amikor a betonüzemből kivittük a gépeket az őrzött telephelyre, Józsi bácsi a féltve őrzött "Bömbi"-vel (ami egy ezer éves, pirosra mázolt csőrös tátra mixer volt), bekanyarodott az italdiszkont utcájába,és rakományt vételezett magához ami irdatlan mennyiségű dobozos sörből állt,majd csak ezt követően ment ki a telephelyre. Munka végeztével Kacsa bácsi (aki fanatikus testépítő volt úgy 20 éve), lefőzte az őrbódéban az aznapi 26. "altáji vérbőséget okozó potencianövelő" kv-ját, majd csak ezután indultak haza Józsi bácsival. Közben megbeszéltük a napi "böszmeségeket",hogy ki mekkora marha a városban,stb. Ezen idő alatt Józsi bácsi bepuszilt úgy 3-4 dobozos sört (esetleg egy kis felest mellé) ami feledtette vele a napi megpróbáltatásokat,és jókedvet kölcsönzött neki valamint nagyobb hangerőt,mert amikor végzett, hangos de mégsem agresszív ordítás hagyta el a tüskésre borotvált bajsza alatti foghíjas száját:
"-Na mehetünk??..vén barom!"
Az ordítás Kacsa bácsinak szólt aki gondolkodás nélkül válaszolt:
"-Mehetünk vén böszme!" majd nevetés következett.
20 éve dolgoztak már együtt,és jobban ismerték egymást mint a saját feleségeiket. Ha Józsi bácsi megérkezett a bömbivel a betonüzembe(általában nyakig olajosan),betoppant a konyhának nevezett elkülönített részre,és megkérdezte Kacsa bácsitól,hogy
"-Főztél kávét? vén Buzi"
"-Főztem vén marha"-jött a válasz.
Előfordult,hogy rajtakapott minket az étkezőben amint azt tárgyaltuk a Kacsával,hogy a mai újságban éppen melyik nő a legcsinosabb,ilyenkor hangosan "ráorbákolt" Kacsára:
"-..vééééén marha! Itt csorgatod a nyálad a macákra, mert b...ni már nem tudsz mi? Nyalni sem tudsz,mert nincsen bajszod.."
És mi csak kacagtunk.. Közben oda ballagott az asztalhoz,felnyitotta a rezsón lévő kotyogós kávéfőző tetejét,és kíváncsian bele lesett. Mindegy mennyi kávé volt benne,kiöntötte az egyik (éppen kézre eső) "biopohár"-ba,és felhörpintette mintha szomjoltónak használná,majd hozzám fordult bizalommal
"-Adj egy cigit légy szíves,mert elfogyott,majd később veszek"
Nekem pedig megtiszteltetés volt adni cigarettát ennek az embernek. Azért volt nálunk minden pohár "biopohár",mert egyik sem látott még vegyszert,azaz mosogatószert:)
Külső szemmel nézve ő nem volt más mint egy 40-es évei végén járó önpusztító alkoholista, aki hivatalosan sofőr,de szakmáját tekintve dízelmozdony szerelő,akinek van egy felesége,és két gyönyörű lánya,én viszont tudtam,hogy ő ennél sokkal de sokkal több. És szerintem sokan mások is érezték. Olyan légkör vette körül ezt az embert ami miatt egyszerűen nem lehetett rá haragudni bármit is tett volna. Felsorolhatom,hogy: jószívű, nemes lelkű,alázatos,zseniális humorral rendelkező,jámbor,gyermeki,stb. stb. a lista nagyon hosszú lenne,mégis valahogy ezeknek a tulajdonságoknak az elegye alkotott egy olyan masszát amit egy szóval lehetne jellemezni a szó legpozitívabb értelmében: Emberi.
