Egyesek szerint nem tűnt el. Eleve ott sem volt. Mások szerint megvan az, csak jobban kell keresni. A szomszédom meg azt mondja egyszerűen elolvadt, mint a hó. Nem hiszek neki. Inkább azoknak hiszek, akik szerint jobban kellene keresnem. Igazat adok nekik így hát elindulok.
Megkeresem a napot.
Először az okosokat kérdeztem szám szerint hármat. Az első a fejét vakarta és rákérdezett: Nagyítóval néztem- e már? Szó nélkül távoztam.
A második kedvesebb volt, mosolygott, vállát vonogatta és udvariasan kávéval meg valami olcsó keksszel kínált. Leültünk a nappalijában és mindenféléről beszélgettünk. Beletelt pár percbe mire ráébredtem, nem tudja a választ, pusztán tereli a témát. Tőle azért elköszöntem, mert finom volt a keksz.
A harmadik okos be sem engedett a lakásába. A küszöbön faggatott arról miért keresem a napot. Mikor azt mondtam számomra ez kardinális kérdés ő azt felelte: Jól van az úgy eltűnten is, ne kutassak feleslegesen.
Azzal rám csapta az ajtót.
Az okosok után a hit emberéhez fordultam. A templomban egy hatvan év körüli pap fogadott. Megnyugtatott miszerint Isten pontosan tudja, hol van a nap, nekem ne fájjon emiatt a fejem, amíg imádkozok, biztosan megkerül.
De mi van, ha mégsem? Akkor bizonyára egy jobb helyen van, annak pedig örülnöm kellene ahelyett, hogy az ő idejét rabolom.
Kissé elkeseredetten sétáltam ki az utcára és elhatároztam elmegyek oda ahová csak végszükség esetén szabad. Bementem a bankba.
Az információs pult mögötti nő nagyot nézett mikor az asztalra csaptam és megkérdeztem: Hová tűnt a nap? Azt mondta, náluk biztos nincs, ne rajtuk keressem. De ha meglesz, nem akarom e letétbe helyezni esetleg?
Sietve távoztam.
Végül rájöttem merre kellene keresnem, hova kellene mennem. Mily ostoba is vagyok, hogy a legkézenfekvőbb helyet hagytam a végére.
Bemegyek a munkahelyemre. Itt kellett volna kezdenem.
Icuska ma is az iroda asztala mögött ül és kecsesen reszeli körmeit.
- Szerbusz, Ica! – felnéz rám, s mintha démont látna.
- Üdv. Miben segíthetek?
- A napot keresem. A múlthét pénteki munkanapot.
Valamiért nem számoltátok el.
- Óh, mindjárt utánanézek – kattint párat a gépen – valóban, pedig tudom, hogy itt voltál. Ne haragudj, hiba lehetett a rendszerben rögvest helyrehozom.
Így hát meglett, amit kerestem.
Másnak talán nem fontos, de nekem, felmérhetetlen.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Felöltöztették este feketébe a lányt, esküvői díszeket festettek arcára és kezére, felékszerezték, fején a kendőt ezüst pánttal fogták oda, nyakába arany láncot akasztottak, ujjára égköves gyűrűket adtak, derekát arannyal átszőtt övvel díszítették, és lábára selyem szandált húztak. Aztán az asszonyok elénekelték neki a menyasszony dalát...
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Hozzászólások