Egyesek szerint nem tűnt el. Eleve ott sem volt. Mások szerint megvan az, csak jobban kell keresni. A szomszédom meg azt mondja egyszerűen elolvadt, mint a hó. Nem hiszek neki. Inkább azoknak hiszek, akik szerint jobban kellene keresnem. Igazat adok nekik így hát elindulok.
Megkeresem a napot.
Először az okosokat kérdeztem szám szerint hármat. Az első a fejét vakarta és rákérdezett: Nagyítóval néztem- e már? Szó nélkül távoztam.
A második kedvesebb volt, mosolygott, vállát vonogatta és udvariasan kávéval meg valami olcsó keksszel kínált. Leültünk a nappalijában és mindenféléről beszélgettünk. Beletelt pár percbe mire ráébredtem, nem tudja a választ, pusztán tereli a témát. Tőle azért elköszöntem, mert finom volt a keksz.
A harmadik okos be sem engedett a lakásába. A küszöbön faggatott arról miért keresem a napot. Mikor azt mondtam számomra ez kardinális kérdés ő azt felelte: Jól van az úgy eltűnten is, ne kutassak feleslegesen.
Azzal rám csapta az ajtót.
Az okosok után a hit emberéhez fordultam. A templomban egy hatvan év körüli pap fogadott. Megnyugtatott miszerint Isten pontosan tudja, hol van a nap, nekem ne fájjon emiatt a fejem, amíg imádkozok, biztosan megkerül.
De mi van, ha mégsem? Akkor bizonyára egy jobb helyen van, annak pedig örülnöm kellene ahelyett, hogy az ő idejét rabolom.
Kissé elkeseredetten sétáltam ki az utcára és elhatároztam elmegyek oda ahová csak végszükség esetén szabad. Bementem a bankba.
Az információs pult mögötti nő nagyot nézett mikor az asztalra csaptam és megkérdeztem: Hová tűnt a nap? Azt mondta, náluk biztos nincs, ne rajtuk keressem. De ha meglesz, nem akarom e letétbe helyezni esetleg?
Sietve távoztam.
Végül rájöttem merre kellene keresnem, hova kellene mennem. Mily ostoba is vagyok, hogy a legkézenfekvőbb helyet hagytam a végére.
Bemegyek a munkahelyemre. Itt kellett volna kezdenem.
Icuska ma is az iroda asztala mögött ül és kecsesen reszeli körmeit.
- Szerbusz, Ica! – felnéz rám, s mintha démont látna.
- Üdv. Miben segíthetek?
- A napot keresem. A múlthét pénteki munkanapot.
Valamiért nem számoltátok el.
- Óh, mindjárt utánanézek – kattint párat a gépen – valóban, pedig tudom, hogy itt voltál. Ne haragudj, hiba lehetett a rendszerben rögvest helyrehozom.
Így hát meglett, amit kerestem.
Másnak talán nem fontos, de nekem, felmérhetetlen.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
rpeter:
Köszönöm a segítséget, ehhez m...
2025-07-17 15:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Hozzászólások