Ha rá gondolok... (2. -3. rész)

Miután Annával visszamentünk a táborba, mindenki furán nézett ránk, biztos olyan arcot vágtunk, mint akit lopáson értek. Mielőtt elmentünk lefeküdni, egy csókkal búcsúztam tőle. Azon az éjszakán sokáig nem tudtam aludni, csak járt az agyam... Vajon mi lesz, ha elmúlik a hét, mi lesz az álommal? Odaát sem volt más a helyzet... Igazam lett a másnappal kapcsolatban.

Ébredés után Bélával elindultunk a falu kis kempingszállójának fogadójába, kávéra szomjazott a gyomrunk és a lelkünk is. Megszereztük. Miután visszatértünk a táborba, a lányok már fent voltak, és bizony reggelire kolompoltak. Elfogyasztottuk, és én megkerestem Annát. Meg is találtam. Egymásra mosolyogtunk, kissé zavartan, de boldog arccal. Beszélgettünk egy kicsit egymásról, elcsattant egy-két finoman lágy csók, és csak öleltük egymást. Eljött a reggeli "csoportterápia" ideje. Beültünk rá, hallgattuk, én közben csak a lányt néztem, és egyszer csak felállt a székéről, majd kiment az előadásról. Nem értettem a dolgot, de rossz érzésem volt. Kb. 20 perc múlva visszatért, a szemei kisírtak voltak. Rámnézett,és tudtam baj van. Alig vártam, hogy vége legyen az órának. Miután vége lett, egyből hozzá rohantam. Megkérdeztem mi a baj. Ő magával húzott, kimentünk a táboron kívülre, és így kezdte:
- Ígérd meg, hogy nem fogsz rám haragudni.
Meglepődni nem tudtam, hozzá vagyok szokva az e fajta szöveghez, hát így feleltem:
- Nem lesz semmi gond, mond nyugodtan...
Kicsit gondolkodott, arca komoly, és fájdalmas lett
- Félek tőled, tudom rendes vagy, megértő, de én más vagyok. Te világi vagy, én valamennyire vallásos. Mi lesz, ha vége a hétnek?

Értettem, amit mond, de az, hogy fél tőlem, rendesen meglepett. Higgadtan válaszoltam, már amennyire tudtam:
- Anna. Te nem csak egy kaland vagy nekem. Lehet, hogy csak egy hét jut nekünk, de ez már így is gyönyörű. Tényleg nem akarlak kihasználni. - azzal elindultam a táboron kívülre, ő jött utánam, hát folytattam. - Figyelj rám, most elmész a többiekkel túrázni, én maradok tőled távol, és így lesz időd átgonolni, hogy akarod e folytatni, vagy sem. - átkaroltam, és így felyeztem be. - Így lesz a legjobb.
Bekísértem, éreztem, hogy nem fogom kibírni a távollétét, de tudom, kellett neki az az idő. Megvártam, amíg a többi kajakossal elindulnak a tisztáshoz, mihelyt kifordult a kocsijuk a kapun, kimentem és szomorúan rágyújtottam...

Elszívtam a cigim, és bementem a szobánkba. Bekapcsoltam a magnót, és Nightwisht hallgattam. Közben csak rá gondoltam. Miért kell így lennie? Az ember nagy nehezen összeszed egy apró boldogságot, és valaki kamatostól veszi vissza. Ez a valaki az élet...
Belépett a húgom és a barátja, Béci... Azt hiszem, jó hogy akkor velem voltak. Kibeszéltem velük a dolgot. Béci adott egy tanácsot:
- Használd ki a hetet, élvezd a lány társaságát, Hisz rég nem láttunk ilyen felszabadultnak. Élvezd a pillanatot Tilky...
Megfogadtam, így teszek. Kimentem, magára hagytam a szerelmes párt, és irány a ping-pong asztal. Nem tudtam koncentrálni, és folyamatosan veszítettem. Egy óra múlva fel is adtam, jobb ötletem támadt... Irány a sziklám! Élveztem az utat odafelé, és tudtam, végre sikerül lenyugtatni háborgó lelkem. Két órát ültem egyedül csöndben, hallgatva az alattam elfolyó patak hangjait. Arra gondoltam, mi lett volna, ha Dia helyett Anna lett volna a barátnőm három hónappal ezelőtt?

Eljött az ebéd ideje. A gyomrom hatalmasat kordúlt, tehát engednem kellett a hívásának. Visszafelé még rágyújtottam, és érkezés után az ebédlőbe mentem. ebéd után elvonúltam olvasgatni. Egy fantasy könyv volt nálam, és oly szinten megragadott, hogy észre sem vettem az idő múlását. Feleszmélve. rájöttem, nekem zuhanyoznom kell, amíg a többiek vissza nem jönnek. törölköző és tusfürdő kézbe, zokni és cipő le... indulás. Hihetetlen jó érzés volt, ahogy a langyos víz felfrissített, végre rájöttem, élvezem a félórás zuhanyokat....

Kb. délután 4 lehetett, amikor jöttek az érkezők a túráról. Megjött bizony Anna is. Fáradt volt az arca, de amikor meglátott, elmosolyodott. jó jelnek tekintettem. Odasétált hozzám:
- Teljesen kész vagyok. Eljössz velem ebédelni?
Mivel a vizen nehéz lett volna a kajálás, ők ekkor "ebédeltek".
-Miért ne...-így én mosolyogva. Elindúltunk a jól megszokott útvonalon, és pár lépés után ő fogta meg a kezem. Végre. Erre vágytam egész nap...

Ebéd után jött a pihenő, legalábbis számára. A szobájában ültem, ő pedig ágynak esett. Fáradtan anyit nyögött ki:
-El kellene mennem zuhanyozni.- ekkor lépett be Béci, és a hugom, Szandi a szobába. Láttak minket, és halkabbra fogták A megkezdett beszélgetésüket:
-..., és akkor vacsi után jöhet a csocsó.
-Tilky, te jösz?- kérdezte a hugom.
-nem tudom.- válasz részemről. Anna megszólalt végre:
- Én tényleg elmegyek zuhanyozni. Mindjárt fel is kwelek. Komolyan.- és hatalmasat ásított. Bécire néztem, ő persze egyből levágta a tervem. Törölközőt és tusfürdőt tettem a leány mellé. Majd ülő hejzetbe segítettem. ő elmosolyodott, és pólót, nadrágot, meg persze fehérneműt vett magához.
Béci kinyitotta az ajtót, Én felhúztam az ágyról a lányt, ölbevettem, és már mentünk is. Anna kacaagott édesen és kiabált:
-Őrült!
Vigyorogva feleltem:
- Nem igaz, csak lovagias.- a zuhanyzónál letettem, ő rámnézett, és azt kérdezte:
- Megvársz?

Folyt. köv.