Pontosan már nem emlékszem a helyszínre ahol betont pumpáltam és a kollégák hordták mixerrel az anyagot, de a szituáció a mai napig előttem van, hogy az öreg szavaival éljek: Előzőleg valami "ocsmánykodás" volt,esetleg "böszmeség" amit éppen mesélt hatalmas gesztusokkal körítve az építkezés vezetőinek akik szó szerint körbe állták. Volt közöttük művezető, építésvezető,és talán a tulaj is ott volt. Nem hallottam a sztorit amit mesélt,de a hallgatóság mimikájából ítélve nagyon tetszett nekik,csupán miután a történet végére ért, zárásképpen ennyit mondott teljesen spontán,nem figyelve a körülményeket:
-Az ember hülyékkel van körülvéve - ekkor eszmélt rá mindenki,hogy körülötte állnak.
Szeszelése ellenére hatalmas érzelmi intelligenciája volt,és zseniális probléma megoldó képessége..
Egyik alkalommal amikor a betonpumpával kiérkeztem az építkezésre, először gyalog felmértem a terepet,hogy hová tudom letalpalni a gépet, megbeszéltem a munka forgatókönyvét a dolgozókkal,majd nekiláttam.. délelőtt 10 óra környékén csak a betonpumpa tolattyúinak ütemes hangja hallatszott, mintha ezt énekelték volna: "soha nem hagyjuk abba,amíg van beton,mi dolgozunk.." kb. 35 fok volt,én félmeztelenül egy rövidnadrágban álltam büszkén a tetőn,nyakamban a távirányítóval,és én voltam a "világ ura".. Én,a nagy pumpás akire minden melós úgy nézett mint félistenre,hiszen én kezeltem azt a nagyon drága monstrumot aminek a távirányítóján ha egy picit is megcsúszik a kezem, tragédiát okozhatok vele akár emberéletet is követelve..
Pár percre meg kellett állítani a gépet mert lassabban igazították a kőművesek mint ahogy adagoltam nekik. Amikor szóltak,hogy folytathatjuk,gázt adtam, de mintha a tolattyúk éneke helyett valami fáradt nyögést hallottam volna. Még nagyobb gáz! Hangosabb bömbölés volt a válasz. Meg kellett állapítsam: eldugult a cső,meghúzott benne a beton a nagy melegtől. Fél óra múlva úgy néztem ki mint a kijáró disznó. Csak álltam a sárban, a csövek félig szétszedve, és az idő nem nekem dolgozott,mert a kőművesek is rám vártak, no meg a mixeres autók is akik hozták a betont,amit nekem kellett volna felpumpálni a tetőre..
Kínomban már majdnem sírva fakadtam amikor hatalmas robajjal megérkezett Bömbi.. És mivel a Bömbi csak Józsi bácsinak fogadott szót,tudtam,hogy ő jött vele.
"- Búbíííí! Ez ám a cucci máári!" Ez nála nagyjából azt jelentette,hogy "ez ám az igazi szívás" Amíg feltűrte az ingujját, gyors felmérést készített a helyzetről miközben a bajsza alatt csücsörítette,mozgatta a száját mintha az lenne az antenna amivel befogja a jelet.
Újabb fél óra múlva már mindketten úsztunk a betonban,viszont a tolattyúk ismét énekeltek.. Mindig segített ha baj volt,a legnagyobb önzetlenséggel,és nagyon értette a dolgát. Mindenhez értett ami a dízel-benzin-hidromotor,beton,villany,víz témaköréhez kapcsolódott. Amihez pedig nem értett,azt "megmókolta" úgy,hogy többé nem ment tönkre,vagy ha mégis,akkor tudta hová kell nyúlni..
Volt egy piros traktorja amit saját kezűleg rakott össze.Állítása szerint 3 külön darabban vitték ki neki platón,majd lebillentették az udvarára,amit én készséggel elhiszek neki mivel utaztam már ezen járművön,és különben is messziről lerítt a gépről,hogy vitathatatlan amit állít róla a gazdája:) Bömbihez hasonlóan a trakesz is csak az ő kedvéért működött. Sosem volt bezárva mivel ajtó sem nagyon volt rajta,az indítása mégis külön szaktudást igényelt,és csak Józsi bácsi ismerte a fortélyát..
Emlékszem segítettem a szüretelésben,és a végén ki kellett vinni a "matériát" a hegyre ahol volt a prés..
