Egyesek szerint nem tűnt el. Eleve ott sem volt. Mások szerint megvan az, csak jobban kell keresni. A szomszédom meg azt mondja egyszerűen elolvadt, mint a hó. Nem hiszek neki. Inkább azoknak hiszek, akik szerint jobban kellene keresnem. Igazat adok nekik így hát elindulok.
Megkeresem a napot.
Először az okosokat kérdeztem szám szerint hármat. Az első a fejét vakarta és rákérdezett: Nagyítóval néztem- e már? Szó nélkül távoztam.
A második kedvesebb volt, mosolygott, vállát vonogatta és udvariasan kávéval meg valami olcsó keksszel kínált. Leültünk a nappalijában és mindenféléről beszélgettünk. Beletelt pár percbe mire ráébredtem, nem tudja a választ, pusztán tereli a témát. Tőle azért elköszöntem, mert finom volt a keksz.
A harmadik okos be sem engedett a lakásába. A küszöbön faggatott arról miért keresem a napot. Mikor azt mondtam számomra ez kardinális kérdés ő azt felelte: Jól van az úgy eltűnten is, ne kutassak feleslegesen.
Azzal rám csapta az ajtót.
Az okosok után a hit emberéhez fordultam. A templomban egy hatvan év körüli pap fogadott. Megnyugtatott miszerint Isten pontosan tudja, hol van a nap, nekem ne fájjon emiatt a fejem, amíg imádkozok, biztosan megkerül.
De mi van, ha mégsem? Akkor bizonyára egy jobb helyen van, annak pedig örülnöm kellene ahelyett, hogy az ő idejét rabolom.
Kissé elkeseredetten sétáltam ki az utcára és elhatároztam elmegyek oda ahová csak végszükség esetén szabad. Bementem a bankba.
Az információs pult mögötti nő nagyot nézett mikor az asztalra csaptam és megkérdeztem: Hová tűnt a nap? Azt mondta, náluk biztos nincs, ne rajtuk keressem. De ha meglesz, nem akarom e letétbe helyezni esetleg?
Sietve távoztam.
Végül rájöttem merre kellene keresnem, hova kellene mennem. Mily ostoba is vagyok, hogy a legkézenfekvőbb helyet hagytam a végére.
Bemegyek a munkahelyemre. Itt kellett volna kezdenem.
Icuska ma is az iroda asztala mögött ül és kecsesen reszeli körmeit.
- Szerbusz, Ica! – felnéz rám, s mintha démont látna.
- Üdv. Miben segíthetek?
- A napot keresem. A múlthét pénteki munkanapot.
Valamiért nem számoltátok el.
- Óh, mindjárt utánanézek – kattint párat a gépen – valóban, pedig tudom, hogy itt voltál. Ne haragudj, hiba lehetett a rendszerben rögvest helyrehozom.
Így hát meglett, amit kerestem.
Másnak talán nem fontos, de nekem, felmérhetetlen.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Felöltöztették este feketébe a lányt, esküvői díszeket festettek arcára és kezére, felékszerezték, fején a kendőt ezüst pánttal fogták oda, nyakába arany láncot akasztottak, ujjára égköves gyűrűket adtak, derekát arannyal átszőtt övvel díszítették, és lábára selyem szandált húztak. Aztán az asszonyok elénekelték neki a menyasszony dalát...
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
Hozzászólások