A halottaiból feltámadt főnix traktor (ez csak az én elnevezésem,Józsi bácsi nem járult hozzá hivatalosan eme degradáló névhez), gurulóra volt állítva a kertben lejtőnek lefelé egy nagy szénakazal mellett. Amíg azon töprengtem,hogy fizikailag,hogy lehetséges,hogy ez a készülék működik, Józsi bácsi eltűnt a szénakazal mögött,majd megjelent egy flaska borral a kezében,és vigyorgó arckifejezése arra engedett következtetni,hogy minden a legnagyobb rendben van.. Mint megtudtam ott van a féltve őrzött rejtekhely a bor számára,nehogy valaki megtalálja. Az indítási fázis a flaska meghúzásával,majd egy cigarettával indult,később előkerült egy doboz férfi dezodor.. Mondta Józsi bácsi,hogy a Deo-t jobban szereti a kicsi,az a kedvence,de most ez is megteszi (aki nem tudná miért,azt megnyugtatom,hogy Józsi bácsi nem bolond volt,hanem hidegindítóként használta a spray-t).
Bepisszentett a gépsárkány hóna alá párat,kirúgta a követ a kerék alól,felugrott a pilótaülésbe, kuplung-sebesség-gáz,és mit ad isten? Bizony ám.. Berottyant a készülék,és külsejéhez méltó kopogós kopott de erőteljes traktorhang hördült fel..
Élmény volt utazni vele,még nagyobb élmény volt az öreg roskadozó dohos pince hangulata. Egy elhagyatott völgyben volt egy kis erdő mellett távol mindentől. A mai korra csak a ruhám és a lemerülőfélben pittyegő telefonom emlékeztetett, de térerő híján időutazónak képzelhettem magam.. Megértettem Józsi bácsit amikor a saját megszokott stílusában arról beszélt,hogy amikor elege van a világ böszmeségeiből,az asszonyból,a munkából,mindenkiből,olyankor ide vonul el egy-egy délutánra,és itt megnyugszik.. Természetesen nélkülözhetetlen a pincében található szintén összetákolt pálinkafőző terméke a megnyugvás eléréséhez,de attól állítása szerint annyira meg lehet nyugodni,hogy mire haza ér,"az asszony csak mondja,mondja,mondja,de nem értem,hogy mit beszél".. Mire kipréseltük a szőlőt, aggodalmaim merültek fel a hazatérést illetően,Józsi bácsi ugyanis a teljes megnyugvás közeli szakaszába érkezett,de mint mondotta, a trakesz ismeri az utat.. és úgy is volt,épségben haza értünk..
Mondjon bárki bármit, ez az egészségtelenül élő önpusztító ember sokkal egészségesebb volt bármelyik update-ételt fogyasztó,testi-lelki épségére odafigyelő sportembernél.. Nincs az az egészséges életmódot szajkózó ezoterikus-spirituális iromány ami ne lenne betegebb mint ő..
Amikor rosszul lettem Nagykanizsán munka közben,és kórházba vittek infarktus gyanúval, a gyors vizsgálatok után délután Józsi bácsi jött értem a kórházba. Kint vártam már amikor megérkezett,és messziről láttam a komoly arckifejezésén,hogy aggódik miattam.. Bepattantan a kocsiba,félve kérdezte,hogy mit mondtak,mi a baj? Kicsit vártam,majd elhaló hangon közöltem,hogy azt mondták,felejtsem el a cigarettát,meg éljek egészségesebben,valamint további vizsgálatokra küldtek..
Síri csönd következett,láttam a szemem sarkából,hogy még jobban elkomolyodik és szólni sem mert,mert ezek ugye komoly dolgok,és különben is mit mondana? Vártam pár másodpercet,majd hangosan ráorbákoltam
"-Adj egy cigit vén böszme! mert rögvest meghalok! Meg vigyél innen a f..ba,itt meg akartak ölni!"
Be sem fejeztem a mondókámat,már röhögőre fogta a dolgot,no meg olajos kezével előkotorta a zsebében laposra préselődött barna szofit..
Rengeteg dolgot tanultam tőle a 2 év alatt amíg együtt dolgoztunk,mégis ami a legértékesebb tanítása volt arról ő nem is tud,és talán nem is lehet szavakba önteni..